Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
Valami van... A humorkomoly dolog K özel fél évszázadot szenteltem annak az igazságnak a bizonyítására — amelyet természetesen nem én fedeztem fel —, hogy a ne- vettetés komoly dolog. Ez idő alatt a Miniatűr Színház nézőterén mindig zsúfolásig telt ház volt. Csábító gondolat, i hogy ezt a népszerűséget a ' nézőközönség színházunk iránt táplált szeretetének, vagy velem szemben kialakult szimpátiájának számlá- . iára írjam. De nem tehetem ezt tiszta lelkiismerettel, mert \ őszintén úgy vélem: az elői Arkagyíj Rajkin a Miniatűr Színház / függönye előtt adásainkra megváltott minden egyes jegy szavazócédula volt a szatíra és a humor mellett; e műfaj elismerése. Azt hiszem, hogy e műfajban egyáltalán nem kötelező követelmény a néző megka- cagtatása, inkább az a fontos — gondolkozzék el. A nézőtér feszült csöndje számomra rendkívül érzékeny-értékes válasz a produkcióra. Ezzel távolról sem azt akarom mondani, hogy valamiféle vájtfülű nézőknek játszunk... Feuerbachnak, a filozófusnak egyik aforizmája szerint a szellemes írásművészet egyik titka az, hogy az olvasóról is feltételezi a bölcsességet. Nos, a mi színházunk nemcsak a jóindulatú, humorértő és -érző nézőnek játszik, hanem mindenekelőtt — az okos nézőnek. Meglehet, a szórakoztatás csak forma, valamiféle göngyöleg. Én nem tudom megnevezni az általam megformált és pellengérre állított figurákat. Nincsenek személyi adataik. Ezek jelenségek. Azonosításuk a nézőre tartozik. A néző legyen meggyőződve róla, hogy egy-egy ilyen hébe- hóba felbukkanó figura csak a színpadon nevetséges, az életben ijesztő és veszedelmes. Az ilyenektől meg kell szabadítani a társadalmat. E műfaj színésze, előadóművésze politikailag aktív színpadi figura. Gondolkodó. Harcos. Propagandista. Olykor azt hallom: nem lehet ennyit beszélni a fogyatékosságokról, a bajokról. Mintha nekünk, a szatíra és a humor képviselőinek örömünk telne abban, hogy a hibákban vájkáljunk, egy-egy szellemes fordulat, netán szóvicc kedvéért. Erre csak azt mondhatom, hogy abban telik örömünk, ha valamit azért kell levenni a műsorról, mert elvesztette aktualitását, ásatag problémát feszeget. Igaz, vannak e műfajiban napi témák és örök témák. Vannak örök érvényű, kinevethető emberi gyengeségek. De én személy szerint a halandó szatíra és humor művelője vagyok. Azt gúnyolom ki, ami egyáltalán nem örök érvényű. Holnapra kihal, ki kell, hogy haljon. De így gondoskodok én a holnapról, a jövőről. Minden embernek fontos, hogy ne nyomassza a magány. De a szatíra és a humor művelőjének sajátos sze- rencséitilenség is. Nekem a nézők nevetése és töprengése — támasz. Pontosabban szólva, annak az eszmének a társasága, támasza, amit közösen fontosnak tartunk. Habár a nagy orosz gondolkodó, Bjelinszkij azt állította, hogy a komédia nem képes megjavítani az életet, azért mégis a hatalmában áll egy és más problémáról közvéleményt formálnia. És én hiszek a közvélemény erejében. Van is egy ilyen monológom. Kijövök a színpadra és azt mondom a közönségnek: „Önök most azért jöttek ide, mert olyan szavakat várnak tőlem, amelyek örömöt, vagy bánatot szereznek önöknek. De önök tévednek — nekem nincsenek, soha nem is voltak ilyen szavaim. Ezeket a szavakat önök hozzák magukkal, önök hordozzák magúikban. Ezeket a szavakat az idő szüli, ezek az önök leikéből fakadnak. És ha önök magukkal hozták őket, akkor mosolyognak vagy szomor- kodnak... Valószínűleg a művészet csupán egy szikra, ami hasonlóan az elektromos kisülésekhez, egyik pólustól a másikig repül, fény- hidat ver. Amikor nem várja a másik póilus, akkor nincs hová repülnie — nem keletkezik fényhíd. Az elektromos szikra a negatív pólustól a pozitív póilus felé tart. A pozitív pólust — önök képviselik, barátaim. A szatíra, a humor magára vállalta a negatív pólus szerepét. Az élet negatív jelenségeinek a kritikáját. De éppen ebben van a pozitív funkciója. Minél kevesebb jelenség elé kerül életünkben a mínusz jel, annál több elé tehetjük oda a plusz jelet. Minden áthúzott mínusz jel — ez plusz. Pozitívum ! Arkagyíj Rajkin A sikersorozat folytatódik A Magyar Nemzeti Galériában kiállítás nyílt Mai szlovák grafika címmel. A szlovák grafika, minit a képzőművészet autonóm műfaja, a század húszas éveiben született meg. Keletkezése és fejlődése összekapcsolódik a szlovák képzőművészeti kultúra megalapítóinak,, Ludovit Fulla, Mikulás Galanda és Koloman Sokol nevével. A húszas években azonban nemcsak e sajátos mű- , vészeti ág született meg, hanem a tudatos osztálybeállítottságú,.! fezóciátlis irányzatú művészetu is, és ezen belül éppen a grafika élenjáró helyet ért el. Itt lehet keresni azt a kiinduló pontot, amely az előfeltétele volt a később — egy magosabb fejlődéstörténeti fokozatban — létrejövő szocialista realista művészetnek. A szlovákiai alkotói mozgalmakban, a háború előtti képzőművészeti erjedésben a vezető egyéniségek, a máir említett Fulla, Galanda és Sokol játszottak döntő szerepet. A következő nemzedék határozott egyénisége volt Julius Szabó, akinek munkái a mostani kiállításon is láthatók. Eszmeialkotói érdeklődésének közép- pontjóban az ember állt, a maga munkájával és küzdelmeivel, az emberiségért és az emberi méltóságért, a békéért, a háboMai szilvák grafika rú ellem, s általában az erőszak ellen folytatott harcával. A szlovák grafika további fejlődésére serkentőleg hatottak az lin. második, világháborús nemzedék taigjai is, mindenekelőtt Vincent Hloznik és Orest Dubay. A képzőművészet történetébe a háborús kataklizma zaklatott éveiben léptek be, s ez nem csekély mértékben befolyásolta akkori és későbbi alkotásaikat is. A kedvezőtlen történelmi összefüggések legmélyebb hatását Hloznik munkásságában lehet tettem érni, főként a határozottan agresszív jellegű grafikai sorozatokban,. Ezekben burkoltan jelen van a fasizmus és háború ellen vívott hairc képzőművészeti tolmácsolása. Általánosságban itt fogalmazódik meg az igazságosság és a jóság konfliktusa a kegyetlenséggel és az erőszakkal szemben. Hloznik ellenpontja Orest Dubay grafikai alkotómunkája, amelyre a lírai beleérzés jellemző. Dubay llraiságát gyakran gazdagítják dekoratív tónusok. A szerzőnek sikerült a szlovák grafika kifejezési skáláját az új szocialista életből kisugárzó békés atmoszférával gazdagítani. Bámulatra (méltó , dinamizmussal szívja fel a jelenkori európai ék egyetemes képzőművészeti jelenségek legjavát. A német expressz ionizmusig visszanyúló magvas és robusztus grafikai megnyilvánulás jellemzi Jozef Balázt, Gabriel Strbat, Jarmila Pavlickovát, Viera Gergelovát. Jellemzőjük a de- korativitás és a monumentalitás. E művészeik: annak a generációinak tagjai, amelyik tartalmi tekintetben erőteljesen kötődik a valósághoz, formailag pedig az expresszív jelleghez. A szlovák grafikusok fiatal nemzedéke az utóbbi időben jelentékenyen kitágította a fiatal művészeti ág horizontját és viszonylag új fejlődési problémakört juttatott szóhoz. Színház Sepsiszentgyörgyön Alig kezdte meg az új évadot a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház, máris elmondhatjuk, hogy továbbfolytatja eddigi sikersorozatát. Különösen ha arra gondolunk, hogy fiz utóbbi időben men'y£ nyíre megnőtt az érdeklődés á színház produkciói iránt. Persze ez az eredmény nem született egyik napról a másikra. Benne rejlik a társulat több mint három és fél évtizedes odaadó munkája, a színház és közönség iránti hűsége, áldozatvállalása. Az a kitartó és következetes igyekezete, amelynek köszönhetően az elmúlt esztendők folyamán sikerült őszinte és tartós kapcsolatot kialakítania a nézők hatalmas táborával. Ennek a kölcsönös bizalomnak tulajdonítható, ma a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházat oly sokfelé hívják játszani, hogy szinte lehetetlen eleget tennie az igényléseknek. Noha nehéz számadatokban érzékeltetni a növekvő érdeklődést, mégis megjegyezhetjük, hogy a múlt évben a társulat 282 előadását 115 OOO-en tekintették meg. Különösen sokatmondó az a tény, hogy tavaly a hatvankétezres lakosú megyeszékhelyen a nézők száma megközelítette az 58 ezret. A tervek szerint a sepsiszentgyörgyi .társulat továbbra is rendszeresen játszik a megye helységeiben és nem feledkezik meg brassói, Csíkszeredái, székelyudvarhelyi, gyergyói nézőiről, a közelebb és távolabb eső vidékek színházszerető és pártoló közönségéről sem. Sylvester Lajossal, a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar GYULAHÁZI JENE JÖZSEF: Ivan Schurmann: Csikók A fák árnyképei a csillagokba emelkednek A sokszínű ruháját leveti az ősz, s a későn ébredő nappal korai delén, őrlődik liszt-jinom avar lepel az erdők malomkövén. Az átváltozás pöffeszkedik, öntelten lángol még a tér, de színét veszti lassan már a kékeszöld-szemű ég. A fák árnyképei a csillagokba emelkednek, robog a foghíjas ínyű idő és az ősz zuhan kegyetlenül, a fák levelén. Peregnek az őszi levelek, jaj, de nagyon fáj pergésetek. Fakul barna arca a fának és északnak fordul mohos ruhája. Olvad az ősz, leolvad a lomb a homok domb. Az almáskert szomorú dalt dúdol. De holnap elnémul és hó-sápadt-fehérré puhul. Dohos szájú avarban lépkedek, s eszembejut az akác, májusi illata. Az ezer-fagyos emlékre rázuhan a késői nap, alig-langyos melege. Keserű-tenyerű levelekből üzen a rügy, melege mélyén meghúzódva, éjjelre összecsukódva, bezárul. Peregnek az őszi levelek, őszi szonátát hegedül a szél. Didereg a kavics, csillag cincog, fagy szitál. A macskaszemű hold leselkedik csendben. Peregnek a levelek. Színház igazgatójával föl tott rövid beszélgetésünk ; arról is tudomást szerezi hogy társulatuk mit ígér zőinek az új évadban. Mi nekelőtt tehát hadd moni el, hogy a Román Kommui Párt közelgő XIII. kong] szusa tiszteletére tovább tátják Dehel Gábor Az á lan című drámájának elő sait. Ezenkívül pillanata két darabot is próbálnak huzamosan: Tudor Poj Maszek paradicsom (Pa de ocazie) című vígjáték, a Tamási Áron-ciklus s következő darabját, A bi nyárfalevélt. Természetes idén is sor ikerül a hagyi nyos év végi kabaréra. A ház tavaszi bemutatói szerepel Fejes Endre Jó nyár, jó estét, szerelem darabja, ezt követi majd hov Három nővér című műve. így hát a Sepsiszentgy Állami Magyar Színház £ évadban is több színvo produkcióval ajándékozza színházszerető közön: Olyan előadásokkal, am minden bizonnyal, a mi élmény mellett, tovább n tik a társulat és a nézők kapcsolatot, hozzájárulni új ember kialakításához. Mátyás Árpád (A bukaresti „Előre” cik rövidítve) KM HÉTVÉGI melléklet