Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-01 / 257. szám
1984. november 1. Kelet-Magyarország 3 A jobb ellátásért Biztonságosabb, takarékosabb áramszolgáltatás Az elektromos háztartási gépek bővülésével, új üzemek belépésével továbbra is nő az energiaigény a megyében. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat nyíregyházi üzem- igazgatóságán dolgozó 750 ember ezért vállalta a közvetlen feladatokon túl a jobb áramellátás feltételeinek javítását, különböző beruházási munkák határidő előtti megvalósítását. A kongresz- szusi munkaversenyben 29 szocialista brigád eredményeit is számba veszik. Több körzetben gond, hogy ingadozik a feszültség. Ennek egyik oka, hogy kisebb átmérőjű vezetékek juttatják az áramot a lakásokba. A fenntartási munka keretén belül ezért 21 kilométer hosszban cserélték a vezetékeket, feszültségjavítás céljából. Nem közömbös, hogy milyen irányokból történik a hálózat áramellátása, mert a hosszabb távolság veszteségekkel jár. A terhelés átrendezésével az idén több, mint 300 ezer forintos megtakarítást értek el. A gyors karbantartást pedig azzal is fokozták, hogy a feszültség alatti munkavégzést ötödével növelték a múlt évihez képest. A szakszolgálati üzemben azt vállalták, hogy a hajdú- böszörményi transzformátorállomás szabályozó szerelési munkáit a tervezett határidő előtt két héttel elvégzik. Előrehozták két nagy teljesítményű transzformátor átteker- cselését. Az Egri Finomsze- relvénygyár megrendelését az idén szeretnék teljesíteni. Több tíz ezer forint megtakarítást jelent az olajregenerálás, valamint használt vörösréz huzal újraszigetelése. Az erőműben intézkedési tervet dolgoztak ki a veszteségek csökkentésére. Ugyancsak hőenergia-megtakarítást hoz a fajlagos felhasználás csökkentése az előírthoz képest. Egy lebontott kazánnál pedig felülvizsgálják az elemeket s amit lehet, felújítanak, s másutt alkalmazzák. A TITÁSZ nyíregyházi üzemigazgatóságának szerelői — akik a fél megyében tevékenykednek — az idén 800 ezer forint értékű bontott anyag újrafelhasználását tűzték ki. A rekonstrukciós munkák közel felénél egy héttel hamarabb fejezték be a szerelést a tervezettnél. A kibontott faoszlopokat kiválogatták, feldarabolták, hogy azokat tovább hasznosítsák. A szatmárcsekei Haladás Termelőszövetkezet TOO hektáron takarítja be a kukoricát ezekben a hetekben. A termés nagy nedvességtartalmú, ezért az energiatakarékosán működő szárítóberendezés éjjel-nappal dolgozik. (Elek Emil felvétele) Látványosság nélküli életút A díszpolgár fél évszázada Ha filmet készítenének Frick György nyíregyházi nyugdíjasról, aki november 17-én tölti be 79. évét, valószínűleg egy látványosság nélküli, csendes lírai- ságot, békességet árasztó alkotás lenne a legkifejezőbb, legbeszédesebb mű róla. Pedig végigjárta a történelem, az élet nem egy drámáját. Nevezetes helyen született, amely önmagában is történelmet idéz. Mesterlegények vándor- tarisznyájával — A Kraszna Horka büszke vára mellett születtem, az apám ott volt tanító. Aztán Miskolcra kerültünk, ott végeztem a négy polgárit, nyomdászinas lettem. Akkor négy évig kellett tanulni az inasnak, amíg felszabadult. Két évig a Magyar Jövő nyomdában dolgoztam, aztán következtek a nehezebb évek. A nyíregyházi Korányi Frigyes utca 20. szám alatti otthonában, ahol feleségével él — aki a város első polgár- mesterének, Fazekas Jánosnak a lánya — idézi életének legfontosabb állomásait. Mintha egy film peregne csendesen előttünk, amelynek kockái, jelenetei megismételhetetlenek. A nyomdászsegéd nagy utat tett meg, amíg Miskolc, majd a főváros — és ‘a környező országok: Csehszlovákia, Ausztria, Lengyelország — után a mesterlegények vándortarisznyájával megérkezett Nyíregyházára. — Már egy kis élettapasztalat állt mögöttem ekkor. Nemcsak a szakma fortélyait sikerült elsajátítani, hanem sok olyan dolgot is megta‘nultam, amit nem lehet könyvekből ellesni. Az idősebb nyomdászkollégáik között Ismerkedtem meg az összetartozás érzésével. Ezt főként akkor tapasztaltam, amikor éppen munkanélküli voltam. A szakszervezet a A MEZŐGÉP nyíregyházi TÖRZSGYÁRÁBAN hamarosan üzembe helyeznek egy CNC (Computer Numerical Controll) számítógépes számjegyes-vezérlésű, tengely es tárcsa megmunkálására alkalmas esztergapadot. Az esztergapad robot fogadására kialakított kivitelben készült. Még ebben az évben megérkezik egy ugyanilyen gép, melyet bolgár gyártmányú robot fog kiszolgálni, az eddigi termelékenység ötszörösét produkálva. Képünkön az alapgép. (Jávor László felv.) segélyen kívül úgynevezett borbélyjeggyel is segített bennünket, amire a borbély ingyen nyírt és borotvált bennünket. Huszonkettőben léptem be a szociáldemokrata pártba, huszonnégyben a nyomdászszakszervezetbe .. . Mária-napra érkezett 1928-ban jött Nyíregyházára, a „Tiszavidék” című napilap nyomdájában dolgozott másfél évig. A lap megszűnt, a főszerkesztő Hubay Kálmán volt, aki később nyilas miniszter lett, a háború után, mint háborús bűnöst kivégezték. Frick Györgyöt gyakran szólította el otthonából a katonai behívó, a nyíregyházi hu- szárkaszámyában szolgált legutóbb, mint élelmezésvezető, szakaszvezető, majd őrmester. Aztán a fogság következett, ahonnan viszonylag hamar szabadult, 1945 szeptemberében ért Nyíregyházára ... — Éppen a feleségem névnapjára, Mária-napra értem haza. Milyen volt az akkori Nyíregyháza?, a Széna tér, ahol laktunk? Még gémes- kút is volt akkor az utcánkban és a csordát erre hajtották a legelőre ... Lassan negyven éve. A felszabadulás után a Nyírségi Nyomdában dolgoztam, aztán mint munkáskádert „kiemeltek”, dolgoztam a bevételi főigazgatóságon, a megyei tanácson, tizenhárom évig a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára, utána még vagy nyolc évig a társadalmi elnöke voltam. Egy csomó helyen voltam később párt- alapszer vezeti titkár, vezetőségi tag, a I. kerületben, a Jósa városban ..., a városi pártbizottság tagja. Az egész város ismerőse A néhány nap múlva 79 éves Frick Gyprgy egyet nem kapott meg az élettől. Nincs gyerekük. Volt egy fogadott fiúk, de meghalt. Ketten élnek a feleségével, de csaknem az egész város az ismerősük. Nincsenek egyedül. A rokonok is ott vannak a közeliikben. Nyolc évvel ezelőtt volt egy infarktusa, amit úgy vészelt át, hogy nem is tudott róla, csak később derült ki. Azóta nem rosszalkodik a szíve, igaz vigyáz is, de az aktivitását megőrizte. Népi ülnök a bíróságon, emberi sorsok részese és formálója . . . — Szeretem ezt a várost, valósággal lenyűgöz az utóbbi években látható gyors fejlődése. És természetesen bánt, ha azt látom letapossák a parkot, megkínozzák a fákat. Jobban a magukénak kellene érezni, mindenkinek, ezt a várost, merít inekünk ez a minden. S mire gondoltam, amikor megkaptam az értesítést, hogy a város díszpolgári címét adományozzák nekem... Azóta is töprengek, én nem is annyira a város fejlődéséért tettem, szerényen, amire lehetőségem volt, hanem az itt élő emberekért. Azért, hogy nyitva maradjanak az egymáshoz vezető ajtók. A bérházak ne választanák el az embereket. (P. G.) Gazdasági partnerek SZÉP ELNEVEZÉSBEN nincs hiány. Társulásnak, társaságnak, együttműködésnek hívják összefoglaló néven. Az egyik a termelékenység javítására alakult, a másik számítógépes szolgáltatásra kívánná megnyerni résztvevőit, a harmadiknál az erdőkkel való gondos bánásmód a meghirdetett cél, a negyediknél a gyepgazdálkodásban akarják kitalálni, amit másutt már rég megvalósítottak. Gomba módra szaporodó, sokszor kérész életű alakzatokról van szó, amelyeknél általában megtalálható valamiféle hasznos mag, de vagy a megvalósításba csúszik hiba, vagy az érdektelenség betonközönyén vé- reznek el. Gazdasági életünk egyik újdonsága, hogy különböző együttműködések szükségesek, vállalatok, szövetkezetek partnereket keresnek a mégoly jó cél megvalósítására is. A bevezetőben említettek közül például a Kelet-magyarországi Termelékenységi Társulás úgy akar összefogni önálló vállalati joggal nem is rendelkező szabolcsi gyáregységeket, hogy egy budapesti szervező vállalat minden bizonnyal hasznos szolgáltatásait is igénybe vegyék. Az induláskor igencsak jó ötletekkel álltak elő, olyan adatbankot kínáltak, amely a mai, alapanyag- és alkatrészhiányos világban nagy hasznot hozna a gazdálkodóknak. Kár, hogy jóval több a venni, mint eladni vágyó. IGEN NAGY SZERVEZŐ MUNKÁVAL, a megyét körzetekre osztva hozták létre az erdőgazdasági együttműködéseket. Mindegyikben részes a szak vállalat, az erdő- és fafeldpl- • gozó gazdaság, de ott van valamennyi nagyobb erdőterülettel rendelkező termelőszövetkezet is. Az okszerű gazdálkodás, a jövőt szóig "'ó erdőművelés nyilván meghozná a hasznát ennél a társulásnál is, azonban ma inkább sanda egymásra nézés, valamiféle féltékenység teszi már-már működésképtelenné ezt a formát. A gyepgazdálkodás haszna mindenki előtt ismert. Kihasználatlan tartalékokat emlegetnek a szakemberek — bár félve teszik hozzá, hogy ehhez előbb pénz kell, no meg jó adag szakértelem. Csakhogy éppen a gyengélkedő, vagy a lejtőn meginduló közös gazdaságok voltak azok, akik itt valamiféle vezető szerepet töltöttek volna be — ha helyzetüknél, más bajaiknál fogva egyáltalán képesek lettek volna ennek betöltésére. Lehetne még sorolni a listát a megyében meglévő, bejegyzett vagy éppen haldokló együttműködésekről, társulásokról. Néhánynál a bennfentesek már csak legyintenek, „sóhivatalnak” titulálják őket, hiszen a tevékenységük legtöbbször a gyakori ülésezésben, a nagy- ralátó tervekben, de ezekhez semmivel sem kapcsolódó eredményben mutatkozik meg. Pedig kár lenne sommásan elítélni valamennyit, mert meglehet, hogy koruknak elébe szaladva olyan lehetőségeket villantanak fel, amelyek elszalasztásán később sajnálkoznánk. Ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy ennek az együttműködési hullámnak milyen ismérvei vannak. A LEGJOBB DOLOG AZ, ha valós igények terelik egymáshoz a partnereket. Említhető jó példa erre akár a mezőgazdaságból, a közelmúltban indult almafeldolgozó és konzerváló üzemeknél, akár varrodát létesítő gyáraknál, ipari szövetkezeteknél, vagy az építőanyagokat beszerző és készletező közös vállalatnál, gázvezeték közös építésénél Nyíregyháza déli ipartelepén. Egyik megszervezése sem volt köny- nyű dolog, mert pénzről kellett dönteni, nem volt elég a szép felajánlás a részvételre. Félre kellett tenni olyan „presztízsokokat” is, amelyek abból a félelemből táplálkoztak, hogy az erősebb partner nagyobb . előnyt szerez a társulásból. (Ehhez viszont korrekt partnerek szükségesek.) Jogos felismerés, hogy nem a különállás, hanem a közös érdek alapján jó, ha minél több együttműködő partner talál egymásra. Sóhivatalok csak akkor lesznek, ha valahol hiba csúszik a számításba, nem olyan célt tűznek ki, ami könnyen megvalósítható, ami valóban egymás érdekeinek figyelembevételével születik. Ennek alapján kapnak támogatást — erkölcsi és anyagi ösztönzést — azok, akik valóban hasznot hajtó, hosszú távra is jót garantáló kooperációt szorgalmaznak, legyen az a tervezésben, a megvalósításban vagy valamilyen szolgáltatásban. Lányi Botond ÚJRA ITTHON miiünk az utóbuszban. A ml sűrű program minden- kit megvisel egy kicsit, de a szerdán délelőtt Mátészalkára látogató volt szabolcsi, szatmári vezetők, pártmunkások — akik a fel- szabadulás jubileuma alkalmából érkeztek haza — nem fogytak ki a kérdésekből. Jólesik újra itthon lenni, látni a várost, amit talán álmos faluként láttak, a tájat, ami olyan régről kedves ismerős. Harcsa Mária ül mellettem. — Egész egyszerűen meghat amit látok. Én, még 1947- ben a mátészalkai pártbizottság titkára voltam, Tyúkodon születtem. Szalka előtt dolgoztam Csengerben, az Erdőhát faluiban, kommunistaként, akit vissza erre a tájra a mozgalom küldött. Azt gondolom, hogy most valamennyiünkben van ilyesfajta érzés. A szemünk felfogja a látványt, az értelmünk megérti, amit elmondanak nekünk, de mégis élmény mindez. Ismertem itt a szegény emberek életét, Szálkát, a közeli községeket, a fekete földet, a homokot. Hozzáteszem: én megfordultam itt jó néhányszor azóta is, tehát tudtam, mire számíthatok. Nekem ma is jólesik átérni a megyehatáron, hiszen nemcsak Szatmárban voltam, hanem dolgoztam Nyíregyházán is. Majd így folytatta az emlékezést: — Éppen itt Szálkán voltam titkár, amikor a megyei titkárunkat megkértem, hogy a munkánk könnyítéséhez próbáljon keríteni nekünk egy női kerékpárt, mert a férfigép nagyon nehéz. Ö szinte szörnyülködött, hogy milyen nagy igényeim vannak, de megkerítette a biciklit, és meg is vigasztalt, hogy lesz még olyan időszak is, amikor minden bizottságnak külön autója lesz. Most az eszébe jut az embernek, hogy valahogy így kezdődött. Egyszer kimentem előadást tartani és amikor az emberek meglátták, hogy nő az előadó, haza akartak menni, mondván, hogy a nő maradjon a fözőkanálnál. Mondtam: hallgassanak meg előbb, hátha megmaradhatok szónoknak is. Nos, megmaradtam politikai munkásnak egy életen át. Elmarad mellettünk a belváros, a Keleti lakótelep, kertek, garázsok, autósorok... — Persze, hogy álmodoztunk mi is, de aligha álmodhattunk volna merészebbet. — Ez a második napjuk Szabolcs-Szatmárban, illetve mondhattam volna azt is, hogy itthon ... — Ugyanezt, ehhez hasonlót éreztem tegnap Nyíregyházán is, amióta csak itthon vagyunk. Ha nem hallottunk volna tájékoztatókat, akkor is láttuk volna a falukat, amiken átjövünk, és akkor is találkoztunk volna emberekkel. Itt a látvány és a tájékoztatók ugyanazt mondják, amit a megismert, vagy ismert sorsok. És ez így nagyszerű. (bartha)
