Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

1S84, november 24. Kelet-Magyarország 3 Két ów kritikus légkörben Sí kerekrő!—szerényei Beszámoló taggyűlésen m Alkaloidában ELŐKELŐ HELYEN JEGY­ZETT NÉV a szakmai rang­listán, a világpiacon a ti- szavasvári Alkaloida Vegyé­szeti Gyár. Szakmai-szellemi erőfeszítéseik, sikeres kísér­leteik fémjelzik e kollektí­vának a gyorsan változó nemzetközi igényekre való és megújulást igénylő reagálási (készségét-képességét. Ennek köszönhető jó részt, hogy a kiélezett gazdasági verseny­ben piacon képesek marad­ni. Mint cseppben a tenger, úgy tükrözte ezeket az erő­feszítéseket a gyár 8-as pártszervezetének öteszten­dős munkáját éltékelő — csütörtökön este tartott —- taggyűlése. A Kémia V-ös és VI-cs üzemben dolgozó-mint- egy 43 párttag, főleg gyógy­szeripari szakmunkás, tech­nikus, mérnök tevékenységé­ről volt szó s annak a 250 főnyi pártonkívülinek a se­rénykedéséről, akiknek a ha­tókörében cselekszik ez a megújhodásra sokat adó, alig 36 éves átlagot szám­láló pártszervezet. Két órában kritikus, elem­ző és főleg a nehéz, elkövet­kező világpiaci helyzetre hangolt közvetlen eszmecse­re, mondhatnám beszélgetés zajlott a 45 perces és lényeg­re törő, vitára késztető be­számoló alapján, amelyet Vt- sy András párttitkár, gyógy­szeripari szakmunkás ismer­tetett. Ennek alapján érezte az ember: a gyógyszergyár­tó szakmunkástól kezdve a mérnökig alkotó gondolkodás hatja át a pártszervezet te­vékenységét, a pártéletet, az embereik egyéni életét és a kollektívához való viszonyát is, mintha egy kémiai- labo­ratóriumban kísérletező, s a jobbítás, a kiútkeresés szán­dékát kutató fiatal párttagok hangos gondolkodásának len­ne szem- és fültanúja. ÉRDEMI VITA ZAJLOTT a termelésről, a gazdaságpo­litikáról. Főleg két termék neve kerüli sokszor szóba, ezek körül zajlott a vita is. Egyik a Delagil gyógyszer- alapanyag, a másik a Glifo- zát növényvédőszer-ható- anyag. Az előbbi a tőkés ex­port teljesítésében játszik döntő szerepet, a másikat a magyar—szovjet agrokémiai egyezmény keretében gyárt­ják a Szovjetuniónak, a szük­séges igény szerint. A minő­ség kiváló, s ha illik hozzá­tenni: már mind a tőkés, mind a szocialista exportját teljesítette idén az Alkaloi­da. Ebben jelentős szerepet vállalt a 8-as pártszervezet kollektívája. Szerényen szólt a sok szel­lemi energiát megemésztett sikerekről a beszámoló. Pe­dig nem volt sima az út, amelyen végigsegítették e két terméket. Szóljunk — mert így reális — az erőfe­szítésekről is E két üzem az elmúlt öt év során is jelentős mértékben járult hozzá a vállalat árbevételéhez, az export teljesítéséhez. Az idén 30 százalékát termelték meg az Alkaloida egész árbevéte­lének! S ez nem csekély. A Delagil piaci helyzetét például nehezítette az alap- anyagárak növekedése. Ez jelezte a pártszervezet fel­adatát is: ha életképességét meg akarják őrizni, akkor azt a takarékos anyag- és ener­giafelhasználással lehet kivé­deni. így sikerült csökkente­ni a termék önköltségét öt év alatt. Itt azonban nem álltak meg. Jelentkezett sza­bad kapacitás. Újabb erő- és szellemi tőke felhasználásá­val több új termék gyártá­sát dolgozták ki és előkészí­tették az üzemszerű terme­lést, kamatozik a szellemi tőke. Ennek gyümölcse a jö­vőben érik be. Emellett részt vettek a fiatal kommunista és pártonkívüli mérnökök, technikusok, gyógyszergyártó munkások több új, a jövőben sikerre pályázó termék kí­sérleti gyártásában is. Eb­ben a kollektívában már ter­mészetes, amiről szót sem ejtettek: hogyan kísérték gondos munkával a kísérle­tek sikerét éjszakai műszak­ban is. GONDJA VOLT A PÄRT- ALAPSZERVEZETNEK AR­RA IS, hogy jelentősen ja­vítsa a munka- és technoló­giai fegyelmet. A nehéz fizi­kai munkát jórészt kiiktat­ták. Ebben szerepük volt a szocialista brigádoknak. Há­romnak az élén kommunista szakmunkás áll. Említésre érdemes, hogy a Kémia VI-os üzemben az 5 esztendő alatt duplájára emelkedett a ter­melékenység! Sokan megje-, gyezték: a felfutó üzem. Igaz, de igyekezni kell tartani ezt az eredményt. Szükséges szól­ni arról is, hogy egyik ter­mék minőségéért elismerést kapott a gyár. És nem sza­bad elhallgatnunk: bevezetett új technológiai módosításaik eredményeként ma már az Alkaloidából csak egyetlen szennyvízelem távozik, amit hamarosan hasznosítható melléktermékké dolgoznak fel. Beszámoló és felszólalók egyaránt a csapatmunka eredményességének értékel­ték a sikert. Eizt tükrözte a 11 felszólalás is. Szinte vala­mennyiből arra lehetett kö­vetkeztetni: itt tudják, • nem könnyebbedik a világpiaci helyzet. S ha továbbra is helyt akarnak állni a ver­senyben, akkor a jövőben még mélyebbre kell ásni a szellemi tőketartalékok fel­színre hozásáért és hasznosí­tásáért. Megnyugtató: van bőven kiaknázatlan lehető­ség. Csak meg kell találni a kibányászáshoz és a hírnév megtartásához szükséges ér­dekeltségi módszereket és sok egyéb mást, amelyek se­gítik megújulási képességük nemzetközi érvényesítését és sikerét. Farkas Kálmán A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetnél ebben az évben 32 darab kis teljesítményű esztergapadot újítanak fel. Igaz, a kapacitásuk ennek a mennyiségnek a duplája lenne, azonban kevesen tudják, hogy az ipari szövetkezet ilyen tevékenységet is folytat. A felújított esztergagépekhez különböző tartozékokat is gyárt az ipari szövetkezet. (Elek Emil felvétele) Á szabadság négy évtizedébe! Vásárosnamény A főtér az ország első szövetkezeti áruházával. tized második felétől indult ipartelepítés pedig egészen látványos eredménnyel járt: sokan helyben vállalhattak munkát azok közül, akik ko­rábban kisebb-nagyobb tá­volságokra jártak el innen dolgozni (Számuk 3500 volt!) A fővárosi központú vállala­tok naményi telepeket vettek át, vagy gyáregységeket tele­pítettek le. így tett az ÉR­DÉRT, a Magyar Acéláru­gyár, az IGV, a Vörös Októ­ber Ruhagyár és az Üvegipa- • ri Művek. Manapság jófor­mán minden' harmadik vá-. sárosnaményi dolgozó az iparban keresi kenyerét. De amikor Vásárosnamény ipa­ráról van szó, több olyan ki­gyűlt például a feszültség a lakásra várók száma és a la­kásépítés üteme között. Tör­tént persze előrelépés, még­pedig a - lakótelepi lakások mennyiségének megszaporo­dásával a hatodik 5 éves terv időszakában. Elkészült avit- kai városrész, vezetékes ivó­vizet kapott Olcsva, az idén adták át az ugornyai vízmü­vet is. Vásárosnamény min­den lakója számára hozzá­férhetővé vált az egészsé­ges, vezetékes ivóvíz. 1980- ban vezetékes gázt kapott a város, s ma 600 lakást fűt a korszerű energia. Magyarország első szövet­kezeti áruháza az 50-es évek elején itt, Vásárosnamény- ban épült. Utána hosszú időn Lakótelep a megye legifjabb városában. A beregi helytörténet kutatója így írja le a 40 esztendeje tör­ténteket : „A visz- szavonuló német alakultok SS-cso- portjai azzal az ürüggyel, hogy elszállásolják magukat, az elhagyott lakásokat fel­törték, minden mozgatható értéket magukkal cipeltek. Vásárosnaményban 15 üzletet törtek fel és raboltak ki, a lakosság állatállományát, ter­ményét és egyéb vagyonát is alaposan megdézsmálták. A német robbantó különítmény a vasútállomást teljesen tönkretette, felrobbantották a vasúti víztornyot, a síneket mintegy húsz kilométeres szakaszon, a fűtőházat és a raktárakat... így járt a két Kraszna-híd és a Tisza híd­ja is. Hét évig komp közle­kedett Vásárosnamény és a beregi falvak között ... 1944. október 29-én felsza­badult Vásárosnamény: „Va­sárnap volt és estére be is vonultak a községbe a fel­szabadító Vörös Hadsereg katonái.” A háború nem kímélte ezt a vidéket sem, az újjáépítés, az élet újraindítása nagy feladatokat rótt a helyi nem­zeti bizottságra. A legsürgő­sebb feladat a vasút helyre- állítása volt, majd a hidak újjáépítése érdekében rend­kívüli adót vetettek ki a já­rás minden községére: 44. de­cember elejére már majd­nem 20 ezer pengő gyűlt így össze. Az iskolát három nap alatt megjavították és no­vember 22-én a felszabadult városban meg is kezdődött az elemi iskolai oktatás a fel­szabadult településen. Gyar- mathy Zsigmond helytörténe­ti tanulmánya a járási nem­zeti bizottság 1945—46-os el­ső intézkedéseiről a követ­kezőt jegyzi .fel: „Az elha­gyott üzemekbe, üzletekbe, vagyonosba gcJndrtbkokat je­lölnek ki. Amikor a hivatalok aka­dékoskodtak, bürokratikusán intézkedtek, a nemzeti bi­zottság közbelépett, például a téli tüzelő időben történő bizosítása érdekében. A nem­zeti bizottság kezdeményez­te, hogy vasárnaponként pártközi küldöttségek keres­sék fel a beregi falvakat, hogy az újjáépítés munkájá­nak propagandistái legye­nek.” A Bereg gazdaságát a múltban is, ma is a mező- gazdaság határozza meg még akkor is, ha a szabolcsi Ipar- telepítési program a közel­múlt évtizedben gyáripart is meghonosított e tájon. A 40-es és az 50-es évek for­dulóján állami gazdaságok, szövetkezetek szerveződtek itt is: 1951-ben már 31 kö­zös gazdaság működött Na- mény környékén, a későbbi években sok feloszlott. Az átszervezés idején, majd­csak negyedszázada a szö­vetkezetek a korábbinál te­kintélyesebb állami támoga­tást kaptak, megerősödtek és a megye agrár termelésének ma is jelentős részese a be­regi tájegység. Jelentéktelen volt a vásá- rosnaményi ipar a múltban. A harmincas években öt ma­lom, négy szeszgyár, egy tég­lagyár, két kőfejtő és egy szőnyegszövő működött itt. Az iparosításban a felszaba­dulás nem hozott azonnali lényeges változást: energiá­ban, nyersanyagban rendkí­vül szegényes volt a vidék. Az iparosodást fellendítő el­ső tény az volt, hogy ha­zánk külkereskedelmi for­galmának tekintélyes része a közelben, a záhonyi átra­kókörzetre összpontosult. Ez a korábbi faipari hagyomá­nyokkal is rendelkező vidé­ken ennek az ágazatnak a fellendülését hozta: manap­ság a naményi ipar bázisa a fafeldolgozás. Itt van az ÉR­DÉRT három telepe, köztük az országhatáron túl is is­merté vált faforgácslapgyár. A későbbi, tehát a 60-as év­sebb üzemet is érdemes meg­említeni, mint a vegyesipari szövetkezet, a dohánybeváltó, a gabonaforgalmi és malom­ipari vállalat telepe és a Fel- ső-Tisza-vidéki Vízügyi Igaz­gatóság Kraszna-telepe, hi­szen ezek, sőt a termelőszö­vetkezeti melléküzemágak is hozzájárulnak a munkaerő helybeli foglalkoztatásának megoldásához. A városiasodás útján az el­ső lépést 1969 derekán tette meg Vásárosnamény, bár a városi rang odaítélése még egy egész évtizedet váratott magára. Ekkor egyesítették a gazdasági közösségben már régóta együtt élő Naményt, Gergelyiugornyát és Vitkát. Akkor nyolcezres lélekszámú nagyközség jött létre, majd 1979. január 1-vel Vásáros- naményt várossá nyilvánítot­ta az Elnöki Tanács. A vá­rosnak ma mintegy kilenc­ezer lakója van. Szabolcs- Szatmár legfiatalabb városá­ban sem hozott azonnali for­dulatot a közigazgatási „elő­léptetés”. Mert pl. a lakás­építés, a településfejlesztés gondjai sem új keletűek és nem is oldódtak meg azon­nal új rangjával. Éveken át át nem történt lényeges elő­relépés a kereskedelemben, de a városiasodás óta korsze­rűsödtek a régi kis üzletek, megszűnt a szövetkezeti ke­reskedelem monopol helyze­te. Most — karácsonyi aján­dékként — a megye legna­gyobb, 1400 négyzetméter alapterületű ABC-áruháza nyílik meg a régi dohánybe­váltónál. Az idegenforgalom ma már meghaladja a város erejét — vélekednek a helybeliek, s igazukat látszik bizonyítani az egyre népszerűbb ugor- nyai strand, ahol egy jó nyá­ri hétvégén 10—12 ezer em­ber ellátását, elhelyezését bi­zony nehezen lehet megol­dani a mai feltételek kö­zött. Épült itt autóskemping, de annak minden négyzet­centimétere foglalt a szezon­ban. Rendkívül népszerű kirándulóhelye ez a megye lakóin kívüli a miskolciaknak, debrecenieknek és a főváros lakóinak is. (Nagy-nagy erény: itt a Tisza még kris­tálytiszta !) Amilyen gyorsan hozzálát­tak az 1944-es novemberi na­pokban az iskola feléleszté­séhez a naményiak, olyan kevés változás történt a te­lepülés oktatásügyében a kö­vetkező évtizedek során. Tény az, hogy ma is egyet­len középiskola, a II. Rá­kóczi Ferenc nevét viselő gimnázium működik itt és 197 diákot oktat a fehérgyar­mati szakmunkásképző na­ményi tagozata. Az igazi gond most fog tetőzni, ami- koris a 87/88-as tanévben 780 gyermek végzi el a nyolca­dik osztályt, s közülük csak kevesen tudnak majd hely­ben továbbtanulni. Amint a helyi politikai vezetők lát­ják: nagy probléma ez a né­pességmegtartás szempont­jából is, mert a legkevésbé sem várható, hogy ide tér vissza képesítése birtokában az a 600 gyerek, aki elmegy majd az ország, vagy a me- gyie távoli szakközépiskolá­jába tanulni. Eötvös Loránd és József, a fizikus-író testvérpár szülő­földje igényes művelődési életet rendezett be lakói szá­mára a korszerű kulturális intézményekben nem éppen bővelkedő városban is. Vá- sárosnaményj jó hírű könyv­tára két alkalommal kapott „kiváló” minősítést. Művelő­dési háza kétezer öntevékeny alkotót vonz szakköreivel, rendezvényeivel. Negyedszá­zad óta énekel és a „feszti­válkórus” minősítését mond­hatja magáénak a Vásáros- naményi vegyes kar, tavaly pedig zeneiskola nyílt zon­gora-, hegedű-, és fúvós tan­szakkal. Negyvenezren láto­gatják évente a Beregi Mú­zeumot, annak ritkaságszám­ba menő vaskályhagyűjte­ményét, iskolamúzeumát és hímzésmintabankját. Nya­ranta országos fafaragótábor, megyei honismereti tábor te­lepül itt a vízparton, itt ren­dezik a szabolcsi középisko­lai kórusok találkozóit is. Vonzó település ez a fiatal város, a Bereg kapuja. Hírét elviszi országba-világba ke­resztszemes és gránátalma • mintás hímzése, híressé teszi a már augusztusban vérpi­rosra érő, korai naményi jo­natán, a távolról érkezők a város környékének három folyóját, a Tiszát, a Krasz- nát és a Szamost emlegetik. Az itt lakók pedig úgy mond­ják, hogy Vásárosnamény valójában sokkal nagyobb, mint amilyenre hivatalos, közigazgatási határa zárja, „hiszen ha itt akármelyik szomszédos faluban kukoré­kol a kakas, azt Namény fő­terén is hallják...”. Szilágyi Szabolcs

Next

/
Oldalképek
Tartalom