Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. november 24. Frizurák új szalonokban A Szarvas utcai szalonban. (Jávor László (elvétele) A frizura sokat javít a megjelenésen. Ez régen is igaz volt, ma is tartják eh­hez magukat az emberek. A hajköltemények pedig a fodrász-szalonokban szü­letnek, amelyekből egyre több van, s még többet építenek. A Nyíregyházi Fodrászipari Szövetkezet legújabb szalonját a me­gyeszékhelyen egy éve ad­ták át. Azóta nagyon so­kan megfordultak a Szarvas utcai üzletben. Ez csak a nyitányt jelentette ebben az ötéves tervben,, hiszen Htár épül 'egy szalon áz Örökös- földön és a Kertközbeh, amelyeket a jövő év vé­gén adják át, s a Szamü- ely-lakótelepen lévő szalon­nak pedig már túl vannak a műszaki átadásán. Nem maradnak ki a nagy építkezésekből a vidéki vá­rosok, községek sem. Vá- sárosnaményban, Nyírbá­torban és Tiszavasváriban az új szalonokban készül­nek már a frizurák, ahol kozmetikai és pedikürrész- legek is vannak. A nyíregyházi szövetkezet Kisvárda és Mátészalka térségek kivételével behá­lózza Szabolcs-Szatmár me­gyét, nyolcvan üzlettel rendelkezik, s a nagyobb településeken mindenütt jól felszerelt szalonokkal vár­ják a vendégeket. S, hogy a kis településeken is elé­gedettek legyenek a fodrá­szok munkájával, a szövet­kezet ötvenkilenc üzletet adott át átalánydíjas szer­ződéssel a vállalkozóknak. Ez jó az ott dolgozónak, jó a szövetkezetnek, de a szol­gáltatás szempontjából leg­kedvezőbb a lakosságnak. Mert így a nyjtvatartást az igények szerint állapítja meg az üzemeltető, a ven­dégek megtartása érdeké­ben a szolgáltatások mi­nőségét is fokozza. A jövő terve még, hojíy két-három nyíregyházi szalonban le­hetővé tegyék a mestersé­ges napfürdőzést, a szolári­umot. (sb) A vád: aljas indokból »(követett rágalmazás A lakását akarták — elmebetegnek mondták Az idős asszony nagyon elcsodálkozott, amikor két mentős és két rendőr állított be a lakásába, s megtud­ta, hogy érte jöttek, mert — mint közveszélyes elmebe­teget — be kell szállítani Nagykállóba. Tőle jobban már csak a mentőápoló lepődött meg, mert sem a köz­veszélyességnek, sem az elmezavarnak még a nyomát sem látta. De a papír a kezében volt, a név is stim­melt, így neki nem volt más választása. Az asszony sírt, közben elküldött egy szomszédért, hogy ha már elviszik, legyen, aki vigyázzon a gyerekekre, a mentő­sök pedig azzal vigasztalták, hogy vissza fogják őt szállítani. Mert azt előre látták, hogy itt valami nagy szabálytalanság történt. A 61 éves asszony 17 éve költözött be mostani lakásá­ba. Igaz, a lalkás nem volt az övé, gazdája Pesten lakik, így aztán nem is lepődött meg különösebben, amikor a nyáron egy hölgy és egy fia­talember kereste fel, s a la­kás iránt érdeklődtek. Tudta, hogy a tulajdonos el akarja adni, ezért szívesen mutatta meg, de megmondta, csak ak­kor költözik ki, ha szereznek neki egy másfél szobás la­kást. Más alkalommal újra elment az asszonyhoz érdek­lődni a már ismerőssé vált hölgy, s arra akarta rábe­szélni, hogy hamarabb adja át pincéjét, mert egy bárt szeretnének ott kialakítani. Az asszony erre nem volt hajlandó. „VERI A GYEREKEKET ...” A nő bosszút forralt. Elő­ször az asszony érzelmei el­len intézett támadást: el­ment a gyermek- és ifjúság­védő intézethez, s „elpana­szolta”: ismer egy asszonyt, aki állami gondozott gyere­keket nevel, de közben ál­landóan üti-veri, s a pincébe zárja őket, ezért jó lenne, ha elvennék tőle az árvákat. Bosszújának ez csak egyik oldala. A másik még ettől is aljasabb volt. Augusztus 21- én elment egy körzeti orvo­si rendelőbe, amikor az or­vos már nem volt ott. Az asszisztensnek azt állítötta, hogy ő a nagykállói elme­gyógyintézet pszichológusa, aki állami gondozott gyere­kekkel foglalkozik és felhá­borodást színlelve mondta el, hogy egy elmebeteg idős asszony üti-veri, késsel za- vargatja a gyerekeket: CSAK UTALVÁNY... Mondta azt is, hogy az ideggyógyász főorvos már megvizsgálta az asszonyt, de mivel ebbe a körzetbe tar­tozik, egy mentőszállítási utalvány kellene, hogy bevi- hessék az elmegyógyintézet­be. Külön kihangsúlyozta, hogy beutaló nem kell, csak egy betegszállítási utalvány­ra van szükség. Az asztalon épp kéznél volt egy előre aláírt utalvány, az egyik asszisztens kitöltötte, amely szerint skizofrénia miatt kell beszállítani a beteget. Ezután már csak annyi kérése volt, hogy dátumot ne írjanak az utalványra, hátha aznap nem tudja fogadni a beteget Nagykálló, azt ő majd utólag kiállítja. Másnap még egy próbát tett. Elment az asszonyhoz, még egyszer megpróbálta rá­venni a pince átadására, s amikor az nem volt hajlan­dó, szidni, sértegetni kezdte, megfenyegette, hogy akarata ellenére is kiürítteti a pin­cét, s elárulta azt is, hogy la­kás helyett majd „mást” fog számára biztosítani. Ezután töltötte ki a beteg- szállítási utalványt, majd kiment a mentőállomásra és közölte a szolgálatvezetővel, hogy egy közveszélyes elme­beteget kell Nagykállóba szállítani. Átadta a valótlan adatokat tartalmazó beteg- szállítási utalványt, s mivel azt mondta, hogy sürgős eset, a szolgálatvezető még orvo­si beutalót sem kért: intéz­kedett, hogy a mentő menjen a lakásra, s közben rendőri segítséget is kért. PERCEK ALATT KIDERÜLT... A mentő augusztus 22-én este 8 óra 20 perckor érke­zett a megadott címre. A mentőápolónak nyomban gyanús — teljesen normális — volt az asszony viselke­dése, ezért úgy döntött, hogy nem Rállóba szállítja, hanem a kórház idegosztályának ügyeletére. Szerencsére itt éppen az az ideggyógyász főorvos volt szolgálatban, akire a „pszichológus” ko­rábban már hivatkozott, s rövid idő alatt megállapí­totta, hogy a 61 éves asszony nem beteg. A mentők ígére­tükhöz híven hazaszállítot­ták. A megyei főügyészség nyo­mozócsoportja Oláh Éva 36 éves nyíregyházi lakos ellen — aki eredeti szakképzett­sége szerint óvónő, munkája szerint pszichoterápia-vezető — aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsér­tése, magánokirat-hamisítás és aljas indokból elkövetett rágalmazás miatt nyújtott be vádiratot. A tárgyalás de­cember közepén várható. Az ügyben mulasztást elkövetett három egészségügyi dolgo­zóval szemben a megyei fő­ügyészség fegyelmi eljárást kezdeményezett. Balogh József Társadalmi összefogással épül Kabalám Homokdombra boróka Nagy lelkesedéssel fogad­ták a nyíregyháziak, amikor ezelőtt két esztendővel fel­vetődött: a megyeszékhely határában csodálatos szabad­időközpontot lehetne vará­zsolni a homokdombokra. A vállalatok is megmozdultak, egyre-másra érkeztek a fel­ajánlások. Megalakítottak egy intéző bizottságot, amely a gyakorlati feladatokat szervezte. Egy héttel ezelőtt érkezett meg a telekkönyvi kivonat a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasághoz, s ezentúl, mint Kabalás ke­zelője szervezi a beruházást. ÉVES TERVEK — A szabadidőközpont épí­tése — bármennyire is szív­ügyünknek érezzük — fogal­maz dr. Papp László, a FE- FAG igazgatási osztályveze­tője, — csak lassabb ütemben haladhat. A terveket a NYIR- TERV, a SZAVICSAV, a közterület-fenntartó Vállalat és a FEFAG készítette el, nyolcvan százalékban társa­dalmi munkában. A jelenleg 60 millió forintos beruhá­záshoz csak éves kiviteli ter­veket készítünk, így nem is tudjuk megmondani, mikor­ra fejezzük be Kabalást. Az idei év legfontosabb feladatait rendben teljesítet­ték. Talán a legnehezebb volt a parkírozókhoz és a labda­játékok pályáihoz a hatmé­teres szintkülönbséget el­egyengetni. Közel százezer köbméter földet mozgatott meg a SZÁÉV. A gépeket és az embereket a vállalat fi­zette, csak az üzemanyagot kellett megtéríteni. Így a SZÁÉV 60 ezer forinttal já­rult hozzá a szabadidőköz­ponthoz..-L DIAKOK ÜLTETTÉK ­A FEFAG négy esőbeállót, öt ülőpadot asztallal alakított ki. A 107-es szakmunkáskép­ző diákjai, hatszázan, dísz­cserjéket ültettek el, szintén társadalmi munkában. Hóbo- Igyó, fenyő, boróka és más növények díszítik a pihenő­parkot. A SZÁVlCSAV a vízellátás tervét készítette el és a gyakorlati munkákat is ez a vállalat végezte el, fél­millió forinttal gyarapítot­ták az önkéntes munkák ér­tékét. Rákötötték a vízháló­zatot a nyíregyházi városi vezetékre és megoldották egész Kabalás vízgondját: 14 úgynevezett vízvételi lehe­tőség van az épülő szabadidő- központban. Elkészült a ke­rítés, amelyet még sajnos, gyakran rongálnak. A díszcserjék és a facse­meték pótlását az erdőfel­ügyelőség ígérte meg. Az idei elképzelések közül nem sikerült megvalósítani a FE- FAG-nak a díszkaput és a kilátót a 28 méter magas szánkózódomb tetején. A kö­vetkező esztendőben viszont ezekre mindenképpen sort kerít a kezelő. Ugyancsak 1985-ben gyepesítik a terüle­tet, befejezik a fásítást, ki­javítják a kerítést, a TITÁSZ megoldja a világítást. SZÄNKÖZÖK KEDVÉRE Modern tervet fogadtak el a központi épületre, amely­ben öltözők, mosdók, játék­szobák kapnának helyéi. Egyelőre a már meglévő Ka­bala bisztró hátráltatja a majdani építkezést: ezt ugyanis nem az építési enge­délyben megjelölt helyre húzták fel. Mintegy ötven méterrel kellene hátrább vinni a bisztrót. A FEFAG a vadászok által használt szkitpályával sem tud egye­lőre mit kezdeni: a távlatok­ban az ott pihenőket, spor­tolókat zavarná a pálya. A hamarosan kezdődő szánkózás és síelés forga­lomszabályozást kíván, a 4- es főút mellett egyik oldalt sem szabad majd megállni, hanem a több mint kétszáz autó parkolására alkalmas, ; újonnan kialakított, döhgölt, •taíajú J ' párkólóban' léhét 'majd a járműveket' hagyh'i.' ’’ Erre az évre 720 ezer fo­rint állt rendelkezésre á kabalási tervek megvalósí­tására. Ennek a többszörösét költötték már rá, s ami ör­vendetes, egyre nagyobb a társadalmi munka értéke. Ahhoz, hogy a nyíregyházi­aknak tényleg minden igényt kielégítő, szép szabadidőköz­pontjuk legyen a város ha­tárában, még további össze­fogásra, akár az Együtt Nyír­egyházáért akció bevételeire lesz szükség. Tóth Kornélia H a tetszik kultúra, ha tetszik a taka­rékosság egyik for­mája, amiről az alábbiak­ban írok. Nemrég vettem részt egy MÉH-tájékozta- tón és -vásáron Debrecen­ben, aminek tapasztalata­iról már szó esett, de egy — számomra lényeges — mozzanat felett akkor el- siklottam. A vásáron ugyanis könyveket is le­hetett venni, régi, megvi­selt, ám hiánytalan és né­ha bizony hiányzó köny­veket. Olyanokat, melye­ket jobb esetben bezúz­nak, hogy újfent könyv le­gyen belőlük, rosszabb esetben viszont a szemét­telepeken égnek el, lesz­nek pernyévé és füstté. A könyvek beszerzési forrásai a könyvtárak voltak, ahonnét ezúttal nem a zúzdába, hanem az alkalmilag kialakított boltba vándoroltak a se­lejtezésre ítélt kötetek, többnyire egységes áron. És, hiába volt némelyikük kissé megviselt, agyonol­vasott (ez is a könyvek sorsa), vevőre találtak. Vagy az olcsóság, vagy az egyes művek beszerezhe­tetlensége volt az ok. A példát Debrecenből hoztam, ám azt hiszem, nálunk is megvalósítható az ötlet, hiszen nem egy városhoz kötődik. Könyv­táraink, és minden bi­zonnyal selejtezésre ítélt könyveink nekünk is van­nak. Nem tudom persze megmondani, hogy ki le­gyen értékesítésük gazdá­ja, legfeljebb csak gon­dolom, hogy pontosan a MÉH vállalat lehetne az, hiszen más, használt cik­kek esetében élnek és vi-, rágoznak ezek az üzletek. - , Mi tagadás, a. kultúra, ■ ^gyre inkább áru. Drágul a. könyv, ß vannak, mű- vek, melyek valaha meg­jelentek, de régen nem kaphatók. Ezek a boltok pedig, enyhíthetnének a drágaságon és a hiányon is. Egy szó mint száz: sok érv szólhat amellett, hogy az értékeket, hiszen a könyv, ameddig csak ol­vasható, érték, ily módon is megmentsük. Az olcsó könyvek boltja talán meg­oldás lehet.. . S. Z. Nyílt tárgyalás a kultúrházban Teherautó a pirosban — a szabálytalankodóknak az ilyen fotókkal is meg kell ismerkedni. Mivel a közlekedési kihá­gások száma nem csökken, sőt növekszik (egyetlen pél­da: 1984 első fél évében há­romszor annyian követtek el megyénkben alkoholfogyasz­tással járó szabálysértést, mint egy évvel korábban), nagyon is indokolt, ha idő­ről időre nyilvános tárgyalá­son vonják felelősségre a közlekedés szabályai ellen vétőket. Az eljárás nevelési szándéka egyértelmű, s bíz­zunk benne, hogy el is éri célját. November 21-én Baktaló- rántházán gyűltek össze az érdeklődők — mintegy hat- vanan — közöttük a mező- gazdasági szakmunkásképző iskola diákjai —, hogy há­rom helybeli lakos ügyének tárgyalását hallgassák végig, íme az esetek. B. F. gépkocsivezető Buda­pesten, az Üllői úton két egymás utáni kereszteződés­ben is piros lámpán hajtott át, büntetése 4000 forint. Mint a mellékelt fotók is bi­zonyítják, védekezése igen­csak gyenge lábakon állt, hi­szen arra hivatkozott, hogy azért hajtott át, mert félt, hogy súlyos járművébe, ha hirtelen kell fékeznie, a mö­götte haladó beleszaladhat. Csakhogy: körülbelül har­minc méterre volt a lámpá­tól, amikor az már pirosat mutatott, s mint a második kép mutatja: senki sem ment közvetlenül mögötte. B. F. el­ismerte hibáját. K. S.-t gyorshajtásért von­ták felelősségre, miután Haj­dúszoboszló belterületén po­tom 84 kilométeres sebesség­gel haladt, mivel — mint vé­dekezésként előadta —, attól tartott, hogy már nem ér át a kereszteződésben zöld lám­pánál. (Csak zárójelben: a KRESZ azt írja elő, hogy a kereszteződés felé olyan se­bességgel kell menni, ami lehetővé teszi, hogy az autós meg is tudjon állni.) K. S. büntetése 3200 forint, tekin­tettel arra, hogy a statiszti­kák bizonysága szerint a bal­esetek egyik legfőbb oka a sebesség nem megfelelő meg­választása, de a gyorshajtó négy hónapra elvesztette jo­gosítványa „B” kategóriáját is. Az „A” kategória azért maradt meg, mert anélkül munkáját ellátni nem tudja. K. S. fellebbezett.., Az érdeklődéssel kísért tár­gyaláson Négyesiné Sipos Ju­dit rendőr hadnagy szabta ki a büntetéseket, majd ezt kö­vetően Kosa András rendőr százados tartott előadást a közlekedési szabálysértések megelőzéséről. S. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom