Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-17 / 270. szám
KU HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. november 17. Kedves K. István bátyám! írok, mert tudom, hogy szóban nem győztem meg, amikor panaszkodni jött hozzám. Való igaz, hogy olyan magától értetődő, olyan egyszerű volt a tanács, I amit adhattam, hogy azt gyanakvó emberként nehéz elfogadni. ön nyugdíjazás előtt áll. Számolja a j napokat, várja, készül rá. Nem jártas a I hivatali ügyintézésekben. így hát természetes, hogy a legközelebbi főnökét kereste meg, kérdezvén, hogy mit kell tennie. Kapott választ, de ön eljött hozzám is megkérdezni, hogy jó-e amit magának mondtak. És gondolom, mert utalt rá, Hogy járt már más fórumokon is ebben az ügyben. Gyűjti, gyűjtögeti a válaszokat, hasonlítgat, összead, kivon, Oszt és szoroz. No persze ha valami irgalmatlanul bonyolult ügyről lenne szó, akkor mindezt megérteném, de hát nincs semmi baj a leszolgált évekkel, hónapokkal, napokkal. A barátai rég kiszámították a várható nyugdíj összegét, és ön is elkészítette a nyugdíjas évei programját. Életével, munkájával — ezt senki nem tagadja — bőven rászolgált erre a nyugalomra. A vita csak azon van, hogy melyik naptól adhatja be a felmondását. A főnökei úgy gondolták, hogy megadják önnek, ha kéri, mindazt a kedvezményt, amit adhatnak. Még a felmondás napját is úgy jelölték meg, hogy ne csak a felmondási idő alatti munkavégzés alól mentesíthessék, hanem ehhez, az időhöz hozzácsapható legyen az a néhány nap fizetéses szabadság, ami 1985-ben még járni fog önnek. A tanácsom mindössze annyi volt, hogy bízzon a főnökében, vagy ha nem bízik benne egészen, akkor keresse meg a postaigazgatóság szakszervezeti bizottságát, és kérjen ott is eligazítást. Aligha valószínű ugyanis, hogy a hivatal, ahol több mint húsz éve becsületes munkával szolgált, most néhány héttel be akarná csapni önt. Fejcsóválva ment el, szemmel láthatóan elégedetlenül. Feltehetően nem is haza, hanem valamelyik másik hivatalba, ahol végigkérdezi ugyanezt. Nos, így utólag elárulom, hogy nemcsak a rendelkezéseket néztem meg újólag, hanem jártam a hivatalában is. Beszéltem a főnökével, és együtt kiszámítottuk, hogy mi önnek a legjobb. Pontosan az, amit a hivatal javasolt. Nem tudom, hányán és mennyi időt töltöttek el eddig az ön ügyében. Biztosan tudom viszont, hogy ön már nagyon sokat. Időt is, és talán pénzt is utazásra, vagy más egyébre. Ebben a levélben én éppen ezért szeretném valamiképpen megnyugtatni: ezért szeretném elhitetni, hogy a gyors válaszok, amiket kaphatott eddig, nem a nemtörődömség miatt gyorsak, hanem azért, mert egyértelműen egyszerűek. És ez a pont az, ahol az ön panasza több egy ember vélt sérelménél. Nem az ügye közügy, hanem a gyanakvása az. Higgye el, hogy minden lehetséges hibájától függetlenül emberséges ez a társadalom. Lehet, mert előfordul, hogy aki dolgozik, néha úgy érzi, hogy igazságtalanok a főnökök, azt gondolja, hogy ő a munkájával többre lenne jogosult, de ahogyan tisztelni és szeretni tudjuk az édesanyákat, ahogyan tiszteljük a születést, ugyanúgy tiszteljük azokat is, akik elérik a nyugdíjas kort, akiktől több évtizedes becsületes munkájuk után elbúcsúzunk. Hohszú újságírói pályafutásom során nem jártam olyan üzemben, gyárban, munkahelyen, ahol ne a lehető legtöbb jó szándékkal intézték volna a nyugdíjba menők ügyeit, ahol ne azon igyekeztek volna, hogy a lehető legmagasabb legyen a nyugdíj. Kérem, bízzon a jó szándékban, és kívánok önnek, önnel együtt minden nyugdíjba készülőnek boldog, felesleges izgalmaktól mentes nyugdíjas éveket. Üdvözlettel Diezkó Lászlóval, a megyei párt bizottság osztályvezetőjével a pártélet időszerű kérdéseiről A Társadalmi-politikai életünk fontos ese- w ményei a beszámoló taggyűlések. Ezek sorából kiemelkednek az idei fórumok, amelyek a XIII, kongresszusra készülődés jegyében zajlanak. Hogyan készültek erre pártszervezeteink? • — A beszámoló taggyűlések a pártélet megújulásának is jelentős fórumai. Ezt most már nyolcesztendős politikai gyakorlatunk igazolja. Igény és követelmény egyrészt a párttagság, másrészt a pártvezetőség részéről a kritikus, elemző, reális elszámolás az egész éves munkáról. Ezzel jelentősen fejlődik a pártdemokrácia, a fegyelem, javul a pártvezetőség munkája,, hatékonyabban működik az egész pártszervezet. Ezt segítik a felsőbb pártszervek által készített minősítések is, amelyek az egész pártvezetés előtt hangzanak el, s viszont minősítenek: iga- ziak-e n megállapításai vagy esetleg sántít valamelyik. Ez a pártfórum az, amely kollektív bölcsességgel jelöli meg a jövő esztendő feladatát. A beszámoló taggyűlés igen fontos jellemzője a nyitottság. Ott zajlanak az üzem, a vállalat, a község közvéleménye előtt. Szinte minden politizálás iránt érdeklődő ember tud róluk. S mint a tapasztalatok tanúsítják: várakozással tekintenek minden tanácskozás elé. Azért, mert az ott elhangzott kérdések, gondok nem csupán a párttagságot érintik, hanem szinte mindenkit foglalkoztatnak. Q Melyek az új módszerek? — A gyakorlat igazolja: a beszámoló taggyűlések egyre újabb módszerekkel gazdagítják a pártélet eszköztárát. Ma már szinte természetes, hogy meghívják a tanácskozásra az üzem, a vállalat, a tsz kiváló párton- kívüli mérnökét, elnökét, művezetőjét vagy a szocialista brigádvezetőket. Kikérik véleményüket, számítanak javaslataikra. Így nem csupán a párttagság ügye a beszámoló taggyűlés sikere, hanem az egész üzemé, intézményé is! Nos, ezek sorából most nyilván kiemelkednek az ideiek, hiszen öt kemény esztendő munkájáról nem könnyű reális mérleget készíteni. Ez a munka felelősséget követel mindenkitől. El kell számolni alapszervezeteinknek a XII. kongresszus határozatai alapján született helyi célok, feladatok megvalósulásáról. Szabolcs-Szatmárban több mint ezer pártalapszervezetben csaknem 33 ezer kommunista eszmecseréje kezdődött meg ezekről, ezekben a napokban. Iz önállóság növekedése, a kényszerítő körülmények, a kiútkeresés folytán konkrétabbá vált a pártszervezetek munkája... Többet kell tenni azért, hogy mindenki megismerje a helyi párthatározatokat, még nyitottakban szükséges politizálni a tömegek között... ra lesznek olyan kérdések, amelyekről tíz percig kell beszélni, s lesz olyan is, amelyről egy mondat is elég. Nagyon fontos a beszámolók hangneme: ne legyen hurrá hangulatú, de letargikus sem. Törekedjenek a mértéktartásra, a reális helyzetelemzésre és főleg a konkrétságra. Ha ilyen lesz, akkor minden bizonnyal vitára ösztönzi majd az embereket. Valamit figyelembe ajánlok: tükrözze a beszámoló a beszélgetések, a tagság véleményét, s ezekre épülve jelölje meg a teendőket. Szóljon-e a beszámoló a nehézségekről, a gondokról, a tapasztalt feszültségekről és a vezetés hibáiról? Lehetetlen vállalkozás volna összegezni a taggyűléseket megelőző beszélgetéseket, hiszen 33 ezer ember véleményét kellene ismerni és minősíteni, ön szerint milyen fontos jelzések hangzottak el, amelyekre felhívná a figyelmet? — A pártalapszervezetek vezetőségeinek kötelessége a beszélgetéseket minősíteni, az elhangzott javaslatokat, észrevételeket figyelembe venni a beszámolókban és később a pártmunkában hasznosítani. Az a sokszínűség, a rengeteg javaslat, kezdeményezés és bírálat, amely ezeken a meghitt beszélgetéseken tapasztalható volt, feltétlenül segítik a pártdemokrácia érvényesülését, hatékonyabbá válhat általuk a pártvezetés, a pártélet. — Fontos jelzések: még mindig következetlenek vagyunk a helyi határozatok végrehajtásában. Keveset foglalkozunk a párttaggal, mint érző-gondolkodó, bajjal-gonddal küzdő emberrel. Figyelmeztetnek arra a beszélgetések, hogy veszített presztízséből a közéleti tevékenység erkölcsi megbecsülése. Az eszmecserékből kiderült: a pártközvéie- mény elfogadja az új vállalkozási formákat a gazdaságban, de bírálják jogi szabályozatlanságait. Igénylik, hogy a különböző állami döntések előtt kérjenek véleményt a párttagságtól. Ne állítsák kész tények elé, mint ez a kisvállalkozások megalakulására vonatkozó határozat alkalmával történt. Figyelmeztető lehet az is, hogy a párttagság egy részének elég pesszimista a hangulata a feszült nemzetközi helyzet miatt. Valójában azonban helyileg kell eldönteni, melyek azok a legfontosabb észrevételek, amelyek segíthetik helyi politikai célok megvalósítását. A öt esztendő mérlegelése nehéz feladat ^ elé állítja az alapszervezeteket, elveszhetnek a részletekben. Hogyan készülhetnek valósághű, vitára ösztönző beszámolók? — Ha egy beszámoló mindennel foglalkozni akar, az nem mond semmit, nincs magja. Nem leltárt kell készíteni az öt esztendőről. El kell számolni azoknak a helyi pártpolitikai határozatoknak a végrehajtásával, amelyek segítették az üzem, a gazdaság munkáját, a pártélet fejlődését. Legyen bátorsága a pártvezetőségnek a szelektálásra. Bizonyá— Véleményem szerint nem lehet reális az a beszámoló, amelyik megkerüli vagy elhallgatja a gondokat, problémákat, -a feszültségeket. Ezek is hozzátartoznak a realitásokhoz, illik tehát ezekről is őszintén szólni. Ám lehet csak felvetni valamit, s nyitva hagyni a kérdést. Lehet úgy is, hogy e gondok megoldására a gyógyírt csak felülről várják és „oda” fogalmazzák meg. Aztán lehet úgy is, hogy maguk keresik a megoldás kulcsát. Szerintem ez a követendő módszer. Ahol a vezetés és a vezetők hibáit elhallgatják, ott gondok vannak a demokrácia elvének érvényesülésével. Természetes az sem mindegy, hogy ezekről milyen hangnemben szól a beszámoló. Véleményem szerint nem lehet egyértelműen minden bajért, gondért csak a gazdasági, állami vezetésen elverni a port. Fontos, hogy a pártvezetőség beszámolójában helyt kapjon a párttagság és a pártvezetőség felelőssége is. A Hogyan alkalmazkodtak az elmúlt évek- ” ben a gyorsan változó, nehéz gazdasági körülményekhez pártszervezeteink? Segítették-e az üzemek, vállalatok gazdasági céljaink megvalósítását? — A politikai gyakorlat egyértelműen bizonyította: a gyorsan változó, nehéz körülményekhez csak azok a pártszervezetek tudnak megfelelően alkalmazkodni, amelyek kellő önállósággal rendelkeznek. Tapasztalataink igazolják: az utóbbi években jelentősen növekedett a. vállalatok, üzemek párt- szervezeteinek az önállósága. Kezdetben bátortalanul, később már bátrabban, kezdeményezőbben éltek a lehetőségekkel. Ez könnyítette alkalmazkodó képességüket, de növelte felelősségüket! Példák .-sora bizonyítja: javult az együttgondolkodás és az együttműködés a párt, a gazdasági és a társadalmi szervezetek között. Gyümölcsöző partneri kapcsolatok alakultak ki ennek következtében. Jó példa erre a Volán 5-ös Vállalat, a Taurus nyíregyházi gyára, a varsánygyürei Tsz, a MOM mátészalkai gyára és több más üzemünk. A nehéz öt esztendő körülményei között is bizonyította a párt: nemcsak képes a megújulásra, de e folyamatnak kezdeményezője és lendítője is. Igazolják-e ezt a termelésben tevékenykedő pártszervezetek? — Az önállóság növekedése, a kényszerítő gazdasági körülmények és a kiútkeresés folytán konkrétabbá vált a pártszervezetek munkája. Főképpen a termelést segítő és ellenőrző tevékenységük. Ha segíteni akartak, olyan konkrét helyi párthatározatok kidolgozására kényszerültek, amelyek segítették a nehéz helyzetből megtalálni "a kiutat, például az energiával való takarékosságot, az export növelését, az importkiváltó munkát', a korszerű termékgyártást, a szakosodást és így tovább. Ennek tudható be, hogy az elmúlt évek során mind több pártfórumon hangzottak el a gazdasági élet megújulását is és a pártmunka korszerűsítését is segítő kezdeményezések. Ilyen határozatok születtek a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnál, a Fémmunkás nyíregyházi gyárában, az UNI- VERSIL-ben, a VSZM-ben Kisvárdán, a ti- szavasvári Munka, a csengeri Lenin és a nyírbátori Űj Barázda Tsz-ekben. Ezek a sikerek bizonyítják: képesek a megújulásra a pártszervezeteink, ha megteremtjük annak feltételeit, s ha még tovább növekszik érzékenységük a problémákkal szemben, fogékonyságuk az új iránt. Jobban ráhangolódtak ezekben az években a gazdasági feladatok politikai segítésére, és ez erényük! Még akkor is, ha vannak, akik ezt a módszert nem tartják helyesnek. A Vajon elég nyitottak-e pártszervezeteink ahhoz, hogy a pártonkívüliek is jobban megismerjék, elfogadják és cselekvőén is támogassák határozataikat? Mi a teendő ennek javításában? — Nem elég nyitottak. Régi gondunk, hogy a pártszervezetek és a társadalmi és tömegszervezetek nem ismerik vagy nem ismerik eléggé egymás határozatait. Ebből aztán több gond is következik. Ugyanis nem elég, ha a pártrendezvényeken részt vesznek a társadalmi és tömegszervezetek vezetői, az üzemvezetők, brigádvezetők, s a meghívott pártonkívüliek. Ennél többet kell tenni azért, hogy az üzemben, a vállalatnál, a tsz-ben mindenki megismerje a helyi párt- határozatokat és a tömegszervezetek döntéseit. Csak így várhatjuk el, hogy cselekvőén támogassák is azokat. Vagyis még nyitottab- ban szükséges politizálni a tömegek között. Kell, hogy vállalja az alapszervezet vezetősége: a párt belső életét nem érintő minden határozatát megfelelő módon és körülmények között ismerteti. De minden párttagnak is többet kell tennie saját környezetében azért, hogy a döntéseket megismerjék az emberek. Így nem holdudvarban dolgoznak a pártszervezetek, lesz légkörük és eredménye a pártmunkának. A A beszámoló taggyűléseken megválasztják a jelölő bizottságokat. Készül a párttagság a januári vezetőségválasztásokra. Több helyen szóvá teszik: szűk körből történik a vezetők kiválasztása. Igaz ez? Hogyan látja a káderkiválasztással összefüggő kérdéseket? — A jelölő bizottságok feladata mindig nagy felelősséggel jár. Elsősorban tőlük várják, hogy a taggyűlésen az arra legalkalmasabbak kerüljenek szóba. Ez viszont feltételezi, hogy előzőleg minden párttag őszintén mondjon véleményt azokról, kiket tart a legalkalmasabbaknak vezető posztokra a testületekben. Ha ez az elv maradéktalanul érvényesül, akkor ki van zárva, hogy szűk körből, á kádermunka korábbi helytelen gyakorlata alapján kerüljön valaki például a párttitkár posztjára. A januári vezetőségválasztó taggyűlésen már köteles a jelölő bizottság több jelöltet állítani a párttitkári posztra, ha a párttagság ezt igényli. Üj vonása a mostani választásoknak az is, hogy a pártbizottságok jelölést előkészitő bizottságokat választanak. Ezek tagjai a pártérte- kezíetek minden küldöttjével kötelesek beszélgetni a leendő, megválasztandó testületek összetételéről. Ez nemcsak kizárja a szűk körből való választást, hanem tovább növeli a kádermunka demokratizmusát. A Az elbeszélgetések során több pártszer- w vezetben szóvá tették: nincs, vagy alig akad fizikai munkás a pártvezetőségben. Jogosak ezek a jelzések, figyelmeztetések? — Meglehet, ahol erről szóltak, Ott ez igaz. A válasszal mégis dilemmában vagyok, ugyanis itt van egy felmérés a kezemben, amely egyértelműen bizonyítja: az utóbbi választások során tovább növekedett a pártvezetőségekben a fizikai munkások aránya. Bízom abban, hogy ez az arány most még tovább javul, s ott, ahol aLra alkalmas, felkészült fizikai dolgozót jelölnek, meg is választja a párttagság. A kiválasztás legfontosabb elve azonban az alkalmasság. És valljuk, hogy ez nem a diplomával mérhető. Nem szabad, hogy statisztikai szemlélet érvényesüljön e munka során, de azért a folyamatosságra figyelmeztetnénk. Arra, hogy van alkalmas fiatal, alkalmas munkás, alkalmas nő stb. a párttagság között, tehát nagyon fontos, hogy a párttagság összetételét tükrözze a választás végeredménye. Gondolom, ezek szellemében olyan pártvezetőségeket választanak majd alapszervezeteinkben, amelyek alkalmasak lesznek a feladatokra, s amelyek még bonyolultabb körülmények között is eredményesen munkálkodnak majd a XIII. kongresszus határozatának végrehajtásán. £ Köszönöm az interjút. Farkas Kálmán
