Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-17 / 270. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. november 17. Francois Mitterrand, Moamer El-Kadhafi, és Andreasz Papandreu a csádi helyzetről folytatott Kréta szigeti tárgyalásokon. A chilei hadsereg és rendőrség ismét letartóztatottakkal töltötte meg Santiago egyik külvárosi stadionját. India északi részén hétfő óta 34 személy esett áldozatul egy ciklon pusztításának. A PTI indái hírügynökség jelentése szerint Madrászban 21 személy vesztette életét és legkevesebb hatvanezer ember vált hajléktalanná. Ándhra ■Prades szövetségi államban 13 halálos áldozata van a ciklonnak és mintegy száz- ezer^ember kényszerült otthona elhagyására. ÜLÉSEZETT A RKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Péteken tartott plenáris ülésén az RKP Központi Bizottsága egyhangúlag jóváhagyta a KB jelentését a XII. kongresszus óta végzett tevékenységről és a párt feladatairól, és úgy határozott, hogy a jelentést a hétfőn megnyíló pártkongresz- szus elé terjeszti. A tanácskozás végén elhangzott beszédében Nicolae Ceausescu az RKP főtitkára méltatta a Központi Bizottság munkáját és köszönetét fejezte ki a KB minden tagjának. A kaliforniai Loma Linda városkában elhunyt az a kislány, aki több mint két hetet élt egy páviánnak a testébe ültetett szívével. Eddig öt ember testébe ültettek állatszívet, közülük e kislány élt legtovább. KÖLTSÉGVETÉS DEFICITTEL A francia nemzetgyűlés pénteken hajnalban első . ölöd vasásra elfogadta az 1985. évi költségvetést, amely 140 milliárd frankos deficitet irányoz elő. A költségvetés mellett csak a szocialista és baloldali radikális képviselők szavaztak, a jobboldal ellene szavazott, a kommunista képviselők pedig tartózkodtak a szavazástól. Parfait Jans a kommunista képviselők nevében azzal indokolta meg tartózkodásukat, hogy a költségvetés megteremti a munkanélküliség növekedésének feltételeit, mert nem nyújt lehetőséget arra, hogy a kormány hatékony akciót fejthessen ki a gazdasági fellendülés érdekében. r------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ KOMMENTÁR A stadion foglyai N ehéz lenne megjósolni, vajon csakugyan végső szakaszához érkezett-e Chilében a junta és ellenzéke között a kötélhúzás. Pinochet tábornok kétségkívül minden korábbinál keményebb és kegyetlenebb módszerekkel próbálja elfojtani a zavargásokat. Az országban elszaporodott tüntetések, tiltakozó akciók és merényletek miatt a junta ostromállapotot hirdetett, a fővárosban pedig meghosszabbították a kijárási tilalmat. Ennek ellenére nap mint nap újabb összecsapásokról érkeznek hírek. Több ezer diákot, munkást, szakszervezeti aktivitást és ártatlan polgári személyt őrizetbe vettek, s — akárcsak az Allen- de kormányát megdöntő véres szeptemberi napokon, 11 évvel ezelőtt — kétezer embert egy santiagói stadionba hurcoltak. Sok ismert ellenzéki politikust a fővárostól kétezer kilométerre egy koncentrációs táborba száműztek. Pinochet ellenzéke — amely ma már a chilei társadalom szinte valamennyi rétegét átfogja — nyíltan követeli a tábornok elnök haladéktalan lemondását, a demokratikus szabadságjogok helyreállítását. Juan Francisco Frcsno, Santiago katolikus érseke pásztorlevélben ítélte el a katonai diktatúra túlkapásait, követelte az ostromállapot feloldását, egyszersmind bejelentette: éhségsztrájkot kezd a rendkívüli intézkedések elleni tiltakozásul. A túlnyomórészt katolikus államban példa nélkül áll az érsek kezdeményezése, de még csak hasonló esetet sem jegyeztek fel a főpapság köréből az elmúlt 11 év alatt. Bizonyos, hogy az érsek magatartása rendkívül erőteljes befolyást gyakorol a hívők millióira, s további elszánt harcra készteti a junta ellenzékét. Jól érzékelhető, hogy nemcsak a demokratikus szabadságjogok lábbal tip- rása, hanem az egyre kilátástalanabb szociális helyzet is hozzájárul a lakosság elkeseredettségéhez, Chile gazdasága szinte a bénultság állapotába került: kis- és középüzemek százai jutnak hétről hétre csődbe. A tömeges elbocsátások miatt különösen a munkások körében nőttön nő a szó legszorosabb értelmében az elszegényedés. Az egyház és különböző jótékony célú szervezetek ingyenkonyhái előtt ezrek állnak sorba, hogy napjában legalább egyszer meleg ételhez jussanak. A jelekből ítélve tehát a végsőkig feszült Chilében a helyzet. Olaj a tűzre, hogy Pinochet a napokban megerősítette: semmiféleképpen nem hajlandó távozni, s az ezredfordulóig meg akarja őrizni elnöki tisztségét. Azt nem nehéz felmérni, hogy jelenlegi állapotában a diktatúra nem lesz képes átmenteni hatalmát ily hosszú időre, de hogy a végső összecsapásra a junta s a nép között mikor kerül sor, azt ma még nem lehet világosan látni. Egy azonban bizonyos: erre csakis akkor kerülhet sor, ha a baloldali és a polgári ellenzék között a jelenleginél szorosabb együttműködés alakul ki, s a jövőt illetően a szándékokat közös nevezőre hozzák. HETÉNYI ISTVÁN: Reformlépéseink A Figyelő legutóbbi — 1984/46-os — száma- bályozókról, a gazdálkodás változó rendjé- ban jelent meg Hetényi István pénzügymi- ről. Lapunk mai és holnapi számában közöl- niszter cikke a januártól életbe lépő új sza- jük a nagy érdeklődést kiváltó cikket. A gazdaságirányítás fejlesztésére tett lépéseink célja a gazdaságpolitikai követelmények megvalósításához szükséges feltételek létrehozása, az irányítási rendszer valamennyi elemének összehangolt, átfogó fejlesztése. E munka elvi alapja az 1966- ban elhatározott, az 1968-ban bevezetett reform, azaz a központi tervezés és a szabályozott piac szerves kapcsolatán alapuló gazdasági mechanizmus. Kis változás — kis eredmény A továbbfejlesztés alapgondolata tehát a korábbi állás- foglalások szerves folytatása: hasznosítja és kiterjeszti a bevált megoldásokat: néhány területen azonban alapvetően újszerű és bátor reformlépésekre is szükség van, mert kis, illetve egyes részterületeken elszigetelten végrehajtott változtatás szükségszerűen csak szerény eredménnyel járna teljesítőképességünkben is. Ezt mutatják az olyan korábbi kezdeményezések tapasztalatai is, mint a vér- senyárrendszer bevezetése, az ipari minisztériumok összevonása, a kisvállalkozás változatos formáinak bevezetése stb. Ezek nem lépték túl azt a mértéket, ami a gazdaság- irányítás részleges ésszerűsítését jelenti, és a nagy- és középvállalatok körében nem voltak elégségesek a gazdálkodási feltételek érdemi megváltoztatására. A fejlődés jelenlegi eszközökkel kihasznál ható forrásai messze nem elégségesek társadalmi-gazda sági Tendszerünk fejlődésének tartós gazdasági megalapozásához. Válaszolnunk kell arra a kérdésre: hogyan lehet a gazdaságban, a politika és gazdaság kapcsolatában a továbbra is nehéz külső feltételek mellett olyan előrelépést tenni, amely megszilárdítja az eredményeinket és biztosítja továbbhaladásunkat a szocializmus építésében. Ennek egyetlen útja a teljesítmény emelése, és nem létezik, illetve káros az ettől elszakított „élénkítés”. A továbbiakban elsősorban az állami vállalatokkal és irányításukkal foglalkozom, mivel ezek helyzetében, érdekeltségi viszonyaiban, irányításában hatékonysági tartalékaik feltárásában kell elérni a legmélyrehatóbb változásokat. A gazdasági szabályozás kérdéseivel nem foglalkozom, jóllehet, a gazdaságirányítás rendszerének ez fontos alkotórésze. Kevesebbet, de jobban Lépéseinket a központi tervezés és a szabályozott piac dialektikus elkülönítésének és egybekapcsolásának alapgondolata vezérli, s ennek segítségével kívánjuk megszüntetni az ehelyett gyakran tapasztalt helytelen összemosódásokat. Ennek feltétele az, hogy lényegesen fejlődjék a vállalatok vállalkozói magatartása, erősödjenek önálló gazdálkodásuk feltételei (a termelési szerkezet alakításában, a hatékonyságot tükröző nyereségérdekeit gazdálkodásban, a szervezeti keretek alakításában). Ugyanakkor növekedjék a központi gazdaságirányítás, a központi döntések eredményessége. E két elválaszthatatlan követelmény kielégítése indokolja: — a központi tervezés javítását és a piac hatókörének szélesítését; — a gazdálkodó szervezetek érdekeltségének megváltoztatását, és az állami irányító szervek és vállalatok kapcsolatának lényeges átalakítását a gazdaság kompetitiv szféráiban; — a piacon mérhető teljesítményekhez jobban igazodó vállalati és egyéni jövedelem-, valamint kereseti arányok és az állami preferenciák szelektívebb és hatásosabb érvényesítését. A Központi Bizottság állásfoglalása a gazdaságirányítási rendszer valamennyi elemére nézve iránymutatást ad. Ezzel együtt azonban az állásfoglalás a munkának nem a lezárása, hanem a kiindulópontja. Az állami munka feladata volt, hogy konkretizálja a KB állásfoglalásait, és a gazdásági helyzet elemzése alapján megállapítsa a változtatások időzítését, kidolgozza a fokozatos megvalósítás stratégiáját. A fokozatosság objektív követelmény, mivel az előirányzott változás — elsősorban a piaci viszonyok intenzívebb kiépítése — olyan sokrétű feladat, melynek megoldása éveket igényel. A mechanizmus egyes elemeiben nem lehet önkényesen és az egyes elemeket kiragadva előrehaladni. A munka folyamatos jellege azonban nem szolgálhat ürügyül hatásos lépések helyett a késlekedésre és az elvtelen kompromisszumokra. Ami már egyértelmű- Az elmúlt hónapokban kialakítottuk a konkrét teendőket. Ebben számos vállalat vezetője is részt vett, sok nehéz, de hasznos konzultációt folytattunk velük. . Megjegyzem : az állami szervek közit! vitáink sem voltak köny- nyebbek, de haszontalanabbak sem. Világossá vált, hogy a szabályozott piaci viszonyok mielőbbi kibontakoztatásának, melyek a kulcskérdései, hol kell gyors előrehaladást elérni. Ilyennek tekinthető az ár- és jövedelemszabályozás, a pénzügyi intézményrendszer és a vállalati szervezeti rendszer változtatásai, a nem fizetőképes vállalatok egyértelműbb (az ilyen helyzet elkerülésére ösztönző) szabályozása. Az is egyértelművé vált, hogy a magas vállalati adóterheket csak akkor lehet csökkenteni, ha mérséklődnek a költség- vetés bizonyos — ma kényszerből vállalt — terhei. Ehhez elengedhetetlen a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítása, ami lehetségessé teszi a költségvetési támogatások csökkentését. Később, de nem a túl távoli jövőben megoldandó feladat az adóstruktúra átalakítása. Újdonságuknál és horderejűknél fogva kiemelkednek azok a vállalatvezetési formák, amelyek lehetővé teszik a gazdálkodás és a gazdaságirányítás intézményes elkülönülését. A mai állam- igazgatási vállalatfelügyeleti rendszer előreláthatólag két év alatt megszűnik az állami vállalatok háromnegyed részénél. Oldás és kötés Olyan, vállalati tanáccsal vagy választott vezetőséggel működő vállalatok alakulnak, amelyeknél — a vezető kiválasztása feletti állami politikai és jogi kontroll megtartása mellett — kiteljesedik a vállalati döntési hatáskör. Lényegesen csökkennek azok a kötődések, amelyek gátolták az állami vállalatok vezetését abban, hogy gazdálkodásuk rugalmassága elérje a szövetkezetiekét. Továbbra sem tartozik azonban hatáskörükbe az alapításról és a megszüntetésekről való döntés. A vállalati tanács tagjainak legalább felét a dolgozók létszámarányosan választják, szervezeti egységként. A tanács tagságának másik fele a vezetés képviselőiből áll. A vezetés képviselőinek kétharmadát alkotják az egyes szervezeti egységek mindenkori vezetői. A vezetői képviselet helyeinek legfeljebb egyharma- dára az igazgató delegálja a tagokat. így a tanácsban kellő súlyit kapnak, az igazgató és a törzskar javaslatai, de az is biztosított, hogy a stratégiai vezető testületben nyíltan történnek a vállalat belső érdekviszonyaiból szükségképpen eltérő vélemények egyeztetése. A rendelkezések egyértelműen kimondják, hogy a vt, illetve a közgyűlés csak a legfontosabb stratégiai kérdésekben dönt. Továbbra sem szorul háttérbe az igazgató személyi felelőssége. Az igazgató helyzetében az alapvető változás az, hogy választják és ez kifejezi azt, hogy tevékenysége eredményességéért kinek tartozik felelősséggel. A jogszabályok a megválasztásra kerülő igazgatóval kapcsolatban tartalmazzák az alapító szerv előzetes egyetértési jógát. Ezzel kizárjuk az arra méltatlanok választására bocsátásának lehetőségét. Kívánatos azonban, hogy az alkalmas jelöltek közül valóban a kollektíva választhassa meg vezetőjét. Megjegyzem, hogy az igazgató felmentéséhez is kérni kell az alapító szerv egyetértését. A jelenleg érvényes kinevezéssel rendelkező igazgatók esetében is — az új formák alkalmazásakor érvényesíteni kell a vállalati kollektíva jogait. Nem indokolt azonban pályázat kiírása, illetve az új igazgató választása, ha a kollektíva bizalmat szavaz a jelenlegi igazgatónak. A most még határozatlan idejű kinevezéseket azonban határozott időtartamúvá kell átalakítani. Változóban a tröszti szervezet A vállalati törvény módosítja a tröszti szervezetet is. Valójában differenciált vállalattípus lesz a tröszt. Például, ahol ez a forma a vertikális kapcsolatok vagy a közüzemi tevékenység miatt indokolt, ott több vállalat együtt alkot egy gazdálkodási egységet. A trösztöt a vezér- igazgató vezeti, azaz nagyjából a mai tröszti'íípus működik tovább. Más esetekben általában önálló költségvetési kapcsolattal rendelkező, a tagvállalatokat tömörítő igazgató tariács által, kollektiven vezetett tröszt alakul ki. Az igazgató tanács hatásköre csak az alapító határozatban foglaltakra terjed ki. Mindezek a rendelkezések a gazdálkodók közvetlenebb érdekeltségének és felelősségének az erősítését célozzák. Az új formák bevezetése egyszerre eljárási-célszerűségi és gazdaságpolitikai jelentőségű döntés. A közeljövőben arról kell dönteni, hogy a jelenlegi szervezetben, avagy módosult vállalati szervezetben, (decentralizáltan) működjék a vállalat. — Melyik vezetési forma a legalkalmasabb és — mikor történjen az átalakulás. (Folytatjuk) 34 EMBER ESETT Áldozatul A CIKLONNAK