Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-06 / 235. szám
KMMtTVfel MELLÉKLET fl vilán teremtése és az első emberpár A BŰNBEESÉS A biblikus teória mellett van egy néphitbeli elképzelés is arról, hogy miként jött létre a mi világunk, s hogyan teremtődött, hogyan élt az első emberpár. Az ógörög teremtési mítoszokban többnyire arról van szó, hogy a föld és az ég va- láftiikor teijése'n Összeért. A mitológiai kutatás Uránosz— Krónosz által való — kasztrálását úgy fogja fel, mint az ég és a föld elválasztásának szimbolikus kifejezését, mivel a kasztráció következtében Uránosz égisten Gaia földanyáról való felemelkedésre kényszerült. Az „ég és föld szétválasztása” mítosz szinte az egész világon elterjedt. Ami Lajos szamosszegi mesemondó a világ teremtéséről 1959-ben így mesélt: „Még a világ teremtése előtt, mikor még Ádám és Éva sem éltek a paradicsomba, akkor az égbolt annyira pászolt ehhe a főd lefektetéséhe, hogy Atyám Teremtőm az ujjával fejjebb és lejjebb húzta, mikor mennyire kellett az égbolt neki. És eccer látja ű, hogy az ég alatt a madarak egymást összeütötték, mert nem tudtak felfele repülni kedvek szerint. Atyám Teremtőm megharagudott és a pálcáját az égboltba belenyomta és teljes erejével meglökte felfele. Akkor ment az égbolt annyira messze a mi fődünktől, hogy már azóta ember nem került, aki a felső világrészre, ahun Atyám Teremtőmnek a lakása és a mennyország van, oda be tudjon jelenni. De azelőtt, ha valakinek lett vóna egy ötméteres létrája, de akkor még néptelen vót a világ, a népte- len világ idejébe egy ötméteres létrával fel tudott vóna menni a felső világrészre.” Egy nyírségi tanyán 1961- ben jegyeztem le a következőket : „Nagyapa mondta, hogy valamikor az égboltozat nem olyan magosán volt, mint most, a nap is alacsonyabban járt. Emlékszem, hogy mondta: Látjátok pulyáim, hun van most az égbolt? Bizony, most már nem lehet látni az eget.” A votják néphagyományokból ismerünk egy világteremtési mítoszt, mely szerint hajdan az ég, mint valami ágypolc, alacsony volt; a magas emberek az eget kezükkel elérték. Egy asszony, gyermekének pelenkáját az égre dobta száradni, s ezért Inmár istenasszony haragjában az eget magasra emelte. A mord- vinok szerint valaha olyan alacsony volt az égbolt, hogy a felhők a háztetőket súrolták, egészen addig, míg egy asszony szénvonóval magasabbra nem tolta. Egy moksa- mordvin tudósítás szerint sütőlapáttal tolták el az eget a földtől. Kazár tartományban azt tartották, hogy egykor az égbolt oly alacsony volt, hogy a háztető gerincéről kézzel is el lehetett érni. Az „ég és föld szétválasztása” mítosz finnugor változataiban, mint láthatjuk, a világ teremtése előtt a föld és az ég majdnem összeért, s a világteremtés a földtől csupán néhány méterre lévő égbolt felemelésével ment végbe. A paradicsomkert helye A magyar néphit az első emberpár teremtésének helyét, a paradicsomot a felettünk lévő világba helyezi! Kálmány Lajos már 1893-ban megállapította: „A paradicsomból való kiűzetést illetőleg ide jegyezzük, hogy a mi paradicsomunk az égen van. Mint Szőregen mondották: A paradicsom most az égön van, lácczik is, a csillagok a paradicsomfák módjára szinte hajlonganak. A nép a Korona csillagképet Paradicsomnak nevezi.” Ami Lajes mesemondó arra a kérdésemre, hogy hol van a paradicsomkert, ezt mondotta: „Ez odafenn vót az égbe, hát ez ma is megvan, a felső világba, ahol Atyám Teremtőm él. Odafenn teremtette Ádámot és Évát.” A paradicsomi bűnbeesést úgy mondja el, mint ahogy az az Ótestamentumban van, de a kiűzetésről már másként mesél: „Hát mátu- lon kezdve a paradicsomban sem Évának, sem neked nincsen helyetek, most már kinyitom az ajtót és lelöklek benneteket, éljetek véres ve- rítéketékbül, mivel bűnt szereztetek az emberiségre! Akkor megfogta a kezét Adómnak és Évának, a paradicsomkertbül kihajította űket és lepüffentek erre a fődre, de semmi bajuk nem történt.” Adám és Éva a földön Ami Lajos az elbeszélést így folytatta: „Akkor még Ádám és Éva szőrösek voltak, mint az állat, ruha nem kellett rá- jok. De amikor majd lejöttek és Ádám Évával egy erdő szélibe sétáltak végigfele, vótak ott valamiféle szederbokrok. A szederbokornak nekiment Éva és kezdett szedni egy csomót össze és hozzáfogott enni belőle. Évának csak a hóna alatt, meg a feje tetején maradt szőr, meg a szeménemitestjén, a többi szőr mind le- pusztulódott rulla, lehullott. Mondta Ádámnak: Te Ádám! Nesze, ebbül a szederbül egyél tésis, hadd lássam, terullad is lemegyen ez a csúnya szőr?” A továbbiakból kiderül, hogy Ádám is így járt. Mivel szégyellni kezdték egymást, de talán fáztak is, levelekből ruhát csináltak maguknak. Nagyon hasonló ehhez egy vogul teremtési monda, mely szerint az Égatya vörösfenyőből formál emberalakokat, majd rájuk lehel. Az első emberek abban különböztek a maiaktól, hogy szőrösek voltak. Az Égatya megengedte nekik, hogy bárhol járhatnak, bármit ehetnek, kivéve a hamvas áfonyát, ami a manó bogyója. Idővel Égatya megtekinti embereit és látja, hogy elvesztették összes szőrüket, meztelenül állanak. Ez azért történt, mert a tiltott bogyóból ettek. □ A magyar népmesék, a nagy mesemondók igen sok ősi, történeti mítoszt őriztek meg számunkra. Az itt elmondott világteremtési, em- berteremtési mítoszok is az eltűnt samanisztikus vallás töredékeit képezik. Erdész Sándor Múlt századok üzenete A tárnái freskók megszépültek Éppen három esztendeje, hogy a tarpai műemléktemplom belső felújításakor freskóképekre bukkantak a vakolat alatt. Régen élt mesterek, meglehet vándorfestők, hagyták ott keze nyomaikat a középkori falakon. A jelenlegi templom nyugati falaival egyidős képek sokat szenvedtek a feljebbvaló századokban, amikor agyoncsákányozták őket. A méltatlan bánásmód ellenére is — felújított állapotukban — nem- > • csak művészi szépségükről tesznek bizonyságot, hanem el is gondolkoztak ák a nézőket. Mindhárom kép súlyos mondanivaló hordozója. Az egész országban egyedülálló abban, hogy tökéletes épségben maradt ránk a XIV. század végéről. Ahogy a templom déli por- ticusán bejövünk, a képsor központi alakja a Kálváriakép drámai ereje, koncentrált szellemi tartalma, a megfeszített és halott Jézus tragédiájának látványa tárul szemeink elé. A kép lenyűgöző. Krisztusnak a szenvedéstől meggyötört haiálsá- padt arca, töviskoronája, sebeinek helyei, maga a kereszt a városfalon kívül, a haláltusában megmerevedett testet csak egy fehér ágyékkötő árnyékolja. Feje felett az iniciálás négy betű, ösz- szességében a középkori festészet legszebb ábrázolása. A kereszt alatt, az egyik oldalon, Mária imádságtól és fájdalomtól elgyötört figurája. Már nem fiatalasszony, arca bánattól megviselt, gyásza mélyről jövő, komor és kérlelhetetlen. Egyedül János arcának gyengéd kifejezése enyhít valamit a kép érzelmi telítettségén. A kép bal oldalán Szent György arca látható a sárkánnyal. A kép ismeretes. Mondanivalója: a hit győzelmet vesz minden gonosz felett. A szárnyas, uszonyos szörnyeteg, a sárkánykígyó, hiába veszi körül a várat, hogy elzárja a királylány elől az élet útját, nem győzhet, mert a királyi szülők a vár bástyáján az égiek segítségét kérik. Fenn, a magasban, az Atyaisten íjai láthatók, melyek erőt adnak a lovas Szent Györgynek, hogy legyőzze és megölje a sárkányt, aki a gonosz megtestesítője. Hiába minden erőlködés, a szörny alulra kerül, a mén patái is testét tapod- ják, hogy Szent György, aki apostoli kettős kereszttel és glóriával, Isten kezétől érintetten jelenik meg, hosszú dárdáját a sárkány lángokat okádó torkába döfhesse. Nem lehet maradása: a bűn le- győzetett! A színek erősebb hangsúlyozása, a retusmunka szépsége, szinte zenei ritmust kölcsönöz a kompozíciónak, amely vörös, zöld és sárga színeivel, a ló fakószürke figurájával valóságos varázslatos hangulatot áraszt. A harmadik kép, amelyről szólanunk kell, Mihály arkangyal a karddal és a mérleggel. Alakja mennyei szépséget árul el. Ő az utolsó ítélet egyik alakja. Tevékenysége olyan táblakép, amely szintén a jó győzelmét hirdeti a gonosz felett. Bal kezének középső ujjáról egy mérleg csüng, amelynek egyik serpenyőjében egy toronyszerű építmény látható, amely az anyaszentegyház jelképe, míg a mérleg felső részén levő serpenyőben maga az ördög ül, aki egy malomkövet is tart a serpenyőn, hogy azután abba kapaszkodjék az egyik ördögfiú is, míg a másik — láthatóan szintén ördögfiú — a mérleg rúdján ficánkodik, pajkos arcával a szárnyas főangyal tekintetét kémleli. De hiába vannak valameny- nyien, bukott lények ők, híjával találtatnak, égi erők őrködnek a szentegyház felett. Az egész képsort fűrész- fogas keret díszíti. A szakemberek véleménye szerint a falképek epidermisze fél évezred távlatában is jól megőrizte a festői részleteket. A képeket fedő mészrétegen, a homokos meszelés alatt, figurális mész-seccó nyomait találták a restaurátorok. Sajnos, ezek kellőképpen nem értelmezhetők, ezért a zsűriben olyan döntés született, hogy mivel jelenleg nem sok értelme lenne töredékes feltárásuknak, és csak rontaná a felső képek hatását is, egyelőre levédik és lemeszelik. Így is történt. Történeti értékük azonban így is jelenRestaurátorok keze alatt alakulnak a több száz éves freskók. (E. E. felvétele) tős, mivel az ellenreformáció idejéből kevés falfestménnyel rendelkezünk. E nagy értékű freskók mintegy 25 négyzetméter felületet töltenek be. Az Országos Művészeti Alap, az Országos Műemléki Felügyelőség, valamint a tarpai Esze Tamás Termelőszövetkezet vezetősége 80 000 forintos hozzájárulása alapján került sor a felújításra. A felújítási munkát Seres László és Sztrakay Judit restaurátorok végeztek Éber Attila segítségével. A restaurátorok lelkiisirferetes művészi munkája tovább hirdeti a feljebbvaló századok hitét, mely a szenteknek végül is megkegyelmezett. Hírt adtak ezek a falfestmények továbbá azokról az időkről is, amikor elődeink, a tarpai reformátusok, a méltatlan üldözések és zaklatások alól nem lehettek kivételek, hiszen Báthory Zsófia jobbágyai voltak (1671—1681) újhitű- ek. Csak a későbbi korok nyugalmasabb napjaiban születhetett meg az a ma is olvasható írás, amelyet elődeink így fogalmaztak: „ ... városunkban az reformata valláson kívül sem kathóli- kusok, sem unitusok nem laktanak, hanem mindnyájan egyenlők voltunk és ennek utána is eszerint kévá- nunk maradni”. Szabó Gyula A kisvárdai Rétki sikert aratott a fi Bencze ]ón Rövid ver í. Szekérbölcsőm álma ringatott világra fázós, fehér köpenye Isten volt ott ügyeletb 2. Szívedhez támasztotta s nem jött le angyal fekszik az istálló falánál némi 3. KOHÁN ANNA napst a szívemen kisütött, ráncos felhő ne búsíts mert én Holddá vénül 4. Tejút ravatalján kezem madár fészke, halálom is élet az öröklét része. v« gy hatalmc M I tű férfi 7 Ij lyos lépte Ki úton. Arc K volt, mint szél prési na rá a barázdáké kabátot viselt, bői kezében aktatáskát — Fel a kezeki toppant elé hirtel géppisztolyt szórón fiú. A férfi habozott lanatig, aztán eleg felszólításnak. Ott gyerek fölé magasé emelt karokkal. — Ne lőjj — mo látod, hogy megad gam. — Van fegyve kérdezte a kisfiú, próbált nagyon s nézni. A sárga-, anyag fegyverrel n dig a férfi hasára — Nincs — mi férfi. — Becsszóra? — Becsszóra. — Te partizán vagy bandita? — Természeteset zán. — Azért! A kisfiú szeméb meleg sapkáját, és
