Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-06 / 235. szám
Merengés Portré tan mutatkozott be az idén Jurcsák László grafikus, önálló tárlatával nagy akinek most két grafikáját közöljük lapunkban. Vári Fábián László: Útban Törökország felé 1717. szeptember 15—21. Mindkét hazából kiárvulva, csak hitünkben töretlenül, lelkünk holdfehér vásznaira Isten árnyéka nehezül. Alattunk reménnyel ringó gályán pogány föld felé futunk, hol a patróna glóriáját ölti magára jó urunk. Otthon zsibbadást hord az ájer, tx vetést jégeső veri, elejtegetik virágukat az akasztófák ágai. Hatalmas hittel hisszük mégis, hamarost lesz majd visszaút, és a tengertől visszakapunk lobogót, várfalat, falut. Vágyódik ezért a szemgolyó a gyertyafélhomály után, verejtékezve áll a kéz a körbevándorló kupán, s mikor minden vérlobbanást testmeleg indulat hevít, daccal reccsenti szét a szó a fogak porcelánjait: Hasítsd meg, uram, az egeket, kell most nagyon az áfium! — Végtagjainkba szegeket veret az evangélium. S mert Pilátus kezeit mossa, álmain csak átsuhanunk, de az árbockeresztről újra feléd fordul ábrázatunk. Eljő, ím, újbor ünnepe is, s úr asztalánál nem várnak ránk. Szánk szögletén csöndes patakban szakadni kezd a miatyánk ... Armányos félhomály szállja meg a matrózok szemgödreit. Sodorják felénk fellegek Drinápoly karcsú tornyait. 5 ráncolta. Láthatóan m. akarta befejezni a jól lult játékot, de mintha ogyott volna a kérdések- l. — Leengedhetem a ke- n? — kérdezte a férfi. Tudod, nehéz a táska. — Jó — egyezett bele a fiú. — De ne menj el. — okújának bumszli bojtja géppisztolyt. — Én is szeretnék jó lenni, de néha nem sikerül. Téged megvernek, ha rossz vagy? — Nem. Engem már nagyon régen nem vert meg senki. — Engem sem — nevetett a fiú. — De tudod, ha rossz vagyok, akkor nem beszélnek velem, és ez sokzél Gábor: Kihallgatás lámán fityegett a szél- a, s ő maga komor mait. — Miért nincs fegy- red? — Mert béke van. — Te jó vagy? — Nem mindig — mond- elgondolkodva a férfi. Pedig szeretnék jó len— Látod, én is — mond- a gyerek és leengedte a kai rosszabb, mintha megvernének. — Tényleg — mondta a férfi komolyan. — Az sokkal rosszabb. — Te mikor voltál rossz utoljára? — Ma. — Azért vagy ilyen szomorú? — Szomorú? — nézett le a kisfiúra a másik. A gyerek nagy kerek szemmel bámulta. Lehet, hogy azért vagyok szomorú. — Mit csináltál? — Rákiabáltam valakire. — Te parancsnok vagy? — Olyasféle. — És miért kiabáltál? — Ideges voltam. — Apu is olyankor szokott kiabálni. De ő nem szomorú utána. — Nem szomorú? — Nem. Tudod azért, mert amikor már nem ideges, azt mondja, hogy gyere beszélgetni. És akkor azt mondja, hogy ne haragudjak, amiért kiabált, tudja, hogy nem érdemeltem meg, csak azért kiabált, mert ideges volt. És elmeséli, hogy mi volt a gyárban, hogy miért volt ideges, és bocsánatot kér. Tudod mit? Kérjél te is bocsánatot. Akkor te se leszel szomorú. — Gondolod? Lehet, hogy igazad van. — Ugye? És persze te is meséld el, hogy miért voltál ideges. — Jó — mondta a férfi, és megsimogatta a kisfiú fejét. — Elmesélem. — Akkor szerbusz. Elmehetsz. K7é?,i£r' A hegedű mestere A Zeneakadémia harmadik emeleti Hubay-termóben, ahol Kovács Dénes hegedű- művésszel találkoztam, ott éreztem a sietséget. Tanítványok nyitottaik ránk, elnézést kérve. A sokirámyú- an elfoglalt tanárt és művészt szűkre szabott idejében életútjáról faggatom. Vácott született, a Dunakanyar barokk városkájában. Csak kiindulást jelentett a népes Kovács család számára a Duna menti város, mert a munkanélküliség Szolnokra vitte szerencsét próbálni őket. A hat testvér közül csak a legidősebb foglalkozott zenével, amatőr módon, de őt, a legkisebbet izgatta leginkább. Az ötéves kisfiú, Dénes csak titokban vette kézbe a számára csodálatos hangszert, s próbálgatta a I nagy testvértől hallott dallamokat. Amikorra már egy csokor - ravaló gyűlt össze az önmaga próbálgatott dallamokból, előállt tudományával a család legnagyobb meglepetésére. Szolnokon a zeneiskolában kezdett el komolyan foglalkozni a hangszertanulás- sail, mígnem Rados Dezsőhöz került, Pestre. S milyen kiszámíthatatlan a sors, a tehetséges kisfiú nemcsak kiváló pedagógushoz kerül, de munkához juttatja állás nélküli édesapját is. Révbe kerül az egész család. Kitárul egy új világ a minden után érdeklődő kisfiú számára. 1944-ben újabb ion's ________________ ~____ Kovács Dénes tos mérföldkőhöz érkezik Kovács Dénes. Bach g-moll szólószonátájának néhány üteme Zaithureczky Ede tanítványává teszi őt. A háború az ő életébe is beleszól. A felszabadulás utáni fényes esztendők kenyérgyárban, dohánygyárban találják a művészi pályára készülő fiatalembert. Végül is a tizenöt esztendős fiúért anyagi felelősséget vállalnak idősebb képzőművész barátai, s újból tanulhat a Zeneakadémián. 1951-ben tartotta diplomakoncertjét, amely igen nagy feltűnést keltett. Említésre méltó, hogy 1948-ban, ezelőtt a nagy sikerű záróhangverseny előtt megnyerte a Reményi-díjat. A zenei élet vérkeringésébe akkor még nehezebb volt bekerülni, mint ma. Egy holland hegedűs helyett kellett beugrania az akkori Városi Színházba. Beethoven hegedűversenyét, adta ellő. Addig a mű első tételét tanulmányozta csupán, s az egész megtanulásához két hét állt rendelkezésére. — Természetesen nem mertem vállalni a feladatot — mondja a művész. — Za- thureczky professzor úr biztatása kellett ahhoz, hogy nekivágjak a nagy feladatnak. A koncertet Tóth Aladár az Operaház akkori igazgatója is hallotta, s ekkor kaptam az első komoly munkaajánlatot: „Legyen az Operaház zenekarának koncertmestere”. — Gondolhatja, milyen nehéz lehetett, hiszen alig hagytam el a főiskolát, s máris ilyen fontos posztot ajánlottak fel. Végül is majdnem tízesztendős kapcsolatot jelenített Tóth Aladár felkérése számomra. 1957-ben megkerestek a Zeneakadémiáról, s ottani katedrát kínáltak nekem. így egy ideig koncerteztem, tanítottam, s az Operaházban is dolgoztam. 1955-ben a rendkívül nehéz nemzetközi Flesch-ver- senyt nyerte meg Londonban. 1963-ban Kossuth-díjat kapott, New Yorktól Tokióig, világszerte játsszák a rádióállomások felvételeit. Szak- tekintély, zsűrizik a világ minden pontján. Kitűnő vonósnemzedéket nevelt fel, olyan tanítványokkal dicsekedhet, mint Perényi Eszter, Rolla János és Szenthelyi Miklós. Tizenegy évig vezette a főiskolát, ahol igyekezete arra irányult, hogy a növendékek kedvezőbb körülmények között végezhessék tanulmányaikat. Ezért számos olyan újítást vezetett be, amely új lendületet adott a muzsikusképzésmek. — Sok kötelezettsége között mire vágyik? — Pihenésre, sok jó könyvre, s egy kicsit gondtalanabb életre. Bodor Éva ______________________________> Megyei művész Kazincbarcikán A. Székhelyi Edit Nyíregyházán született 1953-bain. Tanulmányait a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán végezte. Itt szerzett tanári diplomát. Ezt követően a Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be, melyet 1982-ben kitüntetéssel fejezett be. Tanárai Berecz András, Bráda Tibor és Patai László festőművészek jó indítást adtak a tehetséges festőnőnek. Jelenleg egykori iskolájában a tanárképzőn a rajz tanszéken tanít. Jó néhány kiállítás bizonyítja, hogy az ország legkülönbözőbb részein elismerték művészetét. Jelenleg Kazincbarcikán láthatók alkotásai. Ezek közül mutatjuk be A hölgy című olajfestményét. 1984. október 6.© ( )
