Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. október 20. | \ í |l i l t ! F éja Géza Emlékek és álmok című riportjában írta: „Valamikor a népsors izgatott itten, 's alig vettem észre a tájat, a Felső-Tisza-vidék egyedülálló esztétikáját. Igen, a tájat szinte emberen túli csendjével. Ilyen békét sehol sem találtam az országban, a levegő különösen éltet, frissít, hiszen ide érkezik a Kárpátok lélegzete ...” Tiszta jó levegőre vágyom. Emberi szóra, szép magyar beszédre, megyek hát Beregbe. Márokpapiba. De előbb valamit tudnom ■kell. Ma miből él, hogyan él a nép? Az a nép, amely fél évszázada még nagyon szegény volt és Bajcsy-Zsi- linszky Endre, mint a választókerület képviselője, szekérrel vitte orvoslásra az ország elé a szántóvetőknek gondját és baját... Beregsurány, Beregdaróc és Marokpapi ma egy. Be- regsurányban, az Urai-kas- télyban van a települések közös tanácsa. Főúri hely. Százados emlék két kocsányos tölgy, két nagylevelű hárs, de hatalmasra nőtt a juharlevelű platánfa is. Hajdan, ha a márokpapiak a beregszászi vásárra mentek, ágaskodtak, kíváncsiskodtak, de a nagy kőkerítés miatt csak a fák koronáit látták. Most Bartha Sándor tanácselnök és Vincze Je- nőné ott mond véleményt, ahol egykor báró Urai Gyulának közömbös volt, miként él a kúria árnyékában a nép. Szóval Marokpapi. 686 lakosa van. Öt éve nem fogy, de nem is gyarapszik a lé- lekszám. Nincs már elvándorlás, inkább igaz, hogy a fiatalok egy része nem jön vissza. Elmennek tanulni, diplomát szerezni és elmaradnak. (Bajcsy-Zsilinszky- nek a harmincas évek végén nagy erőfeszítésébe tellett, hogy a rengeteg értelmes beregi ifjúból egyet, csak egyetlen egyet felsőbb iskolába eljuttasson.) Mennek is, maradnak is, jönnek is. Bonyolult képlete ez a valóságnak és most ne bogozzuk, ki megy, ki marad és ki jön. Lényegesebb ettől az a nagy változás, ami a legfőbb megtartó erő. A nagyközségekhez tartozó három településen 1977. beregdaróci Barátság Termelőszövetkezet birtokolja a határt. A tsz és a tsz-tag- ság jó gazdája a földnek. Nem merülünk mélyen a számok világába, de néhány adatot meg kell említeni. Marokpapiról: 96 dolgozó tagja van a szövetkezetnek, 89 a nyugdíjas. A tsz évről felett tejel egy tehén. A gazda gondosságán túl hozzájárul ehhez, hogy nem tűrik a rétek, legelők vadságát, gondozzák, felújítják és a jószágnak finom falat terem. Szarvas'kerep, fehérhere, réti csenkesz, réti komócsin, vörös csenkesz, réti per je és csomós ebir a csorda, gulya jussa. És gulyásis szőlőlugas van, alma, szilva, dió, körte, és még sokféle gyümölcs terem a fán. Ez tartja ott, és meggyőződése: „az országnak ez olyan része, amely nemcsak szép, de igaz emberek lakják, őszinték, vendégszeretők, becsületesek”. Kesereg is egy sort a titkár. Több embernek kellenovember hetedikén vízmüvet avattak. Márokpapin addig hárorp fúrott kút volt és nem egy ember kilométereket ment a jó vízért. A három település vízművesí- tése 22 millióba került. (A lakosság 7—7 ezer forintokkal járult hozzá.) És mit tett a jó ivóvíz, a vízbőség házhoz szállítva! 35 új lakás épült azóta, a vízbevezetés okán vagy ürügyén a lakások több mint 60 százalékát felújították, átalakították. Emberibb élet. Az, hogy van a községben két vegyesbolt, italbolt, két takarmánybolt, van ifjúsági klub, óvoda, alsó tagozatos iskola (a felsősöket Csaro- dára körzetesítették), na és van ezen felül öregek napközije, ezek természetesek, szükségesek. Hogy szorgalmas, dolgos emberek lakják Márokpa- pit, talán felesleges is mondani. Mit dolgoznak? A többség termelőszövetkezeti tag, mások a vásárosna- ményi üzemekben, hivatalokban, intézményekben keresik kenyerüket. De a tsz- tagok? Ha a három település közigazgatásként egy, akkor egy a gazdaság is. A évre nyereséges, tisztességes a jövedelem, virágzó a háztáji gazdálkodás. Ennek okán is a legősibb a tájhoz és a tájiba leginkább illő paraszti foglalkozást, az állattenyésztést nézzük. 1500 hektár a rét, a legelő. Erre közösben, háztájiban nagy a szarvasmarha-állomány. Márokpapiból, a háztájiból most is 150 tehenet hajt ki a csordás. A növendék állat több mint ötven és hizlalnak bikát évi 40—50 darabot, amit továbbhizlalásra 230—300 kilogrammos súly- lyal a termelőszövetkezet vesz át jó áron ... És most nem azt firtatom, mekkora pénzösszeg fut a faluba az évi 30 ezer liter tej, a hízóbikák, az alma, a dióeladásból. Azon tűnődöm, hogy a beregi táj ősiessége és szépsége (ami annyi neves és híres utazót, írót, költőt, politikust, néprajzost megkapott) ugyanaz és mégse. Mert bár zöld a gyep, de nem ősgyep. És vannak a ligetes facsoportok, kocsányos tölggyel, éger-, nyár- és akácfával, de nem rekettyések, gondozott erdőcskék, erdőrészek. Ott, Beregben 6000 liter nak is jó lenni. A villany- pásztor a szakaszos, a gazdaságos legeltetés eszköze, de mert a jószág zöme (főként a termelőszövetkezeti) tavasztól őszig éjjel-nappal a legelőn van, a gulyásak pásztorházban élnek. De még ez is kevés a boldogsághoz. A legtöbb legelőn csapról itatnak. Vezetékes víz van a legelőn!!) ... De vajon érzi-e, élvezi-e környezete szépségét, gazdagságát, ősei hagyatékát a mai ember? De még menynyire. Márokpapiba a 41-es műútról letérve az új utcán lehet bemenni. Jobb kéz felől a község határában egy tehenészeti telepet korszerűsítenek, balról az első ház új, újabb, mint az utca. Néhány lépés és ott az iskola. Kovács Kálmánnal több ok miatt is beszélni illik. Nemcsak pedagógus, de párttitkár, könyvtáros, meg minden. 28 éve él a községben, zsurki születésű, de szívvel-lélekkel helybélinek vallja magát. Diófát ültetett. Az iskola, ahol tanít, amikor érkezett, még nem volt. Szántóföld volt ott, ma édenkert. Mint minden márokpapi portán, ott ne itt élni. De mi, magunk vágtuk a falu alatt a fát. 1960-tóil mi küldtünk minden gyereket továbbtanulni. Ki orvos, ki mérnök, mezőgazdász, vagy szakmunkás lett. Szóval a hatvanas években itt 187 gyerek járt iskolába. Aztán körzetesíte- ni kellett. 1974-ben még 38 óvodás volt, ma alig tudunk 20 gyereket a községből összeszedni. Igen. Most van egy kis felpezsdülés, de lehet-e azt, ami volt, visz- szahozni. Szóba kerül a művelődés, az 1500 kötetes könyvtár látogatottsága és általában a művelődés, az élet. A könyvtárnak 90 állandó olvasója Van, a történelmi regényeket, a mesét, a kalandregényeket kedvelik leginkább. Az élet megy, mint másutt... A Beregben ősszel sár van. Kevés eső kell ahhoz, hogy az legyen. Leginkább ide illik a mondás: „Tavasszal köböl eső véka sár, ősszel véka eső köböl sár.” Most köböl eső esett és tengernyi a sár. Van a községben kövesút, betonjárda, minden irányba. Hiába. Sár van ezen is, azon is. Ez a helyieknek nem akadály. A gumicsizma úgy hozzátartozik minden emberhez, mint házhoz a kémény. Óvodás, nyugdíjas gumicsizmában jár. Az idegen térdig sáros, mert látnia kell néhány dolgot. Épül, illetve épült két emeletes ház. Magasabbak, mint a református templom fából ácsolt, zsindelytetős műemlék tornya, haranglábja. A templom a múlt. A vízmű, az emeletes ház a jelen. De régen volt már 1200. Az akkori feljebbvaló századokban Márokpapi már létezett. A község neve korabeli okmányokban úgy maradt fent, hogy az odavaló Fülöp ispán fiának jobbágyai más jobbágyokat rablással vádoltak. Van nyoma annak is, hogy az egyház papja 1335-ben évi második részlet fejében 5 garas pápai tizedet fizetett. Koroknay Gyula egy helyütt erről a templomról azt is írja: „a beregsurányi református templom gótikus bordázatával szorosan kapcsolódik a Csaroda—Lánya—Márok szentélyeinek átboltozásához. Valószínű építési időpontja Nagy Lajos kora lehetett...” Járjuk a sáros utat, nézzük az éppen szőlőt szüre- telőket és a helybéli kísérő emlékeket idéz. Mutatja azt a házat, aihéiy két község vízválasztója volt. Balra Márok és jobDra Papi. Két külön világ még azután' is, hogy a negyvenes évek elején a két települést Márok- papá néven egyesítették. Addig is, azután is vallási alapon történt bíróválasztás, bálozás, legények verekedése ... Most békés a táj. Mint Féja Géza írta. Békés és gazdagabb, de a sár ugyanolyan. De ennek a sárnak van szerepe és jelentősége. Lakodalmakkor ezt írják az ifjú pár tortájára: „Úgy szálljon az áldás az új párra, mint a beregi sár ragad a csizmára.” Seres Ernő „... mint a beregi sár ragad a csizmára.” (Elek Emil felvétele)
