Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
4 Kelet-Magyarorszag 1984. szeptember 8. Napi külpolitikái kommaatár Baljós vétó Ismét Libanon ügyében szavazott péntekre virradó éjjel az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Ezúttal a bejrúti nemzeti egységkormány felkérésére azért ült össze a testület, hogy megvitassa Dél-Libanon izraeli meg szállását, az ország valóságos kettészelésének drámai következményeit. S mint már annyiszor, a megszállást elítélő állásfoglalást az USA delegátusa megvétózta. Figyelemre méltó azonban, hogy a többi 14 tagállam képviselője megszavazta a határozati javaslatot. Sajnos, az amerikai vétó nyomán Izrael szabad kezet kapott Dél-Libanonban. A sokat szenvedett ország lakosságának megpróbáltatásait csak növeli a déli területek hermetikus elzárása. Arról nem is szólva, hogy ezzel a lépéssel Tel Aviv — ismételten — nyíltan megsértette egy független ország szuverenitását, s durván lábbal tapossa a megszállt területeken élők polgári jogait. A Biztonsági Tanács tagjai — az Egyesült Államok kivételével — éppen ezeket a jog- tiprásokat figyelembe véve szavaztak a javaslat mellett. Az persze nem meglepő, hogy az USA élt a vétójogával. Az utóbbi három és fél évben nyolc alkalommal szavazott az amerikai küldött az arab népek érdekei ellen, meghiúsítva több fontos, a rendezés esélyével kecsegtető döntés elfogadását. A korábbi alkalmak azonban jelentős mértékben különböztek a mostanitól. Akkor ugyanis több NATO-tagállam képviselője vagy tartózkodott a szavazástól, vagy az amerikai álláspontot támogatta. Ezúttal azonban az USA teljesen elszigetelődött. Mint már annyiszor, most is bebizonyosodott, kinek érdeke a libanoni helyzet rendezése, s ki az, aki az izraeli megszállás tartósítása, a jelenlegi állapotok konzerválása mellett tör lándzsát. Sajnálatos a BT- határozat elutasítása, mert tovább éleszti a libanoni feszültség parazsát. Márpedig az iraki—iráni konfliktus mellett a térségnek éppen ez a legnagyobb aggodalomra okot adó válsággóca. Gy. D. Harcok Afganisztánban Az afganisztáni hadsereg sikeres akcióiról számol be helyszíni jelentésekben a Pravda tudósítója a lap pénteki számában. A tudósítónak alkalma volt beszélgetni Sadiki hadseregtábornokkal, az afgán hadsereg politikai főcsoportfőnökével, akinek értékelése szerint az országban változatlanul bonyolult a helyzet. Az ellenforradalmárokat egyre korszerűbb fegyverekkel látják el. A pakisztáni határ mellett fekvő Khost városból küldött jelentésében a szovjet újságíró beszámol arról, hogy az ellenforradalmárok a környező magaslatokról kiindulva akarták elfoglalni a várost, ahol — terveik szerint — meg kellett volna alakulnia a „felszabadított területen működő ellenforradalmi kormánynak”. Az afganisztáni hadsereg egységei majdnem húszórás haroban megsemmisítették az ellen- forradalmi bandákat, megakadályozva ezzel terveik megvalósítását. (Folytatás az 1. oldalról) Az úttörőév második fele a közelgő moszkvai V1T jegyében telik majd el. VIT-majá- lis címmel elevenítik fel a világifjúsági találkozók történetét a gyermekek. Formai újítást is bevezetnek az úttörők teljesítményének értékelésénél: ezentúl az ingen jelzik majd a teljesített próbát. A lényeg azonban az, hogy tartalmában a társadalom igényeihez igazodó, közösségi élményeket nyújtó programokat szervezzenek a pajtások. (t. k.) Arbotov: a tettek számítanak Gromiko—Shulb találkozó? A lehető legrosszabbnak minősítette a szovjet—amerikai kapcsolatok jelenlegi állását Georgij Arbatov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia Amerikai Intézetének (Egyesült Államok és Kanada) igazgatója az NBC amerikai televíziónak adott és pénteken sugárzott nyilatkozatában. Az amerikai kérdések 'neves szovjet szakértője ugyanakkor hangsúlyozta: bízik abban, hogy ez nem jelent visszafordíthatatlan folyamiatok. Ahhoz azonban, hogy a folyamat megforduljon, különleges erőfeszítéseire van szükség és nem szabad ellenséges lépésekkel tovább mérgesíteni a helyzetet, ahogyan azt a jelenlegi amerikai kormányzat teszi — hangoztatta Arbatov. „Nem a szónoklatok, hanem a tettek számítanak” — mondotta, arra a kérdésre válaszolva, hogy tapasztal-e módosulást Reagan elnök magatartásában. Arbatov utalt arra, hogy a republikánus párt most elfogadott programja lényegében megismétli az amerikai katonai fölényről négy évvel ezelőtt tett kijelentéseket. Arbatov nem erősítette meg, de nem is zárta ki annak lehetőségét, hogy Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ-közgyö'lés ülésszakának idején találkozzék amerikai vezető politikusokkal, köztük akár Reagan elnökkel is A washingtoni külügyminisztérium most jelentette be, hogy Gromiko és Shultz amerikai külügyminiszter találkozóját szeptember 26-ra tervezik. Pinochet nem hátrál... Belehalt sebeibe csütörtökön egy harmincesztendős chilei munkás, akit egy nappal korábban lőttek fejbe a rendőrök Santiagóban a diktatúraellenes megmozdulások egyik összecsapásában. A munkás halálával kilencre emelkedett a tiltakozó akciók halálos áldozatainak száma. Pinochet tábornok csütörtökön ismételten úgy nyilatkozott, hogy az elkövetkező öt évben is ő fog kormányozni. A mostani tiltakozó megmozdulásokkal kapcsolatban azt moBdta, hogy annak szervezőit el kell ítélni, mert a tüntetések résztvevőit zendülésre bujtogatták. A diktátor a tiltakozó nap szervezőire próbálta hárítani a halálos áldozatok felelősségét. Kijelentette, ha a katonai rezsim felszámolását követelő akciók folytatódnak, más eszközökhöz fog folyamodni. TELEX • TELEX földrengés JUGOSZLÁVIÁBAN Erős földrengés volt pénteken hajnalban, a jugoszláviai Kopaonik hegységben, ahol a földmozgások már korábban is súlyos károkat okoztak. A rengések epicentruma Belgrádtól 170 kilométerre délre volt. A Richter- skála szerint 5,5-ös erősségű földmozgást érezni lehetett Belgrádban és a Szerb Köztársaság más városaiban is. Csak anyagi károkról érkezett jelentés. TÁMADOTT A MEDVE Montana állam egyik nemzeti parkjában egy szürkemedve megtámadott és súlyosan megsebesített két látogatót. A medvét az dühítette fel, hogy a vendégek csipegetni kezdtek arról az áfonyabokorról, amelyre maga is szemet vetett. A megriadt emberek egy fán kerestek menedéket, de a dühös állat onnan is leráncigálta őket. A segítségért kiáltozó áldozatokat végül helikopterrel mentették ki a medve karmai közül. íBuLaky, Siklós f) • ^ János: JLÍCL.'f-ó-S utolsó évei 33. A hangvétel változásának okait kerestem. Miért hozta föl, és utasította el Kodolányi vádját? Ez soha sem került szóba köztünk. Ma senki nem gondol arra, hogy az állam pénzén akarja fölépíteni a házát, írói jogcíme e nagy „Nesze semmi fogd meg jól” ellenében Sértődöttségét jelezte azzal a néhány sorral, hogy „sem a magyar filmgyártás vagy könyvkiadás részére már nincs eladó portékám — nem, egy centiméternyi helyet sem akarok elvenni a Zenebohócok terének tavalyi kudarca után”. Ezzel a mondatával visszavonta az államtól az átruházott kiadási jogot, amelyet a kormánynak szóló beadványában fölajánlott. Közöltem vele telefonon, hogy föltett kérdésein és megjegyzésein csodálko- zom.A kettős állampolgárság nem lehet vita tárgya. A két követséget értesítették, a kormány álláspontját ismerik, hazatelepülésének nincsen akadálya. Az ügyek lebonyolításával a Kulturális Kapcsolatok Intézetét bízták meg. — Személy szerint kit bíztak meg? — kérdezte. — Az intézet elnökét. Majd ő elmondja, hogy kik foglalkoznak gyakorlatilag az áttelepüléssel. Befejeztük beszélgetésünket. Ezt az ügyet csak személyesen lehet elintézni, mert nálunk is iszonyatos a bürokrácia, máshol rendezik az állampolgárságra vonatkozó kérdést, ismét más asztaloknál döntenek az Áfonya utcai épület kiutalásáról, az alapítvány esetében valahol külön eljárásra lesz szükség, s írói jogainak az államra történő átruházása külön jogi eljárást igényel. Decemberben ismét keresett, de nem értettem pontosan, hogy mi a kívánsága. — Gyere át, és személyesen kezd meg a kérdések egyenkénti rendezésit. Én mindenben segítelek — ajánlottam neki. — Most nem mehetek, majd január végén. Annyit mégis közöltem vele, hogy az eljárások lebonyolítása néhány hetet igénybe vesz, mert egyidejűleg több irányú tárgyalást kell folytatnia. Januárban ismét jelentkezett és kérte, hogy a tárgyalások megkezdését tegyük át tavaszra. Ebben megegyeztünk. Áprilisban jelezte, hamarosan megérkezik. Teltek, múltak a hónapok, Zilahy nem adott hírt magáról, én viszont nem erőltettem, mert akaratlanul is azt a látszatét kelteném, hogy. elhatározását erőszakosan befolyásolom. Akkor már fölmerült bennem, hogy nem akar hazajönni. Többé nem jelentkezett. A HALÁL KÉTSZER ZÖRGET A Népszava 1974. évi karácsonyi számát készítettük. Az európai szakszervezeti mozgalom elismert vezetőitől kértünk egy-egy interjút. Jugoszláviában akkor a szakszervezetek elnöke Mika Spiljak volt. Előzetesen megállapodtunk, hogy december 2-án, kedden találkozunk Belgrádban. Hétfőn, december 1én éjszaka érkeztem Újvidékre, megkerestem Bogdánfi Saridört, és kértem, kísérjen el Belgrádba, legyen segítségemre, mert a szerb nyelvet nem ismerem. — Zilahy a végét járja — közölte Bogdánfi kérdezés nélkül. Megbeszéltük, hogy másnap reggel hét órakor találkozunk, és mielőtt elindulnánk Belgrádba, megnézzük Zilahyt. Hűvös, ködös, komor reggelt hozott a december. A kamenicai tüdőgondozó intézetbe mentünk. A kora reggeli órákban csak a takarítónők szorgoskodtak a folyosókon és a szobákban, az éjszakai ügyeletet az érkező orvosok és ápolónők váltották, mindenki saját dolgával törődött. Megkérdeztük, hogy Goldmann professzor mikor jön. Kilenc óra körül. Az késő. Végre egy orvosnő vagy asszisztens bekísért bennünket a betegszobába. Zilahy egyedül feküdt ott. — Már agonizál — mondja kísérőnk. Véleménye nélkül is láttuk, Zilahy már az ég és föld között nyargal, kergeti a Halálos tavaszt, pörlekedik a Két fogoly ügyében, és gyufát gyújt, elégeti a hazatérési beadványt. — Lajos — szóltam rá hangosan. Szemhéja megrebbent, jobb keze megmozdult. Ez volt minden élet jele. — Mennyi ideje van még? — kérdeztem: — Nem tudom. Egy-két nap — válaszolja fehér köpenyes hölgy. Az ajtó mellett a széken és a fogason személyes holmiját tartották. Egy pár fekete cipő a szék alatt, sötét öltöny, télikabát, sál, s a kalap lógott a fogason. A széken a kopott vándor-bőrönd spárgával átkötve, és a régi, rozoga írógép. (Folytatjuk) A bolgár felkelés évfordulójára latok küzdelmeire. A szovjet Vörös Hadsereg előrenyomulására Szófia irányába, amely hozzájárult a népfelkelők diadalához. A bolgárok ezután sem tették le a fegyvert: harcoltak tovább, részt vettek más országok, így hazánk felszabadításában is. Egyúttal a szabadság első napját követő hónapokra, évekre is emlékeznek a bolgárok. Meggyőződéssel mondják ' vendégeiknek, hogy a több mint 1300 éves államiságra visszatekintő Bulgáriában soha akkora változások nem mentek végbe, mint 1944. szeptember 9-e óta eltelt negyven évben. Hazájuk a szocializmus építése során elmaradott agrárállamból B ármerre jár az ember Bulgáriában, lépten- nyomon elcsodálkozhat azon, hogy mennyit fejlődött ez a baráti szocialista ország az elmúlt negyven esztendőben. Hiszen köztudott: a második világháború előtt Európa egyik legelmaradottabb államaként tartották számon. Ma az a benyomása az utazónak, mintha ez a sanyarú múlt nem is létezett volna. A városok, a falvak, szépek, gondozottak, korszerű üzemeik magasodnak mindenfelé, a megművelt földek látványa szorgos emberek keze munkáját dicséri... Ma ünnep van Bulgáriában, mégpedig a legjelentősebb nemzeti ünnep. A négy évtizeddel ezelőtti szeptember 9-e úgy él minden bolgár szívében, mint az igazi, a végérvényes szabadság első napja. Aki járt Bulgáriában, maga is tapasztalhatta, hogy az itt élő emiberek milyen gonddal készülnek erre az ünnepre. Különösen lázas volt a készülődés az idén, hiszen immár negyven esztendő távlatából tekinthetnek, emlékezhetnek vissza á hősi harcokra. A népi felkelésre, amely a kommunisták irányításával 1944. szeptember 9- én megbuktatta az elnyomó monarcho-fasiszta diktatúrát. Az egyszerű ' emberek, a partizánok és a hozzájuk csatlakozott katonai alakúfejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező országgá fejlődött. Megfiatalodott, meg|újult az ország, s ami feltűnik a látogatóknak, lakói ma is tele vannak tervekkel, tettvággyal. □ z ország a Varsói Szerződés Szervezetének és a KGST-nek alapító tagja volt, napjainkban is hűséges szövetségese, megbízható partnere a többi szocialista országnak, így hazánknak. Legnagyobb nemzeti ünnepükön tisztelettel és szeretettel köszöntjük a bolgár népet, sok sikert kívánunk országépítő munkájához. I népi Inna ünnepe „A hajnali nyugalom országa” — az ősi, költői elnevezés a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot takarja, amely szeptember 9-ón köszönti nemzeti ünnepét. 36 évvel ezelőtt ezen a napon kiáltották ki a fiatal népi államot, s fogadta el a legfelsőbb népi gyűlés első ülésszaka az egész Koreára érvényes alkotmányt. Az esemény történelmi jelentőségének megértéséhez fel kell villantam a hátteret. A felszabadítás 1945-ben hosszú kínai, majd fél évszázados japán gyarmati uralom végét hozta Korea számára. Ám az ország amerikai ellenőrzés alá került déli részén figyelmen kívül hagyták a második világháború szövetséges nagyhatalmainak előzetes határozatait. A moszkvai külügyminiszteri konferencián például még határozottan kimondták: Koreának egységes, független, demokratikus állammá kell alakulnia, s ideiglenes kormányt kell létrehozni. Nem így történt A déli országrészben washingtoni segédlettel külön „szabad választásokat” tartották. Válaszlépésként került sor a KNDK megalakítására 1948- ban. A hamarosan kirobbanó koreai háború tartósította a kettéosztottságot. A véres harcokat gyors helyreállítás követte, ebben segítséget nyújtottak a szocialista országok. A KNDK napjainkban ütemesen fejlődő, ipari-agrár állam. Az ország ellátásához szükséges gabonát maga termeli meg, az oktatás, az egészségügyi ellátás mindenki számára ingyenes. A sajátos lelkesedéssel hirdetett célkitűzések közt szerepel a szocializmus vívmányainak kiteljesítése, az úgynevezett hármas — ideológiai, műszaki és kulturális — forradalom kibontakoztatása és a nyolcvanas évtizedre meghirdetett hosszú távú, tízpontos gazdaságfejlesztési terv végrehajtása. Ennek egyik sarkalatos pontja a saját erőből történő előrelépés. A békés építőmunkát, .a társadalmi haladást érezhetően gátolja a Koreai-félszigeten változatlanul uralkodó feszült helyzet, a tartós megosztottság. Phenjan — amint az Kim ír Szén és Kádár János idei budapesti találkozóján is elhangzott — állhatatosan törekszik a haza egyesítésére. Emlékezetes, hogy legutóbb most tavasszal terjesztettek elő konstruktív javaslatokat háromoldalú tárgyalások megkezdésére a KNDK, Dél-Korea és az Egyesült Államok részvételével. A phenjami kezdeményezés — csakúgy, mint már több ezt megelőző indítvány — egyelőre nem vezetett áttöréshez. Az egyik legnehezebb akadály mindmáig a Dél-Koreában állomásozó több tíz ezres amerikai haderő kivonásának kérdése. Távozásuk alapfeltétele lenne a békeszerződés megkötésének, a békés, fokozatos országegyesítésnek éppúgy, mint a térségre jellemző robbanásveszély csökkentésének. Phenjan ismételt javaslatait a szocialista közösség természetesen messzemenően támogatja, így hazánk is szolidáris a távol-keleti baráti állom törekvésével a demokratikus, erőszaktól mentes újraegyesítés elérésére, hazájuk felvirágoztatására.
