Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. szeptember 1. A csehszlovák külügyminiszter Magyarországra érkezik Várkonyi Péter külügymi- lav Chnoupek, a Csehszlovák niszter meghívására szép- Szocialista Köztársaság kül- tember 1-én baráti látogatás- ra hazánkba érkezik Bohus­Helmut Kohl a kelet-nyugati kapcsolatokról Az NSZK kormánya pár­beszédre ps együttműködésre törekszik a Varsói Szerződés minden tagállamával — je­lentette ki pénteki, bonni saj­tóértekezletén Helmut Kohl, az NSZK kancellárja. A nyu­gatnémet kormányfő ismer­tette, hogy ezzel kapcsolatban a legközelebbi hónapokban Helmut Kohl nyugatnémet kancellár a sajtóértekezleten. milyen magas szintű találko­zókra készülnek. Erich Ho- necker bonni útjáról azt mondta, hogy várja az NDK végső döntését a látogatás időpontjáról. Megállapodás jött létre Izraelben Simon Peresz (balra) Jichak Samir között az új kormányról. Amerikai űrrepiilügép Két hír... Mindkét hírt Washington- Mi keltezték, s látszólag egyiknek a másikhoz semmi köze. Mégis alkalmasak ar­ra, hogy közös következteté­seket vonjon le belőlük a hírmagyarázó. Az első jelentés egy B—1 A típusú bombázó katasztró­fájáról számol be. Ebből a szuperszonikus harcigépből eddig mindössze négy proto­típus készült el a Rockwel gyárban, összesen 126 pró­barepülést hajtottak végre a négy bombázóval. Talán fö­lösleges Is leírni: az új típu­sú hadászati repülőgép atom­fegyverek célba juttatására alkalmas. Nyolc éve döntöt­tek az új bombázó kifejlesz­téséről, de Carter elnöksége idején a program irdatlan anyagi kihatása miatt a ter­veket félretették. Reagan elnök azonban a 28 milliárd dollárra becsült költségek ellenére a program végre­hajtása, az új bombázók rendszerbe állítása mellett foglalt állást. A másik hír Washington­ból mintegy íélszáz ameri­kai tudós — köztük Szent- Györgyi Albert — kezdemé­nyezéséről számol be. A több mint ötezer főt számláló Aggódó Tudósok Szövetsé­ge”, amelynek az 500 Nobel- dijas is tagja, országos köz­vélemény-kutatást kezdemé­nyezett az USA-ban. Állás­pontjuk szerint az amerikai kormányzat űrfegyverkezési terve nagymértékben meg­növeli a nukleáris háború kockázatát. Afelöl sincs két­ségük a tudósoknak, hogy az űrfegyverkezés meghirdeté­sével a katonai kiadások amúgy is csillagászati össze­gei tovább növekednek. E tekintélyes szervezet most az amerikai közvéleményhez fordult: gyakoroljon nyomást a törvényhozásra és az el­nökre — bármelyik jelölt is győz a választásokon — a nukleáris leszerelés ügyében. A látszólag egymástól füg­getlen két washingtoni hír szinte kínálja az alkalmat bizonyos következtetésekre: 1. sajnos, a Reagan-kor- mányzat változatlanul erő­fölényre törekszik és semmi­féle anyagi áldozattól nem riad vissza a fegyverkezési hajsza folytatása érdekében. 2. a Fehér Ház nem hajlan­dó mérlegelni a szovjet ja­vaslatokat, s a Bécsben ter­vezett űrleszerelési tárgya­lásokat elfogadhatatlan fel­tételekhez köti. A negyedik rajt végre si­került, s a Discovery nevű amerikai űrrepülőgép máso­dik napját kezdi meg ma­gyarországi időszámítás sze­rint a kora délutáni órákban a Föld körüli pályán. Mint emlékezetes, a rajtot először még június végén próbálták meg, de csak most, a negye­dik kísérletre sikerült. KfSERLETI ATOMROBBANTÁS Az Egyesült Államok csü­törtökön föld alatti kísérleti atomrobbantást hajtott végre a Nevadai sivatagban. Az amerikai energiaügyi minisztérium közlése szerint a robbanó szerkezet hatóere­je kevesebb volt húsz kilo- tonnánál. VIKRAM RAO LÁTOGATÁSA A Magyar Ojságírók Or­szágos Szövetségének meghí­vására augusztus 26. és 31. között Magyarországon tar­tózkodott Vikram Rao, a Dolgozó Újságírók Indiai Szövetségének elnöke, aki a két újságíró szervezet együtt­működéséről, és indiai újság­írók magyarországi tovább­képzéséről tárgyalt a MU- OSZ, illetve a Nemzetközi Újságíró Szervezet budapesti iskolájának vezetőivel. TALÁLGATÁSOK MITTERRAND MAROKKO! LÁTOGATÁSÁRÓL A francia lapok meglepő­nek és titokzatosnak nevezik Mitterrand elnök csütörtöki váratlan marokkói látogatá­sát, amelynek során a fran­cia elnök a marokkói ural­kodóval tárgyalt. Hivatalos információk híján a lapok különböző találgatásokba bo­csátkoznak. Feltételezik, hogy a Líbia és Marokkó közötti államszövetség problémája állt a két államfő eszmecse­réjének középpontjában. BEFEJEZŐDTEK AZ AFGÄN—PAKISZTÁNI TÁRGYALÁSOK Az afganisztáni probléma megoldásáról Afganisztán és Pakisztán között az ENSZ fő­titkárhelyettesének közvet- tésével folyó tárgyalások kö­vetkező, negyedik fordulóját a jövő februárban ismét Genfben tartják meg — kö­zölte pénteken az egyhetes tárgyalássorozat befejezése után Diego Cordovez, az ENSZ főtitkárhelyettese. Cordovez a most befejező­dött tárgyalásokat fontos, el­sősorban technikai jellegű szakasznak neyezte, érdemi kérdésekről azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. ŰÍLLahu Siklós f) . János: JtCCtyó-S utolsó évei 27. — Kapcsolatba kerültem egy híres amerikai kiadónál dolgozó magyarral (a kiadó nevét nem említette, én nem kér­deztem), akinek elmondtam, hogy mi van az én szellemi poggyászomban. E2 az ember azután utána nézett, melyik művem lenne a legsikeresebb az ame­rikai könyvpiacon. A Dukayaknál kö­tött ki. Üzentek értem, hogy ebben a? ügyben sürgős tárgyalásra lenne szük­ség. Egy étteremben azután a kiadó költségére nagy traktával egybekötött megbeszélésre került sor, ahová ma­gammal vittem a feleségemet is. Azt mondták, kiadják ezt a regényemet, de nem tudnak többet adni nyolcvanezer dollár honoráriumnál, ha ez számomra elfogadható. — Jó pénzt ígértek. — Azt hittem, nem jól hallok, vagy megháborodtam. Másfél dollárért is el­adtam volna — csattant föl a hangja. — Hemingway az öreg halász és a tenger-t kilencven flekken megírta a Lifenak, és hatvanezer dollárt kapott érte. — Hemingway? — Érdekes, jó kis regény. Mire az öreg hálásk ' partra ért a nagy hallal, csak a csontváza maradt, megették a cápák. — A cápák mindenkit megesznek. Hemingway a szerződés szerint hatvan­ezer dollárért írta a könyvet, de annak az összegnek a hetven százalékát levon­ták tőle adóba. Kézhez kapott’ tizen­nyolcezer dollárt. — Ügy járt mint az öreg halász. A pénzt megették az állami cápák. — Én még rosszabbul jártam. — Rosszabbul? — Az egyezség után észvesztő tempó­ban folyt a szövegfordítás, négy és fél nap alatt befejeződött, készen volt a nyers szöveg angolul. A stiliszta már írta is a nyomdai szöveget, és szinte flekkenként, mert ment a szedőterembe. — Nem egészen értem, ki írta a vég­leges szöveget? — Ilyen esetekben úgy megy, hogy a nyers fordítás alapján a nyelvet, iro­dalmat és az írás szabályait ismerő em­ber megírja a könyvet. — De hisz’ az akkor már más könyv. — Hát persze, hogy más, de ez senkit sem érdekel. Különben is a világiroda­lomban ez normális gyakorlat. — És a stílus? — Annak csak anyanyelven van je­lentősége. — Szóval így. — Ha a téma izgalmas. Az utcán sem- mirevaló témák hevernek. Olyanok, amelyek egyébként nem is témák, és azokból sohasem lesz erőteljes irodalom. (A blokkfüzetembe írtam egy monda­tot: Irodalmunkat, főként a prózát te­kintve, úgy látszik, mi az utcán heverő témákra specializáltuk magunkat.) — A legtöbb világhíresség — közöt­tük Hemingway és Cooper is — úgy mentek a világban a témára, mint va­dászkutya az elejtett vadra. Sok-sok tízezer dollárt ígértek és adtak egy jó, ötven-hatvan flekken leírt, igazi anya­gért, hogy azután abból művészi tökély- lyel megformált, nagy sikerű művet csi­náljanak. Én is a témát adtam el. — Na és mi lett a vége? — Az lett a vége, hogy már az utolsó fejezet is nyomdába került, és a kiadó erős reklámot kezdett, de elég tekinté­lyes lapok részéről nyilvános támadás érte, amiért egymás után külföldieket visz a könyvpiacra, és elhanyagolja a kitűnő hazai szerzők műveinek a kiadá­sát. Ezért egyelőre visszalép a Dukayak megjelentetésétől. — Hát ez nagy pech. — Azért a végén kiegyeztünk, hosz- szadalmas huza-vona után tizenkétezer dollárt adtak ezért a könyvért, de ez az újraindulást jelentette számomra. Mint kutyaidomár aligha kerülök el Missis Hilton fogadására. (A Hilton-szállodák tulajdonosának feleségét^ Gábor Zsázsát a magyar szár­mazású színésznőt említette, aki a har­mincas években került Amerikába. Föl­tűnően szép, bájos nő, évekig szerelmi ügyeitől volt hangos Hollywood.) — Molnár Ferenccel beszélgettünk egy magyar rendezvény szünetében. Gá­bor Zsazsa odajött hozzánk, és azt mondta: „Mester, meghívom a holnap esti házikoktélra.” Molnár elnevette magát: „Na, csak menj el szólt kedélye­sen —, majd te is megtudod, milyen kellemes ötszáz idegen között lődörögni egy fél pohár itallal.” Ö már ismerte a dörgést, egy évig lakott Hilton-szállodá- ban, háromszobás lakosztályban, ott is kosztolt, napi száz dollárért, de pénzt soha nem fogadtak el tőle. (Folytatjuk) Egy háború tanulságai K ülönös háború volt. Jóval hamarabb el­kezdődött, mint ahogy kirobbant. Baljós jel volt Ausztria bekebelezése; a következő lépésként a nyugati hatalmak feláldoz­ták Csehszlovákiát, kiszol­gáltatták Hitlernek abban a tévhitben, hogy kielégíthe­tik étvágyát, legalábbis ők, franciák és angolok, meg­szabadulnak a veszélytől, s a hódító csak Kelet felé for­dul. Végül nem így lett, mind a négy égtájat leta­posta a gőzhenger, de a né­met imperializmus első ka­tonai támadása valóban Ke­let felé indult el: 1939. szep­tember 1-én megtámadta Lengyelországot, s ezzel ki­tört a második világháború. Voltak, akik még ekkor sem akarták hinni, hogy a ka­tasztrófa beállt, mások már korábban figyelmeztettek erre. Mára azonban, negy­venöt év után minden lé­nyeges vonást tisztán, vilá­gosan látunk, módunk van levonni a tanulságokat az emberiségnek ebből az ed­digi legnagyobb leckéjéből. Eleget fizettünk — áldoz­tunk érte. A második világháború hat esztendeje és több éves előzményei arra intenek, hogy veszedelmes dolog a más népek elleni gyűlölet szítása, hiszen ez — mint a történelem is bizonyítja — nemegyszer egy támadóhá­ború megindításának, a tö­meghisztéria felkorbácsolá­sának eszközéül szolgálhat. Amíg még béke van, amíg a becsületes együttműködés híveinek módjuk van rá, addig kell határozott nemet mondani a fenyegetésekre, és a nemzetközi kapcsolato­kat a tárgyalások, az egy­más tiszteletének a medré­ben tartani. Heinrich Heine mondta még a XIX. század közepén, hogy ahol könyve­ket égetnek, ott hamarosan embereket is égetni fognak, így történt ez a nácik Euró­pájában, haláltáborokkal szórták tele a meghódított országokat, és ha győznek, maga a földrész vált volna egész népek megsemmisítő táborává. De a borzalmakra emlé­kezve nem felejtjük el, hogy a harc végül is a fasizmus legyőzésével végződött, s en­nek is megvannak máig ér­vényes, biztató tanulságai. Ez a győzelem a különböző társadalmi rendszerű or­szágok összefogásának, tár­sulásának, életre-halálra szövetkezésének köszönhe­tő. Bebizonyosodott, hogy egy embergyűlölő és ember­irtó fenyegetéssel szemben összetarthatnak, közösen küzdhetnek ideológiailag el­lentétes rendszerek hívei is ’ Mindezek nagyon fontos tanulságok, de a gépies ösz- szehasonlítás, a párhuzam vonása, az erőltetett azono­sítás hibájába sem szabad esni. Ma nincs Hitler és egészen mások a körülmé­nyek mint negyvenöt évvel ezelőtt. Hatalmas erőt kép­visel a szocialista -tábor, s Nyugaton is számosak, be­folyásosak a háború ellen­zői. Sok tekintetben tehát jobbak, másokban viszont rosszabbak a körülmények. Igen, rosszabbak: olyan fegyverek állnak garmadá­val a silókban, amelyek­ben egyetlen robbanótöltet auschwitznyi embert tudna másodpercek alatt elégetni. Igen, jobbak ezek a felté­telek, a második világhábo­rúban csak menet közben, már a harcok közepette, ko­mor végveszélyhangulat­ban sikerült összefogni az ellenséggel szemben mind­azoknak, akik nem akarták átengedni a romlásnak az emberiséget. Ma is itt van előttünk olyan veszély, amely háttérbe kell hogy szorítsa az ideológiai nézet- eltéréseket: az atomháború. Ma a háborúellenesség tu­datosabb, következetesebb, mint 1939-ben volt, de azért azok az eszközök, amelyek kiégett romok pusztaságává tehetik Európát, ott sora­koznak a raktárakban. Ezek­nek a felszámolásáért érde­mes összefogni Keletnek és Nyugatnak. M ég az sem titok, ho­gyan kellene ezt megtenni: jó szán­dékú, becsületes, a másik oldal kívánságainak a be­fogadására is alkalmas szo­cialista javaslatok feksze­nek a nemzetközi asztalo­kon. S tudjuk, az a másik oldal sem akar elpusztulni. Korunk nyomasztó jellem­vonása, hogy a társadalmi és az érdekellentétek még mindig nem engedik, hogy létrejöjjön hasonlóan szo­ros és következetes össze­fogás békében, mint ami­lyen a második világhábo­rú harcai közepette megva­lósult; a másik oldalon még mindig vannak, akik nem hajlandók erre az őszinte és tartós együttműködésre. De annak a nagy világégés­nek éppen az a legfontosabb tanulsága, az ötvenmillió halott azt a mementót írja fel a falakra, hogy a társa­dalmi rendszerek között fo­lyó történelmi versenyt nem a fegyverek döntik el, a tartós nemzetközi együtt­működés megteremtésével nem szabad várni a fegy­verropogásig. T. I. 1939-1945.: a háború ára Az emberiség története során több mint 14 500 háborút ért meg, de a legnagyobb' pusztít ássál, a legtöbb emberáldozattal második világháború járt. 61 ország vett részt benne, földünk akkori lakosságának 80 százalékát érintette a világ­égés. A hadműveletek 40 ál­lam területén (22 millió négy­zetkilométer) folytak, 110 mil­lió embert szólítottak fegyver­be. A második világháború 50— 55 millió emberáldozatot köve­telt, ebből 21—32 millió a fron­tokon esett el. A sebesültek száma 35 millió volt, közülük 20—25 millióan rokkantak meg. A fasiszta koncentrációs tá­borokba, munkatáborokba, börtönökbe hurcolt 18 millió ember közül 11—13 millióan haljak meg. Auschwitzban több mint 4 millió, Majdanek- ben 1,5, a többi haláltáborban több mint 1 millió embert sem­misítettek meg. A fasiszták ál­tal megszállt területeken a pol­gári lakosság milliói estek ál­dozatul a kegyetlenkedések­nek. Az éhezés, a járványok következtében 8—12 millióan, a légitámadások nyomán 1—1,5 millióan haltak meg. Az agresszorok elleni harcok­ban a Szovjetunió hozta a leg­nagyobb véráldozatot: több mint 20 millió állampolgárát vesztette el. Kína 10 millió, Lengyelország több mint 6 millió, Németország 6,5 millió. Japán kb. 2 millió, Jugoszlávia 1.7 millió, az Egyesült Államok 400 ezer, Nagy-Britannia 360 ezer, Franciaország 620 ezer, Olaszország 410 ezer, Magyar- ország 600 ezer, Csehszlovákia 360 ezer embert vesztett. A hadviselő országok kato­nai kiadásai, háborús vesztesé­gei nemzeti jövedelmük 60—70 százalékát emésztették föl, az első világháború katonai ki­adásainak 5—6-szorosát érték el. Csak a Szovjetunió, a2 Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia és Németország ipara 652.7 ezer repülőgépet, 286,7 ezer tankot, páncélost, egymil­lió tüzérségi fegyvert, 4,8 mil- lió golyószórót, 58 millió pus­kát, gépfegyvert és egyéb ha­difelszerelést gyártott. A hábo­rú óriási anyagi pusztulással járt. A megsemmisült anyagi javak értéke összesen 316,3 milliárd dollár (akkori ára­kon). A Szovjetunióban 128 milliárd dollárt tett ki a tönk­rement anyagi javak értéke, ami a nemzeti vagyon 30 szá­zaléka volt. Városok, települé­sek tízezrei semmisültek meg, a Szovjetunióban 1710 várost, 70 000 falut romboltak le a né­met fasiszták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom