Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. szeptember 22. VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Faluk, fiatalok Siet manapság velünk a világ. Ha valamikor, és az sem volt még olyan régen, divat volt az irodalomban a falusi idill, úgy emberi, művészi kötelességgé lett az igazi, a va­lóságos falu felfedezése. Bartók és Kodály, Erdei, Illyés, Veres Péter, falukutatók, néprajzosok, festők pereltek a fa­luért, a falusi idill ellen. A világháború előtt is kétféle fa­lukép élt a magyar társadalomban: egy igaz és egy elraj­zolt. Lényegében ez a kettősség megmaradt a felszabadulás után is 1956-ig, aztán maradt azután is. A gonosz kulákos és a hurrá-traktoros falukép mellett élt, volt egy igazibb is. Ügy tűnik, hogy ez a ket­tősség napjainkig megmaradt. Ma is él a kép — nemcsak ostoba viccekben —, hanem a viccírók szemléletében is, a faluból Pestre tévedt anyagi­akról, a falusi „bugásokról”, és ez éppen olyan hazug, mint az idillt pótló „falusi nosztalgia”. Siet a világ. A faluban élés minősége, csak egy évti­zed alatt is annyit változott, lett jó néhány dologban könnyebb, de néhányban ne­hezebb is, hogy soha nem volt nagyobb szükség pontos és gyakori jelzésekre, mint most. Témám a faluban élő fiata­lok sorsa. Hány fiatal marad meg falvainkban? Nincs pontos adat erről, de ahogyan a ter­melőszövetkezeteink erősöd­tek, és ezzel párhuzamosan megszűnt valamiféle eltéve­lyedésnek lenni a téeszmel- léküzem, ahogyan a gazdasá­gok egyre több kiművelt em­berfőt, mérnököt, közgaz­dászt, gazdászt, szakmunkást követeltek, úgy lett egyre több községeinkben a fiatal. Amikor e megye fiatal váro­sai fejlődni kezdtek, ahogy épültek a gyárak, úgy lett egyre érdemesebb megtele­pedni otthon. Előbb csak a közvetlen, szomszéd közsé­gek, azután a távolabbiak is fiatalodni kezdtek. Pontosab­ban: újra megtanulták, meg­szokták, hogy nemcsak az a fiatal marad a faluban, aki nem képes többre, hanem al­kalmasint az is, aki többre vágyik. Gondoljuk végig: néhány év alatt több mint tízezer in­gázó szállt le a vonatokról, keresett otthon, vagy köze­lebb munkát, és ezeknek jó része fiatal. Nem a gazdasá­gi gondjainkat tagadom, ha leírom: ezek a gondok is „segítették” a falu ilyetén va­ló regenerálódását. Nyírbéltekről való példa: egy fiatal házaspár, középfo­kú képesítéssel Pestről haza­költözött. Kevesebb fizetésért igaz, de a szülőkhöz. Gazdál­kodnak is, és a kocsi után természetes, hogy lesz hama­rosan saját házuk is. Más: ugyanott egy idős asz- szony azért boldog, mert négy fia kezébe adott szak­mát. Mind a négy otthon él, kettejük háza megépült, és épül a harmadik, majd a ne­gyedik is. Szamosszegről való a pél­da: a jól dolgozó ifjúsági klub a buszok járásához igazította a foglalkozásait, mert a feie tagság Mátészalkán dolgozó szakmunkás, a harmada ott tanuló bejáró diák volt. És a többiek — majd kivétel nél­kül — a téesz szakmunkásai. Kocsordról hallani: ott a helyben dolgozó és a Máté­szalkára ingázó gyerekek ma­guknak építettek klubot és képesek alkalomról alkalom­ra élettel megtölteni azt. ni falvakban bizony kevesebb az új ház és a vaskerítés, aki ismeri Zemplén búvó kis fa­luit, az tudja, hogy nem min­denütt természetes igény még a falusi házban — fiatalok házában — a fürdőszoba. De elég csak a mi megyénket ismerni. Szamosszeg mellett Szamoskér alig tud megtar­tani néhány fiatalt. A szat­mári kisközségek, ahogy tá­volodunk a városoktól, úgy lesznek egyre öregebbek. A Fehérgyarmaton képzett szak­munkások között sok van, aki tanulóként nem is reméli, hogy a szakmájában otthon dolgozhat majd. Az elfoga­dott társadalmi igény ma­napság, hogy akinek gyereke van, az taníttatni akarja. Ré­gen földet hagytak örökül az emberek, most diplomát, szakmát akarnak adni leg­alább. Számos helyen való­sággal újratermeljük még az ingázókat, de azért folyama­tosan teremtődnek szakmun­kást igénylő munkahelyek is. Gyárként, vagy ha nem gyár­ként, téeszüzemként, ha nem üzemként, akkor a termelő- szövetkezetek valamelyik ágában. Igaz tehát, hogy ma több fiatal marad itthon, mint tegnap, vagy tegnap­előtt. És várható, hogy ez a tendencia nem változik. Ez­zel számolni kell. ágazati gazdálkodás legalább a székhely községbe vitte a vezetésre legalkalmasabb bri­gádvezetőket. Így történhe­tett, hogy valóban „halálra­ítéltté” lett jó néhány tele­pülés. Mindaz, ami ott érték volt, a ház, a kert, az ólak, a gazdálkodás kézi és nemcsak kézi szerszámai, a kisterme­lés eszközei, elértéktelened­tek, a társadalom számára el­veszni látszottak. És most, ha lassan is, ha nagyon a város­közelségektől függően is, de megszakadni látszik e folya­mat. Egy idő óta a megmaradá­sért hatnak bizonyos erők. Egyre több szó esik a falu el­látásának szervezéséről, mó­dosult és módosul a közigaz­gatás, már nem feltétlenül a székhely községekben épül a téesz kisüzeme, már nem azt számolgatjuk, hogy mit lehet­ne megszüntetni még, hanem azt, hogy mit adhatunk a na­gyobb kényelemhez. Amit adunk, azért a falu, és a fa­luban dolgozó ember a tár­sadalomnak megtermelt ér­tékekkel fizet. A fenti kitérő után lássuk: mit ad, adhat a falu, a ké­nyért, vagy éppen otthont adó, a fiataljainak? Ad egyfajta anyagi jólétet. Igaz, ezt nem nyolc óra mun­káért, hanem lényegesen töb­bért. Épp ezért, amikor ad, el is vesz valamit. A szabad idő egy jelentős részét. Ad egy ismerős közeget. Szülőt, rokont, barátokat. Amikor ezt adja, elvesz a fi­atalos kötetlenségből, a vélt szabadságból. Ad, egy rendszeresen dol­gozó fiatal párnak, ez igen rövid idő alatt elérhető, gép­kocsit, berendezett házat, de el is vesz ezzel, hiszen kény­szerpályához köti az élete­ket. A kocsi, a ház, az ezért végzett többletmunka csök­kenti a továbbtanulás, a to­vábblépés igényét. Ad tehát és elvesz. Valamit valamiért. Mit kap a falu a fiataloktól? A megmaradás, a holnap egyetlen lehetőségét. Megmaradást, túlélést írok, mert nem szeretem a hivata­losabb fogalmazást, jóllehet ismerősebbként cseng a fü­leknek a falu népességmeg­tartó erejéről szólni. Persze, nem érdemes kifejezéseken vitatkozni. Az a bizonyos va­lamit valamiért úgy is igaz, hogy a társadalomnak fontos, végre felfedezetten fontos, hogy falvaink éljenek. Soká­ig úgy tűnt, mindha minden e megmaradás ellen szólna. A kistelepülésektől elvettük az iskolákat (kiszámolni se le­hetne, hogy ilyen kisiskolák­ból hány nagyszerű életpálya indult el, akárcsak a* mi me­gyénkből is!), elvettük a ta­nácsokat, a termelőszövetke­zetek termelésszervezése, az Milyen hát az a falusi fia­tal, akinek adni akarunk? Lehet, hogy ezt sokan vitat­ni fogják, de hiszem, vagy talán inkább tudom, hogy semmivel sem igénytelenebb, mint bármelyik, azonos kép­zettségű városi társa. Nem is lehet az. Ugyanolvan iskolák­ban tanult. Ha termelőszö­vetkezetben is, de ugyanúgy szakmunkásként dolgozik. (Többet, de többért.) Ugyan­úgy hazamegy, lefürdik, be­kapcsolja a televíziót és vé­gignézi ugyanazt a műsort. Nem mások a könyvei, ha ol­vas, legfeljebb később, de ugyanazokat a filmekét lát­hatja. Ugyanúgy bömbölteti a magnót, ugyanazokért a ze­nekarokért lelkesedik. Hétvé­geken elmegy a diszkóba, mert hiszen mindenütt van már diszkó, vagy ha nincs, akkor beül saját, vagy a szü­lei gépkocsijába, és átrándul a szomszéd faluba, ahol ko­rábbi barátai, ingázó- vagv tanulótársai szórakoznak. Egy-egy szombat este, a dél­előtt még a termést fuvaro­zó, a földek szélén álló autók hordják a fiatalokat falutól faluig, vagy éppen a közeli városokig, keresni jobb bált, diszkót, új zenekart. A fiataloknak, és ez a hol­napi falu ígérete, kitágult a világ, a lakóhely nem börtön, hanem a fészek, ahonnét ki- rajzani jó. Azt hiszem, úgy gondolom, hogy fontos dolog ez. A sokszor íróasztalnál megálmodott társközség fo­galmon jócskán túl érő, és ezzel a közművelődés szak­embereinek éppúgy számol­nia, erre terveznie kellene, mint ahogy az egymással nem függő viszonyban lévő közsé­gek tanácsainak is. Elhiszem, hogy most éppen szegényebbek vagyunk, hogy kevesebb jut kultúrára, mű­velődésre, szórakozásra, mint néhány éve. Ám, ha felmér­nénk a mai fiatal mozgáste­rületét, ha ismernénk a pon­tos igényeit, akkor ez a ke­vesebb is lehetne több. Per­sze, vitatkozni lehetne ezen, érvelni lehetne azzal, hogy vannak nem működő és van­nak nagyon jól dolgozó ifjú­sági klubjaink, hogy egyhe- lyütt felszerelés nincs, más- helyütt drága felszereléseket lep be a por, mar a rozsda. A példák további sorolása helyett: nem mondom, mert hiszen nem is mondhatnám, hogy a fentebb leírtak min­denütt egyformán igazak, nem minden településre ér­vényesek. Aki ismeri a Du­nántúlt, tudja, hogy az otta­Nem a fiatalok mások, a húszéveseknek otthonos Hodá- szon, Tiborszálláson, Kocsordon és mindenütt, ahol élnek, a klubok, hanem a fiatalokat megértő és ismerő emberek hi­ányoztak ott, ahol nem állnak meg a péntek-szombat esti gépkocsik. — írtam: sok-sok jelzés kell erről a világról. Nem is akartam többet, csak ráfeledkezni a változásra. Bartha Gábor A mentésügy Szabolcs-Szatmárban Nyíregyházán 1929. május 8-án nyílt meg a kórház szomszédságában a Mentőállomás. amely a Vármegyék és Városok Mentő Egye­sületének keretében működött. Ezt megelő­zően a mentésügy Nyíregyházán is a tűzol­tóság feladata volt, illetve még régebben a borbélyműhelyek tevékenységi körébe tar­tozott. A Nyírvidék c. lap 1921. június 28-i számában „A mentőkről” c. újsághír meg­őrizte számunkra a Nyíregyházi önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnokságának az 1921. évi első negyedévre vonatkozó forgal­mi adatait. A mentőkocsi a 3 hónap folya­mán 96 esetben vonult ki és 57 férfit, 34 nőt valamint 5 gyermeket szállított a kórházba. A jelentés ekként sajnálkozik: „mentőink a kezdetleges, nehéz mentőkocsijukkal és néha a lovak hiánya miatt nem jelenhetnek meg Ezen eljárás alkalmazása 1/2 óráig ajánlott, s csak azután szabad felhagyni vele, siker­telenség esetén. Legújabb orvosi módszerként a valódi, il­letve tetszhalál elkülönítésére az ammóniák injectio 1—2 köbcentiméter adagjának bőr alá fecskendezését javasolja: „az élet legki­sebb fokának jelenléte mellett 5—8 centi­méternyire bíborvörös heg támad!” Az ismertetett könyv 113 oldal terjedelmű úgy, hogy utolsó 1/3-a (a 69—113. old.) „Függelék” címen a hullák elégetése ellen agitál: „nagyon sajátosnak tűnik előttem az, hogy... hol a kuruzslás széles térben virág­zik ... itt szólanók a hullaégetésről, mint a közegészségi állapot egyik javító eszközéről!” gyorsan a tetthelyen és így gyakran meg­esik, hogy a segélyre szoruló elvérzik... legalább 1—2 mentőautó kellene”. Nemrégen emlékeztünk meg a Magyar Vö­röskereszt Egylet megalakulásának századik évfordulójáról (Fazekas Árpád: Százéves a Magyar Vöröskereszt. Kelet-Magyarország, 1981. febr. 15.); mint ismeretes, ezen társa­dalmi egylet békében és háborúban egy­aránt főleg a mentés, a segítségnyújtás szol­gálatában áll. Ezek után meglepő, hogy már 1875-ben Szatmár városában Nagy Lajos könyvnyom­dájából olyan könyv jelent meg, amely a hazai mentéstörténetnek egyik úttörő és je­les munkájának tekinthető. A könyv címe: „A tetszhalottak fölélesztésére vezérfonal”. A címlap szerint az író: Tomcsányi Imre or­vosdoktor, sebész és szülészmester, gyakorló orvos Szatmár városában; öt egyesületnek (M. kir. Természettudományi Társulat, Buda­pesti Orvosi Körök, Magyar írók és Művészek Társasága, a Magyarországi Életmentési Egy­letnek és az Első Magyar Hivatalnok Egy­let) tagja, a Szatmár megyei Orvos-Gyógy­szerész Egylet titkára és a „Szatmár” c. he­tilap szerkesztője. Szabolcs-Szatmár megyében ma már nem lelhető fel e könyv. A Semmelweis Orvos- történeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár szí­vességéből mégis átolvashattam, s most be­nyomásaimat foglalom röviden össze. A kötelező és szakszerű halottkémlelés be­vezetése előtt még eléggé elterjedt volt a nép között hazánkban is az a felfogás, hogy lehetséges a tetszhalott állapotban való elte­metés. Tomcsányi szerint az a tetszhalott, akiben láthatólag megszűnt a szívműködés és légzés is, azonban „ingerfogékonyság” még van! Főleg a megfagyás, a villámsújtás, és a pestis-, valamint kolerajárványok szol­gáltattak arra példákat, hogy már meghalt- nak gondolt emberek végül is magukhoz tér­tek, s megmaradtak. Éppen ezért alakult 1774-ben Londonban „Human Society” elnevezéssel társulat: „mely feladatául tűzte ki kutatásokat eszkö­zölni a haláleseteknél, s ahol csak gyanúját föltételezhetik a tetszhalálnak, a felélesztést eszközölni..., az életmentési célból alakult társulat működésének 22 éve alatt 2175 tetsz­halott vízbefúlt, megfagyott, fölakasztott, széngőzbe fúlt stb. szerencsétlennek adta vissza életét.” Hazánkban a könyv adatai szerint 1875-ben indult meg az „Életmentési Lapok” c. szaklap belga (!) támogatással, s ugyanekkor alakult meg az „Életmentési Egylet”, amelynek elnöke József főherceg volt. A könyv részletesen leírta az életmen­tési eljárások különféle formáit, ájulás, vil­lámsújtás („mennykőütött”), fulladás (légúti idegen test, önakasztás, vízbefulladás), nagy fokú vérzések, megfagyás kapcsán. A mai ember hajlamos azt hinni, hogy új dolog a szájból szájba való lélegeztetési el­járás, pedig már dr. Tomcsányi Imre is aján­lotta, pl.: kék álhalálban született újszülöt­tek élesztősére, ekként: „azután orrát befog­va szájába gyöngéden levegőt íúvunk be, mit a legjobban úgy eszközlünk, hogy egy zsebkendőt terítünk a szájára, és szánkat reá illesztve, fújjuk be a levegőt, orrát befogva”! Lovas mentőkocsi. A hazai mentéstörténetből ugyan ismere­tes dr. Flór Ferenc 1835. évi, korát messze megelőző, a „Tetszhóltak felélesztésekről ta­nítás” c. munkája, mégis kétségtelen, hogy a Szatmáron 1875-ben kinyomtatott és hasonló témájú könyv a hazai mentésügy egyik elő­futárának tekinthető. A magyar mentéstör­ténet legnagyobb tömegszerencsétlensége ép­pen megyénkben volt: az ököritói tűzvész 1910-ben. Táncmulatság kapcsán a csűr fél­órán belül leégett és 328 halott maradt a helyszínen; 131 égési sérültet kimentettek. Felkai Tamás dr. „A mentés története” c. írásából (1979) tudjuk, hogy a Budapesti ön­kéntes Mentő Egyesület a hír vételekor kü- lönvonaton dr. Kovács Aladár igazgató ve­zetésével különítményt küldött a helyszínre és 14 napig segítették a térség egészségügyi erőinek munkáját. Ekkor mutatkozott meg a maga valóságában a vidék mentési „ellátott­ságának” rendkívüli elmaradottsága. Ilyen tragédiák áráh valósult meg végül is a lassú fejlődés. Nyíregyházi ápolónő vöröskeresztes díszjel­vényének királyi adományozó oklevele 1917- ből. Mind megyénkben, mind országosan új korszak kezdődött a mentésügy történetében, amikor 1948-ban megalakult az Országos Mentőszolgálat. A rendkívül hatékony, ún. rohamkocsi-szolgálat 1954-ben indult meg ha­zánkban és ma már ilyenek a vidéki men­tőszolgálatnál is működnek. Napjainkban az ún. sürgősségi orvostannak magyar orvostól (dr. Gábor Aurél) származó külön elnevezé­se is van: oxyológia. Ennek elsősorban a szívinfarktusos betegek megmentésében van kiemelkedő jelentősége. Dr. Fazekas Árpád , En Ferencz Salvafor ...• •••*>.%:.M.»U\i'i'/ttwxKCvju j&fwtc&j A f.,J ■' kixtUvji fi,ex^eV}c,\; \ v í? : .’áöiáti. íuxálVjí SÍ&icpiVtfíl”--// lő x s tolni <?.» •.» IX. >x. lui.'zcrtc* x<ni Uit>xjvit>iu»(t. oMiej.iij.i;;..' ti-.id ti-i'Oiiji« a tan« «.u £ ocuiíXxi. íUxaítjt tM’vijc­miji! ,i‘^Vőví-r-.r.'ú .'unídt áJcMul; cjoiiicióAHe líötjctV* • htjcl: fvV,j>.M í' áftat fc«,l:e^»|*l/auv>«Wzm úLuluitult fUttáxkii&H •S&UTlI .SkVcti.'litV J.l / a itait’iuu v\K.".vc)iiúi( iiixüi a j»«ŐnúV«rw!nía:; clt.mwuHí'üi a róni» bestirnte diszémiél a hadiiöniérawl djjmetÉSHi átalányt«™. l-.itvtóíl iliÁ(Tittiitiamn cilVxL'R jclon afUcoaíii.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom