Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-22 / 223. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. szeptember 22. A megoldás keresése Ciprus sorsa már egy évtizede témája a nemzetközi fórumoknak. Tíz esztendeje, 1974-ben ugyanis Törökország csapatokat tett partra a sziget északi részén. A tavaly novemberben történtek, a sziget formális ket- tészakítása. a világon mindenfelé ellenérzést váltott ki Egyedül Törökország sietett' elismerni és támogatásáról biztosítani a ciprusi törököket. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az események kapcsán kinyilvánította, hogy a szigeten csak egy köztársaságot ismer el. Egyúttal felkérte a főtitkárt: folytasson jószolgálati tevékenységet. hogy „mihamarabb előbbre léD.ie- nek a ciorusi kérdés igazságos és tartós rendezésében”. A -nemzetközi szervezet törekvését leginkább maguk az érintett felek nehezítik. Javier Pérez de Cuellar erőfeszítései az utóbbi hetekben némileg előmozdították a két közösség közeledését. Közvetetten bár, az ENSZ-főtitkár személyes bekapcsolásával megkezdődött a párbeszéd, amelynek folytatása lehet október 15-től a tárgyalások második szakasza. Pérez de Cuellar konstruktívnak nevezte a legutóbbi kísérlete eredményét. A tárgyalófelek között azonban alapvető kérdésekben továbbra sincs egyezés. Kiprianu ciprusi elnök olyan köztársaságot kíván létrehozni a szigeten, amelyet erős központi kormányzat irányítana. Denktas, a török közösség nevében konföderációs államot akar. amelyben a központi kabinet csak névleges hatalommal rendelkezne, a közösségek vezető testületéi oedig önállóan intéznék ügyeiket. Az ENSZ főtitkára — külön-külön meghallgatva mind a vét felet — olyan áthidaló megoldást ajánlott fel a közösségeknek. amelyben egy kétkamarás törvényhozás irányítaná az ország ügyeit. Hosszú időre lesz még munkája Pérez de Cuellar- nak. A ciprusi kérdés megoldása felé vezető göröngyös úton a feleknek olyan lényeges kérdéseket kell tisztázniuk, hogy mekkora legyen a közösségek által ellenőrzött területek nagysága, hogyan osszák meg a hátaimat a központi kormány és a közösségek között. VÁLASZTÁSOK GRENADAN Grenadán általános választásokat tartanak december 3-án, hogy új kormánnyal váltsák fel az amerikai megszálló erők által felállított átmeneti kabinetet. A választások időpontját Sir Paul Scoon, a karibi szigetország főkormányzója csütörtökön rádióbeszédében jelentette be. Közölte, hogy a törvényhozói választásokra megfigyelőket hívnak az országba az ENSZ-ből, a brit nemzet- közösségtől és az amerikai államok szervezetétől. ÖSSZETŰZÉS VENEZUELÁBAN Fegyveres összetűzés robbant ki csütörtökön a venezuelai főváros, Caracas egyetemének területén a tüntető diákok és a. rendfenntartó erők között. Egy diák életét vesztette, többen megsebesültek. összetűzések voltak az Andokban levő Meridában is. A diákok amiatt tiltakoztak, hogy az előző nap a fővárosba vezető úton a rendfenntartó erők tüzet nyitottak egy diákokkal telt autóbuszra. BRANDT—AXEN TALALKOZÖ Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke és Hermann Axen, a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön Bonnban a két párt kapcsolatainak továbbfejlesztéséről tárgyalt. DÉL-KOREA ELFOGADJA A KNDK-SEGlTSÉGET A koreai NDK elfogadta, azt a dél-koreai kérést, hogy két dél-koreai kikötőn kívül a koreai fegyverszüneti vonalon, Panmindzsonban adják át a déli árvízkárosultaknak szánt KNDK-gyorssegélyt: rizst, textíliát, cementet és gyógyszereket. A KNDK két héttel ezelőtt ajánlotta fel az adományt és hajlandónak mutatkozott leszállítani azt dél-köreai kikötőkbe, illetve teherautókon közvetlenül az árvízsújtotta területekre. Folytatta munkáját az ENSZ-közgyülés Folytatta munkáját pénteken az ENSZ-közgyű- lés 39. .ülésszaka, melyen 18 államfő, alelnök és kormányfő, valamint 99 külügyminiszter vesz részt. Napirenden továbbra is szervezeti és ügyrendi kérdések szerepelnek, az általános politikai vita hétfőn kezdődik. Az ülésszak résztvevői pénteken szavaznak Brunei szul- tánság ENSZ-tagságáról. Brunei lesz a világszervezet 159. tagállama. Brunei brit gyarmat volt, 1984. január 1-én vált függet-. lenné. A csendes-óceáni Borneo szigetének északi részén fekszik, tagja a délkelet-ázsiai országok szövetségének. Fő valutabevételi forrása az olaj, lelőhelyei napi 175 ezer hordónyi nyersolajat termelnek ki. Jelentős olaj vagyonának köszönhetően az országban az egy főre eső évi jövedelem eléri a 10 ezer dollárt A 38 esztendős szultán egyúttal a miniszterelnöki tisztséget is betölti, az ő kezében van a pénzügyi és a belügyi tárca, egyúttal a hadsereg és a rendőrség fő- parancsnoka is. A dél-afrikai fajüldöző kormány kegyetlenségeivel szembeni határozott fellépés, az elnyomott dél-afrikai lakosság érdekeinek védelmére szólította fel a TASZSZ jelentése szerint csütörtökön a közgyűlés 39. ülésszakának résztvevőit és a Biztonsági Tanácsot Joseph Garba, az ENSZ apartheidellenes különbizottságának nigériai elnöke. Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a pretoriai rezsimnek a fekete bőrű lakossággal szembeni legutóbbi erőszakos akciói sok ember halálát okozta. A szer(Folytatás az 1. oldalról) gén kötődik a saját forrásokhoz, s főleg importból besze-. rezhető források felhasználására épít. A nyersanyagok és fűtőanyagok kitermelési költségeinek növekedése a Szovjetunióban túlnő a külkereskedelmi árak kérdésén. Olyan ipari szerkezetátalakítást követel, amelynek költségei csak akkor szoríthatók le a lehetőség szerinti legalacsonyabb szintre, ha a műszaki bázis átalakításának egyeztetett szerkezetpolitikáját dolgozzák ki és valósítják meg. Sirjajev felhívta a figyelmet arra is, hogy a gazdaság intenzív fejlesztésében nem szabad túlértékelni a külgazdasági kapcsolatok szerepét. Ha ez megtörténik, akkor egyrészt gyengülnek az egyes tagországoknak az intenzív fejlődés érdekében tett erőfeszítései, másrészt felerősödik az a törekvés: hogy az intenzifikálást „importált hatékonysággal” hajtsák végre. A korszerű műszaki berendezések, jó minőségű anyagok, fejlett technológiai eljárások importja ugyan számottevően növelheti a munkatermelékenységet, ám ha befogadásukra nem készülnek fel megfelelően, akkor végső soron csökkentheti a népgazdaság egészének hatékonyságát. Az .argentin fővárosban az elnöki palota előtt tüntetés volt. A demonstráció résztvevői azok felelősségre vonását követelték, akik a katonai junta éveiben eltűnt hozzátartozóik ügyében vétkesek. Csák Elemér New-York-I levele Á fáradt amerikai M ostanában gyakran leszólítanak az utcán — nők és férfiak egyaránt, s mindegyikük az iránt érdeklődik, nyilván vagyok-e tártra. Mármint úgy, mint potenciális demokrata vagy republikánus párti szavazó. Finiséhez érkezett az elnökválasztási kampány és folyik a versengés a még el nem kötelezett, hizonytatankodó vagy éppen közömbös állampolgár megnyerésére. Az amerikai ember esténként a tv-híradóban szinte alig lát «1081, mint az elnök- és alelnök jelöltek gyűléseiről, beszédeiről készült összefoglalókat, de ez még nem minden. Amikor a rivalizáló politikusak egy-egy kérdésben összecsapnak (adóemelés, iskolai ima, abortusz, esetleg fegyverkorlátozás), minden valamirevaló tv- és rádiótársaság kötelességének tartja, hogy dokumentumműsort, különkiadást, kerek- asztal-beszélgetést rendezzen a témában. És még ezzel sincs vége: a helyi és központi csatornákon — két mosószerreklám között — rendszeresen megjelenik valamelyik politikus vagy párt fizetett hirdetése, amely azt igyekszik belesulykolni a nézőbe, hogy Amerika jóléte- jövője épp az adott jelölt, illetve az ót támogató párttól függ. Tapasztalataim szerint az emberek meglepően jól viselik ezt az állandó agymasszírozást (megszokták vagy lepereg róluk), pedig néha ki sem tudják kapcsolni a tévékészülékkel együtt. A kampány célegyenesében ugyanis rákapcsolnak a közvélemény-kutatók is, akikből rengeteg van, hiszen az Egyesült Államokban nemcsak az erre szakosodott intézmények faggatják az embereket, hanem a lapok, a tévé- és a rádiótársaságak, sőt a pártok is. Nem csoda, hogy a szegény állampolgár végül már nem tudja, hogy a saját véleményét, meggyőződését mondja-e a kérdezőbiztosoknak, vagy azt, amit innen-' onnan észrevétlenül beleprogramoztak. Persze ez a „programozás” sokszor családi alapon történik. Ez esetben a külső befolyásolás esélye szinte a nullára csökken. Emlékszem: vidéki középiskolában járva felfigyeltem az egyik végzős tanulóra, aki öntudatosan hangoztatta, hogy ő — konzervatív republikánus. Előbb azt próbáltam megtudni, hogy ez nála mit jelent, de reménytelen volt. A miért?-re viszont egyértelmű választ kaptam: „Az apám is az.” Ezzel természetesen nem akarom azt állítani, hogy minden amerikai állampolgár vagy fiatal, leendő szavazó megszokásból, tradícióból választ magának pártállást, illetve ideológiát. Azt viszont inkább ki merem jelenteni, hogy az amerikai kisember — már amelyik bizonytalan, határozatlan — nagy valószínűséggel nem a sorskérdések alapján dönti el, kire szavaz, hanem aszerint: melyik jelölt szimpatikusabb, illetve 'ki mit mond az adóemelésről, az abortuszról vagy a kötelező iskolai imádkozásról. S ha az átlag amerikai még november előtt be- * lefáradna abba, hogy a vetélkedő politikusok, a kampányszervezők, a tömegtájékoztatási eszközök és a közvélemény-kutatók egyfolytában ígéretekkel vagy kérdésekkel bombázzák, legfeljebb legyint egyet és — nem megy szavazni. Hiszen emlékezhet rá, hogy mindabból, amit a legutóbbi kampány során mondtak-ígértek, kevés maradt meg a választás, után. Vlagyimir Szolouhin: iMéz (t kenyéren 8. — És kétkedés nélkül. S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a méz teljesen a mi olepini virágainkról való "lesz. Ott születtünk, ott is nőttünk fel. Ez is jelent ám valamit. — Ki hol született, hasznot is onnan lát, — emlékeztetett a néném. Májusban virágoznak a folyó mentén a fehér füzek, ezek az aranyló felhők a még nem túl vonzó természetben. Róluk is végzik Marjusa méhei az első hordást. Róluk, meg az erdei fűzről a szamojlovi erdőben és a Zsuravlihában ... — No, a Zsuravliháig nemigen repülnek el. — De hisz légvonalban két kilométer az egész! A környéken pedig senkinek sem maradt méhe. A Marjusa méhei mehetnek, amerre jólesik nekik. Biztos vagyok benne, hogy elrepülnek a Zsuravlihába, a virágzó füzekre. Ne felejtsd el, hogy ebben az időszakban nem tudnak egyébről hordani. Hisz amikor a fűz virágzik, a többi fának még levele sincs. Köröskörül feketeség, meg kopár föld, a fűz viszont aranyion virít. És hogy vehetnénk hasznát a zsuravlihai füzeknek, azok korai virágzásának, ha a Marjusa méhei nem lennének? — Később meg a templom körüli hársak borulnak virágba ... — A hársfák! A hársfák még mikor! A hársfáig még minden dombon, minden irtáson, az öreg nyárfatönkök körül virítani kezd a szamóca. A sza-mó-ca! Gondolod, ha hasznos a bogyója, ha népi gyógyászatban hasznosak a szamócalevelek, akkor a szamócavirágban semmi hasznos nincs? Ohó! A méhecskék megtalálják, értik azok a dolgukat. — De mégis, a hársfák ... — A hársfák előtt még virágzik a patak mentén a menta, meg a kertekben a meggyfák, az almafák, aztán a kökény, a berkenye, a kömény, a vadrózsa., a zel- nicemeggy, az orgona, a pitypang, ameddig a szem ellát... — De a hársfák ... — A hársfákról ne is beszéljünk. Egy öreg hársfa annyi nektárt ad, mint egy egész hektár tatárka. S a mi templomunk körül hány hársfa van? Negyven! És mind öreg! Emlékszel, micsoda illat van a faluban, amikor virágba borulnak? — Meg még a Glafirin- ház mellett is van két öreg hársfa. — Igen, azok is. Meg még Zsurjakovék mellett is egy. — A szamojlovi erdőben pedig tudom, merre nő a macskagyökér, de odáig nem jutnak el. — A méhek? — Persze. Ez a vízmosáson túl van, a vaszilevszko- jei oldalon. — Eljutnak ... Azért méhek, hogy minden virágra rátaláljanak. — Hát az éjjeli violáról hordanak vajon? — Attól tartok, az éjjeli violát a lepkék porozzák be. Másrészt viszont, ha a virág kinyílt, a méh pedig a közelben repül... így ábrándozzuk át a telet, de ha május elején leköltözünk a faluba, még akkor is sokáig kell ábrándozni. Még el kell virágozniuk a májusi virágoknak, a júniusiaknak, a legtarkább és nedvdúsabb, a legmézelőbb virágoknak. A hársfák viszont júliusban virágoznak, a lépcserére pedig, amikor friss mézzel belakhat az ember — várni kell augusztusig. Tegyük fel, hogy most senki sem időzíti az első pergetést éppen a lépcseré- hez, pedig hát magától értetődik, a dolog természetéből adódik, hogy méz miatt augusztusnál előbb nem szabad háborgatni a méhe- inket. Tehát marad nekünk az ábrándozásra, előre örvendezésre még három hónap. Ha méheket látunk majd a virágokon, valamelyikünk tréfából (sajátos családi játékként) feltétlenül azt mondja majd: — Biztosan a Marjusa méhei. A mi leendő mézünket hordják. Abban az évben velünk lakott még egy nővérem. Antonyida. Ö más, nem álmodozó, mondhatnám, kissé rideg természetű. Mi pedig a jelenlétében folyton: így Marjusa, úgy Marjusa. Biztosan únta már.' Egyszer, ahogy teli szatyorral megjött az üzletből (egy csomag só, napraforgó- olaj, hering, halkonzervek, fagyasztott tőkehal, amit a mi isten háta mögötti falunkban véletlenül küldhették), Antonyida nagy hangon bejelentette: — Láttam Marjusátokat az üzletben, vele együtt álltam sorba. — Mit vett? — Valahogy egy kicsit remegett a hangom. — Kritálycukrot. — Sokat? Még el se hangzott, már megsejtettem a választ, s már kerestem is a védelmező magyarázatot a Marjusa tettére. Közeleg a befőzési szezon. Hamarosan érik a meggy is, a málna is, a fekete ribizli is. Hogyne venne hát cukrot. S mégsem, mégsem akarózott hallanom, Antonyida azonban már lesújtott ránk magabiztos (nem remegő) hangon: — Egy egész szütyővel, tizennyolc kilót. Katyusa nem ismerhette a gondalataimat, hisz semmit se mondtam hangosan, de nyomban felhangzott megnyugtató hangja: — No és, mi ebben a furcsa? Itt a lekvárszezon. Most mindenki veszi a .cuk-' rot. Kszenyija Petrovna is hozott tegnap egy fél szütyővel. Mi ebben a furcsa? Hát, így van ez. Anélkül, hogy összebeszéltünk volna, egyre ritkábban és ritkábban jutott eszünkbe Marjusa, s mikor ősszel elutaztunk Moszkvába, én nem hoztam szóba, Katyusa is megfeledkezett róla, így aztán nem is szereztük be télire Marjusától a mézet, amiről annyira ábrándoztunk. S én ismét a piacra járogatok és kérdezgetem a méhészeket, honnan, merről jöttek, milyen virágmézet hoztak, s miközben a vödör fölé hajolva szagolgatom őket, igyekszem felidézni, hogyan is illatozott akkor, gyermekkoromban a nagyapám méze a hársfakádban. És tudom, hogy jó mézeket árulnak a piacon, de azért folyton úgy tűnik, a nagyapámé illatosabb volt. Meg kéne próbálni rákenni egy karéj fekete kenyeret, de hát honnan vegyen mostanság az ember falusi, savanykás, anyám, Sztyepanida Ivanovna kovászolta, orosz kemencében sült, még meleg, lenvászon kendő alatt hűlő igazi fekete kenyeret! Antal Miklós fordítása (Vége)---------------------------------1
