Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-20 / 221. szám

1984. szeptember 20. Kelet-Magyarország 3 Kétszázezres tartalék Kálybacsempegyár Nyíregyházán AZT MONDJÁK az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal­ban, hogy az egyes területe­ken jellemző munkaerőhiány már oly’ mértékű, hogy az úgynevezett célzott bérintéz­kedések sem segítenek. Való igaz, hogy a vállalati munka­erő-gazdálkodás változatlan vezérmotívuma: embert és embert, minél többet, mert nem tudni, hogy a ma hasz­navehetetlen emberekre hol­nap nem lesz-e szükség? Igaz, a legújabb munkaügyi elemzések szerint valamelyest erősödött a nagyipar létszám­megtartó képessége: az év vé­géig a tervezettnél kisebb mértékű létszámcsökkenés várható az iparban és az épí­tőiparban, de az általános létszámhiány miatti sirámok aligha csen'desülnek majd. A munkaerő iránti éhség csilla­píthatatlan, s ennek csak részben oka az alkalmazott beruházáspolitika. A másik ok, hogy a válla­latok bizalmatlanok minden olyan intézkedés állandósá­gával szemben, amely a raci­onálisabb munkaerő-gazdál­kodás feltételrendszerét szol­gálja. A MUNKAERŐMOZGÁST változatlanul a spontanítás jellemzi: a munkavállalói kezdeményezés helyébe csak elvétve lép a munkáltatói kezdeményezés, vagyis ritka eset, hogy a vállalatok közöt­ti létszámcsoportosítás — jo­gilag biztosított — módszerét választják a munkáltatók. Aligha kényelmességből. Is­métlem; bizalmatlanságból, hisz az elmúlt években any- nyi egymásnak ellentmondó szabályozáshoz voltak kény­telenek alkalmazkodni. Nem élnek a munkaerő­kölcsönzés lehetőségével sem, mert mit lehessen tudni, hogy az általuk ideiglenesen köl­csönadott emberük vissza- tér-e majd az eredeti mun­kahelyére? Semmi jele annak, hogy a hiányzó munkaerő pótlása ér­dekében különös figyelemmel kísérnék a belső létszámtar­talékok felszabadítását és hasznosítási lehetőségeit; a veszteségidők csökkentését, illetve a munkaszervezés ja­vítását. Vagyis semmi jele a munkaerő-gazdálkodás inten­zív módszereinek (miért is lenne, ha egyszer a vállala­tok és a szövetkezetek — lé­nyegében a mai napig is — az extenzív gazdálkodási módszerekhez szoktak, mert ehhez szoktatták őket?). VÁLTOZATLANUL KED­VELT „létszámpótló” mód­szerek közé tartoznak viszont a nagyarányú túlóráztatások, a mellékállásban történő foglalkoztatások, illetve a vállalati gazdasági munkakö­zösségek szervezése. Az utób­bi módszernél érdemes kissé elidőzni, már elöljáróban is nyomatékosan hangsúlyozva, hogy távol áll tőlünk a vgmk-mozgalom elleni — akárcsak legenyhébb színeze­tű — támadás. Már csak azért is, mert általánosítható tapasztalát, hogy vgmk-k munkája többnyire jól szer­vezett, s teljesítményeik — a főműszakhoz viszonyítva —magasabbak. Szembeötlő ez azért is, mert a vgmk-tagok jórészt az alaptevékenységgel azonos munkát végeznek, te­hát maguk bizonyítják a fő- munkaidőben végzett munka szervezetlenségét. Ám egyre jellemzőbb, hogy a vgmk- mozgalom kiterjesztésével a vállalatok olyan létszámhi­ányt is csökkentének, amely a legegyszerűbb szervezési intézkedésekkel is enyhíthető lenne. Ilyen körülmények között pedig a vgm-ek egyéb­ként jól szervezett és valóban hatékony munkájának ered­ménye végül is elveszhet az általános vállalati szervezet­lenségben. S ami még ennél is aggasztóbb: ’a munkaidő- alapot lényegében extenzív módon bővítő vgm-vállalko- zás elodázhatja — s ki tudja meddig — a munkaerő racio­nális foglalkoztatásával kap­csolatos tennivalók elvégzé­sét. De miért e munkaerő-gaz­dálkodási csődtömeg? Miért, hogy el kell ismerni — hiva­talos dokumentumban! —, hogy ha az évközi munka­teljesítmények elérnék az ál­talában jellemző novemberi— decemberi átlagot, akkor az ipar tavaly 200 ezerrel keve­sebb emberrel is elboldogult volna? Miért nem mondhat­tak le erről a kétszázezres munkavállalói seregről? Mert semmi nem kényszeríti őket erre, s kényszer híján ugyan miért lenne ez gazdálkodói érdek? A munkaerő olcsó, sokkal olcsóbb, mint a gépi technika. (Nem véletlen, hogy közönséges anyagmozgatással még mindig több mint 700 ezren foglalkoznak.) A lét­számcsökkentésből származó bérmegtakarítás felhasználá­sának lehetősége sem kész­tette a vállalatokat jelentő­sebb elbocsátásokra, illetve átcsoportosításokra. JELENLEG ITT TAR­TUNK. Az ebből fakadó fe­szültségeket ismeri a gazda­ságirányítás is, s a soron kö­vetkező szabályozómódosítá­sok során vélhetően erre is ügyel. V. Cs. A figyelmet és szakértelmet igénylő kézi formázással ala­kulnak ki a csempék. (Gaál Béla felvételei) alapanyag előkészítéséhez NDK és csehszlovák gyárt­mányú préseket állítottak be, a 900 Celsius-fokon működő égetőkemencékhez kiskocsi­kon szállítják a nyers formá­kat, automatika vigyázza a pontos égetést. Maradt vi­szont egy művelet, a formá­zás, amit ma is hagyomá­nyos módon folytatnak. En­nek viszont előnye, hogy így gyorsabban, rugalmasabban lehet változtatni a termék- szerkezetet, alkalmazkodni a megrendelők igényeihez. Egyébként is új formákat modelleznek, képzőművészek tervei alapján új minták je­lennek meg a csempéken. A cserépkályha reneszán­sza idején a gyár teljes ter­melése 6100 kályhára lesz elegendő. Ehhez az üzemben két műszakban nyolcvanan dolgoznak. A megyei igénye­ket figyelembe véve évi 2— 2500 kályhát a vállalat szak­emberei a helyszínen beépí­tenek, míg a többi csempét az ország minden részében kínálni fogják. A későbbiek­ben pedig — erre a meglévő berendezések alkalmasak — belső építészeti kerámiák gyártására is vállalkozhat­nak. (lb) Gabonasilók épüllek Szabolcsban A Szabolcs megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vállalat új, korszerű gabona­silót épít Nyíregyházán, Kis­várdán és Tiszalökön. A há­rom gabonasiló beruházása több mint 80 millió forint, melynek a kivitelezését ver­senytárgyaláson nyerte el a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat. Ezekben a napok­iban megkezdték a három je­lentős létesítmény építését, amelyék a jövő szezonra ké­szülnek el. Új helyen, a gumigyárhoz közeli Bottyán utcán építet­ték fel közel hatvanmillió fo­rintos költséggel a kerámia­üzemet. (A régi, bontásra érett Petőfi utcai üzemet vá­rosrendezési okokból min­denképpen meg kellett volna szüntetni.) A tulajdonképpeni kivite­lezés a múlt év tavaszán in­dult, s ehhez olyan összehan­golt munkára volt szükség, amelynél a NYÍRTERV el­képzelései alapján az ÉP­SZER folyamatosan dolgoz­hatott, a technológiai beren­dezéseket, a gyártási folya­matot pedig a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet fővállalkozásában ala­kították ki. Az időben fel­adott géprendelések, a má­sutt nem hasznosított, de új gépek átvétele gyorsította meg a beruházást, amelyhez a vállalat a megyei’tanácstól támogatást kapott, s a saját erő mellett 39 millió forint hitelt vett igénybe. Az új kályhacsempegyár 130 méter hosszú csarnokára a gépesítettség jellemző. Az rég állt munkába egy jogász, egy fiatalasszony, így belát­ható időn belül két jogászt nem bír el a szövetkezetünk. Hozzájárultunk a SZET-tan- folyamhoz, de megmondtuk neki, csak levelező tanulásról lehet szó. Laci ezt mintha tudomásul vette volna, nem jött, nem szólt. Aztán hall­juk, hogy elment az egyetem­re és á panaszával a munka­helyi döntőbizottsághoz akar fordulni. Ennyi lenne a továbbtanu­lási sztori, amely a szeren­csés véletlen — és a minisz­teri engedély jóvoltából — a mesék .csattanójával feje­ződik be. Ugyanis, még ott­jártunk perceiben megérke­zett a fővárosi SZET-köz- pontból, az Eötvös Loránd Tudományegyetemről az írás. Minden jóm fordult, enge­délyezték, hogy levelezőn vé­gezze el az egyetemet. Tisztázni a félreértést Tanulság azonban akad' a szerencsés „szenvedő fél” és a munkahely számára egy­aránt. Ilyen komoly elhatáro­zásnál mindkét „fél” részéről még egyértelműbb beszédre, minden félreértés tisztázásá­ra van szükség. Az minden­képpen kézenfekvő — ez a SZET-es szerződésben is vi­lágosan benne van — ez az oktatási forma, érthető okok­ból, általában csak nappalin lehetséges. Ott is igen ke­mény tanulással tudnak tal­pon maradni a SZET-esek az érettségizettek mezőnyében. Az érintett is bizonyára le­vonta azóta a tanulságot: az utolsó szalmaszál megragadá­sára emlékeztető lélektani ál­lapot egy kis kuszáltságot is teremtett körülötte. Kíván­juk, tanuljon sikerrel... Kölcsönös érdek Egy általánosabb, másoknál is hasznosítható tanulság azonban ide kívánkozik: ala­posabb, körültekintőbb mun­kát kíván a SZET-esek kivá­lasztása, tanfolyamra küldése. Egyetlen tehetséges — és szorgalmas — fiatal se kal­lódjék el, aki valamilyen ok­ból nem végezte el a közép­iskolát. Ez akkor szerencsés, ha a munkahelynek is érde­ke egyetemre, főiskolára kül­deni a fiatalt, akitől úgy bú­csúznak, visszavárunk... Páll Géza AZ EGYIK KEMENCÉT MÉG PRÓBÁLJÁK, A MÁSIKBAN VISZONT TETSZETŐS CSEMPÉKET ÉGETNEK NYÍREGYHÁZÁN, A KOMMUNÁLIS SZOLGÁLTATÓ VÁLLA­LAT Oj kályhacsempe gyárában, példás beruházás közeli végleges ÜZEMBE HELYEZÉSÉRŐL ADHAT SZÁMOT LENDVAI ISTVÁN IGAZGATÓ. A kiégett csempéket Orosz László emelőberendezéssel szedi ki a kemencéből. Hogyan sikerült a nyírbátori Kovács Lászlónak, az ÁFÉSZ-áruház eladójának egy merész ugrással bejutni a jogi egyetemre, amikor érettségije sincs. Mi előzte meg a 29 éves fiatalember — egyébként nős, egy gyermek apja — egyetemi felvételét? Kik támogatták? Kik akadályozták? Vétett-e a munkahelyi illemkódex ellen a szerencsés pá­lyázó? Az utolsó lehetőség — A férjemmel már nem tudnak beszélni — fogadott Kovács László felesége —, ugyanis beköltözött a kollé­giumba, megkezdte az egye-, temet. Nem várhatott tovább, amíg eldől a vita az ÁFÉSZ- szel. Megértem Lacit, ez volt az utolsó lehetősége. Ha be­tölti a 30. évét, már nem ve­szik fel SZET-esként az egye­temre. Jó eszű fiú, csak egy kicsit lusta... Felesége, aki maga is meg­pályázta a „közgáz egyete­met”, levelezőn, de nem si­került elegendő pontot össze­gyűjtenie, a MEZŐGÉP gyár­egységénél sztk-ügyintéző. Szeretettel és bizakodással mondta ez utóbbi mondatot férjéről. Arra gondolva talán: lett volna ideje, lehetősége leérettségizni s mindjárt egy­szerűbbé vált volna az egye­temi felvétel. (Vagy mégsem?) — Most mindent erre az egy lapra tett fel — folytat­ják a család tagjai, hi­szen találkoztunk édesanyjá­val, anyósával, apósával, sőt áruházi munkatársaival is. E családi továbbtanulási „vál­lalkozásban” természetesen a legnagyobb terhek Kovács László feleségére hárulnak, aki szerényen elhárítja ezt, bár nincs könnyű helyzetben. A Kovács házaspár albérlet­ben lakik, érkezőben a má­sodik gyermek. A férj mun­kahelyi státusa — fizetése — ott jártunkkor enyhén szólva bizonytalan volt. Erre vár­tunk érdemi választ az ÁFÉSZ vezetőitől... Hegjött az engedély — Én az elnök nélkül nem nyilatkozhatok — hárította el a válaszadást a személyzeti vezető, ki tudja miért. Az el­ső számú személyzetis az el­nök, tette hozzá, ő majd el­mondja, mi a helyzet Kovács Lászlóval. Egy kis utánajá­rással és szerencsével a vá­rosi tanács elnöki szobájában megtaláltuk Kákái Istvánt, az ÁFÉSZ elnökét. Mondandó­jának lényege: ' — Mi támogattuk a Laci továbbtanulását, jóllehet nem­Nem az érintett, Kovács László közvetlen hívására in­dultunk a meglehetősen ösz- szekuszált csomó kibogozásá­ra Nyírbátorba, hanem a to­vábbtanulását segítő, abban gondokat látó megyei tanácsi szervektől tudtuk meg: az érettségi nélküli egyetemi to­vábbtanulás lehetőségével él­ni kívánó fiatalember nehéz helyzetbe került. Ez év ele­jén tisztességgel — és jó eredménnyel — elvégezte a szakmunkások előkészítő tan­folyamát. (Rövidítése: SZÉT) amelynek alapján felvették a jogi egyetem miskolci kará­ra, természetesen a nappali tagozatra. Munkahelye, a Nyírbátor és Vidéke ÁFÉSZ azonban — arra hivatkozva, hogy eredetileg is erről volt szó — csak a levelező tagoza­ton járult hozzá a tanuláshoz. Ennek igyekeztünk utánajár­ni... Felesége a megoldást jelentő engedéllyel. Tanulságos „Igaz mese*’ Egy ugrás az egyetem?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom