Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-16 / 218. szám
1984. szeptember 16. Kelet-Magxuomíg 3 Pillantás a számok mögé Diktál a piac Az újságírónak megadatik időnként, hogy számok, jelentések sorai között tallózzon. A megyei tanács vb ipari osztálya szokás szerint elkészítette tájékoztatóját az ipari vállalatok, gyáregységek, szövetkezetek első féléves termeléséről. Bár azóta újabb hónapok teltek el, azonban a tendenciák gondolkodásra késztetnek. Hadd osszuk meg ezt a meditálást az olvasóval. EMELKEDŐ TERMELÉS. Akár a korábbi évek győzelmi jelentéseihez is fogható, hogy mindenféle átlagtól magasabb termelési értéket érnek el az üzemek a múlt év hasonló időszakához képest. A mostani, 8,7 százalékos növekedésben máris látható, hogy vannak meghatározó üzemek a megyében. A nyíregyházi gumigyár és az Alkaloida egymaga szebb képet ad átlagon felüli növekedésével. S a másik végletnél — a változó piac miatt — ott található a Mezőgép visszaesése, az 1SG stagnálása. A könnyűiparban a nagyhalászi zsákgyár, a Szabolcs cipőgyár, az újfehértói gyapjúszövő rekordszámait lerontja a papírgyár elmaradása. NÖVEKVŐ EXPORT. Jólesik leírni, hogy a szabolcsi ipari üzemek exportja 22,5 százalékkal magasabb, mint tavaly ilyenkor. S még jobb tudni, hogy ebben nemcsak a nehézipar jeleskedik, hanem a kohó- és gépiparba tartozó gyárak is kitűnnek. (De csak a szocialista exportban, míg a nem rubbelelszámolásnál könnyűnek találtatnak.) — Ami rossz: a rugalmasnak kikiáltott szövetkezeti ipar gyengélkedik, nem éri el a tervezett szintet, sem a termelési érték, sem az exportért járó árbevétel nem nő. TÖBB MUNKÁSSAL. — Sokszor elmondtuk már, hogy a megye egyes körzeteiben foglalkoztatási gondok is vannak. Mégis, 1981 óta fokozatosan csökkent az ipari foglalkoztatottak száma. Ezt változtatta meg az év első fele, mintegy 430— 440-nel több dolgozóval. Csakhogy a változások itt is szembeötlők: amíg a gumigyárban 163 emberrel többet foglalkoztattak, a nagy- kállói posztógyárban az új beruházás közel kétszáz embert állított munkába, addig a Mezőgépnél, a BFK mátészalkai gyárában, a baktalórántházi szövetkezetnél és a nyíregyházi háziiparinál elég sok munkástól kellett megválni. BÉREK. Ha csak az átlagot nézzük, akkor négyezer forint fölött keres a megyében egy ipari munkás. Ám itt különösen igaz, hogy nagy eltérések találhatók az átlaghoz képese. Vannak ipari szövetkezetek, amelyek alig haladják meg a háromezer forintot — ide sorolhatók a ruházati iparban dolgozók, míg a vas- iparban jóval többet fizethetnek például Kisvárdán és Nyíregyházán. Amíg a bútoripar az átlag körül mozog, addig a ruházati iparban a vállalatok sem jeleskednek magas keresetekkel. S ami elgondolkodtató: vannak üzemek, ahol a tavalyi béreket sem érték el. Említhető a MOM mátészalkai gyára éppúgy, mint a baktalórántházi ipari szövetkezet, s még néhány más szövetkezet. (S ez nyilván összefüggésben van a kisebb teljesítményekkel is, ami különösen a szövetkezetekben nem megnyugtató.) ' '' ............. ÖSSZEGZÉS HELVETT. Jólesik arról tudósítani, hogy a megye iparában a gazdaságpolitikai célok teljesítéséről adhatunk általában számot. Különösen kedvező, hogy a magas minőségi követelményeket támasztó exportrendeléseket is lehetett bővíteni. Ám az is igaz, hogy egy gyengébb év után viszonylag köny- nyebb jobb eredményeket felmutatni, így a következő hónapok teljesítménye mutatja meg igazán, mire képes a szabolcsi ipar. (lányi) Vasbrikett - hulladékból Raklapokra helyezett vaspakettek tömege sorakozik az öntödei Vállalat kisvárdai vasöntödőjének udvarán. — Gyári újítás eredményeként keletkezett hulladékforgácsot hasznosítják újra egy okos eljárással. Sok alapanyagot takarítanak meg ezzel a megoldással, hiszen náluk az üzemekben évente 600 tonná nyi vashulladék keletkezik. Rubóczki Balázs formába tömöríti a forgácsot. (Gaál B.) Korábban ezt fillérekért eladták. Most egy keverőgép segítségével, adalékanyagok hozzáadásával vasbrikettet készítenek, s ez újra a kemencékbe kerül. Így évente 2—2,5 millió forint értékű nyersvasat takaríthatnak meg a kisvárdai öntödében. Jó nyárink vnlL..“ Évtizedénél is régebben tart már a megyében a kombájnosok versenye. A győztesek között gemzsei, vagy arról a tájról való ember még szinte sohasem volt. Most egyszerre három dobogós. Nagy István első. Bori Károly a harmadik lett az E—516-osok kategóriájában, Varga Sándor SZK—5- ös kombájnnal jeleskedte magát harmadik helyre. Mi ként? — Jó időnk volt — mondja Bori Károly —, hajtottunk is, és csaltuk magunkkal a többieket is, mert nemcsak hárman arattunk. Nyolc kombájn van itt. Nagy István a háziversennyel kezdi. Mert az is volt. Ezer forint jutalom a legjobbnak. — Megnyertük. Eleinte erre mentünk. Nem a pénzért. Az elsőségért, mert minden ember szeret bizonyítani önmaga előtt is, mások előtt is. A gemzsei kombájnoso- kat most úgy díjazták, hogy az órabéren felül 20 dekagramm terményt kaptak minden elcsépelt 100 kilogramm gabona után. Csoda hát, hogy pirkadattól az esti szürkületig tartott a munka? — Én 1000 tonnát kom- bájnoltam — mondja Nagy István. — Az én teljesítményem 990 tonna volt — jegyzi Bori Károly Nagy István meg a másik beszélgetőtárs. Akkor most számoljunk. 2000 kilogramm gabona, mint prémium, kereskedelmi áron véve, közel kilencezer forint, ehhez jön a rendes kereset. Aztán a háziverseny díja, a megyei helyezésekkel járó forintok. Summa-summárum, jó nyár volt ez, de nem csak a kombájnosoknak, a szövetkezetnek is. A rozs is, a búza is jól fizetett. — Nem tagadjuk, valóban jó nyarunk volt, viszont ami a keresetet illeti, ezeregy helye van annak. Nagy István a házához ragasztott konyhát, épített pincét, kamrát. Bori Károlynál a három gyermek iskolába indítása került sokba. Könyvek, ruhák, iskolatáskák. Pénz, pénz mindenért ... Szóba kerül még a két kombájnos életútja is. A ma negyvennégy éves Bori Károly szakmáját tekintve kovács és mielőtt a tsz- be, a kombájnra került volna, dolgozott sok helyütt, kipróbálta erejét néhány munkán. Nagy István, aki 28 éves, ő sem gondolta volna, hogy sem Budapest, sem a tanult szakmája nem tartja meg. Gemzsére vágyott és ennek már bő kilenc éve. A kombájnt szeretik. Mi lesz ezután? — Dolgozunk. Van munka bőven. Ha nem esik tegnap az a kis eső, már a 140 hektár csillagfürtöt vágnánk. Munka tényleg van. Nemcsak a nyár volt jó, az ősz is, az őszi érésű növény is bő termést kínál. Emberek dolga, hogy minden, időben a helyére kerüljön. Tervezett erre az évre a gemzsei tsz másfél millió forint nyereséget. Fölösen meglesz. Pedig a föld rossz, gyenge termőképességű a homok. Viszont az akarat, a szorgalom sokat számít.. Seres Ernő Kalákaüimep mm innád. Szeptember ff van, vége a nyárnak. Nos, ezen a szombat reggelen, jóllehet mérni ezt nagyon nehéz, idegenforgalmi rekordot ért el Mátészalka. Nem, nem történt semmi rendkívüli, nem rendeztek rangos tanácskozást, nem rendeztek semmiféle fesztivált. Ez a szeptemberi fesztivál maga rendezi önmagát. Szeptember 15. Enikő napja. Az első igazi „almás” hét vége a városban. Mintha megnőtt volna Szalka. Az almással rendelkező családok jó felénél elővehették a gumimatracokat, mert „szedni jött” a messzi rokonság. Jött, aki rokon, fogytak miattuk a láda sörök, a félliteresek, fogyott a kávé, a hús, de nem hiába, mert akihez nem jöttek, azok mentek. A szomszédhoz, a baráthoz, az ismerőshöz. Nagy kalákaünnep volt ez a szombat és az lesz még vasárnap is. A jó idő a jó kedvet segítette és ha napközben üresek is maradtak a vendéglátóhelyek, a fesztivál sikert aratott. Jelzik ezt a kopasz fák, és az este majd hazasereg- lő melegítős, farmeres idegen hadak, őszi győztesek, akik azzal mennek el, hogy nemcsak hasznos, gyönyörű is volt ez az itthoni nap. (bartha) Mit tart a tisztességről? Negyven perc sok is, kevés is — témája válogatja. Nos, a nyíregyházi rádió pénteki negyven perce az iskolák, a pedagógusok helyzetéről, tekintettel a kérdéskör számos ága-bogára és nagy jelentőségére, meglehetősen kevés volt. Maradván Szabolcs-Szat- márnál, számos fontos, érdekes kérdés hangzott el, s a feleletekből — Leskovics Józsefnek, a megvei tanács művelődési osztály helyettes vezetőjének válaszaiból — kiderült, hogy noha romlott a helyzet, hiszen a tavalyi tizenhat képesítés nélkülivel szemben idén 100—120 olyan fiatalember lép katedrára, aki még csak meg sem kezdte felsőfokú tanulmányait, még mindig a viszonylag jobb helyzetben levő megyék közé tartozunk. Egy rövidre szabott, rádiójegyzetben mindenre kitérni lehetetlenség, ezért csupán három, más és más ok miatt fontos kérdést szeretnék felvetni, amikre megnyugtató válasz (igaz, a megoldás sem mindig helyben van), nem hangzott el. Fontossági sorrend nélkül, a következőkről lenne szó. Idegesítően bizonytalan volt a válasz az életveszélyessé vált nyíregyházi 4-es iskola rendbehozatalának határidejére, annál inkább, mert az örökösföldi új általános iskola máris szűk, s tudott dolog, hogy a rokkant iskola diákjai is oda járnak manapság. (Ebben a kérdésben alighanem az építőipar lehetne válaszképes.) A másik fontos gond az idegen nyelvek oktatása, mert egész egyszerűen nincsen elegendő nyugati nyelvet tanító nyelvtanár. Itt a kérdés a felsőoktatásnak címezhető: miért képeznek kevés nyelvszakos hallgatót, akkor, amikor nyelvtudásbéli hiányosságaink ismertek. Tanévkezdet Végül a területi pótlékok és a letelepedési segélyek ügyéről néhány szót. A 350 forint területi pótlék, miként a tények bizonyítják, nem jelent vonzerőt a nehezebb körülmények vállalására, miként senkit sem húz a tanyákra, az aprófalvakba a kétezertől nyolcezer forintig terjedő letelepedési segély sem. (Csak zárójelben: a szomszédos Hajdú-Biharban 8000—15 000 forint a letelepedési segély, s mint kiderült, ez sem old meg semmit.) Magáról a műsorról néhány szót: műsorvezető és beszélgetőtársak jól egymásra találtak, az adás pergett, s ha számos kérdésben hiányérzetünk támadhatott, az nem a műsorkészítők vétke. Speidl Zoltán Biri Ferenc, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat asztalosa. — Sokféle tisztesség van. A munkában, a magánéletben, a sportban ... O Mit jelent a tisztesség a munkában? — Ha én kapok egy feladatot, azt a legjobb tudásom szerint időre hajtsam is végre. Ugyanez vonatkozik a brigádra is. O Azt hiszem, az emberek tudatában a tisztesség úgy és olyan formában is létezik, mint amit a törvény- könyvek szabnak meg, és olyan formában is, amit a szokások, ön szerint melyiknek nagyobb az ereje? — Egy bizonyos fokig az utóbbinak. Mert ha valaki ellop a gyárból egy deszkát, azzal törvénybe ütközött ugyan, de általában az emberek szemében ő tisztességesebb marad, mint az az ember, aki bár semmi törvénysértést nem csinál, de baj van az emberi tartásával, gerinctelen. Persze csak egy határig. Mert ha valaki súlyos dolgot követett el, azt már nemcsak a papír szerinti törvény ítéli el, de az emberi jóérzés is. Egy határon túl a két tisztesség nagyjából azonos módon értelmezhető. O Biztos ön is találkozott már olyannal, hogy amit az egyik ember tisztességtelennek tart, a másik nem. — Ilyen van. De ehhez nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. O A magánéletben, a családban? — A szülők becsülettel, becsületre neveljék a gyerekeiket. Senki ne legyen mondjuk iszákos a családban. Sztancs János
