Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-16 / 218. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. szeptember 16. HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: CSÜTÖRTÖK: PÉNTEK: SZOMBAT: A hót három kérdése O Milyen visszhangot vál­tott ki a Gromiko—Re­agan találkozó bejelentése? A hét híre kétségkívül egy olyan esemény bejelentése volt, amelyre csak jó tíz nap múlva fog sor kerülni. Moszkvában szűkszavú tárgy- szerűséggel, Washingtonban elnöki sajtóértekezlettel és kommentárok özönével erő­sítették meg, hogy szeptem­ber 28-án Gromiko—Reagan találkozót tartanak az ame­rikai fővárosban. Voltaképpen egy bevált ha­gyomány folytatásáról van szó. Amikor a szokásoknak megfelelően, szeptember har­madik keddjén az idén is kezdetét veszi az ENSZ-köz- gyűlés esedékes ülésszaka. Ez alkalmat ad széles körű két­oldalú eszmecserékre. A de­legációk élén álló külügymi­niszterek találkozóira. Lévén az ENSZ az Egyesült Álla­mokban, a szovjet külügymi­niszter programjába mindig beiktattak egy rövid wa­shingtoni látogatást, amely­nek során a Fehér Házban tárgyalt a mindenkori elnök­kel is. Nem a Szovjetunión múlt, hogy miután az ameri­kai politika a feszültség fo­kozásának irányába fordult, az elmúlt esztendőkben ezek a találkozók elmaradtak, sőt tavaly még Gromiko New York-i utazására sem nyílt mód. (Egy év leforgása alatt azonban két szovjet—ameri­kai külügyminiszteri találko­zót tartottak: tavaly Mad­ridban csupán néhány per­ces, formális összejövetelt, ja­nuárban, Stockholmban vi­szont több mint öt órán át ült Gromiko és Shultz atár- gyalóosztalnál. Moszkva tehát változatla­nul nem zárkózik el az Egye­sült Államokkal való kétol­dalú kapcsolatok elől sem, hiszen nyilvánvaló a két or­szág különleges helyzete, szerepe és felelőssége a nuk­leáris korszakban. De ^ nem hajlandó segédkezet nyújtani ahhoz, hogy miközben az amerikaiak a végletekig fo­kozzák a fegyverkezési haj­szát, provokációt provoká­cióra halmoznak. Bizonyos tárgyalások a valós problé­mák elkendőzésére, spanyol­falként szolgáljanak. Ezért nem volt lehetséges a genfi eurorakétapárbeszéd folyta­tása, hiszen a rakétatelepí­téssel Washington kész hely­zetet alakított ki Nyugat- Európában. De kényszerűen szünetelnek a Salart-megbe- szélések is. A szeptember végi találko­zóra természetesen a realitá­sokból kiindulva, minden il­lúzió nélkül kell előretekin­tenünk. A találkozó kényes idő­szakban bonyolódik majd, hiszen öt héttel később el­nökválasztások zajlanak az Egyesült Államokban. Amint Moszkvában hangsúlyozták, Gromiko nem a jelölt, ha­nem az elnök Reagannel ta­lálkozik. A párbeszéd — füg­getlenül az új elnök szemé­lyétől, a közvélemény-kuta­tások egyébként Reagan új- jáválasztását valószínűsítik — nyilván majd a novembe­ri szavazás után bontakoz­hatna ki igazán, ha az Egyesült Államok megpróbál konstruktív magatartást ta­núsítani. A feltételes mód ezúttal különösen hangsú­lyos lehet: érdemi, komoly tárgyalások csak akkor kö­vetkezhetnek, ha Washington is tudomásul veszi az egyen­súly megőrzésének, a kölcsö­nös biztonság tiszteletben tar­tásának követelményeit. © Milyen reményekkel vette kezdetét Stock­holmban a konferencia har­madik szakasza? A svéd fő­város központjában levő Kultúrhuset-ra, a korszerű művelődési palotára ismét felvonták az európai folya­matban részt vevő 35 ország zászlaját. Kezdetét vette az európai biztonság- és biza­lomerősítő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel fog­lalkozó konferencia harma­dik szakasza. Egyelőre a munka elején vagyunk, január óta lénye­gében annyi történt, hogy nyilvánosságra kerülték a különböző elképzelések, meg­közelítési módok. Ezek alap­vető ellentétekről tanúskod­nak. A Szovjetunió :— s ez kifejezi hazánk álláspontját is — meg alkarja teremteni a biztonság és bizalom nemzet­közi jogi formákba öntött ke­reteit (lemondás az erőszak­ról, az első csapásról stb.) s ezt párosítani a különböző katonai-technikai előírások­kal, mint a nagy hadgyakor­latok korlátozása és előrejel­zése, megfigyelők cseréje stb. Nyugati részről az an­gol „transparency” kifejezés a bűvös szó, ez áttetszőséget, átvilágíthatóságot jelent. Tu­lajdonképpen a NATO-felde- dítést kívánja intézményesí­teni, adatközlési kötelezettsé­gekkel, ellenőrzésekkel, anél­kül, hogy ehhez szerződések járulnának. A nemzetközi helyzet fe­szültségei tehát a stockholmi konferenciára is rányomják bélyegüket. Gyors és látvá­nyos áttörések aligha várha­tók, maga az előzetes menet­rend is maratoninak ígérke­zik. A konferenciának 1986 novemberében, a bécsi Euró- pa-találkozónak kell jelen­tést küldenie, ezért várható­lag a finisben erősödnek majd fel a kompromisszumos próbálkozások, élénkülhet meg az n plusz n csoport (a kilenc európai semleges és el nem kötelezett ország) köz­vetítői tevékenysége. A papírforma most „diplo­máciai állóháborút” ígér a svéd fővárosban, ugyanak­kor a mai szerény választék­ban ez a legjelentősebb ke­let—nyugati tárgyalási fó­rum s a helsinki folyamat to- vábbvivője. (Novemberben, Budapesten kezdődik meg a kulturális fórum előkészítő értekezlete, ugyancsak össz­európai mandátum alapján.) © Mit jelent a nagykoalí­ciós kormány megala­kulása Izraelben? Furcsa el­lentmondások közepette ala­kult meg Izraelben a nagy- koalíció kabinetje. A politi­kai matematika szerint soha még nem volt ilyen biztos többség a parlamentben, az új kormánynak a voksok négyötödével szavaztak bi­Megalakul az Etióp Dolgozók Pártja, ünnepség Addisz Ábeljá­ban a fordulat tizedik évfordulóján — Tanácskozás a máltai fővárosban tíz földközi-tengeri ország és a PFSZ részvételével. Világszerte nagy érdeklődést vált ki a bejelentés, hogy szep­tember 28-án találkozik Gromiko szovjet külügyminiszter és Reagan elnök — A stockholmi konferencia újabb szakasza. A Varsói Szerződés tagállamainak Pajzs ’81 fedőnevű hadgya­korlata Csehszlovákiában — Pinochet fenyegetőzései, letar­tóztatások és véres elnyomó intézkedések Chilében. Izraelben megalakul a nagykoalíciós kormány — Nehézségek a libanoni konszolidációban — A spanyol és a portugál belé­pésről tárgyalnak a közös piaci külügyminiszterek az ír fő­városban. Tárgyalások Ciprusról az ENSZ-főtitkár közvetítésével — Ál­talános választások Marokkóban -^„Nicaraguái tiltakozás az amerikai beavatkozás ellen — Összetűzések Dél-Afrikában. Tovább tart a feszültség India több államában — Irak és Irán polgári célpontokat támad — Vihar Andreotti olasz külügy­miniszternek a nyugatnémet revansizmust helytelenítő nyilat­kozata nyomán. Közvetlenül a forradalom győzelmének 10. évfordulója előtt tartot­ta alakuló kongresszusát az Etióp Dolgozók Pártja. A képen: (kö­zépen) Mengisztu Hailé Mariam, a párt főtitkára, megválasztása után. zalmat. (Korábban egy-két szavazattöbbséggel folyt a kormányzás, s többször 60:60 arányú patthelyzet alakult ki a 120 tagú képviselőházban.) Mégis túl szépnek ígérkezik a menyasszony: valamennyi konfliktus bevonul a kor­mánykeretek közé, s a nem­zeti egység kabinetje helyett könnyen lehet, hogy a nem­zeti széthúzás kormányát formálták meg. A tárcák szétosztásában s az egyedül­álló miniszterelnök-váltásban még csak megegyeztek, jólle­het, olyan feszültségek kelet­keztek, mint Sáron bevonása a kormányba, éppen a Szab- rában és Satilában elkövetett tömegmészárlások második évfordulóján. De a települé­sek kérdése, a Dél-Libanon- ból való visszavonulás, a közel-keleti rendezésben va­ló részvétel, a gazdasági csőd szanálása és a 400 százalékos vágtató infláció megfékezése megannyi szakítópróbát je­lenthet a nehezen összeállt partnerek között. Nem lát­szik valószínűtlennek, hogy ha valamelyik koalíciós fél jobb helyzetben véli magát, esetleg kísérletet tesz a kor­mányszövetség felborítására, s az új választások kiírására. (Ne felejtsük el, hogy Izrael­ben a legnagyobb ritkaság, ha nem idő előtti választá­sok történnek, s így nincs semmi biztosíték a tervezett 50 hónapos idő kitöltésére ...) A nagykoalíció kormányá­tól, a jelek szerint nem vár­ható új kibontakozási lehető­ség a közel-keleti válság megszüntetése érdekében. Réti Ervin 75 éve született Pálffy György Emlékezés egy kommunista tábornokra Pálffy György, a felszaba­dulásunk után megszervezett néphadseregünk egyik legte­hetségesebb tábornoka Te- mesvárott született 1909. szeptember 16-án, édesapja városi tisztviselő volt. Négy­éves, amikor Budapestre köl­töznek, az óbudai Árpád gim­náziumban érettségizik. Nem nevelték katonának, maga sem szándékozott az lenni, könnyen és gyorsan tanult nyelveket, sokat olvasott, erősen vonzódott a szépiro­dalomhoz, úgy tervezte, ta­nár lesz. Az egyetemre való beiratkozása előtt elment ön­ként katonának — ez hozta a döntő fordulatot életében. Megtetszett neki a katona­élet, nem a bölcsészkarra, hanem a Ludovika Akadémi­ára iratkozott be. Kitüntetéssel avatják tiszt­té 1932-ben, majd Pécsre ve­zénylik. Katonaként is mind többre törekszik, bírálja azo­kat a tiszttársait, akik csak megélhetésnek tekintik a tiszti foglalkozást. A minősí­tése kiváló, felveszik a hadi- akadémiára, 1936/37-ben — más hadsereget tanulmányo­zandó — egy évet Torinóban szolgál, ezt követően két évig, mint a vezérkari aka­démia hallgatója, ismét Bu­dapesten él. Ezerkilencszázharmincki- lencben szolgálaton kívüli ál­lományba helyezését kéri, amit a hadiakadémia pa­rancsnoka megtagad tőle. Ek­kor látja be, hogy életcélját egyenruhában képtelen meg­valósítani, lemond tiszti rang­járól. Már nem köti a katonafe­gyelem, szabadon politizál­hat, csatlakozhat azokhoz, akik véle együtt aggódnak a nemzet sorsáért, akik jobbí­tani szeretnének. Részt vesz a Történelmi Emlékbizottság 1942. március 15-én. a Petőfi- szobornál szervezett tünteté­sén, néhány héttel később pedig belgrádi üzleti útját ar­ra használja fel, hogy elmen­jen a bori koncentrációs tá­borba, ahová ismerőseinek pénzt, élelmet, leveleket visz. Még ebben az évben hetekig rejtegeti a lakásán Orbán Lászlót — a későbbi műve­lődési minisztert —, a kom­munista ifjúság egyik veze­tőjét. 1944 nyarán már az illegá­lis kommunista párt tagja­ként, mint képzett katona, a fegyveres ellenállás egyik szervezője lesz. A felszaba­dulás Budán érte, azonnal Debrecenbe utazott, ahol a Honvédelmi Minisztérium katonapolitikai osztályának vezetését bízták rá. Az ő ve­zetésével vállalt oroszlánrészt az osztály a határőrség meg­szervezésében, amiért Pálffyt 1946 áprilisában vezérőrnagy- nyá léptetik elő. Ebben az év­ben, decemberben a katona- politikai osztály leleplezi a Magyar Közösség nevű ellen- forradalmi szervezkedést. A Szovjetunióval kötött barát­sági és kölcsönös segély- nyújtási szerződés' katonai záradékának egyik kidolgo­zója volt, tagja az 1948 feb­ruárjában a szerződést Moszkvában aláíró kormány- küldöttségnek. A két mun­káspárt egyesülési kongresz- szusán a Központi Vezetőség tagjává választják, hamaro­san a honvédség főfelügyelő­je lesz, altábornagyi- rang­ban. Jövőbe vetett hittel, derűs optimizmussal dolgozott ak­kor is, amikor 1949 júniusá­ban letartóztatták, koholt vá­dakkal perbe fogták, s szep­tember 24-én kivégezték. Nyolc nappal múlt negyven­éves. Élete példa valameny- nyiőnk előtt. Vlagyimir Szolouhin: vUéz a kenyéren 3. A gyógyító tulajdonságai­ra nemigen gondoltunk. Et­tük kenyérrel, ittuk vele a teát, főztük belőle a „ko­maasszony” elnevezésű (ahogy mifelénk mondják) házi sört, beletettük a kvászba. De jó lenne most, városi körülmények között is tar­tani otthon állandóan lé­pes mézet (hisz szokott len­ni a piacon), s miközben a teát szürcsöljük, forgatni a szánkban és szívogatni a megmaradt viaszgombócot. Annál is inkább, mert ma már tudjuk, hogy a lépes méz, a viaszos méz még hasznosabb, mint egyszerű­en a méz. De nem, ahogy koroso­dunk, ahogy felejtjük az egyszerű és szabályos em­beri életet, s következés­képp, ahogy előlopakodnak a betegségek, még mi is, Kátya nővérem meg én, megtanultuk például, hogy ne úgy tekintsük a mézet, mint közönséges háziszert (hársfakád és lépes teknő!), mint eledelt, sőt nyalánksá­got, hanem mint gyógyító­szert. A nővéremnek ilyen be­tegsége van, nekem amo­lyan. A méz azonban min­den nyavalya ellen jó. Gye­rünk ki hát néha a piacra és válasszunk valami iga­zán illatos, finom, az utób­bi években pedig minél ter­mészetesebb, minél „méze­sebb” mézet. Mit meg nem tanult ha­misítani az emberiség! Ha­misítanak pénzt, régi kéz­iratokat, hamisítják a kivá­ló mesterek képeit, a szob­rokat, a drágaköveket, a nemesfémeket, a verseket, s mint ennek az egész sornak a csúcsát: hamisítják az ér­zéseket, s közülük a leg­drágábbat — a szeretetet. Igen, a lehető legnagyobb kincset, a legaranylóbb ara­nyat, a legtisztább tisztasá­got — az ember ember iránti szeretetét tanulták meg hamisítani és felhasz­nálni becstelen és önző cé­lok érdekében. A méz nem erkölcsi ka­tegória, nem eszmei foga­lom, de a,többi örök érték sorában az arannyal, ezüst­tel, gyémánttal, borostyán­nal, rózsaolajjal együtt ez is az örök és megmásítha­tatlan érték alapmértéke. Sőt, mi több, ugyanolyan különleges, egyedi a földön, mint amilyen különleges és egyedi maga a méh. Védett terület-e a világ, (madárház formájú) kísér­leti állomás-e sárgolyónk, amelyre különböző élőlé­nyek sokaságát csapták ki legelni, laboratórium-e, amelyben az élőlények kö­zötti kapcsolatokat, az öko­lógiai egyensúlyok és fej­lődések különböző problé­máit vizsgálják — bárhogy is legyen, világunk úgy van berendezve, hogy valakinek valakit feltétlenül meg kell ennie benne. Ha pedig egy méltóbb és büszkébb változatot vé­szük, teszem azt, földünk mint egy űrhajó, a külön­böző utasok milliárdjaival száguld időben és térben, akkor el kell ismernünk, hogy űrhajónk életbiztosí­tását és önmegújítását zse­niálisan átgondolták, még ha első pillantásra úgy is tűnik, hogy az a kegyet­lenségre épül. Mert nem kell pótolni semmit — sem ételt, sem italt: egymással táplálkoznak mind, ponto­sabban, egymásból élnek, és mindannyian boldogan élnek, élhetnek és boldo­gulhatnak végtelenül hosz- szú ideig. Természetesen, a héja megöli és megeszi a fürjet, a fürj viszont a bo­garat, de végeredményben boldogulnak a nap alatt a héják is, a fürjek is, a bo­garak is, boldogan élnek ezer és ezer éven át. Olvastam valahol, hogy a burunduk a medve és a torkosborz fő takarmány- alapja. Ugyanilyen ponto­san tudjuk, hogy a mókus a coboly alapvető tápláléka, az antilop az oroszláné, az egér a rókáé, bagolyé, gö­rényé, menyété és herme­liné, a lemming a sarki ró­káé, a fóka a jegesmed­véé ... A béka lenyeli a ro­varokat, a kígyó a békát, a sün felfalja a kígyót, a róka vagy a farkas megeszi a sünt. Igaz léteznek vegetáriá­nusok, növényevők. A hód például nyárfákat dönt ki és rágcsál. Mert hát a fa is élő szervezet, s emellett igen bonyolult, növekvő, termést hozó, öregedő és meghaló, mint az összes többi szervezet is a földön, Tehát a hód is öl és eszik. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom