Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-11 / 188. szám
1984. augusztus 11. Kelet-Magymroreiig 3 Pazar pazarlásaink Az idő több, mint pénz A ki pazarol, az köny- nyelműen bánik javainkkal. Pazarolni mindent lehet: időt, energiát, anyagot, pénzt, szaktudás, emberi hitet, értékeket. Régi igazság, hogy az idő pénz. De az idő több, mint a munkaerőnkért kapható pénz. Az idő pazarlása életünk pazarlása. A hazai telefon áldatlan- sága következtében — egy számításból tudjuk — évente kétmilliárd perc megy veszendőbe. Több tíz ezer ember munkaideje ez évente. Időt rabol sok minden más is: a késve érkező vonat, a hivatal lassú ügyintézése, a szerviz, ha tologatja a határidőt. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban országos vizsgálattal tárta fel annak okait, hogy mi kényszeríti magántermészetű ügyek intézésére munkaidőben. Az okok listáján a laza munkafegyelem mellett éppúgy megtalálni a hivatalok rugalmatlan munkaidejét, mint az ügyintézés nehézkességét. Az is gyakori panasz, hogy a megjelölt időpontban nem érkezik meg a tüzelő, vagy a vásárolt bútor, a kéményseprő, vagy a háztartási gépek javítója. Mindennapos bosszúságok sora: nemzeti társasjáték az idővel, természetesen másokéval. Zárás előtt negyedórával az élelmiszerbolt eladói már takarítanak. Ilyentályt a vásárló az üzletben már nemkívánatos személy. Méltán bosszankodik is miatta: jogában érte sérelem. S persze, hogy nem jut eszébe: maga is hasonlóképpen cselekszik munkahelyén. Igazságérzete csak akkor tiltakozik, ha ő a szenvedő fél. A hivatalban asztalánál, a munkapadnál, a postai kiszolgálóhelyen, magától értetődőnek tartja, s nem kötelességszegésnek, ha más idejével packázik. Jó ideje divatos a kifejezés: emberi tényező. E tényezőnek — mások mellett — meghatározó szerepe a munkakultúra alakulásában. Tapasztalatok szerint vannak munkahelyek, ahol elképzelni sem lehet a lazítást. A szalagszerű termelésben dolgozók munkafeltételei szigorúak, ott egyetlen ember kiesése azonnal fennakadást okozna. Csakhogy nem lehet minden munkafolyamatot hasonló módon megszervezni. Ráadásul mostanában kezdik felismerni, hogy a szalagszerű termelés külső kényszer, s nemcsak monoton, hanem kiiktatja az ember kezdeményezését. Vannak országok, ahol emiatt arra kezdenek áttérni, hogy a munkacsoportok maguk szervezzék meg önmaguknak a részmunkák elvégzését. Az eredmények várakozáson felüliek, mert az úgynevezett időtérképpel is támogatott csoportok teljesítménye jóval magasabb, mint korábban volt, amikor még a szalag sebessége szabta meg munkaintenzitásukat. Döbbenetes adatot közölt egy ízben a tárca vezetője az ipari igazgatók egyik értekezletén: „A szakértők szerint a termelés hullámzása évente mintegy 35—40 milliárd forint veszteséget okoz”. De mitől válhat hullámzóvá a termelés? Tudjuk a leckét: a lógástól, az anyaghiánytól, a szervezetlenségtől, a . munkaerőhiánytól. Ezekért az ellenőrzés fogyatékosságait szokták okolni. Csakhogy az ellenőrzés nem merülhet ki a revizori munkában. Az ellenőrzés ugyanis o vezetői tevékenység szerves része. Más megfogalmazásban a termelés nélkülözhetetlenül segítő tevékenység. A minap a Központi Bizottság ülésén értékelték a különféle kisvállalkozások helyzetét, tevékenységét, hasznát. Szóba- került az is, hogy ott, ahol a munkát jól megszervezik, ahol érvényesül az anyagi ösztönzés, ott nincs szükség annyi vállalati gmk-ra, mint másutt. „Nálunk még a takarékosság is pazarlást okoz” — mondta a közelmúltban némi maliciával nagy gazdasági szakember. A készletgazdálkodás szigorú előírásait gyakorta úgy kerülik meg a vállalatok, hogy selejteznek. Még ez is olcsóbb számukra, mint leróni az óriási készletekért kirótt tetemes bírságot. Egy vidéki vállalatot két másikkal együtt több millió forintos gazdasági bírság megfizetésére köteleztek. A bírság oka: alibieladás. Az áru csak papíron mozgott, persze így is drágult, ahányszor gazdát cserélt. A tetemes különbö- zetet pedig megfizettették a vásárlókkal.1A Belkereskedelmi Kutató Intézet szakemberei alig tucatnyi cikket, illetve cikkcsoportot vizsgáltak meg és megállapították, hogy e kis körben egyetlen évben a pazarlás meghaladta a kétmilliárd forintot. Vajon mennyi lehet az elkótyavetyélt érték a több tíz ezerre tehető és a kereskedelemben kapható terméknél? Gépkocsi-tulajdonosok a megmondhatói, hogy milyen nehéz bizonyos alkatrészekhez hozzájutni. A műhelyekben jószerivel csere folyik és nem javítás. Hiába járna jobhan az ügyfél is, a szerelő is, a javításra nincs lehetőség, hiányoznak hozzá az elemi alkatrészek. Húsz forintos apró cikkecske hibája miatt nemegyszer több száz forint értékű nagyobb egységet kell kompletten cserélni. Ha e jelenség oka meglehetősen sokrétű is, mindenképpen szerepet játszik benne a kereskedelemnek a nagyobb tételek értékesítéséhez fűződő érdeke. Hol kezdődik a szocialista ember? — tette fel a hallgatóságnak a kérdés néhai tanárom. Maga felelt rá: ott, ha valaki nemcsak otthon kapcsolja le maga mögött a villanyt. ö jut eszembe valahányszor a hibás, tehát hamis célok felé irányuló szabályozók bírálata kerül szóba. Persze nem ok nélkül beszédtéma az érdekeltség és a takarékosság más feltételeinek hiánya. Csakhogy az emberek nem mindig és kizárólag anyagi érdekük szerint cselekszenek, elvégre lehet valaki önön érté- , keivel szemben is felelőtlen. 3 ogos tehát a feltevés, hogy a mainál hatásosabb anyagi érdekeltség is csak morális reformmal párosulva hozná el a kívánt hatást. Az, hogy az érdekek ne torzan jelentkezzenek és érvényesüljenek. Azt tehát, hogy a valódi teljesítmény kifi- zetőbb legyen a látszatmunkánál, a valódi takarékosság a pazarlásnál. F. Gy. A próbadarabtói a sorozatgyártásig A siker csapatmunkát követel — Az idén is megtörtént, hogy hiába fejlesztettük ki a 12 tonnás közúti pótkocsit, a nyerges-billenős pótkocsit, mert nem jött össze annyi igény, amennyiért a sorozat" gyártást meg lehetett volna indítani — említi rá a példát Scholtz Róbert, a technológiai osztály vezetője. Szűkös anyagiak Pedig joggal állíthatják a MEZŐGÉP-r. 1, hogy olyan gépeket kínáltak, amelyekre szükség van. Csakhogy azt is tudják, a mezőgazdasági üzemek igen csak szűkösen állnak az anyagiakkal, ezért jóval kevesebb jut gépvásárlásra, mint korábban. Ezt igazolták az idei rendelések is, hiszen a korábbi, jól „futó” gyártmányból, a mező- gazdasági pótkocsiból jóval kevesebbet kérnek, de a takarmányozás gépeiből sincs annyi rendelés, amennyinek a gyártására képesek lennének. — Most vagy 25 féle új gép fut a műszaki fejlesztésen — állítja Filep András, az osztály munkatársa. — Ennek harmadát a MEFI, a MEZŐGÉP Fejlesztési Intézet tervei alapján vezetjük be gyártásba. De egyre több olyan rendelés is van, amiben nekünk kell igen gyorsan cselekednünk. A Supermix takarmánykeverő kocsit hozza példaként, aőielyből tőkés exportra küldtek mintadarabot. Az ottani partner pedig, az eladási lehetőséget látva azonnal sorozatgyártást kért. Ehhez ugyancsak fel kellett készülni a vállalati központban és a gyártást megvalósító üzemekben. — Néha bizony az a bajunk. hogyan érjük utói magunkat — vélekedik Szilágyi Sándor a technológiai osztályról. A Tajga lakókocsikból például közel ezer darabot kért a szovjet partner,- ezért Mátészalkán is meg kellett teremteni a sorozatgyártás feltételeit (náluk ugyanis a kevesebb pótkocsi miatt rendeléshiány állt elő). Célszerűen alkalmazkodni Nyilván nem ment egyik percről a másikra a mátészalkai alkalmazkodás. Ebben a hónapban jutottak el odáig, hogy 75 darabos szériát várnak tőlük, s utána már foAZ ÖTLET CSUPÁN A KEZDET, A KÉSZ MEZŐGAZ■m DASÁGI GÉP EGY SZÉP CSAPATMUNKA EREDMÉNYE, AZONBAN SEMMIT SEM ÉR AZ EGÉSZ, HA NINCS KINEK ELADNI. MINDEZ NEM ŰJ A NAP ALATT, DE A NYÍREGYHÁZI MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁRTÓ VÁL- LÁLÁTNÁL IS EGYRE INKÁBB AZ ALKALMAZKODÁST KÖVETELŐ KÖRÜLMÉNYEK EGYIKE. A MEZŐGÉP egyik sikeres exportterméke a „Tajga” lakókocsi. Fehérgyarmaton (és újabban már Mátészalkán is) készül. lyamatosan ilyen ütemű gyártás szükséges. — Az biztos, hogy a gépparkunk átállítása, a. hozzá való alkalmazkodás is meghatározó lehet — folytatja Scholtz Róbert. — Ugyanis egy átlagos gyártmányhoz a szerszámok elkészítése vagy hatvan napot vesz igénybe, s ez már beszámít abba, mikorra tudjuk a megrendelőnek szállítani. Mindez még a múltból táplálkozik, ugyanis a hajdani gépjavítók kevésbé voltak felszereltek a legújabb szerszámgépekkel. Ma még csak a kezdet, hogy Nyíregyházán megmunkáló központ is található, számjegyvezérlésű géppel lehet indítani valaminek a gyártását. Pedig ezek az új gépek nemcsak a nagyobb pontosságban, biztonságban bizonyítanak, hanem arra. is képesek voltak, hogy a kismértékű létszámcsökkenést ellensúlyozzák magasabb termelékenységükkel. Ám az új gépek viszonylag A Nyíregyházi Házi- és Népi Iparművészeti Szövetkezet pa- szabl részlegében készített szőttesek külföldön Is keresettek. V endégségbe mentem. Nem hívott látogatóként, csak úgy váratlanul, ahogyan jó ismerősökhöz megy az ember. Nem értem az ajtóig. Elém szaladt a gyerek. Ezúttal nem ugrott a nyakamba, ahogyan szokott, még csak nem is szaladt elém. Megállt vagy kétmóternyire az ajtójuk előtt, a bérházi folyosón, és onnan mondta, ujját az ajkára tapasztva: — Pszt. Nem szabad bejönni! Csokit hoztál? Vittem. Hiszen a hároméves emberkék térdemre ülő barátsága nekem is fontos. — Miért nem szabad bemenni? Nem mondta, súgta a kis- lán y, holnaputáni asszonyösztönnel tudva, hogy ami titok, azt a sivatag közepén is suttogni illik. — Csak. — Csak?‘Akkor én elmegyek. — A csokit se adod ide? — Nem. Nos, nemcsak a sportvezetésben és a világpolitikában vannak döntési kényszerek. Előfordulhat ez egy alig középcsoportos óvodás életében is. — Akkor inkább megmondom ... — Jó. — Vettem elő a csokiszacskót. A gyerek nyúlt is érte. szólta- a csokit, mintha odabent nem is lenne „időjárás”. Megnyomtam a csengőt. A gyerek elszaladt. A történések hullámai már elmosták önként vállalt családvédő misszióját. Valahol biztosan lekuporodott a lépcsőházban, és az „időjáT I ff« r r Időjárás — Időjárás van! — súgta bizalmasan. Ö hátrált, tíz ujja a zacskót motozta, és nem a csokiért akarta, hogy igenis menjek tovább. Mentem. A nyitott ajtóig, ahová a lakásból már kihallatszott a csúnya veszekedés. — Azt a rohadt keserves életbe ,.. Megmondta már az anyám is ... — Mit jössz nekem azzal a ... anyáddal...? Nem illett hallgatóznom. A kis barátnőm már kibontotta a zacskót és úgy majrás” miatt szomorúan majszolta a bánatot édesítő csokoládét. Tudom én, hogy benne ez a délután talán még csokoládét feledően is örökre megmarad. írjam? Ne írjam? A csengőszóra két mosolygó felnőtt jött elém, és ügy tessékeltek bentebb, mintha nem csatatér lett volna egy perccel korábban is a nagyszoba. Most örülhetnék, én, a vendég lettem a béke, de a kislány szomorú csokoládét majszol kint valahol. Amit előttem el kellett dugni — pedig hát nekem nem ártott volna —, azt a gyerek előtt egy percig se rejtegették. „Időjárás” volt, ami megeshet minden családban. Utóirat: ismerek egy fát a Tiszä-parton. Törzsén, amit nem ér át két szerelmes ember ölelése sem, árvizek sebed, villámcsapás nyoma. Él. Csak a fél oldala béna. Hiszem, hogy élni fog a csokoládét majszoló kisgyerek is. És ha sebes lesz törzsén a kéreg, akkor az csak azért van, mert a békét, .amit a vendég megkapott, a háborút, amit a gyerek elől nem dugtak el soha, azt a kicsi ember végigélte. M egtanulta, hogy „időjárás” van. És tessék elhinni, hogy bár • nagyon sokféle, ilyen „időjárás” nagyon sok gyerek életébe rí van. És seb lesz belőle, miiit azon a béna, gyönyörű fán. Bartha Gábor kis súllyal szerepelnek egyelőre, így óhatatlanul adódik a kérdés: a műszaki szakemberek nem lesznek-e elkeseredettek? Többet áldozni gépekre — Inkább a kooperációban figyelünk erre — állítja Szilágyi Sándor. — És a vállalat a szűkös fejlesztési lehetőségeiből is egyre többet áldoz a gépekre — egészíti ki az osztályvezető. — Most éppen egy 45 millió forintos hitel van napirenden, amiből szinte kizárólag szerszámgépeket veszünk. Mindenesetre a mai helyzetben még inkább arra kell törekedni a MEZÖGÉP-nél, hogy újabb gépekkel jelenjenek meg, növeljék a tőkés exportot. A felmérések szerint a korábbi évi 180—200 millió forint értékű új gyártmány helyett még magasabb lesz az arány. — Ügy tanítják, hogy a technológia már a rajzasztalon eldől — jegyzi meg Filep András. — Ennek tudatában kezdünk hozzá a tervezéshez. S persze a folytatás valóban csapatmunkát követel a központban és a gyáregységekben egyaránt. Ugyanis a rendelésekhez alkalmazkodva a gyors gyártást kívánják meg tőlük. Á lépéstartás ára — Persze a lépéstartásnak néha nagy ára van — foglalja össze Scholtz Róbert. — Nekünk a túlórák, a szombat- vasárnapi munkák esetenként, az üzemekben pedig a gyors átállás kényszere, a munkások átcsoportosítása. Mindez a MEZŐGÉP-nél azt jelenti, hogy tisztában vannak a gazdasági helyzettel. Meglehet, hogy nem mindig rózsás a kép, azonban tudják, hogy elsősorban a vállalaton múlik, mennyire igazodnak a másfajta rendelésekhez, s új gyártmányokkal kilépve a piacra hogyan tudják megteremteni a jövedelmező gazdálkodást. Lányi Botoad
