Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

4

Kelet-Magyarország

1984. augusztus 11.

Sárga eső

A

birhedt „sárga eső” valóságos történetét tárja fel amerikai tudósok vizsgálata alapján legújabb számában a Life című amerikai folyóirat. Az állítólagos „újfajta, szovjet gyártmányú mérgező anyag” hírét a hetvenes évek végén kezdte terjeszteni a hivatalos amerikai propaganda. Ezek szerint a Szovjetunió Afganisztánban, Vietnam pedig Laoszban és Kambodzsában alkalmazta az „ismeretlen mérget”. Haig akkori amerikai külügyminiszter 1981- ben nyilvánosan is előterjesztette ezt a vádat, sőt, nemzetközi vizsgáló bizottságot is küldtek Thaiföldre az állítólagos „sárga eső” nyomainak vizsgálatára. A vizsgálatok semmiféle mérgező anyagot nem tudtak kimutatni, bár a megbetegedett személyek egy részénél megállapítottak egy penészgombától származó mérgezést. A „sárga eső” szilárd maradványaiban azonban nem találtak ilyen gombát.

A Harvard-egyetem egyik neves genetikus professzora, Matthew Meselson, aki egy időben az amerikai hivatalos szervek tanácsadója volt a vegyi hadviselés kérdésében, beható vizsgálatnak vetette alá ezeket a szilárd maradványokat. Megállapította, hogy azok pollent, virágport ' tartalmaznak. Más amerikai tudósok bevonásával az is kiderült, hogy kizárólag ázsiai trópikus növények virágporáról van szó. (Afganisztánban egyébként sohasem mutattak ki — az amerikai vádakkal ellentétben — ilyen sárga részecskéket egyetlen növényen, vagy a talajon sem.) Végül egy újabb szakértő bevonásával kiderült, miből állnak ezek az egészen apró sárga pettyek: méhürülékből és

természetesen semmiféle mérgező anyagot nem tartalmaztak.

Mint a Life beszámolt róla, Meselson expedíciót vezetett Thaiföldre, hogy megbizonyosodjék, valóban a méhek emésztésének végterméke-e a „sárga eső”. Szerencséjük volt: egy alkalommal táboruk területén egy esőzés után négyzetméterenként átlag 250 sárga pöttyöt fedeztek fel. Rövidesen három nagy méhcsaládot is találtak a közvetlen közelben. Kiderült, hogy a mérgezések feltételezett oka ártalmatlan m éhürülék. A valódi ok viszont az volt, hogy a „sárga esőtől” megbetegedett személyek penészes és fertőzött rizst ettek.

A Life beszámolt arról, hogy az amerikai külügyminisztérium nem nagyon örül Meselson megállapításainak. A tudós véleménye: „ez nagyon szomorú dolog. Kormányunkat, úgy látszik, nem érdeklik a tudományos módszerek i.."

Tömegtüntetés volt a chilei fővárosban. A rendőrök gumibotokkal és vízágyúkkal támadtak a felvonulókra. A képen: elviszik az egyik megsebesült tüntetőt.

A „Brinton” egyike azoknak a brit hadihajóknak, amelyeket a Szuezi-csatornához irányítottak, hogy közreműködjön az aknák felszedésében.

Több export, jobb minőség

(Folytatás az 1. oldalról)

szállítanak az idén. Külföldi partnereik száma azonban ennél jóval nagyobb, hiszen kapcsolatban állnak a fentieken kívül egyebek mellett Bulgária, Anglia, Irán és Szingapúr több cégével is.

AZ IPARI SZERELVÉN iTfiS gépgyár mátészalkai GYÁRA a program szerinti termelését 6,3, exportját pedig csaknem 12 százalékkal növelte. A szálkái üzem ebben az évben jelentős mértékű termékszerkezet-váltást hajtott végre, csökkent a hagyományos szerelvények aránya, míg az új termékek egyre nagyobb teret kapnak. Az év első hat hónapjában a tervek szerint tizenkilenc millió forint értékű terméket kellett volna értékesíteniük külföldön, de a szalkaiak majdnem hárommillióval megfejelték a célkitűzést. Különösen a szocialista országokba irányuló exportjuk emelkedett az eddig eltelt- időszakban, ám a tervek szerint a második fél évben növekszik a tőkésexport is, egy NSZK-beli céggel biztató tárgyalások folynak öntöttvas és acél szelepházak szállításáról.

<bg)

KOMSZOMOL KB ÖLES

A Komszomol munkastílusának javításáról, a nevelő és szervezői tevékenység színvonalának emeléséről tanácskozott pénteken Moszkvában a Komszomol Központi Bizottsága. A testület azt vitatta meg, milyen feladatokat ró a szovjet ifjúsági szerve- . zetre az SZKP KB ez év júr lius 6-án hozott határozata, amely intézkedett a Komszomol pártirányításának javításáról, s a Komszomol szerepének növeléséről az ifjúság kommunista nevelésében.

BELGIUM MÉGSEM AD EL SZERSZÁMGÉPET

A belga sajtó pénteken egyöntetűen kesernyés és kétkedő hangot fűz a kormány előző este meghozott döntéséhez: a Pegard vállalat sok vitát kavart különleges szerszámgépét mégsem adják el a Szovjetuniónak, hanem a belga hadsereg szerzi azt be amerikai pénzügyi segédlettel. Az FGTB/ABV Belga Általános Munkásszövetség közleményben ítélte el pénteken a kormányzati döntést. A szakszervezetek rámutatnak, hogy ez az alávetettség nemcsak a Pegard vállalatnak, hanem az egész belga gazdaságnak hátrányt jelent a szocialista országokkal kialakítható kapcsolatokban.

VU HSZÜE-CSIEN ARGENTÍNÁBAN

A hivatalos argentínai látogatáson tartózkodó Vu Hszüe-csien kínai külügyminiszter csütörtökön bírálta az iparilag fejlett tőkés országokat, mert magas kamatlábakkal és vámokkal akadályozzák a fejlődő országokból származó termékek behozatalát. Megerősítette, hogy Peking fenntartás nélkül támogatja a Con- tadora-csoport erőfeszítéseit a közép-amerikai helyzet békés rendezése érdekében. Vu Hszüe-csien a fegyverkezési verseny korlátozására szólította föl az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót.

Űíilahyi

János*: Jlofos utolsó évei

íi.

A bukott jelölt, a kétezer holdas Balogh Mihály, szegről-végröl atyafám, hosszabb gondolkodás után nekem adta át a választási kassza húszezer koronáját, kétezer darab tízkoronást, kétezer darab, vadonatúj, ropogós tízkoronást, még a zöld papírszalaggal átkötve, százas kötegekben.

Órákig álltam ott a sátorban, a bejárat mellett, s amikor egy-egy bocskoros, tüszős francia (a hegyi embereket hívta a néphumor franciáknak) belépett, tíz- koronás bankjegyet nyomtam a markába, azután kinyújtott karral mutattam ama az asztalra, ahol Balogh Mihályra kellett szavazni. Kétezer szavazót vesztegettem meg, s közben úgy megutáltam a magyar politika aljasságát, hogy amikor huszonnégy év múlva a Magyarország című lap szerkesztője lettem, két és fél éven át egyetlen egyszer sem tettem a lábamat a parlament piros szőnyegére.

Későbbi éveimben könnyű volt megállapítanom, hogy nemcsak a magyar pántpolitika volt a megvesztegetés rothadó szemétdombja, ugyanilyen volt a

francia, sőt az angol parlament is, nem szólva az amerikai kongresszus szörnyűségeiről. A Herald Tribune most közli, hogy Nixon új a lein őkének kerületében a demokrata jelölt győzött, amit a republikánus sóhajok azzal vettek tudomásul, hogy „Watergate Killed Us” — Watergate ölt meg bennünket.

★

— Fejezzük be, fél kettő van — ajánlotta Bogdánfí.

Nem szóltam, bár elfáradtam, legszívesebben az asztalra borulva elaludtam volna.

— Hát, ha ennyire álmosak vagytok.

— Nincsen már személyzet? — kérdeztem.

— Régen elmentek.

Minden úgy zajlott le kifelé menetben, mint befelé, lépésenként megálltunk.

— Lajos, gyere át Pestre, folytatjuk tovább ezt a beszélgetésit.

— Majd meglátjuk.

— Hagyd az inkognitódat. Neked nincs szükséged rejtőzködésre.

— Darvas Jóska is ezt mondta.

— Hát akkor rajtad a sor.

— Az inkognitóról jut eszembe két érdekes történet, a számomra oly’ nagy jelentőségű 1924-es évből. Mind a kettő a Süt a nap című darabommal függ össze.

Megálltunk. A mesélő öregember pedig elkezdte remekbe fogalmazott két kis színházi történetét.

— Jánoskám, nem akarlak feltartani, rövidre fogom.

— Hallgatjuk — közöltem vele.

— Május végi este. Már nyolc óra elmúlt, megkezdődött az előadás, Rihallatszik a színpadról az orgona zengése. De itt kinn az utcán még süt a nap. A kövér hirdetőoszlopnál két csitri lány tanakodik kezükben notesszel, ceruzával, hogy merjenek-e autogramot kérni tőlem. Végre az egyik, a szebbik úgy dönt, hogy megkísérli a dolgot. Felém lebeg, s fülig pirulva az izgalomtól és meghatottságtól, úgy szólít meg, hogy majdnem megáll bennem a szívdobogás. „Pethes úr, kérem, legyen olyan szíves egy autogramot adni.”

Pethes Sanyi-sohasem dicsekedhetett azzal, hogy férfiszépség. A Süt a napban egy nyeszlett forgalmistát játszott. Hozzá kell tennem, ragyogóan, tökéletes emberábrázolással. De mint férfiszépség? Hogy oldjam meg e nehéz kérdést? A kislány notesze és ceruzája már a kezemben volt, beírtam a noteszbe: „Szíves emlékül, Pethes Sándor.”

így maradtam én inkognitóban már 1924-ben is.

Néhány hét múlva nagy vendégek érkeztek Budapestre. Majd ötven évvel ezelőtt, 1924 májusában az amerikai filmgyártás egyik megalapítója, az ötvenkét éves Cukor Adolf, akinek a vagyonát közel százmillió dollárra becsülték, és akinek szobra a Times Square óriás felhőkarcolójának, a Paramount Bulding- nek a halijában áll, majd harminctagú vezérkarával megszállta a Duna-parti Ritz Hotelt. Állandó ebédek és vacsorák. Akkor ettem életemben először keményre főtt bíbictojást, ezt az átlátszó, körte alakú, hüvelykujjnyi, méregdrága ételcsodát — folyt a francia pezsgő, ahogy a magyar mese mondta: „ ... folyt a sárga lé úgy, hogy még a szürke lu is a szügyivel taszította. Vótak hercegek, gerófok, nagykaiapú tótok ...”

(Folytatjuk)

/----------------------------------------------------------------------------------------------------------------'

Robotrepülőgép:

Válasz Moszkvából

„A mai katonai erőviszonyok között az egyik fél biztonságának megkárosítására irányuló törekvés óhatatlanul az erre törekvő fél saját biztonságának károsodásához vezet." A Pravdában néhány napja megjelent mondatot úgy is le lehetett volna fordítani magyarra, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele — így még egyértelműbb lett volna. Volt azonban valami a szerkesztőségi cikkben, ami nyomban eljutott az érintettek gondolkodásáig: a Szovjetunióban már folyik a nagy hatótávolságú robotrepülőgépek kipróbálása, s az Egyesült Államok ezen a területen is búcsút mondhat monopóliumának.

Azóta, hogy a szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták véget vetetlek Amerika több évszázados „viszonylagos sebezhetet- lenségének", az Egyesült Államok területének veszélyeztetettsége és sebezhetősége gyorsan fokozódik. Mind kevesebb esélye marad tehát arra, hogy büntetlenül megúszhat bármely „központi békebontást”. Az idén negyedszázados szovjet hadászati rakétaerők ezzel történelmi változást hoztak a hadászati világ- helyzetbe. amelyet — ha nem is a politikai-katonai helyzet egészét, de pusztán a fegyverrendszereket tekintve — azelőtt az jellemzett, hogy az amerikai imperializmusnak egyoldalúan megvolt az elméleti lehetősége a másik fél „kiiktatására” saját területének veszélyeztetése nélkül.

A szovjet hadászati rakétaerő létrehozása kényszerű válaszintézkedés volt, amely a veszélyeztetettség egyenlőségének megteremtésével stabilizáló tényezőnek bizonyult. Washington ezt követően több áttöréssel próbálkozott: tengeralattjáró-fedélzeti rakétákkal egészítette ki hadászati támadópotenciálját, majd egymástól függetlenül több célra vezérelhető robbanótöltetekkel látta el hadászati ballisztikus rakétáit. A fölénytónyezők nem voltak hosszú életűek: mind a két új műszaki megoldás hamarosan a szovjet oldalon is megjelent. Az amerikai közepes hatótávolságú rakétákat hasonlóan követték szovjet megfelelőik, majd az USA- arzenálban megjelent a manőverező robotrepülőgép, vagy ahogyan egy időben nevezték: a „cirkáló szárnyas rakéta”.

Csakhamar kiderült, hogy nem rakétáról van szó, hanem olyan pilóta nélküli repülőgépről, amely a hangsebesség alatt és a rádiólokációs mező alsó mamagassági határa alatt „lopakodva" tör célja felé, „topográfiai emlékezőegységének” köszönhetően követve a terep domborzati viszonyait, kikerülve a „veszélyes” térségeket. Repülési magassága akár 20—60 méter, hatótávolsága pedig több ezer kilométer is lehet. Indítható szárazföldről, repülőgépről, felszíni hadihajóról vagy merülésben lévő tengeralattjáróról. Robbanótöltetének hatóereje az eddigi ismeretek szerint 200—250 kilotonna — ekkora pusztitóerőt „haS

________________________________

gyományos” bombákban 5000 bombázógép vinne magával. Találati pontossága révén „pontszerű” célok megsemmisítésére is alkalmas. Amennyire nehezen észlelhető alacsony pályája miatt, annyira sebezhető viszonylag alacsony sebessége miatt. Különösen lényeges ez, ha a manőverező robotrepülőgépnek, úton a „célország” felé, egy vagy több harmadik áillam légterén kell keresztülhatolnia.

A nyolcvanas évek elején sok amerikai újságcikk jelent meg arról, hogy például 3000 darab amerikai manőverez» robotrepülőgép „telítheti” az európai szovjet légvédelmet, hogy ellenük a védekezés mintegy 50 milliárd dollárnak megfelelő összegbe kerülne. Szóba sem került, hogy mit tesz a honi légvédelemben rendkívül gyenge Egyesült Államok, ha egyszer majd hasonló szovjet fegyverrendszerekkel kell szembenéznie.

.

Márpedig a szovjet haditengerészetnek módja lesz az amerikai partoktól 1000 —2000 kilométer távolságból indítani robotrepülőgépeket a parti sávban nagy koncentrációban található amerikai katonai célpontok ellen. A szovjet hadászati bombázóknak nem kell behatolniuk az amerikai — közvetlen és zónáiig — légvédelmi oltalmazási övezetbe, hanem nagy magasságból és nagy távolságból indíthatják ro- botrepülőgépeiket. Új veszélyekkel fognak megismerkedni a világtengereken szétszórt amerikai csapásmérő repülőgépanya- hajó-csoportosítások ugyanúgy, mint az Egyesült Államok külföldi támaszpontjai.

A szellemet a NATO engedte ki a palackból, amikor az 1979. decemberi határozat alapján 1983 végére elkezdte a Pershing— 2-es ballisztikus rakéták elhelyezését az NSZK-ban a szárazföldi indítású manőverező robotrepülőgépek telepítését pedig Nagy-Bri- tarmiában. az NSZK-ban és Olaszországban. A szovjet válaszintézkedések egy része csak a telepítő európai NATO-orszápok veszélyeztetettségét növelte, más része, azonban — így a fedélzeti ballisztikus rakétákkal felszerelt szovjet atomtengeralattjárók előrevonása az amerikai partok közelébe — magának az Egyesült Államok területének a veszélyeztetettségét is.

Moszkva a SALT—SA- LART-tárgyalásokon mindent megtett a nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgépek betiltásáért, az eurohadászati tárgyalásokon pedig telepítésük megakadályozásáért. Washington a betiltás meghiúsításától tartós egyoldalú katonai előnyt remélt, majd hozzálátott ideiglenes előnyének realizálásához. „Torkunknak kést szegeznek és azt akarják, hogy úgy tegyünk, mintha semmi sem történt volna” — írta minap az egyik szovjet lap. A Szovjetunió a fegyverkezési versenyben eddig majdnem mindig „fekete sakkfigurákkal játszott”, azaz reagált az amerikai húzásokra. Most sem tehet úgy, mintha nem történnék semmli.