Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-22 / 196. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 22. SZATMÁR SZÉP TERMÉSE Kétszer járt a jég Fedél alatt az „élet“ A Zsarolyánhoz vezető út alig veszi kezdetét, és a vadonatúj üzemekkel szemben ott van a régi, gabonafor- ;;almi vállalat gyarmati telepe. Az aratás befejeztével alig lehetne hinni, hogy jelentősebb forgalmat talál a vendég, mégis amikor odaérkeztünk, több piros MTZ ifcán a penyigei Zöld Mező .termelőszövetkezet egyik árművét találtuk a hídmér- egen. Mögötte a pótkocsi za- \oi tartalmazott, jelezvén, égé az aratásnak, hiszen ez i gabonaféle érik utoljára. ifjú József, a vezetője elmondta, hogy alig van már valami hátra, és arról sem feledkezett meg, hogy visz- szaemlékezzen, milyen sokszor fordult más gabonafélékkel. NEHÉZ KEZDET Az eleje volt nehéz — mondta Bónis László üzemvezető. — Már az elején láttuk, hogy kemény aratásra kell számítanunk, annak ellenére, hogy vidékünkön nemigen vagyunk hozzászokva a magas átlagokhoz. Elbúcsúzva a traktortól, csatlakozva Horváth Gusztáv körzeti vezetőhöz rövid sétát tettünk az üzem területén. Lábaink alatt a mindenes, a telep kutyája, akitől egy patkány sem férkőzhet még a közeibe sem. — Negyvenöt milliméter eső látogatott meg bennünket — mondta Horváth Gusztáv —, szedtük kezünk- lábunk valamennyien, rohantunk be, féltérdig ért a víz, zúdult keresztül a tárolók mellett és a szabadon elhelyezett de szerencsére raklapokra állított tételek alatt. Nem történt baj, idejében érkeztünk. Ez a sietség és ez az éberség javára vált annak a néhány hétnek, amíg learattak Szatmárban. A Bábolna szárító, amely most a tmk- szerelők munkájának színhelye, akkoriban teljes gőzzel duruzsolt és volt munkája, mert naponta több mint 800 tonna is átzúdult rajta. Jött itt be olyan búza, amelynek a víztartalma meghaladta a 25 százalékot is. Azt sem lehet elmondani, a nedves föl- dű vidékről, hogy túlságosan magasan van ellátva szárítókkal. Egyedül a csaholci téesz például naponta 19—20 traktort indított útba megraAz oldalt összeállította: Balogh Géza Omlik a búza... kott pótkocsikkal és volt úgy, hogy mindegyiket reggel. A KULCSSZÓ: REGGEL És ez a reggel kulcsszó volt a nyáron. Mindig hajnalban esett néhány milliméter. álltak a kombájnok, várták, hogy szikkadjon a kalász, délutánra aztán elindulhattak az aratógépek és amit aznap vágtak, azzal természetesen reggel jelentek meg. Eredmény: torlódás. Nem tudott azonban megbirkózni azzal a mennyiséggel, amelyet ilyenkor „a nyakába” zúdítottak. Mégsem került sor hosszabb idejű korlátozásokra, mert itt három műszakban egy percre sem állt meg az élet Pedig itt járt a kockázat. Vagonszámra pihent az udvaron, akárcsak néhány óráig is egy-egy még el nem helyezett tétel, amelyre az eső percek alatt megérkezett. A laikusban akár meg is állhatna egy pillanatra a szívverés, az üzemvezető azonban csak annyira volt ideges, amennyire a szükség diktálta. Tudta ugyanis, hogy halomban a kenyérnekvaló pusztán félarasznyira ázik át, utána elég megforgatni. Nem ez a forgatás, hanem a tulajPéti Lajos Augusztus, dologidő. Fényes nappal, a gazda mégis a heverőn könyököl, újságot olvas. De Póti Lajos megteheti, hiszen reggel jött haza, a munkából, éjszakás. Az órájára pillant, s azt mondja: — Még van négy óra huszonöt percem. A nyugdíjig pedig mét öt éve. A háta mögött pedig harmincöt, amit egy helyen, a gyarmati vasútállomáson töltött. Hólapátolóként kezdte, ma pedig raktárnok, nagy- nagy felelősséggel a vállán. — Dehogy készültem én vasutasnak — legyint a zödonképpeni helyi mozgatás volt ugyanis a legégetőbb gond. Nem azonos minőségben érkezett a termény, és ez érthető, hiszen különböző helyeken aratták, nem ugyanabban az időben vetették, és akár útközben is megázhatott egy-egy tétel. Nekik azonban gondoskodniuk kellett arról, hogy a későbbi feldolgozáshoz, őrléshez, keveréshez azonos minőség legyen. RENDET TENNI Tulajdonképpen ma is az a legfőbb feladat a telepen a nagy behordási hullám után, hogy rendet csináljanak a különböző tételek között. A szép termés szortírozása sajnos majdnem meghaladja lehetőségeiket. A tárolók egy része a termelőknél van, viszont nem mondhatnak le a saját beruházásokról sem. Az, hogy az idei nagy menet végül is, baj nélkül ment le, az nagyban köszönhető nemcsak annak, hogy az utóbbi években jelentős beruházások történtek a telepen, hanem az ott dolgozók helytállásának, amely egy percre sem szünetelt. Délidőben jártunk arra, és kéttucatnyi beszélgető majdhogynem lebzselő férfit láttunk és azt hittük, hogy immár pihennek az ott dolgozók. Mint kiderült, a teljes létszám mindössze 21, osztva három műszakkal: az egy időszakban hét fő, akik akkor fogadtak, a téeszekbe hazainduló traktorosok voltak. Gondolt tehát a vállalat arra, hogy ne teljesen az embereken múljon minden, illetve tulajdonképpen rajtuk. Mert magas fokú a gépesítettség, és aki dolgozik, az száz kilovat- toknak és pillanatonként több tonnának parancsol. Körzeti és a telepi vezető igen hosszan beszélt azokról a nehézségekről, amelyek a magas termés átvételét és elhelyezését ecsetelték, elárulták magukat, hiszen többször hangosan nevettek, mikor az egyes epizódokról beszéltek. Veszekedés egy téeszelnökkel, tipródás egy fél telepet elborító szállítmánnyal, vagy egy szerelő sürgős szabadságigényével ..........és sorolták tovább. Egy a lényeg, fedél alatt az élet, Szatmár szép termése. Esik Sándor Alma: nem a bizalom Nálunk kétszer járt a jég, de csak Gyarmat almáját verte el — számolt be a nyári időjárásról az ÁFÉSZ főosztályvezető-helyettese. Fecske László. Túlságosan súlyosnak nem is nevezhető — tette hozzá —, legalábbis ami Kölesét, Sonkádot és Mi- lotát sújtotta. Hatezer-ötszáz tonna almát kísértünk figyelemmel és csak Gyügye, Cé- génydányád irányába eső településekről tudhatjuk, hogy a szerződők egyedül ott úsz- ták meg az ég haragját. Ahhoz képest, hogy például Csengerben hétszer zörögtek a tetők, valóban nem nevezhető a hosszú évek átlagához képest erősnek a kár. A szövetkezet a környéken 26 községben 1200 emberrel áll kapcsolatban, akik azt várják, hogy a megelőző két év szállítási, értékesítési és minősítési problémái után a mostani őszön megváltozzék a helyzet. A már említett mennyiségből 6200 tonna van lekötve szerződéssel, ebből 3200 a Szovjetunió irányában hagyja el az átrakókörzetet. Az utóbbi mennyiségre a szerződésen felül külön megállapodást kötöttek, hogy az exportfeltételek maradéktalanul teljesüljenek. Erre és a már említettre is vonatkoznak azok az ütemezési tervek, amelyek más ÁFÉSZ-ek- nél több-kevesebb sikerrel szerepeltek a korábbi években. öt telepükön veszik át az almát, és áz exportra szánt tételeket az ÁFÉSZ munkatársai helyben kísérik figyelemmel a „meglepetések” elkerülése végett. Ott adnaK tanácsot a minősítés és a méret tekintetében, de az is elmondható, hogy nem most kezdték ezek az emberek tevékenységüket, hanem egész évben ott vannak, elviszik a metszési tanácsokat, a későbbi permetezésekhez az ajánlott új szereket, sőt mi több, stencilezett tájékoztatókat, olyan apróságokhoz, mint a keverhetőségi szabályok, vagy a legújabb növényvédelmi ismeretek. Az egész tájegységen kérdés, hogy miként alakul a termelési kedv, miután mincsökkent denki, tudja, hogy milyen problémák adódtak az elmúlt évek során. A gyarmati ÁFÉSZ-hoz tartozó községek területén gyümölcsöt előállító kistermelők körében is számos helyen fordult elő kivágás, kihúzás és az sem mondható el, hogy nem voltak elégedetlenek tavalyelőtt és tavaly ősszel. Ennek ellenére az ÁFÉSZ munkatársai beszámolhatnak arról, hogy a termelők túlnyomó részénél a sikertelenségek ellenére nem csökkent az almába vetett bizalom, még az sem rontotta, hogy tovább emelkedtek a vegyszerárak és a művelési költségek. Magának a forgalmazási szervezetnek a felvásárlás felét jelenti Szatmár gyümölcse. Harmincötmillió forint megy majd át a kezén és bár nyeresége ettől is függ, többet nem vár rajta, mint ami tisztességes haszonnak nevezhető. Ebben az is benne van, hogy nagy kockázatot visel, hiszen ha minőségi veszteség éri, az akár előre nem látható kockázatnak is nevezhető, mert az alma elég ha egy meleg párás napot áll a felvásárlótelepek valamelyikén. Tavalyról maradt probléma az a 60 ezer Szabolcs láda, amit most nem tudnak felhasználni, hiszen át kell térni Szatmár típusra. Ennek leírási és kamatterhei az idei évet terhelik, és van más is, ami kedvezőtlenebbé teszi az idei almakilátásokat. Ahogy azonban a tájegységről kialakult kép mutatja, bizakodóak lehetnek annak ellenére, hogy jelentősen megszigorodtak a szovjet- átvevő fél kívánalmai. Ezek közül a legfontosabb : a fuzikládium- mentesség, amelyet sajnos nem mindenki tud majd teljesíteni. Segítségre siethetnek a termelők is, akik otthoni csomagolásukat tovább növelhetnék. Az idén a szovjet export 80 százalékát már a házaknál rakják ládába, a többinek kevesebb mint felét. Ha magasabb lenne ez az arány, akkor a helyszínen értékelő és minősítő ÄFESZ- átvevők sokkal nagyobb számú almáskert tulajdonosát szabadítanák meg a gondtól, amint a ládák elhagyják kapujukat. „A vasút biztos pénzt ígért..." mök, őszülő férfi és atléta helyett vasalt inget húz magára, hiszen életében először fordul elő vele, hogy újságírók faggatják. — Cipésznek készültem, akárcsak az apám. Ki is tanultam a szakmát, csak munka nem volt. Mihez foghattam volna? Gondoltam, megpróbálom a vasutat. Tudom, úgy november végefelé járt az idő, már a hó is szállingózott, s mint kiderült, szerencsémre, hiszen akkor toborozták pontosan a hótakarítókat. Bizony, ez negyvenkilencben volt, s láthatják, ottragadtam. Mert én sohasem szerettem a vándoréletet. Cipész volt a szakmája, s ő évekig rótta a síneket. Mikor eltakarodott a hó, segédmunkásként dolgozott a vasút kőművesei, ácsai mellett, s mikor látták, hogy megbízható ez a fiú, bevették a „csapatba”. Ez pedig már jelentett valamit, hiszen annyian, de anyian szerettek volna a csapat tagjai lenni! Mert a környéken akkor még alig volt munkalehetőség, a vasút pedig biztos pénzt ígért. — Talpfákat, síneket cseréltünk, bejártuk mi az egész Szatmárt — folytatja Póti Lajos. — Szép élet volt, szabad élet, de én mondom kemény. Igaz, fiatal, nőtlen ember voltam, bírtam a munkát, s közben még a tanulást is, elvégeztem a pályaőri tanfolyamot. Ide a szomszédba a ma- tolcsi híd pályaőri állását szerettem volna megkapni, de nem sikerült. így aztán átkerültem a forgalomhoz, azóta is ott vagyok, immár harminc esztendeje. Előbb mál- házó lettem, amolyan segédraktáros, aztán hatvanhatban Pesten letettem a segédtiszti vizsgákat. S nem sokkal később kineveztek raktárosnak. Amikor szolgálatba vagyok, az én kezemen megy át minden áru: a MEZŐGÉP-nél gyártott Tajga lakókocsiktól kezdve egészen a messze szakadt gyermeknek küldött ko- kosárka almáig minden. Az alma! Hát bizony Póti Lajos a kertjében kivágta minden almafáját. Izületes a lába, keze, nem bírta volna már azt a rengeteg permetezést. így aztán maradtak csak a vidék hűséges fái, a szilvafák. S becsülettel szolgálják a gazdát. Mintahogy ő is becsülettel szolgálja a vasútat, immár negyedik évtizede. S hogy a megkezdett munkának — amit miniszteri kitüntetéssel honoráltak nemrég — folytatása is legyen, arról már a fia gondoskodik majd. A fia, aki mozdonyszerelőnek tanul immár negyedik éve. '---------------------------------Irodaházból szaküzlet A helyi áfész félmillió forintos költséggel vegyi bolttá alakította át Gyarmat főutcáján az építőipari szövetkezet régi irodaházát. A több mint 120 négyzetméter alapterületű önkiszolgáló egységben egyebek mellett különfélefestékeket, háztartási tisztító- és mosószereket árulnak, a tervek szerint egy év alatt mintegy tízmillió forint értékben S ____________________> Fiatalok versenye Bár egy hónap még hátravan az ifjúmunkás és szakmunkástanuló napok nyitányáig, a városi KISZ- bizottságnál már javában folynak az előkészületek. A rendezvénysorozat egyik legfontosabb eseménye az a verseny lesz, melynek során a város nyolc üzemének legjobb lakatosai, forgácsolói mérik majd össze elméleti és gyakorlati tudásukat. A tét sem akármilyen: az első helyezett ifjúmunkás külföldi jutalomúton vehet részt. _________________V Megérett a bontásra Július végén lebontották az autóbusz-pályaudvarral szemben lévő óvoda régi épUletét városunkban. Az egészségtelen, vályog falu épület helyén játszóteret alakítanak ki a kisgyerekek nagy örömére. A munkára a tanácsi költségvetési üzem dolgozói vállalkoztak. Tárlat Pinczehelyi Sándor pécsi grafikusművész alkotásaiból rendeznek tárlatot szeptember 12-én a nemrég átadott városi kiállítóteremben Fehérgyarmaton. A tárlat szeptember 30-ig várja majd az érdeklődőket hétköznap 10 és 18 óra között, vasárnap pedig 14 és 17 óráig. Színházi szezon elölt Hamarosan vége a nyárnak, s néhány héten belül megkezdődik a színházi szezon Fehér- gyarmaton is. A helyi művelődési központ a Népszínházzal, valamint a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházzal kötött szerződést az 1984/ 85-ös évadra, amikor többek között Shekespea- re, Zilahy Lajos, Brecht, Ratkó József, Balázs József, Kertész Ákos darabokat mutatnak majd be. Az előző évekhez hasonlóan az idén is megszervezik a színházi bemutatók alkalmából az autóbuszjáratot, így akár Méhtelekről vagy Cse- göldről is be lehet majd ugrani a városba egy- egy kellemes, tanulságos este reményében.
