Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-22 / 196. szám
1984. augusztus 22. Kelet-Magyarország 3 A szolgáltatás és a tanácsok Döntsön a verseny KEZDETBEN VOLT A NORMATÍVA. Ez, mint sokan tudják, azt jelentette, hogy pontosan megszabták: az épülő lakótelepeken hány lakásra, vagy lakosra menynyi óvodára, bölcsődére, ABC-áruházra, gyógyszer- tárra, orvosi rendelőre, szolgáltatóházra van szükség. S építették mindezt — többkevesebb késéssel a lakások átadása után — az úgynevezett célcsoportos beruházásokra szánt pénzből. Aztán kiderült: nem vagyunk egyformák. Azaz: nem minden lakótelepen uniformizáltak az igények, még ha a lakások tökéletesen egy kaptafára készültek is. Az építésre fordítható összeg pedig mindinkább zsugorodott. Ezért ma már az létesül belőle, ami azon a helyen valóban a legszükségesebb. Hiszen egy régi városrész szomszédságában — például a nyíregyházi Vasvári Pál utcán — igazán kár ugyanannyi üzletet létrehozni, mint ott, ahol nincs meglévő hálózat, amelyet az új lakók is igénybe vehetnének — mondjuk az öirö- kösföldi lakótelepen. A szolgáltató hálózat kialakításáért, a lakónegyedek ellátásáért eddig is felelősséggel tartoztak a városrészek gazdái, a tanácsok. Az új idők új követelményei azonban a felelősség rugalmasabb és árnyaltabb értelmezését teszik szükségessé. EZT IGÉNYELTE például a hazai szolgáltató hálózat szervezeti korszerűsítése is, amely — amint az ismert — több mint két éve kezdődött meg. A döntést az a felismerés motiválta, hogy a főképpen tartós fogyasztási cikkek javítására szakosodott országos hatáskörű szolgáltató vállalatok már nem tudtak rugalmasan alkalmazkodni a helyi, váltakozó igényekhez. Már azért sem, mert a túlzottan centralizált szervezet, a nagy adminisztráció ezt megakadályozta. Ezért került sor — központi intézkedéssel — arra, hogy korábbi formájában megszüntették az AFIT-trösztöt, valamint a Gelka Vállalatot, és a legtöbb szervizből önálló kisvállalat alakult szerte az országban, előbb a megyékben, majd tavaly a fővárosban is. Ezek felügyeletét pedig mindenütt a tanácsok, mégpedig a helyiek látják el így hát nemcsak a szervizeknek kellett és kell vizsgázniuk gyorsaságból, alkalmazkodóképességből, ve-vől _________ kapcsolatokból, fogyasztói érdekvédelemből, hanem a tanácsoknak is. A szolgáltató — ez régi igazság — akkor lesz igazán tisztességes, ha a saját bőrén tapasztalja, hogy másképp nem tud megélni, mert esetleg nem marad talpon a kialakuló versenyben. Addig is azonban, amíg ennek feltételeit megteremtjük, a tanácsoknak kell az eddiginél nagyobb figyelmet fordítaniuk a fokozott ellenőrzésre, mert az ő feladatuk az árak ellenőrzése, s az érdekvédelem sok más módja. Ezt a munkát sok ezer társadalmi aktíva segíti az országban. És mivel a fogyasztói árak színvonalát a termelői ár alapvetően meghatározza, már ennek képzése során is érvényesülnie kell a tanácsi ellenőrzésnek. Például a szabályok szigorú betartásában, és az indokolatlan áremelések megakadályozásában. ŰJDONSÁG AZ IS, hogy akár a gazdaság más területein, a szolgáltatásokban is megváltozott a közvetlen, irányító szerep. Az ellátás felelősségét korábban a tanács úgy érvényesítette, hogy ha egy utcában már dolgozott mondjuk egy órásmester, a második jelentkezőnek nem adta meg az iparjogosítványt. Ma már azonban a tanács illetékes osztálya köteles kiadni az engedélyt — természetesen akkor, ha nincs kizáró ok —, és a versenynek kell eldöntenie, hogy a kettő közül ki állja meg jobban a helyét. Amint az életből vett, felsorolt példák bizonyítják, a tanácsok feladatai a korábbi automatizmusok megszüntetésével valóban differenciáltabbakká váltak. Az eddigi közvetlen beavatkozás helyett többnyire közvetett módszerekkel kell ori- entálniok, a lakosság jobb ellátására ösztökélniük a szolgáltatókat. Kínálhatnak például több helyiséget a gyengébben ellátott területeken, vagy adókedvezménnyel növelhetik a vállalkozó kedvet, de ösztönözhetnek úgy is — erre is több példa van Nyíregyházán is —, hogy korszerű, ízléses pavilonsorokat létesítenek. SEGÍTHETNEK A TANÁCSOK a meglévő kapacitások gazdaságosabb, jobb kihasználásában is. Se szeri, se száma azoknak a lehetőségeknek, módszereknek, amelyek közül választhatnak. V. Zs. __________________________J „Kiszűrték" a veszteséges termékeket Ha nem jön a megrendelő... A Kisvárdai Ruházati Szövetkezetét nem is olyan régen még példaként emlegették szerte a megyében a könnyűiparral foglalkozó szakemberek. Ésszerű kockázatvállalás, okosan kialakított termékszerkezet, megbízhatóság, s ennek eredményeképpen tisztességes haszon jellemezte a háromszáz dolgozót foglalkoztató üzemet. Ezért is hatott meglepetésként az esztendő elején a hír: az alacsony hatékonyságú szövetkezetek sorába süllyedt múlt évi gazdálkodása miatt a kisvárdai kollektíva. Varrónők a szövetkezetben. E nagymérvű csökkenés természetesen nem máról holnapra történt, és az idevezető okok sajnos nemcsak a kisvárdai szövetkezetben érhetők tetten. Semmi sem sikerült Márton Lajosnak, a szövetkezet elnökének feje fölött mára megritkultak már ugyan a gondfelhők, a múlt esztendő hallattán azonban ismét megjelennek homlokán a ráncok. — Mint egy rossz álom — mondja jó fél évvel az események után — szinte semmi sem sikerült. Térjünk vissza a korábbi idők krónikájához. Néhány évvel ezelőtt még virágzó üzletnek bizonyult szinte minden tőkés bérmunka, ezért is döntött úgy a kisvárdai kollektíva, hogy nyakon kell ragadni a lehetőséget, s mindent meg kell azért tenni, hogy tovább növekedjen, bővüljön eme tevékenységük. A hitelezők is bíztak a sikerben, hamarosan megérkeztek a speciális, férfiöltönyök gyártására való gépek, ám alig, hogy megkezdődött velük a munka, kiderült: éppen azok a külföldi vevők intettek nemet, akikre a legjobban lehetett számítani a beruházás idején. Nem volt mit tenni, el kellett vállalniuk olyan munkákat is — többek között 15 ezer darab férfidzsekit — melyeknek kivitelezése rendkívül munkaigényesnek, a vásárló hihetetlenül igényesnek, az általuk elért nyereség minimálisnak bizonyult. Ráadásul pontosan ez idő tájt lépett ki az üzemből több mint harminc dolgozó, így a létszámcsökkenés, valamint a termelés szokatlanul magas munkaigényessége miatt tavaly már több mint 20 ezer darab felsőruházati cikkel kevesebbet állítottak elő, mint 1982-ben. Akadályozta a tervszerű munkát egyes kellékek nehézkes beszerzése is. A húzózár,jL gomb, a cferna megvétele ma is sok gondot okoz, de korábban még többet. Ezért vagy arra kényszerültek, hogy fél évre előre beszerezzék ezeket, vállalva a kockázatot, az esetleges színárnyalati eltéréséket; vagy pedig arra, hogy a kellékek hiánya miatt megállítsák a termelést. — Jelentősen közrejátszott eredményeink csökkenésében az is, hogy tőkés partnereink mind kevesebbet ígértek termékeinkért, miközben mind magasabb követelményeket támasztottak velünk szemben — folytatja az elnök. Az embereknek azonban munkát kellett adni, így aztán kénytelenek voltak olyan üzleteket is elfogadni, melyek eleve kevés sikerrel kecsegtettek. Kevesebb megbízatás, alacsonyabb árak, így aztán érthető, hogy csak a tőkés piacon kétmillió forinttal lett kevesebb — nyereségük az előző évihez képest, mely majdnem felét teszi ki a teljes nyereségcsökkenésnek. S nem volt elég a tőkés kereslet lanyhulása, érthetetlen okokból mérséklődött a hazai kereskedők érdeklődése is, pedig kiváló anyagból, igen jó minőségben készített öltönyöket kínáltak a kisvár- daiak, akik nem sokkal kéM ost mondja meg, mit csináljak, ha egyszer nem eszik? Nem eszik, nem és nem. Kettétöri neki az ember azt az izét, kinyomkodja, átpaszírozza, aztán leszűri, de így sem eszik. Próbáltam már, hogy dalolok közben, meg táncolok, de az sem segített. Hátha eszik, ha mesélek neki, mondom magamban. Erre mit csinál? összehúzza magát, prüszköl, hiába nyomom a kanalat a szájába, nem megy. Még a füle is tele van mindennel, de lenyelni nem akarja, nem és nem. Istenem, hogy én mennyi játékot vettem neki!? Cipeltem haza sorozatban, a játékbolt az én vásárlásaim alapján teljesítette a tervét, de hiába. Emlékszem, milyen nehéz volt például azt a holdjáróautomatát beszerezni. A félvárost összejártam, s egy egész tucatot vettem neki. Gondoltam, meglátja, a csodálkozástól még a száját is táva felejti, és meg zsupsz, bele a kanállal! De nem. Nem kellett neki. összeszorította a fogait, és úgy sziszegte szemtelenül felém: „Ne töld magad, papa, ne töld! Ezt a légi tlük- köt mái ismelem!” Erre mondtam én, hogy kész, fifujt, semmit nem lehet csinálni. Minden resőbb — szerencséjükre — mégis csak jó üzleteket ütöttek nyélbe velük külföldön. Nagyobb körültekintéssel Hiba lenne azonban minden nehézséget csak a külső tényezőkre fogni. Az elkövetkező időkben nagyobb figyelmet kell fordítani a szocialista piacok nyújtotta lehetőségek felkutatására, a folyamatos normakarbantartásra, s mindenekelőtt a termelés költségeinek csökkentésére. Szerencsére a tennivalókat látják a szövetkezet dolgozói is, s mint néhányukkal — többek között Kilián Imréné- vel, Csongár Jánosnéval, Tóth Gyulával — folytatott beszélgetésünk során kiderült, az idei első fél évet már biztató eredménnyel zárták. Okulva a múlt év kudarcaiból, az idén nagyobb körültekintéssel kötötték meg üzleteiket, kiszűrték a korábban veszteséges termékeiket, s hogy a dolgozók is kellőképpen érdekeltek legyenek a jobb munkában: a bérek differenciáltabb elosztására törekednek. B. G. ményt feladtam. Aztán egyszer mégiscsak sikerült... Épp jövök haza a munkából, tudja, akkor munkavezetőként dolgoztam az építkezésen. Szép komótosan átöltözködöm. Hát a zsebeimből különböző csavarok, alátétek potyogtak ki. Meglátja ezt a kis srác, a tekintete felragyog, egyik kezével nyúl egy anyáscsavar után, a másikkal, nem tetszik elhinni, a kompótot szorongatja. Megdermesz- tett a látvány. Nézem, s nem hiszek a szememnek. Az én csemetém a kompótot falatozza. összeszedtem magam, s máris rohantam az építkezésre. Szerencsémre nem volt messze. Teleraktam a zsebeimet mindenféle aprósággal, ami a kezembe akadt: villanykapcsolóval, biztosítékkal, kapcsolótáblával, vezetékkel, aztán sipirc haza. Otthon meg izgulok toporgok a gyerek körül, lesem a hatást. Mit mondjak? MegTáborzáró B üszkén lengenek a zászlók a táborokban, ám könyörtelenül közeleg a vakáció vége, a következő tanév, s ez mind gyakrabban juttatja eszünkbe: itt a táborzárás ideje. Megyénkben tucatnyi tábor nyílt az idei nyáron. Az elsők között, immár törzsvendégként költöztek ki a tuzséri Tisza-partra az általános iskolás rajzszak- körösök, hogy a képzőművészet műhelytitkaiból újból ellessenek néhányat. Rajzolással, festéssel, formázással töltöttek jó néhány napot tanáraik is. A táborban született alkotásaikból már válogatják a tuzséri alkotó hetek eredményeit bemutató, szeptemberben nyíló tárlat darabjait. A gergelyiugomyai vízpartra gyűltek az énekkari tagok szerte a megyéből. Példájukat követték a könyv igaz barátai, akik Ib- rányban a mozgást, kikapcsolódást jelentő játékok szüneteiben sok érdekességet hallhattak szűkebb hazájuk múltjáról. Nagykálló határában a Harangodi tó partján a természetvédő úttörők vertek sátrat. Az ingólápról, a madárgyűrű- zésről ezentúl bizonyára a természet felfedezésével töltött szép napok jutnak majd elsőként eszükbe. Az általános és középiskolás vöröskeresztes aktivisták augusztus utolsó heteit töltik szaktáborban. Hosszan lehetne még részletezni, hogy hol és hányán táboroztak. Hányán hagyták maguk mögött a hideg-, melegvizes összkomfortos táborokat és vágtak neki a romantikusabb életmódot kínáló vándortáborok ösvényeinek. Nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akik munkával pihentek az építőtáborokban. Közeledik tehát a táborzárás ideje, és ilyenkor illik megvonni a mérleget: mivel, mennyivel lettek gazdagabbak a táborlakók? Ki-ki legjobban saját magán tudja ezt lemérni, de minden bizonnyal szembeötlően megmutatkozik a különböző szaktáborok, köz- művelődési tanfolyamok haszna, ha újra beülnek az iskolapadba a ma még táborokban pihenők. R. G. hökkentem. Az eredmény leírhatatlan volt. Az én fiam addig rakosgatta ide- oda ezeket a holmikat, míg közben megevett egy egész almát. Hát ekkor kezdődött. A munkahelyemről hazahord- tam minden apróságot, a gyerek ezek hatására enni kezdett. Megette már a kompótot, a savanyúságot, az édességet is. És ekkor elhatároztam: a fenébe ezekkel az apró holmikkal, olyat kell hazahozni, amitől a gyerek már egy háromfogásos ebédet is bekebelez. így aztán hoztam haza cementet, mozaiklapot, csempét, mindent. Meg is jött a kis lurkó étvágya, rendszeresen telerakta a pocakját, és nőtt, mint a gomba. Én meg nem tudtam, hova legyek az örömtől. Akkor hoztam haza azt az izét is, azt a fürdőkádat... Emlékszem, három napig egymás után még repetát is kért a kis srác. M eg kell, hogy értsen, drága nyomozó elvtárs, hiszen magának is vannak gyermekei! Maga is apa, és egy igazi, a családját szerető, gondos édesapa mindent megtesz a csemetéjéért, nem igaz? Fordította: Kis György Mihály
