Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-18 / 167. szám

4 Kelet-Magyaronxág 1984. július 18. Mitterrand ellen­támadása H űvösre fordult az idő­járás Franciaország­ban. Kedd hajnalban például Párizsban mindössze hét fokot mértek, de a poli­tikai klíma is meglehetősen zord. Heves viharok tombol­nak a múlt hét óta, minde­nekelőtt a pártok berkeiben, azt követően, hogy Mitter­rand elnök — sokak számá­ra váratlanul — úgy döntött: visszavonja a rendkívül vi­tatott iskolatörvényt és szep­temberben népszavazást kí­ván tartani, amihez viszont módosítani szeretné az alkot­mányt. Mindkét lépés szükségsze­rűnek látszik. A szocialista— kommunista kabinet megle­hetősen nehéz helyzetbe ke­rült: az oktatási törvényter­vezet hatalmas fölzúdulást keltett a jobboldali ellenzék körében. Csaknem egymilliós tömegtüntetést rendeztek az iskolatörvény ellen, s a meg­mozdulást támogatta a fran­cia egyház is. Az iskolatör­vényt a baloldali többségű nemzetgyűlés egyszer már el­fogadta. A szenátusban vi­szont aligha sikerült volna megszavaztatni, lévén ott jobboldali többség. Az ellen­zék követelte: tartsanak a törvénytervezetről népszava­zást. Igenám, csakhogy a francia alkotmány erre nem nyújt lehetőséget Mitterrand rendkívül ügyes taktikai érzékkel elébe ment a vita további elfajulásának. Meglehet, kissé túlfeszítette már a húrt, de döntése mégis bölcs húzásnak tűnik. Ha ugyanis szeptemberben a mó­dosított alkotmány értelmé­ben megrendezik a népszava­zást Franciaországban, ez elől a jobboldal semmiképpen nem térhet ki. Az ellenzék úgy érvelt: a közelmúltban bizalmi szavazással jóváha­gyott sajtótörvény és a most visszavont iskolatörvény sér­ti a szabadságjogokat. Mind­ez persze a jobboldal átlátszó és könnyen cáfolható manő­vere: a sajtótörvény ugyanis nem másról intézkedik, mint a nyomtatott sajtó pluraliszti- kusabbá tételéről, a tőkés mo­nopólium megrendszabályo- zásáról. Az oktatási törvény- tervezetben a jelenleginél jobban különválasztották vol­na az állami és az egyházi is­kolákat, ugyanakkor a ma­gánkézben lévő iskoláknak — amelyek rendszerint egyházi intézmények — lehetővé tet- .te volna, hogy az oktató sze­mélyzet állami státusba ke­rüljön. Nyilvánvaló, hogy a jobbol­dali ellenzék mindkét ügy­ben csupán ürügyet keresett a baloldali francia kabinet és személy szerint Mitterrand elnök elleni támadásra. Két­ségtelen, hogy az ország gaz­dasági helyzete nem rózsás: az életszínvonal stagnál, egyes nagyvállalatok súlyos deficit­tel küszködnek, az infláció ütemének növekedését is csak az utóbbi hónapokban sike­rült visszafogni. A hátralévő hetekben ezek a témák — sú­lyosbítva a munkanélküliség okozta gondokkal — bizonyá­ra rendkívül élesen fogalma­zódnak majd meg, a népsza­vazás pedig csupán a kerete- .ket alkotja az erőpróbákhoz. Az ; ellenzék valójában azt .szeretné kierőszakolni, hogy Mitterrand politikája fölött ítéletet mondjon. Bizonyos mértékig persze az elnök is kockázatot vállalt. Legutóbb, az Európa-parla- menti választásokon a balol­dal jelentősen visszaesett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Mitterrand kezdeménye­zése ne kecsegtetne a siker reményével. A megfelelő idő­ben indított ellentámadás, valószínűleg az ellenzék so­raiban is zavart keltve, visz- szahódíthatja a bizalmat a baloldal számára. Lenin-renddel tüntették ki Andrej Gromikót Lenin-renddel tüntették ki Andrej Gromikót, az SZKP KB PB tagját, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettesét, külügymi­nisztert. A legmagasabb szov­flndrej Gromiko magyar kitüntetése Az Elnöki Tanács Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Miniszterta­nács elnöke első helyettesé­nek, a Szovjetunió külügy­miniszterének a magyar és a szovjet nép testvéri barátsá­gának elmélyítése, a béke és a szocializmus ügyének elő­mozdítása terén szerzett ki­A svéd pénzügyminiszter Havasi Ferencnél jet kitüntetést Andrej Gromi­ko a pártnak és a szovjet ál­lamnak tett szolgálataiért, hetvenötödik születésnapja alkalmából kapta. magasló érdemeiért, 73. szü­letésnapja alkalmából a Ma­gyar Népköztársaság rubi­nokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára táviratban köszöntöt­te ez alkalomból Andrej Gro- mikót. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter ugyancsak kife­jezte jó kívánságait. Havasi Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a KB titkára kedden a Köz­ponti Bizottság székházában fogadta Kjell-Olof Feldt svéd pénzügyminisztert, a Svéd Szociáldemokrata Párt Vég­Hivatalos látogatásra ked­den Moszkvába érkezett Chan Sy, a Kambodzsai Népi For­radalmi Párt KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Kambod­zsai Népköztársaság minisz­terelnöke. A kambodzsai ven­déget a Szovjetunió kormá­nya hívta meg. Kedden a perui parlament küldöttsége — amely először látogatott hazánkba — Bu­dapesten megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Ezt követően megkezdődtek a magyar—perui megbeszélések a két ország törvényhozásá­nak képviselői között. A tárgyalócsoportokat Pé­ter János, az Országgyűlés alelnöke és Dagoherto Lainez Vodanovic, a képviselőház el­nöke vezette. Jelen volt Jósé Pablo Moran Val, a Perui — rehajtó Bizottságának tagját, aki hivatalos látogatáson tar­tózkodik hazánkban. A szívélyes légkörű talál­kozón véleményt cseréltek a nemzetközi pénzügyi helyzet, valamint a magyar—svéd pénzügyi és gazdasági kap­csolatok alakulásáról. Chan Sy fogadására a re­pülőtéren megjelent Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnöke és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, az SZKP KB titká­ra. Köztársaság budapesti nagy­követe. A tárgyalófelek tájékoztat­ták egymást országaik tör­vényhozó testületének mun­kájáról, a kapcsolatok to­vábbfejlesztésének lehetősé­geiről és eszmecserét foly­tattak az időszerű nemzetkö­zi kérdésekről. Megállapod­tak abban,' hogy a két parla­ment együttműködésének erő­sítésére kölcsönösen képvise­lői baráti csoportot alakíta­nak. CORDOVEZ PHENJANBAN Diego Cordovez, az ENSZ főtitkárának helyettese hét­főn Phenjanba érkezett — jelentette a KCNA, a KNDK hírügynöksége. BÖRTÖNKITÖRÉS SPANYOLORSZÁGBAN Tíz rab megszökött kedden a barcelonai Modelo börtön­ből a fegyintézet egyik hátsó bejáratán keresztül. Nem sokkal később — miután egy csendőrtől puskát szereztek — az utcán heves fűzpárbajt vívtak a rendfenntartó erők­kel. A lövöldözésben egy fo­goly, két csendőr és két já­rókelő megsebesült. A sebe­sült rabot elfogták, a többi­ek még szökésben vannak. A BUDAPEST TÁNC­EGYÜTTES PÁRIZSBAN E hét végén fejezi be pá­rizsi vendégszereplését a Bu­dapest Táncegyüttes, amely három héten át zsúfolt házak előtt lépett fel a párizsi Bo- bino Színházban. A közön­ségsiker mellett a francia kritika is elismeréssel mél­tatta a magyar együttes sze­replését. A L'Humanité, a Le Figaro és a Le Quotidien de Paris kritikusai nem fu­karkodtak a dicsérő jelzők­kel, s egyöntetűen azt írták, hogy a magyar együttes tán­cosai és zenekara egyaránt tökéletes teljesítményt nyúj­tanak. MACHEL PERINGBEN TÄRGYAL Samora Machel, a FRELI- MO-Párt elnöke, mozambiki államfő kedden ötnapos hi­vatalos látogatásra Kínába érkezett. A mozambiki elnö­köt Li Hszien-nien kínai ál­lamfő hívta meg. Samora Machelt több mo­zambiki pártvezető, miniszter és magas rangú katonatiszt is elkísérte kínai útjára. Machel legutóbb 1978-ban járt Pekingben. Akkor a kot ország vezetői műszaki és gazdasági együttműködési egyezményt írtak alá. A mos­tani tárgyalások fő témája is a mozambiki—kínai gazdasá­gi együttműködés továbbfej­lesztése lesz. A kambodzsai miniszterelnök Moszkvába érkezett Perui parlamenti küldöttség hazánkban 8. Dorian ezredes az órára nézett. Este fél kilenc volt. Éppen vacsorára indult vol­na, amikor Scott jelent meg a képernyőn. — Az a kérésem, hogy a Junioron a megszokottól több hajtóanyagot vihessünk.- Ki tudja, mi lesz ott fent és nem árt, ha van egy kis tartalék. — Rendben van — vála­szolt Dorian. — Egyébként teljesen felkészültek? — Teljesen, bármelyik má­sodpercben mehetünk. — Akkpr, azt hiszem, jó ha indulnak is. Ügyis 11 óra körül lesz, mire fölérnek a TY-mezőre. A következő pa­rancsig ne csináljanak sem­mit. Időben értesítést kül­dünk a teendőkről. Minden­esetre a csoportjából válasz- szón ki négy-öt embert, aki­ket bármikor akcióba lehet dobni. Ahhoz nem ragaszko­dom, hogy ön vezesse őket. — Értettem a parancsot, azonnal rajtolunk. Dorian másodjára akart elindulni, amikor az ügyele­tes jelent meg a képernyőn. — Kapcsolom a számító- gépes elemzőközpontot. Fiatal nő kezdett a mon­dókájába. — Dorian ezredes! A meg­adott utasítások alapján ele­meztük az eltűnt űrhajósok és tudósok listáját. Berger professzor hat évvel ezelőtt tűnt el, a Santilla nevű űr­hajóval. Vele volt Zeman ka­pitány és a Roose űrhajós. Valószínűnek tartják, hogy az űrhajó valami idegen test­tel találkozott és fölrobbant. — Aztán 8 évvel ezelőtt tűnt el a Florida, fedélzetén Arnold őrnaggyal, MacLloyd és Graham űrhajóssal. Szak­emberek szerint elromlott az irányító berendezésük és ez okozhatta a bajt. — Szintén nyolc éve tűnt el a Cyrus, fedélzetén Lemm kapitánnyal, valamint Halley és Robson űrhajósokkal. Szintén az irányító berende­zés hibájára gyanakodtak a szakemberek. — És végül, úgy tíz évvel ezelőtt eltűnt Larry profesz- szor. Nem tudni, hogyan, — Hogy érti ezt — kérdez­te Dorian. — Ügy ezredes, hogy nem űrhajóval tűnt el. Egyszer nem ment be a kutatóinté­zetbe és többet nem is talál­ták. — A családja? — Nem volt közeli hozzá­tartozója, ezredes úr. — Se felesége, se gyerme­kei? — Nem, uram. Nem nősült meg. — És nem keresték kellő alapossággal? — A kartoték szerint igen, de nem találtak semmit. Ez érdekes — gondolta Do­rian. — Nem tudja — kérdezte aztán — volt-e valami külö­nös ismertetőjele a profesz­szornak? — Ne haragudjon, ezredes úr, ezt nem néztem meg. ' — Tegye meg, kérem és jelezzen vissza. Egyébként köszönöm az információkat. Illetve valamennyi személy­nél nézzék meg, hogy van-e valami különleges ismerte­tőjelük. És még egyszer kö­szönöm. A félhold Indiában Míg a világ figyelmét _ a pandzsóbi szikhek lazariása kötötte le, India másik szö­vetségi álüiaimábant Maha- ra'strábain fellobbant a sokáig „takaréklángon” tartott hin­du—muzulmán ellentét. A Bombay kömyéíki za­vargásokban ártatlan és az összecsapásokon kívül álló emberek is életüket vesztet­ték, a maharasitrai városok­ban, Bhivandiban, Thanóban elvadult csőcselék fosztoga­tott és gyújtogatott, magáiban Bombayben pedig néhány napra teljesen megbénult az élet: aiz utcákon muzulmán és hindu fegyveresek cirkál­tak és mindenkit megtámad­tak, aki a másik közösséghez tartozott A sebesültek és ha­lottak száma százakra, ^ az anyagi kár százmillió rúpiák­ra rúgott. A körülbelül nyolcvanmil­lió muzulmán kisebbséget al­kot a 700 milliós Indiában; az országot hinduk irányít­ják. Ez nem mindig volt így: a középkor második felében, az indiai mogul császárság évszázadaiban a szubkoniti- nenst muzulmán uralkodó réteg kormányozta. Ennek a katonai eredetű arisztokrá­ciának az ősei nemzedékieken át húzódó véres harcban gyűrték maguk alá a hindu lakosságot. Bár a hódítási, a muzulmán félhold uralma eleve meg­mérgezte a két közösség vi­szonyát, a szembenállás nem volt mindig szükségszerű. Hinduk és muzulmánok békés együttélésének vonzó példá­ját nyújtotta Akbair mogul császár uralma. A korszakot azonban nem ő, hanem a fa­natikus muzulmán uralkodó, Aurangzeb jellemezte, aki — ahol csak tehette — lerom- bottastta a hindu szentélye­ket és köveikből mecseteket építtetett. A két felekezet szembenállása később el nem hanyagolható mértékben já­rult hozzá a csaknem három évszázados brit uralom sta­bilitásához. 1947-ben meg­szűnt a brit uralom, de az ad­dig egységes birodalom ket­tévált— Indiára és Pakisz­tánra. A felosztást hatalmas tömegek áittelepülése, mind­két oldalon véres pogromok, tömeggyilkosságok kísérték. Az Indiában maradt mu­zulmánoknak sokáig másod­lagos szerep jutott, a gazda­ság és a politika vezető tisztségeiből pedig mind a mai napig létszámuknál ki­sebb arányban részesülnek. Nem azért, mintha szándéko­san mellőznék őket; India hangsúlyozottan világi állam, a törvények tiltják a feleke­zeti megkülönböztetést. A hátrányos helyzet egy­szerűen abból adódik, hogy annak idején a muzulmán felső- és középosztály átte­lepült' Pakisztánba. Indiában pedig csak a szegényebb és iskolázatlanabb rétegek ma­radtak. A hatvanas évek második felétől azután egyre több in­diai muzulmánnak nyílt le­hetősége arra, hogy néhány évig valamelyik gazdag, öböl menti olajországban dolgoz­zon. A korábban koldussze­gény „vendégmunkások” összegyűjthettek maguknak annyi pénzt, amennyi ottho­ni, szűkebb környezetükben valóságos vagyonnak számí­tott. A pénzből üzletet vagy műhelyt nyitottak, följebb jutva ezáltal a társadalmi ranglétrán. Eközben azonban eLkerülhetetlenül szembe ke­rültek azzal a hindu társa­dalmi csoporttal, kaszttal, amely hagyományosan a mu­zulmánok által újonnan bir­tokba vett gazdasági terület­re „szakosodott”. Ezeket a hindukat saját szélsőséges csoportjaik — például a hírhedt félfasiszta Rastria Szvajam Szevak Szangh (RSS) — így könnyen a mu­zulmánok ellen ugraszthat- ták. Maharastrában valame­lyest eltér a helyzet India más vidékeitől; itt, a viszály sújtotta területen a munká­sok és napszámosok zöme muzulmán, míg a birtokosok és a tőkés vállalkozók java részt hinduk. A mindkét fe- lekezetbeli szélsőségeseknek, gátlástalan helyi politikusok­nak itt sem volt nehéz dol­guk, ha olajat akartak önteni a tűzre. Fontos tényező az is, hogy Bombayben és a többi ma- harastrai iparvárosban hosz- szú éveken át elkeseredett sztrájkharcok folytak, és a szakszervezetek, amelyek fe­lekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül tömörítik a munkásokat, tekintélyes erő­vé váltak. A zavargások mö­gött a jobboldal, a kor­mányzó nemzeti kongreszus párt helyi és országos ellen­felei állnak. Az ő érdekük az, hogy a városi és falusi szegénység szemében a fele­kezeti szembenállás elhomá­lyosítsa az osztályellenéteket, és hogy az országos választá­sok előtt India-szerte fölszí­tott vallási-nemzetiségi el­lentétek meggyengítsék Indi­ra Gandhi kormányát. Dorian belépett az ebédlő­be, Jacobson különmegbí­zott, Donovan és Halley su­gárszakértő vacsorázott. — Jó étvágyat, uraim! — mondta. — önnek is — felelte rá Donovan —, persze, ha tud enni ilyen szituációban. — Van-e valami újság? — kérdezte Halley. — Különös nincs, csak a számítógépes elemzőközpont megadta az eltűntek listáját. — És talált benne valamit? — Azt hiszem, igen. De majd vacsora után, ha mind­annyian együtt leszünk. Dorian a válságstáb min­den tagja előtt ismertette a névsort. — Egyik sem látszik érde­kesnek, csak az utolsó — mondta Hunmprey tábornok. — Mégiscsak különös, hogy egy professzor eltűnik nyom­talanul, mint egy tű a szal­makazalban. S nem tudja, Dorian, hogy ez a Larry mi­lyen kutatási területen dol­gozott? — De igen. Az Epszilon- program egyik munkatársa volt. — Akkor azt hiszem, meg is van a mi emberünk — mondta Jacobson. — Nem csodálnám, ha ő volna az a közleményt beolvasó férfi. — Ne ítéljünk elhamarko­dottan, uraim — mondta Do­rian. .... •v# •» Az ügyeletes jelentette, hogy ismét az elemzőközpont van a vonalban. — Nem volt nagy munka, ezredes úr — mondta a fia­tal nő. — Két személynél van a nyilvántartásban kü­lönös ismertetőjel feltüntet­ve. Az egyik Larry. — Na, ugye — mondta Humprey tábornok. — Tud­tam, hogy megvan a mi em­berünk. — Éspedig mi az? — kér­dezte Dorian. — A jobb arcán egy 3 cen­timéteres forradás van. — Azért húzott magára ál­arcot — mondta Halley. — Hogy ne ismerjük föl. — És ki a másik? — türel­metlenkedett Dorian? — Berger professzor — fe­lelte a nő. — Nem tudom, érdekes-e, amit mondok, csak annyi van róla felje­gyezve, hogy gégeműtétet hajtottak végre rajta. — Hát ebben valóban nincs semmi különös — mondta Donovan legyintve. — Ma­radjunk inkább Lánynál. Aztán Dorian szólalt meg: — Ügy érzem, valamelyest közelebb jutottunk a megol­dáshoz. És ideje is már, ura­im, hiszen vészesen közeleg a holnap. S annak is az öt óra nyolc perce. (Folytatjuk) ASbinií Meinl

Next

/
Oldalképek
Tartalom