Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-12 / 136. szám
1984. június 12. Kelet-Magyarország 3 Törvényességünk összhangja MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT, mondhatnánk úgy is, hogy hivatalba lépett államéletünk új, sajátos szerve: az Alkotmányjogi Tanács. Mint ismeretes: az országgyűlés a legutóbbi ülésszakán határozott a fölállításáról és választotta meg a tagjait, akik mindenkor magának az országgyűlésnek adnak majd számot a tevékenységükről, hiszen az Alkotmányjogi Tanács e legfelső törvényhozó testületnek alárendelve működik. Hazánkban a parlament az alkotmányosság védelmének is a legfőbb szerve, ám ezentúl ezt a jog- és feladatkörét a külön e célra létesített szerv segítségével gyakorolja. Ez a tevékenység elsősorban az ellenőrzésben nyilvánul meg. Légióként a jogszabályok és a jogi irány- mutatások alkotmányosságát kísérik ellenőrző figyelemmel, alkotmányvédő, törvényességet oltalmazó szervként. Az alkotmányosság védelmének jogrendszerünkben kiépített különféle biztosítékai működnek és jól funkcionálnak, továbbfejlesztésük azonban mindenképpen időszerűvé vált a jogrendszer különböző elemei közötti összhang megteremtése, illetve jobb érvényesítése érdekében. Jogrendszerünk harmóniája veheti már eleve elejét annak, hogy különféle, önmagukban egyébként helyes intézkedések — élhogyan hivatalosan nevezik: a különböző szintű jogszabályok — egymásnak esetleg ellent- mondjanak. Sok hibalehetőségre adhat alkalmat az egyre bonyolultabbá és differenciáltabbá váló életviszonyok széles körű szabályozása. Valamennyinek ezért összhangban kell lennie, mégpedig légióként magával a Magyar Népköztársaság alkotmányával, de ezen belül az alacsonyabb szintű jogszabályoknak a magasabb szintűekkel, a jogi irány- mutatásoknak pedig magukkal e. jogszabályokkal. az Állampolgári JOGOK VÉDELMÉT célozza tehát az újonnan létrehozott szerv munkássága. Talán ezért adódott, hogy némelyek számára nem volt világos, miért nem foglalkozik az Alkotmányjogi Tanács egyedi ügyekkel is, mint ahogyan különböző helyeken várták. Tudnivaló ugyanis, hogy hatásköre nem terjed ki a bíróságok, az államigazgatási és egyéb más szervek által elbírált egyedi ügyek felülvizsgálására. Éppúgy az ezekben az ügyekben hozott esetleges törvénysértő döntésekre sem. Azért nem, mivel — mint az előbbiekben jeleztük —‘ jól kiépített jogrendszer működik hazánkban, amelyen belül megfelelő jogorvoslati rendszer is érvényesül, tehát mindenkinek megvan a lehetősége, hogy sérelmével az adott felettes szervhez, fellebbezési fórumhoz forduljon. Egészen más azonban, ha bárki is valamely jogszabály vagy jogi iránymutatás alkotmányosságának a felülvizsgálatát látja szükségesnek, amikor például az ő ügyében annak alapján hoztak döntést Az Alkotmányjogi Tanácshoz ez esetben sem fordulhat ugyan közvetlenül a maga egyéni ügyéből kiindulva, de a közérdekű bejelentésekre és javaslatokra vonatkozó szabályok szerint az arra illetékes helyeken bárki tehet indítványt. Ennek kidolgozottak a maga érvényes útjai, szabályai. Az egyéni ügyek tehát — ha nem is közvetlenül — még is csak összefüggésben vannak az Alkotmányjogi Tanács létével, működésével. Kihat rájuk természetesen oly módon, mint minden más, vagyis a mi szocialista elveink szerint: a társadalmi és az egyéni érdek összhangja alapján. Törvénybe iktatott alkotmányunk tételei között szerepel, hogy „a Magyar Nép- köztársaság tiszteletben tartja az emberi jogokat”, de — amint arra Markója Imre igazságügyi miniszter országgyűlési expozéjában legutóbb rámutatott — e jogok gyakorlása elválaszthatatlan az állampolgári kötelességek teljesítésétől. E világos álláspont mintegy azt is magában hordozza, hogy a kötelességeiket teljesítő magyar állampolgárokat napjainkban nem érheti sérelem. Sem egyéni, sem közösségi. Nyilvánvalóan nem gondolhat senki arra, hogy egy csapásra mindenütt felszámolhatók a különféle kisebb-nagyobb igazságtalanságok, de ebben is a tendenciát, a szellemet kell szem előtt tartani. Azt a törekvést, amely arra irányul, hogy szilárd legyen a jogalkotás alkotmányossága és törvényessége. A nálunk érvényesülő irányítási rendszerben ugyanis —• —amint arra ugyancsak rámutatott a miniszter — széles körű társadalmi hatása van a jogszabályoknak, vagyis a legkisebb hiba is fékezhetően hathat a társadalmi és gazdaságig feladataink következetes megvalósítására. Ugyanakkor kedvezőtlenül befolyásolhatja az állampolgárok szemléletét, cselekvései, hangulatát. AZ ALKOTMÁNYJOGI TANÁCS működése, különlegesen fontos hivatása és folyamatos ellenőrző tevékenysége ezért irányul erre a leglényegesebb tényezőre. Ezzel egész társadalmunknak és benne minden egyedének minden dolgozójának a biztonságosabb, nyugalmasabb életét szolgálja. A Nyerges és Szíjgyártó Szövetkezet szakolyi részlegében az idén 5—6 millió forint értékben varrnak különböző bőrtáskát. Képünkön: készül a hordtáska. (Császár Csaba felvétele) Ha a pedagógus pártszervezet partner Közkinccsé tenni Ha a pedagógus pártszervezet felkészült, az iskolai közösség iránt elkötelezett'— nem pedig elszürkült, megfáradt — emberekből áll. számottevő alakítója lehet az iskolai életnek, elsősorban a nevelő-oktató munka, a tantestületi közösség jó légkörének. Milyen tapasztalatokat tükröztek a közelmúltban befejeződött, a tanévben végzett munkát ösz- szegező beszámoló taggyűlések? Melyek voltak a szinte mindenütt jelenlévő gondok és tennivalók? Sportpályák rugalmas burkolatát lehet összeállítani azokból a kis műanyag elemekből, amelyeket Kovács Jánosué készít a kállósemjéni Űj Élet Tsz műanyagüzemében. Sok hasznos észrevételt, javaslatot, bírálatot, a helyi nevelési programokban felhasználható tapasztalatot hoztak felszínre az idei beszámoló taggyűlések. A megyeszékhelyen, ahol a legtöbb pedagógus dolgozik, huszonhét alapszervezet 519 tagjának véleményét tartalmazta a vezetőség beszámolója. Ehhez az is hozzátartozik; akadtak einem mondott, vagy sablonvélemények is, ami szintén figyelmeztető kritikája a pártszervezet életközelinek éppen nem mondható munkájának. Igényesség, kritikai szellem Ignácz József, a nyíregyházi városi pedagógus-pártbizottság titkára úgy értékeli a beszámoló taggyűléseket; azok többségében tartalmas munkamegbeszélések voltak, a párttagok érettségét, igényességét, felkészültségét tükrözték. Kritikusan, de ‘alkotó légkörben a közös megoldásokat keresve vették számba az éves munkát. Az igényességre, a kritikai szellem erősödésére jellemző az is, hogy a 27-ből egy — nem is kis — alapszervezet taggyűlésén a tagság nem fogadta el az előterjesztett beszámolót, mert az nem tartalmazta az év munkáját, a legfontosabb tennivalókat. Ezért a taggyűlést a közeli napokban meg fogják ismételni. A párttagság dicséretére legyen mondva, hogy már ilyen is létezik. Az üres szó- cséplés, az általánosság, az állóvíz jellegű helyzetképfestés kora lejár. S ebben kik is lehetnének a kezdeményezők, mint a kommunisták. Mire figyeltek és figyelmeztettek a pedagógus-pártszervezetek7 Részben azokra a hibákra, amelyek a tantestületi és más szakmai fórumokon is gyakorta napirendre kerülnek. Az iskolák egy részeben mind több tanuló hiányzik, nem csökken, sőt emelkedik a bukások aránya, egyes iskolákban a 20 százalékot is eléri. Nem megnyugtatóan foglalkoznak a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyermekkel. Gyakori, hogy hétvégeken a tanulók felkészületlenül mennek az iskolába, a .,két műszakos” iskolákban a délutáni órákon fáradtak, nehéz a tantervi anyag elsajátítása. És még sorolták az egyébként ismert tüneteket. Nem azért, hogy elvegyék a szakmai vezetők kenyerét, vagy kioktassák őket. Keresték — mit tehet az iskolai munka hátterének jobbításáért a pártszervezet. Kiderült, nagyon is sokat. Változó tanár—diák viszony Több beszámoló taggyűlésen visszatérő motívumként mondták el a szakmai munkaközösségek-szerepének erősítését. Olyan szűrő lehet ez, amely segít eligazodni az egyéni nevelői teljesítmények értékelésében, az igazságosabb értékrend, szakmai presztízs megalapozásában. Különösen fontos — hívták fel a figyelmet a taggyűléseken — az osztályfőnöki munkaközösségek nevelési tapasztalatainak közkinccsé tétele, beépítése a nevelési programokba. A pedagógusok és a szülők kapcsolatának korszerű értelmezését — és gyakorlatát — is szorgalmazták a taggyűléseken. Lenyesegetés- re várnak az alibi, a formális pedagógus—szülő találkozók. Régi tapasztalat, hogy a nevelő jobban, értőbben közelít a diókhoz, ha alaposan ismeri a családi körülményeit. Jellemzőjük volt a beszámoló taggyűléseknek, hogy nem tértől és időtől függetlenül, hanem a saját iskola — a pártszervezet — meglévő adottságaira építve adott hasznos fogódzókat, amelyeket az iskolák vezetői jól be-> illeszthetnek az iskola nevelési-oktatási programjába Még a diákújságokban rejlő információs és nevelési lehetőség kihasználása sem kerülte el a felszólalók figyelmét. Elmondták azt is, hogy 1983— 84-es tanévben a megyeszékhely iskoláiban öt diákot vet4 következőképpen történt: a piros tréningruhás férfi sportolónak nézett ki. Egyszerre három másik férfival vitatkozott, akik körülvették, és lökdösni kezdték. Ha nem védekezik, a többiek bizonyára otthagyják. El is menekülhetett volna. A tréningruhás férfj azonban hadonászni kezdett az öklével, hogy védje magát az ütésektől, és hogy támadjon, de a másik három erre felbőszült. Az egyik balról, a másik jobbról akaszkodott neki, a harmadik pedig hátulról támadt rá ... A verekedés egyedüli tanúja én voltam. A pályaudvar peronja üres volt. Amikor a tréningruhás férfi a földre zuhant, éreztem, amint fejembe tódul a vér. Eszembe jutottak öreg tanítónk, Damjanov tek fel a párt soraiba, de még" nem minden iskolai pártalap- szervezetre jellemző hasonló. Mindez összefügg valamilyen szálon a korszerűen értelmezett tanár—diák viszonnyal, amelynek csiszolói a pártszervezetek is. Többek között mind több iskolában teremtenek érdemi tájékoztatási fórumokat a fiataloknak minden kérdésről, ami foglalkoztatja őket. Ősszel válaszolni kell egyébként is a kérdésekre a diákparlamenteken. Mennyivel meghittebb és eredményesebb, kisebb körben és kötetlenül véleményt cserélni a fiatalokkal. Értékes politikai nevelőmunka Ami meg szintén nem elhanyagolható : ahány pártcsoport, annyi sajátos körülmény. Néhol három, vagy ennél is több iskola párttagsága alkot egy alapszervezetet, ahol háromféle szakmai sajátosságot, munkahelyi körülményt kell figyelembe venni. Másutt — a nagyobb iskolákban — egy pártszervezetben vannak az ott dolgozó párttagok. A rövidesen befejeződő tanévben a megye- székhelyén lévő pedagófjus- pártszervezetek negyven százalékában változott a vezetőség. Elkelt a segítség a pedagógusok városi bizottságától és a városi pártbizottságtól is, hogy az érdemi feladatokra koncentráljanak, jó munka- megosztásban a szakmai, tömeg- és társadalmi szervezetekkel végezzék munkájukat A politikai, eszmei nevelőmunka nehezen és később mérhető, de előbb-utóbb tükröződni fog — a gyermekek személyiségében, eredményeiben. S ebben a pártszervezetek tagjainak igyekezete, tudása és tehetsége is benne lesz... Páll Géza szavai: az ember sohasem lehet közönyös. Kockázatot vállalva bár, de közbe kell avatkoznia .. A magukról megfeledkezett férfiakhoz rohan«■* m Tanúvallomás iám, a földön fekvő ember fölé hajoltam, és vissza- kézből pofon vágtam. — Te ámokfutó, nem vagy tisztában a saját erőddel, és egyszerre hárommal is verekszel? Nesze, hogy megjegyezd egész életedre... Nem maradhattam közönyös. A másik három még azt hiheti, hogy rokonszenTévé jegyzet II második boldog ember M agosligetnek volt „boldog embere”, Jóó György. Uszká- nak van boldog embere: Erdélyi Tibor. Elérzékenyültem vasárnap este, amikor a róla szóló portréfilmet néztem. Szatmár szép szíve, szép szava, szép szelleme sugárzott a műsorból, mely egy táncművészt mutatott be. Táncművészt? Talán ez nem is pontos megjelölés. Egy embert, aki sokra vitte mint szólótáncos az Állami Népi Együttesben, sikeres, mint fafaragó népművész, s boldog, mint családja tagja. Röpködtek a városnevek: Tokió, Kiotó, New York Mexiko-City — de mindhiába. Erdélyi Tibor Uszkán volt igazán otthon. A kis paraszti ház, a tisztességben megöregedett édesanya, a környezet — ez tette ragyogóvá a szemét Tibornak, olyan tisztán fénylővé, hogy senki nem kételkedhetett igazában akkor, amikor kimondta: boldog vagyok! Hiányoznak az ilyen filmek. Tisztelettel kell ide írni minden alkotó nevét: Szijjártó Csabáét, Halász Mihályét, Visi Péterét, Serfőző Mártáét, Nemes Miklósét és Jászi Dezsőét. Igaz filmet készítettek. Ott láthattuk a szatmári férfit — mert Erdélyi Tibor ma 52 esztendős —, aki bár mindig egy fázis késéssel indult, de mindig megvalósította álmát. Munkájában örömet, családjában erőt, erőfeszítésében próbatételt talált. Messzibb faluból alig indulhatott volna, de ha nem innen indul, akkor talán sosem visszi magával a hit, az erő, a kitar- jtás, a ragaszkodás ily sugárzó példáját. Csak néztem a portréfilmet, s sajnáltam, hogy immáron vége. Nézném újra, s szívem szerint vetíteném nonstop. Iskolákban, kollégiumokban, mindenütt, ahol fiatalok élnek, tanulnak. Mert Erdélyi Tibor élete szuggesztíven oktató. Tanít a haza szeretetére, a szatmári tájon keresztül egy nép tiszteletére, a tisztességre, a kitartásra, a becsületre. Ami sikert hoz, még akkor is, ha keményen megizzad, aki vállalja. Irigyeltem? Nem. Tiszteltem. (bürget) vet érzek az áldozat iránt. Még azt gondolhatják, hogy szemrehányást akarok nekik tenni a hallgatásommal ... hogy várakozó álláspontra helyezkedem, mivel nem tudom, mi lesz a küzdelem kimenetele... Ezért kevertem le egy nagy pofont a földön fet- rengö embernek, hogy megnyugtassam a másik hármat... ■ valamennyi ökölnyom közül, melyek ezen az estén a szerencsétlen ember arcán díszelegtek, az én pofonom mégis olyan volt, mint egy baráti simogatás. Bárhogy is a földön fetrengjen egy ember, bármennyire is agyon legyen verve, a különbséget azért érzi... Adamecz Kálmán fordítása
