Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-12 / 136. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. június 12. Csatazaj Paadzsábban B ombamerényietek, orv- _ lövészek akciói, több ezres kormányellenes tüntetések, gyújtogatások és utcai lövöldözések — hosszú idő óta ilyen és ehhez hason­ló jelentések érkeztek az In­dia északkeleti részén fek­vő Pandzsáb szövetségi ál­lamból. A krízis háttere dióhéjban is felvázolható. A fél magyaror- szágnyi területű Panzsábban élő, 17 millióra becsült szikh lakosság — amelyet elsősor­ban egyistenhívő és a kaszt­rendszert elvető vallása kü­lönböztet meg az indiai né­pesség többségét kitevő hin­duktól — évek óta megoldha­tatlan gondot jelent az új­delhi kormányzatnak. Indira Gandhi kabinetje ugyan min­dig hajlandó volt tárgyalni reálisabb követeléseik egy részéről, s a miniszterelnök számos kampromisszumos in­dítványt is tett, egyes radi­kális szikh áramlatok vi­szont nemcsak részleges auto­nómiát, hanem az Indiától való szinte teljes elszakadást tűzték ki céljukul. A szikh pártok a közelmúlt­ban túlléptek eddigi követe­léseiken, s egyfajta polgári elégedetlenségi mozgalmat hirdettek, (vagyis az állam­ból származó gabonaszállí­tások megakadályozását, az áram- és vízvezetékek meg­szakítását), Űj-Delhiben te­hát döntésre kényszerültek. Nem kétséges, hogy nehéz és fájdalmas döntés volt ez. Hi­szen Indira Gandhi mind ez idáig tiszteletben tartotta a szikhek fő szent helyének, az amritszari aranytemplomnak kiváltságait — annak ellené­re, hogy ott éveken keresz­tül kormányellenes fegyve­res osztagok találtak menedé­ket. A rendkívüli állapot be­vezetése, a kijárási tilalom kihirdetése után azonban nem volt más kiút: a hadse­reg rendfenntartást átvett egységei megrohamozták a templomegyüttest. A katonai akció sikeresnek bizonyult, ám hosszabb távú hatása mégis kérdőjelekkel terhes, mivel előfordulhat, hogy a „szentségtörő” intéz­kedés még inkább Űj-Delhi ellen fordítja a szikh lakossá­got. 25. — Hol étkeztek? — A termelőszövetkezet szállított ételt, teherautóval. — Kocsija van? — Igen. Egy szürke Wart­burgom. De alig használtam a forgatás alatt. — Senkire nem emlékszik az idegenek közül? Valami jellemző arcra? Feltűnő vi­selkedésre? Vida töprengett, őszintén. — Senkire különösebben ... rengeteg statiszta volt... pontatlanok, figyelmetle­nek ... Máté felállt. Búcsúzott. Tá­vozáskor egy pillantást ve­tett a fogason függő bőrzakó­ra. Fekete. Homályos lépcső­házban olajosnak látszik. ★ Tormás főhadnagy rendelt egy duplát, s elégedeten dőlt hátra a szokatlanul kényel­mes székben. Tulajdonkép­pen nem szerette az ilyen feladatokat, az összecsapáso­kat szerette, az éjszakai ve­szélyes bújócskát, hajszát, ül­dözést —, de azért ez a mun­ka most érdekesnek látszik. A Dolina kisvendéglőben ült, Halas Viola munkahe­lyén. Tiszta, rendes, faburko­lattal, népi díszítéssel. Szó sincs utószezon hangulatról. Péntek délután van, a hét­végiek is itt tanyáznak, de az optimisták az esős nyár után kellemes szeptemberben re­ménykedtek, s igazuk lett. Illatosán gőzölgő kávét tett elő a pincér. Tormás kutató- an körülnézett. A Szovjetunió a békés világűr megőrzésének híve Csernyenko válasza egy amerikai újságíró kérdéseire A világűr mdlitarizálása megakadályozásának elke­rülhetetlen szükségességét hangsúlyozta Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének elnöke Joseph Kingsbury- Smáth amerikai újságíró kér­déseire adott válaszaiban. Az alábbiakban közöljük a hétfőn közzétett kérdéseket és válaszokat. Kérdés: Az amerikai kong­resszus képviselőháza úgy módosította az 1985-ös költ­ségvetésből finanszírozandó Reagan-féle fegyverkezési programokat, hogy megtiltot­ta a világűrbe telepítendő amerikai műholdromboló fegyverek kísérletei anyagi fedezetét arra az esetre, ha a Szovjetunió és más álla­mok tartózkodnak az ilyen kísérletektől. Tekintettel a fentiekre, kész lenne-e a Szovjetunió kormánya az Egyesült Államokkal kölcsö­nös alapon még egy évre, vagy hosszabb távra befa­gyasztani a műhold-romboló fegyverekkel kapcsolatos kí­sérleteket? Válasz: Nyilvánvaló, hogy az amerikai képviselőháznak ez a döntése azt az aggodal­mat fejezi ki, amelyet az amerikai törvényhozók érez­hetnek amiatt, hogy a fegy­verkezési hajsza kiterjedhet a világűrre. Ez teljesen in­dokolt. A kérdés jelenleg az, hogy vagy sikerül megaka- dályozini a világűr militarizá- lását, vagy pedig a világűr az egész emberiséget fenye­gető veszély forrásává vál­hat. A Szovjetunió következe­tes híve annak, hogy a vi­lágűr továbbra is békés ma­radjon. E feladat megoldásá­nak elősegítése érdekében a Szovjetunió még a múlt év­ben egyoldalúan kötelezte magát, hogy nem telepít a kozmikus térségbe műhold­romboló fegyvereket, vagyis egyoldalú moratóriumot ren­delt el ilyen fegyverek tele­pítésére mindaddig, amíg más államok — köztük az Egyesült Államok — nem te­lepítenek bármilyen típusú műholdromboló fegyvert a világűrbe. Magától értetődő­en ez a kötelezettség a mű­holdromboló fegyverek kísér­leti felbocsátására is vonat­kozik. Ez a szovjet moratóri­um továbbra is érvényben van. Kérdés: Lehetne hatéko­nyan ellenőrizni a műhold­romboló fegyverek. kísérle­teinek befagyasztását, s ha igen, hogyan? Válasz: A Szovjetunió meg­győződése, hogy lehet, sőt rendkívül _ megbízhatóan el­lenőrizhető a műholdrom­boló fegyverek kísérleteinek befagyasztása a felek ren­delkezésére álló nemzeti mű­szaki eszközökkel. Emellett szólnak vezető amerikai szakértők is.­A Föld körüli pályára tele­pített műholdromboló fegyve­rekre vonatkozó moratóri­umot hatékonyan ellenőriz­hetnék a felek a kozmikus objektumok követésére szol­gáló és birtokukban lévő esz­közökkel. Ami a nem orbitá- lis műholdromboló rendsze­reket illeti, ott — az előbb említetteken kívül — igény­be lehetne venni az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió egyéb szárazföldi, tenge­ri és kozmikus rádióelektro­nikai eszközeit. Nem egyér­telmű helyzetekben infor­mációcserét és konzultáci­ókat lehetne folytatni. Szük­ség esetén más formákat is lehet találni. Amennyiben a felek való­ban érdekeltek a problémát érintő bármely kérdés, köz­tük az ^ellenőrzés kérdésének hatékony megoldásában, úgy azokat sikeresen lehetne rendezni a műholdromboló fegyverekről, valamint álta­lában a világűr militarizálá- sának megakadályozásáról folytatandó tárgyalásokon, amelyeket a Szovjetunió ja­vasolt. Nyíltan kijelentem: ez a politika kilátástalan és veszé­lyes, s csak a háborús veszély jelentős növekedéséhez ve­zet. Ezt nem szabad megen­gedni. Sürgős és hatékony intézkedések szükségesek a békés világűr megőrzése cél­jából. A Szovjetunió teljes egészében ezt az utat követi. Enrico Berlinguer életrajza Enrico Berlinguer 1922. május 25-én született a Szardínia szigetén levő Sassariban. A családjában megismert haladó-liberális szellem hatására már fiata­lon kapcsolatba lépett a fa­sisztaellenes csoportokkal. 1943-toan, 21 éves korában belépett az Olasz Kommu­nista Pártba, és nemsokára őt bízták meg az ifjúsági szervezet vezetésével. Egy évvel később letartóztat­ták, majd négyhónapos börtönre ítélték az antifa­siszta megmozdulásokban való részvételéért. Salernóban 1944 nyarán megismerkedett Patmiro Togliattival. A párt még ab­ban az évben Rómába hív­ta; tagja lett az Olasz KISZ titkárságának. Ebben az időben joghallgató volt, ügyvéd édesapja foglalkozá­sát kívánta folytatni. Élet­pályáján döntő fordulat kö­vetkezett be, amikor 1945- ben az OKP Központi Bi­zottságának tagjává válasz­tották. Rövid ideig a párt milánói vezetőségében dol­gozott. 1949-ben ismét Ró­mába szólították; őt bízták meg az ifjúsági szervezet irányításával, az Olasz KISZ főtitkára lett. Ebben a minőségében került Bu­dapestre 1950-ben, ahol a Demikratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség elnöke volt. A DIVSZ-ben töltött évek során jártasságra tett szert a nemzetközi politikában; sokat utazott, alkalma volt megismerni a szocialista országok életét. 1956-ban új feladatot ka­pott, az OKP központi párt- iskoláját vezette. Ezután több más fontos beosztás­ban dolgozott; titkárhelyet­tesként irányította a szardí­niái kommunisták munká­ját, tagja volt az OKP tit­kárságának, a pártközpont­ban a szervezeti ügyek tar­toztak hozzá. — Viola szabadnapos? — Nincs bent, kérem — válaszolt készségesen a fia­talember. — Szóval, itt még nem tud­tak semmit — konstatálta Tormás, és csodálkozott. Amit két ember tud, az már nem titok. Viola haláláról pedig sokan tudnak. A kávéfőző gép felé nézett. Magas, szőke, kontyos lány mérte a duplát, hideg tekin­tettel, kiszámított mosollyal. Viola nem ilyen volt. És va­lószínű gyűlölte a kávéfőző gépet. Ha egyáltalán tud ilyen lány gyűlölni. A pincér ott téblábolt kö­rülötte. — Mondjuk, hogy az va­gyok ... — mosolygott Tor­más. A pincér közelebb hajolt. — Igaz, hogy Viola film­szerződést kapott? Állítólag főszerep. Könnyű a nők­nek ... — a pincér megvető­en legyintett, és igazgatta az üres poharakat. — Viola- nem volt ilyen — mondta meggyőződéssel Tor­más. A pincér visszakozott. — No, nem is azért... ő szavalt, meg ilyesmi... le­het, hogy felfedezik, sztár lesz... de azért mégis azt mondom, a nőknek könnyű .. jön egy fiú, két csajjal, álom­szép kocsival, és mégis Vio­lán akad meg a szeme ... Fiú két csajjal? Álomszép kocsival? A pincért elszólították, de visszajött. — Megismerné a fiút, ha képet mutatnék? A pincér ránézett, más szemmel. Mint akiben ébre­dezik valami. — Minek az magának? Tormás leültette, elővette az igazolványát. — Nem tudom — válaszolt más hangon a pincér —, nem tudom, hogy megismerném-e Annyian járnak ide. A lá­nyokat inkább. Az egyiket alaposan megnéztem ma­gamnak. Ügy viselkedett, mint valami külföldi film­sztár. Feltűnően ki volt fest­ve, csörgette az ékszereit. Tormás elővett a táskájá­ból négy fényképet. Női ké­peket. Csinos nők mosolyog­tak a képről. A pincér rövid, de alapos szemlét tartott. Aztán az egyik képet az őrnagy elé tette. — Azt hiszem, ez volt az egyik lány ... itt is látszik, milyen beképzelt. Tamás döbbenten nézett a képre, a pincérre. — Szokott maga újságot olvasni? — kérdezte végül. — Népsportot, azt igen ... majdnem mindennap ... Valóban a Népsportban nem közölték annak idején a fényképet. Minden más lap­ban, igen. A képen örsi Szilvia mo­solygott titokzatosan. A koz­metikusnő, akit a Fortuna- szállóban ismeretlen tettes meggyilkolt. ★ Vitatkoztak hevesen. A szoba megint tele volt ciga­rettafüsttel. — El tudod képzelni, hogy a gyilkos az első áldozat je­lenlétében kezd ki a másik­kal? — kérdezte Máté Tor­mást, de inkább magát. — Ki tudja, mi volt az eredeti szándéka. Lehet, hogy akkor még semmi terve nem volt Halas Violával. — Vagy nem ő a gyilkos, és véletlen az egész ... Tormás személyleírást ho­zott a fiúról, szőke, közép- termetű, a kocsija vajszínű Opel. Máté érezte, hogy ekkora véletlen nem lehet Nem sza­bad lennie. A szőke fiúnak igenis köze volt Violához. Egy másik képet nézeget­tek. örsi Szilvia fiújának a fényképét. Szilviának viszo­nya volt egy beatzenésszel, de szakítottak. A képen egy fekete, hullámos hajú fiú volt látható, keskeny homlo- kú, álmatag. (Folytatjuk) Meghalt Berlinguer Achille Occbetto, az OKP titkárságának tagja a pártköz­pontban hétfőn bejelentette, hogy elhunyt Enrico Ber­linguer, az OKP főtitkára. Röviddel korábban a római rádió műsorát megszakítva közölte a hírt. Enrico Berlin- guert szerdán temetik. Ezzel kapcsolatban hétfőn délután rendkívüli ülést tartott az OKP vezetősége. Először 1968 májusában ták. Azóta valamennyi párt­választották meg parla- kongresszus megerősítette e menti képviselőnek az OKP tisztségben, római listáján; képviselői Enrico Berlinguer Kádár mandátumában valamennyi Jánosnak, az MSZMP KB választáson megerősítették első titkárának meghívásá- — minden alkalommal nagy ra 1977. szeptember 30-tól szavazataránnyal. október 3-ig baráti látoga­A XII. pártkongresszuson, tást tett Magyarországon. 1969-ben az OKP főtitkár- Könyve „Válogatott beszé- helyettesévé, a XIII. kong- dek és írások” címmel 1976- resszuson, 1972-ben pedig a ban magyar nyelven is párt főtitkárává választót- megjelent. Az MSZMP Központi Bizottságának részvéttávirata Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának Róma A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a magyar kommunisták, egész népünk mély meg­rendüléssel értesült Enrico Berlinguer elvtársnak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának, a nemzetközi kom­munista mozgalom kiemelkedő személyiségének haláláról. Osztozunk az olasz kommunisták, a demokrácia és a ha­ladás híveinek gyászában. A magyar kommunisták nagyra értékelik azt a fá­radhatatlan és áldozatos tevékenységet, amelyet Enrico Berlinguer elvtárs az olasz kommunista mozgalom kü­lönböző posztjain, majd a párt főtitkárának tisztségében az olasz társadalom demokratikus vonásainak erősítése, a dolgozók jogainak védelme és kiterjesztése érdekében fejtett ki. Tisztelettel tekintünk vissza arra a sok évti­zedes munkásságára, amely nagymértékben hozzájárult az Olasz Kommunista Párt tekintélyének és befolyásának növekedéséhez. Berlinguer elvtárs személyében olyan ki­váló forradalmárt, nagy tehetségű politikust gyászolunk, aki alkotó szellemű politikai és elméleti tevékenységével jelentősen előmozditotta az olasz társadalom előtt álló feladatok megoldását. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága elvtársi együttérzéséről biztosítja az Olasz Kommu­nista Párt vezetését és tagságát. Meggyőződésünk, hogy az olasz kommunisták Berlinguer elvtárs értékes életmű­vét is felhasználva eredményesen folytatják következetes küzdelmüket a demokrácia, a szocializmus és a béke egye­temes ügyéért. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága nevében KADAR JÁNOS, a Központi Bizottság első titkára A népi Lengyelország 40 éve AZ INTERPRETS LENGYEL SAJTÓÜGYNÖK­SÉG ÉS A KELET-MAGYARORSZÁG KÖZÖS PÁLYÁZATA Most és a következő öt héten egy-egy alkalommal cikk talál* ható lapunkban Lengyelországról, a végén két kérdéssel, totó- szerűen három válaszlehetőséggel (1, x, 2). Kérjük, a válaszokat gyűjtsék össze és együtt küldjék be a következő címre: Lengyel Kultúra 1065 Budapest, VI., Nagymező utca 15. A beküldési ha­táridő: 1984. július 31. A jó megfejtést beküldők között a következő díjakat sorsol­ják ki: fődíj: kétszemélyes, négynapos tartózkodás a varsói Fórum-szállóban, oda-vissza ingyenes repülőjeggyel. További dí­jak: 20 értékes lengyel népművészeti tárgy, az Interpress, az Orbis, a LOT és a budapesti Lengyel Kultúra ajándékai. Sorso­lás: 1984. augusztus 15-én, a nyertesek névsorát augusztus 20-a után lapunkban közöljük. Potenciál és távlatok Q A népi Lengyelország az el­múlt négy évtizedben elért ered­ményeit az utóbbi esztendők­ben felmerült nehézségek elle­nére sem vonhatja kétségbe senki. Lengyelországban az elmúlt 40 esztendőben több mint 500 nagy és több ezer kisebb Ipari üzem épült, a nagyobbak gép­parkját a 70-es években fel­újították és korszerűsítették. Üj ásványi nyersanyaglelőhe­lyek egész sorát tárták fel: az ország keleti részében. Lubin környékén a szénmedencét, az alsó-sziléziai Lubin és Glogow körzetében a rézbányákat, és még sorolhatnánk a példákat. A kőszénbányákból ma évi mintegy 200 millió tonna szenet hoznak felszínre. barnaszén­ből kb. 45 millió tonnát, a vil- lamosenergia-termetés 130 mil­liárd kilowatt (most épül az el­ső atomerőmű Zamowiecben). Nyersacétból 18—20 millió ton­na, tiszta rézből több mint 360 ezer tonna, gépkocsiból (sze­mély- és „tehergépkocsi, vala­mint autóbusz együtt) mint­egy 100 ezer darab az éves ter­melés. Az elmúlt 40 esztendő során Lengyelországban számos új iparág jött létre. Ezek évente több mint 400 ezer magnetofont, kb. 600 ezer televíziót (ezen belül 200 ezer színes tv-t), több mint 2,1 millió rádiót, továbbá számítógépeket és számítógép­kiegészítő berendezéseket, 1982 óta pedig mikroprocesszoro­kat állítanak elő. Aránylag ma­gas fejlettségű a lengyel szer­számgépipar. Ami Lengyelország élelmi- szergiazdasági potenciálját il­leti. erről is szemléltetésképpen néhány adat. Az országban je­lenleg évente több mint 22 mil­lió tonna gabonát takarítanak be. A gyümölcstermés nagy­ságát tekintve (ami pl. almá­ból 2—2,5 millió tonna) Lengyel- ország az európai országok él­vonalába tartozik, s ugyancsak fejlett a zöldségtermesztés. A Lengyel Népköztársaság gazdasági életének a fellendí­tésében fontos szerepe van a vállalatok önállóságára, önfi­nanszírozására és önigazgatá­sára épülő gazdaságirányítási rendszer általános reformjának, amelyet 1982-ben vezettek be. Ugyancsak fontos a szerepe a szocialista közösség országai­val folytatott. mindinkább szorosabbá váló gazdasági együttműködésnek és árucse­rének. A feladatok; amelyek a len­gyel nép előtt állnak, természe­tesen, még nagyok Valóra váltásuk sok éves munkát és komoly ráfordításokat Igényel. KEKDESEK I. Lengyelország legfőbb nyersanyagkincse a kőszén. Mennyit termelnek belőle évente? I. 50 millió tonnát, x. 100 millió ton­nát, 2. Mintegy 200 millió tonnát. II. Mikor vezették be Lengyelországban a gazdaságirányítási rendszer általános reformját? 1. 1975-ben, x. 1982-ben, 2. 1965-ben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom