Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

1984. június 30.^^ KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Tisztelt Mérnök Úr! Munkatársai közül egyeseket meg­döbbentett, másokat elgondolkoztatott, amikor az egyik reggel az ön nevét és új beosztását pillantották meg az iroda ajtaján. Lekerült a régi főnök neve az ajtóról, s megjelent helyette az öné. Réztáblán (!) rajzolt, vésett betűkkel, s alatta a rang, az új beosztás: főosztály- vezető. Hivatalosan ugyanis a mai napig nem tudatta, nem közölte senki a főosztály dolgozóival: Önt előléptették. Úgy tud­ták az emberek, hogy amíg az addigi főosztályvezető táppénzen van, addig ön csak megbízott. Emiatt gyanítják, hogy önkényesen hagyta el új beosztása elől az mb-t, s hogy régen készülhetett a névtábla kiszögezésére, hiszen egy ilyen míves munka elkészítéséhez még egy kiváló vésnökmesternek is időre van szüksége. Közel egy esztendeje húzódik a szék­ház tatarozása. Falakat bontottak, iro­dákat nagyobbítottak, festettek, par­kettáztak, tapétáztak, lambériát ké­szítettek. Egyszóval volt rumli, fel­fordulás jócskán. Osztályok köl­töztek új helyre, munkatársakat csoportosítottak át, új osztály- és főosztályvezetőket neveztek ki, illetve mentettek fel vagy éppen nyugdíjaztak. Korszerűsítették a belső irányítási rend­szert. ön ezt az időszakot használta ki az önelőléptetésre. Kezére főleg az játszott, hogy időközben a megfeszített munka, a sok idegfeszítő stressz miatt szinte az egyik napról a másikra „robbant” le a főnöke. így került ön a helyére, megbí­zott főosztályvezetőnek! Kinevezve ma sincs. Ezt a rangot egyelőre jogtalanul használja, nem kevés kollégája megdöb­benésére. És nagyon remélik, hogy az igazgatót ugyancsak elgondolkoztatja ezek után: bizalmat szavazzon egy olyan — igaz kiváló képességű — becsvágyó embernek, akit a rangmánia elragadott? Jellembeli fogyatékossága a rangkór­ság. Nem keveseket kerített már hatal­mába, s azt is tudjuk: a csúcsra tartókat könnyen maga alá temeti az emberek által megvont bizalmatlanság lavinája. Karrierek törnek derékba, mert a becs­vágyók gőg jé és hatalmi mániája elvi­selhetetlen légkört teremtett környeze­tük, beosztottjaik számára. Az ilyen tí­pusú vezetők elveszik az emberek­től a levegőt, az oxigént. Az ember méltósága a szerénysége. S hogy ismerünk olyan embert is, akinek a névkártyája valósággal hemzseg a tu­dományos fokozatoktól, különböző funkcióinak felsorolásától? Magam is álltam már várakozva olyan vezető irodája előtt, akinek az ajtaján elegáns keretben olyan rangok, címek, tudományos fokozatok sora szerepelt, hogy a földi halandó ugyancsak meg­gondolta magát, ha korábban be akart kopogtatni. A cezaromániások, a hata­lom és rangfitogtatók előbb-utóbb meg­méretnek mind jobban kiteljesedő de­mokratikus közszellemünk mércéjén és könnyűnek találtatnak. Ismerek olyan vezetőt is, aki évek óta, — kinevezése után is abban a szo­bában dolgozik igazgatóként is, ahol mérnökként szolgálta a vállalat ügyét. S még a névtáblát sem változtatta meg. Van barátom, aki restellkedve költözött át a testületi szavazás után a funkci­óját (!) megillető irodába. Tudom, akik felkeresték, így gratuláltak neki: ma­radj meg annak, aki voltál, s akkor őrizni fogod az emberek bizalmát. A neves angol írónő Charlotte Bronte mondta: „sokkal okosabb, ha az ember türelemmel elviseli azt, ami csak neki fáj, mint ha hirtelenében olyat tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik". Ezt mérnök úr sajnos már érzik az ön munkatársai. Ne csodál­kozzék hát, ha azt tapasztalja, máris el­fordulnak öntől. A gőg, az embereket levegőnek tekintő beképzeltség, a nagy­képűség, az önmutogatás, a csalhatatlan- ság megdermeszti a légkört, s befa­gyasztja a bizalom csatornáit. Fityeghet az ön míves réztáblája az ajtón, nem nézik semmibe. Ilyen vezetőkre embereket bízni, hatal­mat adni a kezükbe, vétkes könnyel­műség lenne Obermáyer Mihállyal, a megyei tanács munkavédelmi felügyelőjével a mezőgazdasági balesetekről £ A közelmúltban elhangzott egy olyan “ nyilatkozat, miszerint a mezőgazdaság­ban növekedett a balesetek száma. A ki­esett, táppénzes munkanapok aránya meghaladta az előző évit. — Szerintem ez túlzott fogalmazás. Az or­szágos baleseti statisztika sem romlik állan­dó jelleggel, a megyei sem. Ha a közelmúlt adatait nézzük, országosan 1980-ban a há­rom napon túl gyógyuló üzemi balesetek szá­ma 2X119 .volt, 1981-ben 25 90Í; éá"T982-ben 26 092, valóban növekvő az arány. Szabolcs- Szatmárban a termelőszövetkezetekben 1980- ban 1445, 1981-ben 1826, 1982-ben 1822 bal­eset történt. 1983-ban 2016 mezőgazdasági dolgozó szenvedett balesetet. A Ez egyértelmű. Ezek szerint, mármint a számok alapján a grafikon szára emel­kedik. Miért mondta azt, hogy a bal­esetek számának növekedése nem egy­értelmű? — Tizenhat éve látom el itt a feladatom. Akkor abban az időben a balesetek száma 3000—3400 volt. Hasonló arányban magas az országos is. Tehát az elmúlt évek baleseti statisztikájának romlása nem egyértelmű. Attól függ, milyen időszakhoz viszonyí­tunk. Vannak más okai is az úgynevezett statisztikai romlásnak. Ez a jogszabály. A balesetek gyakoriságának növekedéséhez az is hozzájárult, hogy az üzemi balesetek esetén a korábbi 75 százalékos táppénz he­lyett most 100 százalékos keresettérítésben részesülnek a sérültek. Ez jó, hiszen ezáltal a dolgozók érdekvédelme javult. Az új jog­szabály által azonban bővült az üzemi bal­esetnek nyilvánítható események köre is. Ha ma valakit munkába menet vagy munkából hazafelé igyekvés közben ér baleset, üzemi balesetnek számít. Mi történt tehát? A dol­gozónak jelenleg jól felfogott anyagi érdeke, hogy sérülését azonnal jelentse, következés­képpen a feltárt balesetek száma nőtt, a statisztika romlott. A Kevesebb volt a csonkulásos vagy halá- w los balesetek száma? — így is fogalmazhatunk. 1980-ban kilenc csonkulásos baleset történt, a következő években hét-hét. Halálos baleset 1980-ban hat volt a megyében, rá egy évre 14, 1982- ben tizenegy és 1983-ban 10. Az elmúlt évi halálos balesetek közül négy munkahelyen kívül történt. Mint mondtam, az új jogsza­bály szerint üzemi balesetnek számít az is, ha az esemény munkába menet, vagy útban hazafelé történik. Tavaly négy gázolás tör­tént. Egy gépkocsivezető személye hosszú ideig felderítetlen maradt. £ Cserbenhagyás? — Nem egészen. A munkába igyekvő éj­jeliőrt egy teherautó pótkocsija gázolt ha­lálra. A gépkocsivezető nem észlelhette az eseményt, hiszen már túlhaladt a férfin, amikor az a kerekek alá esett. Az áldozat­nál kimutatható volt az alkoholfogyasztás. Három közúti balesetnél részben a gépkocsi- vezetők figyelmetlensége, az útszakasz rossz megvilágítása, illetve a gyalogos és kerékpá­rosok fegyelmezetlen közlekedése okozta a bajt. A többi hat halálos végű baleset, me­lyek az elmúlt évben történtek egyediek, egymástól eltérőek. Egy traktoros úgy lelte halálát, hogy gépével a csatornába fordult. A traktor vezetőfülkéjén nem volt védőkeret, a vezető az összenyomódott fülkébe szorult, az alig húsz centiméteres vízbe fulladt. Másik eset, hogy a fogatos lórúgástól halt meg. A Arra nemigen gondol az ember, hogy W napjainkban lórúgás is fenyegeti. Gya­kori az ilyen baleset? — Eléggé. Igaz ma már a mezőgazdasági termelésben elsősorban a gépeké a szó, de szép számmal maradtak fogatok, főként a háztáji segítésére, másrészt olyan munkára, amelyet gépekkel nem lehet megoldani, vagy nem gazdaságos. Tartanak lovakat a mező- gazdasági üzemek sportcélokra is. Tehát bő­ven akad még ló a megyében és sajnálatos, hogy évente két-három súlyos, vagy halálos baleset lórúgástól ered. A már említett lórú­gáson kívül két fogatos úgy halt meg, hogy leesett a szekérről. És most hadd mondjam el a legtragikusabb és egyben nagyon tanul­ságos baleset történetét. Juhokat oltottak az egyik üzemben, májmétely kór ellen. Hogy gyorsabban menjen a munka, a fiolákat egy­más után ürítették ki egy vodkásüvegbe. Az oltás befejeződött, az üvegben azonban 180— 200 gramm gyógyszer maradt, és a helyszí­nen hagyták. Később az ellenőrzést végző ál­latgondozó megtalálta az üveget, a mérget vodkának vélte és felhajtotta. Amikor ráta­láltak már nem lehetett rajta segíteni. íz oltás befejeződött, az üvegben azonban 180-200 gramm gyógyszer maradt, és a helyszínen hagyták- Később az ellenőrzést végző állat- gondozó megtalálta az üveget, a mérget vodkának vélte és felhaj­totta. Imikor rátaláltak, már nem tehetett rajta segíteni. A A halál mindig tragikus, kiváltképp, ha w értelmetlen. Viszont az elmondott pél­dákból arra lehet következtetni — a fo- gatosok esetében főként —, hogy az italnak nagy szerepe van a tragédiák­ban. Van erre adat? — Ha a statisztikákat nézzük, akkor az al­koholos befolyásoltság miatt elszenvedett üzemi balesetek mértéke nem nagy, az ösz- szes balesetek három százaléka. Éz is sok. Mindenesetre az utóbbi években e területen nagy a fejlődés. Amióta a jogszabály lehető­vé teszi, sőt előírja az üzemvezetőknek az alkoholszondás ellenőrzést, vitás esetekben a véralkohol laboratóriumi vizsgálatot, több a fegyelmi, kevesebb a baleset. Sajnos van­nak üzemek, ahol nem tulajdonítanak kellő jelentőséget az ellenőrzésnek. Ott a dolgozók már munkába is alkohol hatása alatt mennek és mert laza a munkafegyelem, a munkahe­lyeken is italoznak. Nemegyszer drágán fi­zetnek érte. ft Ha nem az italozás a balesetek legfőbb okozója, akkor mi? Hol, melyik munka- területen történik a legtöbb sérülés? — Vezet az állattenyésztés az összes bal­esetek 18—20 százalékával. Az állattenyész­tés, például a tehenészet, a gépesítés ellené­re is kézimunka-igényes. Hiába van meg már a legtöbb háztájiban is a fejőgép, a fe- jés elképzelhetetlen automatikus folyamat­ként. A tőgymosás, tejellenőrzés, a fejőkely- hek felhelyezése, ez mind igényli az ember és az állat közvetlen kapcsolatát. És mi­lyen a jószág? Szeszélyes, kiszámíthatatlan, elég egy légycsípés, hogy rúgjon, döfjön, vagy olyan mozdulatot tegyen, amellyel fal­hoz szorítja a gondozót. Szállításkor szintén sok a baleset. Az állat az új, számára szokat­lan körülmény között ideges, fél, megvadul. Képzeljünk el egy 500—600 kilogrammos hí­zott bikát. Ha az megvadul, két-három em­bert !’ ’ ' kedvére rángat és megtörté­nik a .. . . * — Sokan — mert a mezőgazdasági terme­lés erősen gépesített — arra gondolnak; a bal­esetek többségét a gépek okozzák. Nincs így. Az esetek 10—12 százaléka kapcsolódik a gépekhez. E területen a munkagépek a veszélyesebbek, de csak akkor; ha a menet- közbeni hibaelhárítás szakszerűtlenül törté­nik. Nem egyszer történt már baj azért, mert a traktorról kardántengellyel meghajtott bá­lázót vagy más munkagépet úgy javították, hogy a meghajtást nem állították le. A trak­torosok erre azt mondják, a gépjáratás a gép működésének megfigyeléséért szükséges. Ez kifogás, a meghibásodott gépet, alkatrészt úgy is be lehet állítani, ha kézi meghajtás­sal ellenőrzik az egyes részeket. Ez fárasz­tóbb, nehezebb, viszont a sérülés kizárt. A szövetkezeti gazdálkodásban egyre nagyobb arányú az ipari termelés, vagy ahogyan közismert, a melléküzemági te­vékenység. Mennyiben részes ez a bal­eseti statisztika alakulásában? — Nem olyan mértékben mint egyesek gondolják. A kimondottan ipari üzemekben, varrodákban, finommechanikai részlegek­ben sokkal biztonságosabb a munka, mint teszem azt a gyümölcsöskertekben. Almát szedni, létrára és fára mászni nemcsak nehe­zebb munka, de veszélyesebb is. Mindezek ellenére a melléküzemágakban az összes balesetek 15 százaléka történik. Hangsúlyo­zom, főként a hagyományos melléküzemek­ben, a fafeldolgozókban, lakatosüzemekben gyakoriak a sérülések. Idén már két cson­kulásos baleset volt, mindkettő fűrészüzem­ben. Két dolgozónak vágta le az ujját a sza­lagfűrész. És nem mindig a dolgozó a hibás. A balesetek száma és súlyossága összefügg a szerszámok elégtelenségével, kopásával, a lá­dakészítéshez használt anyagok minőségével is. A Nem beszéltünk még a mezőgazdasági w termelés nagy területéről, a kertészke­désről és ennek velejárójáról a növény- védelemről. A kémiai szerek mennyi bajt okoznak? — Az elmúlt évek legnagyobb fejlődését ennél a termelési ágnál tarthatjuk számon. A növényvédő szerek tárolását, felhasználá­sát szigorúan ellenőrzik. Vannak előírások és ezek végrehajtását a növényvédő-állomás és a KÖJÁL szakemberei rendszeresen szá- monkérik. Az említett két intézmény jól képzett dolgozói rendszeres szakmai segítsé­get is adnak az üzemeknek, megfelelő, jól képzett az üzemi szakmunkásgárda is, a mű­szaki fejlesztés színvonala elfogadható. Az összes üzemi baleseteknek 1—2 százaléka történik kémiai szerektől. Sajnos ezeknek a baleseteknek a súlyossága nagy. A Eddig arról beszélgettünk, hány baleset w történt, melyek a legveszélyesebb üze­mek, munkaterületek. A baleset emberi, sokszor családi tragédia. De amit meg- érez az egyén, a család, az a gazdálko­dásra is hat. Milyen mértékű megyénk­ben a termelőszövetkezetekben a kiesett munkanapok száma? — A táppénzes napok aránya országosan és megyei szinten egyaránt növekszik. Ná­lunk ez évi 50—60 ezer munkanap, megfelel egy termelőszövetkezet éves munkaerő-szük­ségletének. A termelési érték kiesése 100 millió forint körül van. De nem is ez az iga­zán nagy gond, hanem az, hogy a munka szervezésében, a termelésben a munkából kiesetteket nehéz helyettesíteni. Ebből sok­helyütt és gyakran nagyobb károk keletkez­nek, mintsem az árbevétellel jelezni lehetne. Az igazság kedvéért itt azt is meg kell je­gyezni, hogy az országos mezőnyben a ki­esett munkanapok számát tekintve mi nem állunk rosszul. 1982-ben Szabolcs-Szatmár- ban 1000 főre számítva 872 munkanap esett ki, az országos átlag 1170 munkanap volt. A Mi a teendő? Az esztendő felénél járunk ^ és máris volt halálos, csonkulásos bal­eset, a háromnapon túl gyógyuló sérülé­sek száma öt hónap alatt 750 volt. A munka neheze, a betakarítás viszont most kezdődik. Mit kell tenni? — A munkavédelem sokoldalú és össze­tett feladat; és nemcsak a mindennapi mun­kának van jelentősége, de hosszú távon is gondolkodni kell. Már évekei ezelőtt is az volt a véleményem, hogy a legnagyobb erő és lehetőség az oktatásban, a vezetők és dol­gozók továbbképzésében, felkészítésében van. Történtek ilyen erőfeszítések. Az utób­bi években számottevően javult a termelő- szövetkezetekben és tsz-társulásokban a munkavédelem és ebben szerepe van annak is, hogy a munkavédelmi előadók képzett­sége ma már elfogadható. Száztizenöt mun­kavédelmis rendelkezik főiskolai, illetve szakmunkás-bizonyítványai. Alapfokú, kö­zépfokú és felsőfokú munkavédelmi képesí­tése 86 dolgozónak van. Ez utóbbi szám azt is jelenti, a képzésben van még tartalék. A Rendelet volt arról, hogy az üzemeknek w határidőre új munkavédelmi szabályza­tot kell készíteni, a szabályzat alapján a felső és középszintű vezetőknek, de a dolgozóknak is vizsgázni kellett. A vég­rehajtás 1983-ban volt esedékes. Meg­történt? — Az új üzemi munkavédelmi szabályza­tok elkészültek. Ezeknek gyakorlati végre­hajtása jó ütemben történik. A felsőszintű vezetők továbbképzésében és vizsgáztatásá­ban 1020-an vettek részt. A középvezetők és a vizsgához kötött munkakörben dolgozók háromnapos előkészítő tanfolyam után tet­tek vizsgát. Ez jó alap volt a munkavédel­mi feladatok megismeréséhez, végrehajtásá­hoz, de ez önmagában kevés lenne ahhoz, hogy a munkavédelmi helyzet számottevően javuljon. Munkahelyeken a rend és a fegyelem állan­dó szilárdítása legalább annyira fontos, mint a munkavédelmi szabályzatok ismerete. A munkavédelmi ellenőrzések eddig is szigo­rúak voltak, bizonyítja, hogy a munkavé­delmi felügyelők 1982-ben is 180 cél-, alap- és utóvizsgálatot végeztek, 22 esetben kez­deményeztek fegyelmi és szabálysértési eljá­rást. Munkavédelmi okból 48 gépet, 9 üze­met állítottak le. De ha azt akarjuk, hogy tovább javuljon a dolgozók testi épségének védelme, akkor a műszaki munkavédelmi el­lenőrzések feltáró, számonkérő jellegét még fokozni kell. 9 Köszönöm az interjút. Seres Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom