Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
ÁLLOMÁSOK OLVASÁSRÓL gnagyobb áldás, amit tói kapunk ..., az ol(Plutarchosz) az emberiség olvas, (Victor Hugo) í olvasás közben tud- z ember' hogy mi hagyhatott volna ol- il. (Raabe) den könyv egy kis volt, amely feljebb attól az emberhez, a fogalmához és áhítá(Gorkij) AZ OLVASÓHOZ (vallom: jobb szereni, mint írni. Azon a puszta szigeten, ame- gyakran szoktak fel- lönböző tételek példá- - írás nélkül csak ki- 'alahogy, de olvasás ;m. (Bálint György) ilyen könnyű álmodni vről, éppen olyan ne- ilni azt. (Balzac) áss, de ne azért, hogy út cáfolnod és tagad- í azért, hogy legyen ined és magadénak ; hanem, hogy legyen nei elen, hogy a betűtől ^an, hanem az, hogy cépre ugrál, folyton s az elmélyültség, a Ikezés ellen hat. 8-as új tanterv életbekezdve új módon tanítani az olvasást új módszer? Le lehet- hogy mi a különbség a és a szóképes olvasás szávai kezdődő han- slemző-összetevő mód- ött, hogy mi az a Lo nódszer, amelyről a i többször is szó Mindez azonban belső kérdés, mint az is, iként alakult az olva- is egész története az napjainkig. A szülőket rdekli — a társadalom is érdektelen —, csu- égeredmény a fontos: i elérni, hogy gyerme jelek titkától eljussa- értelem világosságáig. iagyar pedagógus azt iha, hogy „minden ;es, épeszű gyerek így :y, előbb vagy utóbb, s arra, hogy megta- olvasni”. Megnyugtató, magyar pedagógia eb evidenciából indul ki, k, nem bonyolítja túl ;ás tanítását, tanulását, ínyám idestova száz ije tanult meg olvas- cor a könyv fölé hajolt, félhangosan betűzte a t. Kislányom némán és futja át a képregé- )ckáinak a föliratait, k közül ki olvasott, ki >bban? Az aki többet ;tt; az, aki többet meg- ez a legfontosabb. Kis- — remélhetőleg — negért a szövegből és a 1 is. Gy. L. mit fontolóra venned és elmédben forgatnod. (Bacon) — Elvárom az olvasótól, hogy ő is fejtsen ki annyi erőt a megértés, mint a költő a megértetés érdekében. Csodálkozom azon, aki a mélységhez rögtön liftet igényel. (Illyés Gyula) OLVASÓ AZ ÍRÓHOZ — Olvasásra csak azok a költők érdemesek, kiknek munkáit gyönyörködve lehet olvasni. (Arisztotelész) — Amikor egy író beszél, mi olvasók a mellére tesszük a fülünket, hallgatózunk. (Lev Tolsztoj) — Nem fogok többé olyan írót olvasni, akin felismerni, hogy könyvet akar írni, hanem csak olyanokat, akiknek gondolatai akaratlanul lettek könyvvé. (Nietzsche) GONDOLATOK A KRITIKUSRÓL — Tökéletes megértői csak akkor lehetünk egy könyvnek, ha személyünk megháromszorozódik: legyünk egyazon időben szerzője, olvasója és kritikusa is. (Emile Faguet) — A kritikus az az ember, aki tud olvasni és másokat is megtanít olvasni. (Saint-Benve) — Néha az utált kritikus kritikája szeretteti meg velünk a kritizált könyvet. (Jules Renard) — Hogy egy könyv jó legyen, ahhoz szeretnünk kell azt, ami a legfőbb benne, az alapeszmét. (Lev Tolsztoj) összeállította: Tidrenczel Sándor Vera Cardot kiállítása Megnyílt a franciaországi Vé- ra Cardot kiállítása Budapesten, a Dorottya utcai kiállítóteremben. Képeink a kiállításon készültek. Nö NYAKÉKKEL B. KISASSZONY OSZTOJKAN BÉLA: Korán kelő lányok Tiszta szemű Bszikék kicsit búsak álmosak jönnek mint az őzikék illatosak lányosak Rejtik kicsiny emlőiket rezegtetik csengőiket hogy sietnek hogy szaladnak jönnek jönnek mennyin vannak Lábuk lángos kardvirág mégis bodorul a rét rajtuk hasal a világ hej tengernyi Margaret SÓSTÓI ÉREMMŰVÉSZTELEP '84 Az áldozat megtérül örülnünk kell, hogy van Nyíregyházának művésztelepe. Lelkendezésem nem egyszerű stiláris fogás, hanem a tényeket ismerő tudósító örömteli hangja, mert mostanában gyakrabban találkozunk anyagi megfontolásokból adódó, csonkító, szűkítő tendenciákkal a kulturális életben, mint virágzó, fejlődő, s szép jövőt sejtető jelenségekkel. Ez utóbbiak közé tartozik a sóstói művésztelep is. A városi tanács támogatása, ma még egészében és hatásaiban felmérhetetlen alkotási lehetőséget teremtett itt. Az anyagi áldozat azonban bőven megtérül, s pénzben kifejezhe- tetlen értékekkel gyarapítja nemcsak a ma, hanem a jövő Nyíregyházájának szellemi életét is. Most még talán nem látható magától érthetően egy ilyen művésztelep jelentősége, de gondoljunk a művészet történetének jeles központjaira, Nagybányára, Hódmezővásárhelyre, Szentendrére és megértjük milyen perspektíva rejlik egy művészeti közösség létében. A művésztelep az 1977-es kezdet óta nagyot fejlődött. Az erdei barakkot felváltotta a modern üttörőtábori épület és a kezdetleges munkakörülményeket a jól felszerelt, egyre bővülő műhely. A jelenleg itt dolgozó művészek élnek is a lehetőségekkel, és imponáló mennyiségű félkész és elkészült alkotás bizonyítja a töretlen munkakedvet. Néhány rövid beszélgetésre. ismerkedésre munka közben vagy ebédszünetben került sor. Mészáros Mihály, a telep egyik művészeti vezetője kiemelte a kísérletezés jelentőségét. Elmondta, hogy az ősi viaszvesztéses technikával sokan itt ismerkednek meg először, mivel hazánkban ez a módszer feledésbe merült. Ez új kifejezési formát adhat a művész kezébe, hiszen a viaszon apró részletek, kéznyomok, gazdag felületek is megmaradnak és a megmunkált viaszra öntött , samottos forma hűen megőrzi ezeket. A negatív forma égetése során elpárolgott viasz helyébe öntik a Évadzáró koncert Nyíregyházán Több megbecsülést érdemelnek! A Megyei és Városi Művelődési Központ ének-zenei nagyegyüttesei május 24-én este tartották hagyományos évadzáró hangversenyüket. Esőként az Ifjú zenebarátok kórusa lépett fel, Gebri József vezényletével. Külföldi útjuk- ról hazatérve, ezen az estén is sikerült bizonyítaniuk, hogy alkalmasak a megyei kóruskultúra határunkon kívüli képviseletére. Gazdag repertoárjukból ezen alkalommal csak ízelítőt tudtak adni. A legjobban Hassler: őszi fák, és Kodály: Esti dala emelkedett ki műsorukból, puha hangzásával, átélt előadásával. A női kar egyöntetű, szép tónusával hívta fel magára a figyelmet. Az elhangzott két, ellentétes hangulatú Bárdosmű közül a Patkóéknál, igen virtuóz előadásban hangzott el. Itt éreztük, hogy jó lenne ha a férfikar számát a női kar létszámához viszonyítva növelni tudnák. Műsoruk érdekes színfoltja volt a szokatlan hangeffektusokat felsorakoztató Tormis-mű előadása. Szünet előtt a Nyíregyházi vegyes kar adta elő műsorát, Fehér Ottó karnagy vezetésével. Elsőként a kórus rendkívül tömör hangzása tett mély hatást a hallgatóságra. Schütz: II. Motettája — mely két kórusra íródott — a hangverseny- terem tompa hangzása ellenére is magával tudott ragadni, ritka hangzásélményt tudott adni. Az együttes korunk kórusműveinek népszerűsítéséért — különösen a magyar szerzők műveiért — igen sokat tesz. Közülük jól válogatva, példás előkészület után, többet vittek már sikerre. Ezen az estén Gárdonyi és Bárdos műveit hallhattuk. Különösen a Tilinkós című, technikailag igen nehéz mű aratott osztatlan közönségsikert. Fehér Ottó és Gebri József karnagyok több éves odaadó munkája — mely nemcsak a próbák lelkiismeretes megtartására szorítkozik — példamutató a megye területén szép számmal működő együttesek számára is. A koncert második felében a Szabolcsi szimfonikus zenekar műsora hangzott el. A sok külső kisegítő taggal megerősített zenekar játéka színvonalas volt, de a rendszeres műhelymunka hiánya néhol észrevehető volt. A legszínvonalasabban Vivaldi; d-moll, 2 oboára írt kettősversenye szólalt meg, Sz. Megyer Márta és Bákonyi Tamás előadásában. Előadásukat a technikai biztonság mellett, szép hangzás, egységes hangszín jellemezte. A versenymű 2. tétele, ahol a 2 szólista — Nadzon Gusztáv csem- balló és Tóth Nándor gordonka kíséretével — játszott, az est legmaradandóbb perceit jelentették. Vivaldi: E-dúr hegedűversenyét Pálkövy Mária adta elő. A kezdeti elfogódottság után, a mű 3. táncos tétele már meggyőző előadásban hangzott el. Befejezésként Haydn D-dúr Szimfóniája csendült fel. Török Géza karmestert régen láttuk ilyen felszabadultan vezényelni, és ez magával ragadta a zenekart is. Kár, hogy a lassú finomabb és kényesebb részek kidolgozására nem volt elég idejük. Mindent összevetve, szép koncertélményben volt része annak a kevés számú hallgatóságnak, aki erre az estre eljött. A nagy élményt nem mindig az idegen együttesek szerzik. Jobban meg kellene becsülni azokat, akik környezetünkben élnek és mindennapos munkájukkal tevékenykednek kulturális életünk fellendítéséért. Babka József íMHHIíIIÍSmhmí MÉSZÁROS MIHÁLY WOLF-EIKE KUNTSCHE (NDK) bronzot, amely megszilárdulva, egy új minőséggé nemesedve közvetíti az alkotó szándékát. Győrfi Sándorral, aki évek óta egyik irányítója a telepi munkáknak, a múltról, jelenről és jövőről beszélgettünk. 1978- ban ő kezdte ezt a technikát elterjeszteni, önzetlenül átadva a saját maga által kikutatott szakmai fogásokat, a kemenceépítéstől a formakészítésig. Erre a ritka fejlődési lehetőségre figyelt fel a szobrásztársadalom és a Képzőművészeti Szövetség, és ma már elismerést és hírnevet szerzett magának a nyíregyházi művésztelep, nemzetközi szinten is. Az idén új, korszerű, nagy teljesítményű olvasztókemencét építettek közösen az első napokban. A szakmai érdekességen túl az együtt végzett munka a közösséget is erősítette, segített legyőzni a nyelvi nehézségeket, megkönnyítette a beilleszkedést. így most már a technikai feltételek adottak a folyamatos öntés megvalósításához; s akár kisebb de köztéren felállítható plasztikák öntéséhez is. Győrfi Sándor elmondta, igény lenne a telep hosszabb idejű működtetésére és az elmélyültebb alkotási lehetőség biztosításáért cserébe a város nagyobb lélegzetű alkotásokkal gyarapodhatna. Az elgondolás megfontolandó, mivel kisebb plasztikák, szoborkert elhelyezésére ideális tereink vannak, pl. a Lenin tér Kis-körút felőli oldala, vagy a Tanácsköztársaság tér intim részei. A külföldi művészek is elsősorban az új technikai megoldásokon dolgoznak. Michal Vi- tanovsky Prágából érkezett. Otthon főként érmeket készített a cseh történelem nagy alakjairól, többek között Pod- jebrád Katalinról, Mátyás király első feleségéről. Most Szabolcs vezér portréját mintázza éremre, egy reprodukció alapján. Bosas Algirdas Litvániából, Klaipedából jött a Sóstóra. Eddig nagyobb szobrokat, épületplasztikákat készített, lakóhelyén tizenöt alkotása található. Itteni tervei között első helyen szerepel a vilniuszi Békéshegyről készítendő érem. Lelkesen mesélte a hegy magyar névadójának történetét. Ezzel az éremmel kíván emléket állítani neki. Wolf-Eike Kuntsche már másodszor jár nálunk. Igen megszerette a sóstói telepet és munkájában is változatosság a kisplasztika vagy az érem. Hazájában inkább nagyobb méretekben dolgozik. Drezda központjában nemsokára felállítják nyolc méter magas, modern fémszobrát. A Sóstón készült plasztikák, érmek alapmotívuma a baba. „Sokszor úgy érzem magam, mint egy marionettbábu” — mondotta. Alkotásain a művészet eszközeivel kutatja az emberi lehetőség, döntési szabadság határait. A negyedik külföldi résztvevő Teodosi Antonov Bulgáriából. Főleg érmész, de itt a táborban lehetőséget talált a szorosan vett éremformától távolabb eső produktumok megvalósítására is. Tervei között szerepel egy háborúellenes sorozat készítése és mint kiállítóterem-igazgató, ilyen irányú tapasztalatokat is gyűjt Magyarországon. A művésztelep többi résztvevője magyar: Szabó Iván, Csi- kai Márta, Bakos Ildikó és Balogh Géza. ök is lázas munkával töltik napjaikat, hiszen terv, ötlet, munka van bőven, s a határidő feszes, rohamosan közeleg a zárás és a kiállítás napja. A kiállítandó anyag a látottak alapján igen érdekesnek, színvonalasnak ígérkezik, bizonyítva immár sokadszor, hogy a művésztelep jó irányba fejlődik, körülményei kiemel- ,j kedő teljesítményekre inspirálják az itt alkotó művészeket. Papp Tibor Tandori Dezső: A szemközti lomb Egy madár lő ki a szemközti lombból, s eltűnik hirtelen, mint ha>z ember valamire gondol s nem tudja maga sem. Leírom ezt, és arra a madárra úgy gondolok vele, mint ha kezdettől fogva messze járna, s épp csak átintene: és nem tudnám, az üzenete mit hoz, és van-e üzenet; jelzés-e, mely nem ér el ablakomhoz; így csak a képzelet borítja be lombozattal — s lakással — örök jelenetét; szemvillanásnyit éltem e madárral, nem tudva, ő mit élt. 1984. június 2.
