Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. június 16. A béke megőrzése és a nemzetközi gazdasági együttműködés A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországainak deklarációja A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői abból indulnak ki, hogy a politikai és gazdasági világhelyzet eddig soha nem látott mértékben érinti valamennyi ország és nép érdekeit, és mély aggodalmuknak adnak kifejezést amiatt, hogy erősödött a békét fenyegető veszély. Jelentősen növekedett a nemzetközi feszültség az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus agresszív köreinek konfrontációs irányvonala, valamint a katonai fölény elérésére, az erőpolitika megvalósítására, a belügyekbe való beavatkozásra, az államok nemzeti függetlenségének és szuverenitásának csorbítására, a „befolyási övezetek” megszilárdítására és újrafelosztására irányuló kísérleteik következtében — hangsúlyozza bevezetőben a dokumentum. A feszült helyzet még kiélezettebb lett azáltal, hogy néhány NATO-országban megkezdték az amerikai nukleáris közép-hatóitávolságú rakéták telepítését. Ez a nukleáris fegyverkezési verseny új, különösen veszélyes szakaszát nyitotta meg az európai földrészen és a Szovjetuniót válaszintézkedésekre kényszerítette. Az európai nukleáris fegyverekről és stratégiai fegyverekről szóló tárgyalások megszakadtak. A nemzetközi feszültség fokozását célzó veszélyes irányvonallal szembeszállnak a szocialista országok, a kommunista és munkásmozgalom, más forradalmi és demokratikus erők, az erősödő hatalmas háborúellenes mozgalom, amelyek kifejezik eltökélt szándékukat arra, hogy véget vessenek az agresszív politikának, elhárítsák a nukleáris háború veszélyét, megvédjék a népek függetlenségét és szabadságát, békében és az egyenjogúság alapján működjenek együtt. A kölcsönösen előnyös együttműködés és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapon történő átrendezésének akadályozása ugyancsak növekvő ellenállást vált ki az egész világ haladó közvéleményében, az el nem kötelezett országok mozgalmában, más államok, a tőkés országok, többek között az USA reálisan gondolkodó politikai személyiségeinek és hivatalos körei képviselőinek körében is. E tendencia megnyilvánulása az a tény, hogy a nyomás ellenére számos tőkés ország folytatja a gazdasági kapcsolatok fejlesztését a szocialista államokkal — mutat rá a deklaráció. Ami a KGST-tagországokat illeti, határozottan elítélik és elutasítják a békés államközi kapcsolatok aláásását célzó irányvonalat, fellépnek a kizsákmányolás valamennyi formája, a más országok belügyeibe való beavatkozásra irányuló bármely kísérlet, a gazdasági kapcsolatok politikai nyomás' eszközeként való alkalmazása ellen. Mindezt a nemzetközi jog általánosan elfogadott normái, az ENSZ alapokmányában, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában szereplő elvek durva megsértésének tekintik. A szocialista közösség országaival szembeni ilyen irányvonal, amint azt a történelmi tapasztalatok mutatják, teljesen kilátástalan. A szocializmus képes a legbonyolultabb nemzeti és nemzetközi problémák sikeres megoldására. A KGST-tagországök példája, vívmányaik a szocializmus és kommunizmus építésében, baráti kapcsolataik és együttműködésük megszilárdítása jelentős pozitív hatást gyakorol a világ fejlődésére. Az új típusú államközi kapcsolatok elveinek a kölcsönös együttműködésükben, valamint más országokkal való kapcsolataikban történő következetes gyakorlati megvalósítása eredményeképpen, a szocialista országok jelentős mértékben hozzájárulnak a nemzetközi gazdid sági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapon történő átalakításához. Az értekezlet résztvevői hangsúlyozták, hogy a KGST- tagországok közötti együttműködés továbbfejlesztése és tökéletesítése, a szakosítás és kooperáció elmélyítése elősegíti időszerű gazdaságfejlesztési problémáik együttes erővel történő megoldását, ezen belül az energia-, nyersanyag- és élelmiszer-szükségletek kielégítését, az élenjáró technika és technológia fejlesztésének és bevezetésének meggyorsítását, az anyagi és munkaerőforrások, a termelő és tudományosműszaki potenciál jobb kihasználását. Ez hozzájárul minden egyes ország gazdasági és társadalmi fejlődéséhez, népeik anyagi jólétének és kulturális színvonalának emeléséhez, a szocialista államok erejének, egységének és összeforrottsá- gának erősítéséhez. Ugyanakkor a KGST-tagországok számára távolról sem közömbös, hogyan alakul a világ politikai és gazdasági helyzete. Mélyen érdekeltek annak javításában, és nemcsak azért, mert ez kihat gazdasági terveik teljesítésére, a más államokkal való gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolataik normális fejlesztésére. A szocializmus, mint a világ leghaladóbb társadalmi rendszere természeténél fogva az emberiség jövőjéért érzett nagy felelősséggel lép fel, mivel legfontosabb célja az emberről, az ember jólétéről való gondoskodás. A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői azon a véleményen vannak, hogy nem a különböző társadalmi rendszerű államok közötti konfrontációra, nem a kapcsolataikat akadályozó újabb és újabb gátak emelésére, hanem a békés, tartós nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztése konstruktív útjainak keresésére kell törekedni, a világban kialakult realitások és valamennyi ország érdekeinek figyelembevételével.. Szilárd meggyőződésük, hogy semmiféle világprobléma, a szocializmus és a kapitalizmus közötti történelmi vita sem oldható meg katonai úton. A KGST-tagországok mindig is a gazdasági elzárkózás következetes ellenzői voltak, állhatatosan kiálltak és kiállnak a más államokkal való széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködés, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normalizálása, az ezek fejlesztésének útjában álló mindennemű korlát lebontása mellett. A dokumentum emlékeztet arra, hogy az elmúlt évtized tapasztalatai meggyőzően bizonyították az enyhülés szükségességét és gyümölcsöző voltát a világ valamennyi népe számára. Az értekezlet résztvevői fontosnak tartják mindazoknak a pozitívumoknak a megszilárdítását és megsokszorozását, amelyeket a 70-es években a nemzetközi kapcsolatokban elértek, azt, hogy erősödjön a kölcsönös bizalom és fejlődjön az egyenjogú együttműködés az államok között, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. Ehhez valamennyi ország konstruktív erőfeszítésére van szükség mind politikai, mind pedig gazdasági téren. Jelenleg nincs fontosabb feladat, mint a béke megőrzése a földön, a nukleáris katasztrófa elhárítása. Elsődleges jelentősége van a fegyverkezési verseny megszüntetésének, a fegyverzetek csökkentésére való áttérésnek, a katonai-stratégiai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő fenntartásának. Ez a világgazdasági helyzet javításának is legfontosabb feltétele. Az értekezlet résztvevői meg vannak győződve arról, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú betartásával a nukleáris fegyverkezési verseny megállítható és az államok hozzákezdhetnek a nukleáris leszerelés reális intézkedéseinek valóraváltásához. Ehhez politikai akarat, valamennyi ország biztonságának érdekeit figyelembe vevő, becsületes, egyenjogú és konstruktív dialógus szükséges. Ezen az alapon lehet elérni Európa teljes mentesítését mind á közép-hatótávolságú, mind a taktikai atomfegyverektől. Az európai béke és biztonság szempontjából a jelenlegi körülmények között feltétlenül szükséges követelmény az új nukleáris eszközök felhalmozásának megszüntetése a kontinensen. Ezzel kapcsolatban az értekezleten képviselt államok ragaszkodnak a közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták Nyugat-Európában való telepítésének megszüntetéséhez és kijelentik, hogy amennyiben sor kerül a már telepített rakéták kivonásához vezető lépésekre, úgy egyidejűleg lépések fognak történni a válaszintézkedések visszavonására is. Ez fogja megteremteni az alapot a tárgyalások felújítására Európának mind a közép-hatótávolságú, mind a taktikai atomfegyverektől való mentesítésére vonatkozó megfelelő megállapodások elérése céljából. A szocialista államoknak azok a javaslatai is igen időszerűek, hogy haladéktalanul meg kell állapodni a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról; a világűr militarizálásának, az erő alkalmazásának a világűrben a föld elleni támadásnak a betiltásáról; a vegyi fegyverek világméretű betiltásáról és megsemmisítéséről, és ehhez vezető lépésként a vegyi fegyverek megsemmisítéséről az európai kontinensen. Az értekezleten részt vevő államok felhívják a figyelmet a Varsói Szerződés tagállamai és a NATO-tagállamok között a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés viszonyok fenntartásáról szóló szerződés megkötésére vonatkozó rendkívül fontos javaslatra. Határozottan síkraszállnak azért, hogy azok a nukleáris hatalmak, amelyek ezt még nem tették meg, mondjanak le a nukleáris fegyverek elsőként való alkalmazásáról. A világgazdasági problémák megoldásának feladata kapcsán ma különös jelentőségre tesz szert a Varsói Szerződés országai és a NATO-országok között a katonai kiadások csökkentésével kapcsolatos tárgyalások mielőbbi megkezdésének biztosítása, a szövetséges szocialista országok által az Északatlanti Szövetség tagállamaihoz intézett felhívásban nemrégiben ezzel kapcsolatban tett részletes és konkrét javaslat alapján. A katonai költségvetés csökkentésére vonatkozó megállapodásnak természetesen ki kell terjednie valameny- nyi, jelentős katonai potenciállal rendelkező államra. A katonai kiadások csökkentése eredményeként felszabaduló eszközöket a gazdasági és szociális fejlesztés céljaira, többek között a fejlődő országok megsegítésére használnák fel. A szocialista közösség országainak az enyhülésre és leszerelésre vonatkozó javaslatai jól ismertek. A KGST-tagországok készek aktívan részt venni azok gyakorlati megvalósításában, csakúgy mint a más államok által tett konstruktív kezdeményezések realizálásában. A háborús fenyegetés enyhítése, a katonai szembenállás csökkentése szempontjából igen nagy jelentőségű volna a stockholmi bizalomerősítő, biztonsági és európai leszerelési konferencia sikeres befejezése. A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői a békés egymás mellett élés elveihez híven felhívással fordulnak valamennyi néphez, az államok és kormányok vezetőihez, tegyenek aktív lépéseket a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése érdekében. A szocialista országok által a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi fórumokon ezzel kapcsolatban tett javaslatok továbbra is érvényesek. E javaslatok továbbfejlesztéseképpen az értekezlet résztvevőd felhívnak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendezését, a gazdasági biztonság szavatolását és az államközi kapcsolatok e fontos területén a bizalom kialakítását célzó akcióprogram megvalósítására. A nemzetközi érintkezés gyakorlatából ki kell zárni a gazdasági agresszió bármely módszerét, többek között az embargó, a bojkott, a kereskedelmi, hitel- és technológiai blokád alkalmazását, illetve az ezekkel való fenyegetést. A valamennyi állam közötti gazdasági kapcsolatokban maradéktalanul érvényesíteni kell a nemzeti függetlenség és a szuverenitás tiszteletben tartását, a belügyekbe való be nem avatkozást, az erőszak alkalmazásától, illetve az azzal való fenyegetéstől történő tartózkodást, a teljes egyenjogúságot, a nemzeti érdekek és minden nép azon jogának tiszteletben tartását, hogy maga rendelkezzen saját sorsával, a kölcsönös előnyök, a diszkriminációmentesség és a legnagyobb kedvezmény elvét. Az értekezlet résztvevői ismételten megerősítik, országaik szilárd szándéka, hogy fejlesszék a gyümölcsöző kereskedelmi-gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatokat minden olyan szocialista, fejlődő és fejlett tőkés országgal, amely ez iránt készséget mutat. Célszerűnek tartják, hogy *». kapcsolatokat elsősorban hosszú távú programok és egyezmények alapján bővítsék, az együttműködés különböző kölcsönösen előnyös formáit alkalmazzák, beleértve többek között az objektumok műszaki felszerelésében és létesítésében való közreműködést, az ipari kooperációt, tudományos-műszaki problémák együttes megoldását stb. A KGST-tagországok a tőkés államokkal, valamint vállalataikkal és cégeikkel való együttműködés potenciális fejlesztési lehetőségeinek aktívabb kiaknázása mellett foglalnak állást. Ebben a vonatkozásban nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai országok közötti gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok bővítésének a Helsinkiben elfogadott záróokmány és a madridi találkozón elért megállapodások szellemében. A KGST-tagországok támogatják a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a fejlett tőkés országok, továbbá a fejlődő országok gazdasági szervezetei közötti, kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakítását. Ezzel összefüggésben megerősítik, hogy készek a KGST és az EGK között megfelelő megállapodást kötni, szem előtt tartva a szóban forgó szervezetek tagországai közötti kereskedelmigazdasági kapcsolatok további fejlődésének elősegítését. A moszkvai csúcs után arra is, hogy a résztvevők áttekintsék országaik, s a közösség azon eredményeit — mégpedig ma már megfelelő távlatból —, amelyeket a tizenöt évvel ezelőtti hasonló szintű találkozó óta elértek. Joggal állapították meg egyebek között, hogy a másfél évtizede elfogadott elvek — amelyeknek megfogalmazását a komplex program adta — a mai napig megállják a helyüket. Az akkor kijelölt úton haladva a szocialista országok jelentős eredményeket értek el gazdaságuk fejlesztésében. S még a legutóbbi években is, amikor a tőkés világot a háború óta soha nem tapasztalt válság sújtotta, — s sokhelyütt sújtja ma is —, a szocialista országok tisztes gazdasági gyarapodást mondhatnak magukénak. Ám a közös közlemény rámutat arra is, hogy az elmúlt tizenöt esztendőben alaposan megváltoztak azok a körülmények, amelyek között a szocialista építőmunkánkat folytatni kell. Ezek az évek voltak azok, amikor a KGST csaknem valamennyi tagországában kimerültek az extenzív fejlesztés tartalékai, a gazdaságot ezért át kellett állítani az intenzív fejlesztésnek a korábbihoz képest rögösebb, bonyolultabb útjára. A következő évek közös munkájának a mostani tanácskozás persze csak a keretét szabta meg. S ez érthető is, hiszen a KGST- országok gazdasági feladatainak megoldása időt kíván. A tanácskozás középpontjában a szocialista országok hosszú távú közös stratégiájának kidolgozása állt. E tekintetben nagy jelentőségű az a megállapodás, hogy a következő időszakban a szocialista országok hosszú távú, 15—20 évre szóló közös fejlesztési programot dolgoznak ki, s ennek alapján határozzák majd meg a népgazdaság egyes ágazatainak fejlesztési irányait. J oggal hangsúlyozták az első kommentárok: a moszkvai tanácskozás beváltotta a hozzá fűzött reményeket, megfelelt azoknak a várakozásoknak, amelyek megelőzték. A szocialista országok vezetői teljes egységben jelölték meg a szocialista gazdasági integráció elményítésének, továbbfejlesztésének útját, s foglaltak állást a továbbhaladás legfontosabb részkérdéseiben. Az elérendő cél világos — Moszkva után a cselekvés időszaka következik. ___________________________ A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői sürgetően szükségesnek tartják a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapon történő átszervezésére és az új gazdasági világrend kialakítására irányuló munka aktivizálását. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokat oly módon kell átrendezni, hogy a világ minden országa sokrétűen fejleszthesse gazdasági potenciálját, a béke, az igazságosság és a kölcsönös együttműködés körülményei között haladhasson a fejlődés útján. A KGST-tagországok, lehetőségeikhez mérten, a jövőben is gazdasági és műszaki segítséget nyújtanak a szabadságukat és függetlenségüket kivívott államoknak a nemzet- gazdaságuk fejlesztésére irányuló erőfeszítéseikhez. A KGST-tagországok a jelen deklarációban szereplő javaslatok megvalósításában mindenkivel együttműködnek, aki érdekelt a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításában, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok javításában. Más államoktól a jóakarat, a kölcsönös megértés, a közös akciókra való törekvés hasonló megnyilvánulását várják, és ezen az alapon készek bármely konstruktív javaslat megvizsgálására. Az értekezlet résztvevői meg vannak győződve arról, hogy jelenleg, jobban, mint valaha, szükség van arra, hogy valamennyi parlament és kormány, a széles világközvélemény, minden józanul gondolkodó ember egyesítse erőfeszítéseit a béke megőrzése és megszilárdítása, a fegyverkezési hajsza megfékezése, a leszerelés, elsősorban a nukleáris leszerelés, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normalizálása céljából, valamennyi ország és nép érdekében — hangoztatja befejezésül a deklaráció. K ét hét leforgása alatt két csúcstalálkozónak 'is tanúja lehetett a világ: előbb a hét legfejlettebb tőkés ország vezetője találkozott Londonban, hogy valamiféle politikai, gazdasági megoldást próbáljon találni a tőkés világ gondjaira. Az elmúlt héten pedig a KGST-tagországok felső szintű gazdasági értekezletére került sor. Amint az első reagálásokból, kommentárokból kitetszik, a két csúcstalálkozó közül a moszkvait kísérte a nagyobb nemzetközi figyelem. Ezt több tény is indokolja. Már a moszkvai csúcs előtt nyilvánvaló volt, hogy a KGST-országok vezetőinek értekezletén korántsem csak a tagországok belső eredményeiről, gondjairól lesz szó. Számítani lehetett arra, hogy a szocialista közösség vezetői hallatják majd szavukat a nemzetközi politikát érintő legfontosabb kérdésekben is. így történt: a nemzetközi enyhülést és az együttműködés fejlődését szorgalmazó deklaráció nyilvánosságra hozatala igazolta is ezeket a várakozásokat. E dokumentum világosan tükrözi a szocialista országok ama meggyőződésé^ hogy még a legbonyolultabb helyzetekben is van kiút, eredményesek a tárgyalások, ha a felek kölcsönösen figyelembe veszik egymás érdekeit, s azt a korántsem elhanyagolható tényt, hogy a két tábor egyformán érdekelt a béke megőrzésében. E deklaráció önmagában is bizonyítja, hogy a szocialista országok integrációs szervezete, a KGST a következő években sem a befelé fordulásra törekszik, hanem a maga eszközeivel azon munkálkodik, hogy a világon béke legyen, csökkenjen a nemzetközi politikában az a feszültség, amely — mint a dokumentum rámutat — elsősorban az Egyesült Államok agresszív politikájának következménye. A szocialista országoknak békére van szükségük — s ez is elhangzott számtalan formában az elmúlt héten Moszkvában —, mert meggyőződésük, hogy a szocialista és kapitalista társadalmi rendszer történelmi vitáját békés eszközökkel kell és lehet csupán eldönteni. A KGST-tagországok felső szintű gazdasági értekezlete világosan leszögezte azt is, hogy a szocialista országoknak a kapitalista rendszerrel szembeni fölényébe vetett hite gazdasági tényeken, eredményeken alapszik. A tanácskozás ugyanis jó alkalmat adott S _____________________
