Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

1984. június 2. Kelet-Magyarország 3 ÖT IGÉNYBŐL EGY CSERE — BEVÁLT A PONT SZERINTI KIUTALÁS Készül az új lakásnévjegyzék Egy hónap múlva itt az év közepe, s még nem adtak át lakást a megyeszékhelyen. Mire számíthatnak az igény­lők, akiknek éppen ezért nem csökkent, hanem megnöveke­dett a számuk? — erről be­szélgettünk dr. Kovács Mi­hállyal, a Nyíregyházi Váro­si Tanács V. B. osztályveze­tőjével. — A közeljövőben Örökös- földön 58 OTP-lakás készül el, s utána várhatóan folya­matosan adják majd át az építők a többi lakást is. Az év elején egyébként feldol­goztuk a múlt év végéig be­érkezett igényeket, elkészí­tettük az igénylők pontszám szerinti listáját, majd a vár­ható lakásszám alapján az OTP, illetve a tanácsi bérla­kások névjegyzéktervezetét. Ahogy ezt előre láttuk, az idén azok az igénylők juthat­nak OTP-lakáshoz, akik lega­lább 110 pontot értek el. A kifüggesztett tervezetre 35— 40 észrevétel érkezett, ez a több, mint kétezer OTP-lakás- igénylőhöz viszonyítva el­enyésző, s azt igazolja, hogy az igénylők elfogadták a pontszámot, a tájékoztatást és türelemmel várják, hogy fel­kerüljenek a névjegyékre. A tanács eredeti tervei­ben az szerepelt, hogy az épülő lakások 35 százalé­kát cserékre használják fel. Sikerül-e megvalósí­tani ezt a szándékot? — Már most látható, hogy nem. Gondot okoz, hogy a cserét igénylők nem szívesen költöznek Örökösföldre, pe­dig itt nagtyobb a lakások alapterülete, több a szobák száma, sokan mégis a város központjában épülő lakások­ra várnak. Hogy a tervezett arányt teljesíteni tudjuk, be­kérettük azokat a cserére vá­rókat, akiknek legalább száz pontjuk volt, s nekik is fel­ajánlottuk az örökösföldi la­kásokat. Az arány sajnos így is csak 20 százalék körül lesz. Talán hozzájárult ehhez az idegenkedéshez, hogy elter­jedt a hír, miszerint az idén lakásokat utalunk ki a Vas­vári Pál utcán. Tény, hogy 30 OTP-lakás épül itt, átadásuk­ra azonban csak a jövő év elején számíthatunk, így az idei elosztási tervben ezeket a lakásokat nem szerepeltet­tük. Ezekkel a lakásokkal egyébként az a tervünk, hogy azoknak adjuk, akik tanácsi bérlakásukról mondanak le. A cserét kérők megnyugtatá­sára azonban elmondhatom, hogy 1985—8G-ban körülbelül 250 OTP-lakás épül a város belterületén. Elkészül a két dombház a Rákóczi utcán, épülnek lakások a Holló ut­cán, valamint a Kossuth utca és az Erdősor sarkán. Ezek­nek a lakásoknak a négyzet­méterenkénti ára azonban jó­val magasabb lesz, mint Örö­kösföldön, várhatóan eléri majd a 14 ezer forintot. Mikor költözhetnek azok a családok, akik a név­jegyékben szerepeltek? — Igényüket — reméljük — még az idén kielégítjük. Éppen ezert kérjük: várják türelemmel a lakásügyi ható­ság meghívóját a megállapo­dás megkötésére. Erre 1—2 hónapon belül sor kerül. • Mi a helyzet a tanácsi bérlakásra várók esetében? — A napokban vettük le a hirdetőtábláról a tanácsi bér­lakás névjegyzéktervezetét, most az ezen szereplők körül­ményeit, illetve a tervezet el­len észrevételt tevők pana­szát vizsgálja a lakásügyi tár­sadalmi bizottság. A végleges névjegyzéket a végrehajtó bi­zottság júniusi ülésén hagyja jóvá, s azután hívjuk majd a névjegyzéken szereplő­ket a szerződés megkötésére, amennyiben a lakások átadá­sa belátható közelségbe kerül. A jelenlegi állapot szerint úgy tűnik, hogy a névjegy­zékre felvett igénylők ennek az évnek a végén költözhet­nek. Addig a lakásügyi ható­ság a legnagyobb jóindulat mellett sem tud lakást biz­tosítani, ezért kérnénk az igénylők türelmét. Hány ponttal kerülhet­tek névjegyzékre az igény­lők? — Az 1 és másfél szobát igénylők kivételével 120 pont kellett a névjegyzékre jutás­hoz, másfél szobás lakást vi­szont csak 124 ponttal lehet remélni. Aki egyszobás lakást kért, annak 85 pont is elegen­dő volt. Ez azt mutatja, hogy nagyobbak az igények a más­fél szobásra, mint amennyit képesek vagyunk kielégíteni, így hosszú lesz a várakozási idő. Mivel az egyszobásnál lé­nyegesen rövidebb a várako­zási idő, azt gondolom nem mindegy, hogy valaki albér­letben, vagy saját lakásában tölt hosszú éveket zsúfolt kö­rülmények között. Ezért ja­vaslom sokaknak: fogadják el az egyszobás lakást és beköl­tözés után adják be a csere­kérelmet, s két-három év múlva megkaphatják a kí­vánt nagyobb lakást. Mennyien várnak lakás­cserére? — A tanácsi bérlakást ké­rőknek mintegy 20 százaléka kíván cserélni. Miután a ta­nácsrendelet azt írja elő, hogy az új lakások felét a cserét kérőknek kell kiutal­ni, így alaposan felgyorsulta bérlakást kérők csereigényé­nek kielégítése. Jelenleg ott tartunk, hogy szinte két-há- rom év alatt ki tudjuk elé­gíteni a csereigényeket, s ha ez az ütem megmarad, még rövidebb is lehet a várakozá­si idő. Balogh József Nyíregyháza-Órökösföld: folyamatosan épülnek az új lakások A maradék dohánypalánta a fólia alatt már a hiánypótláshoz szükséges. A leveleki ha­tárban idén 35 hektáron ültettek dohányt. Minőséget, de hogyan ? Mára az asszonyok megnyugodtak. Az indulatokat ki­váltó intézkedés számukra több pénzt és erkölcsi sike­reket érlelt. Ki hitte volna? Illetve voltak, akik tud­ták. Akik a módszert kidolgozták, alkalmazták, bíztak az eredményben. De hát mi is történt valójában? Kezdjük a történetet mind­járt a közepén. A dohány­termelési versenyben — a minőséget tekintve — a le­veleki Dózsa első lett. Negy­venezer forintot kaptak. Ez volt tavaly. És most újra pa- lántáznak. A földeket máju­si eső áztatja, pompás idő ahhoz, hogy a palánta meg­eredjen, az ember bőrig áz­zon. Viszont a dohány a fő... A termelőszövetkezet el­nöke — mert vezetőségi ülésre siet — előkerít három embert: Fejérné Nagy Anna üzemgazdasági ágazatveze­tőt, Asztalos Mihály növény- termelési ágazatvezetőt és Székely Sándor háztáji ága­zatvezetőt — majd ők meg­magyarázzák. Majd ők el­mondják: miként és hogyan csinálják Leveleken a minő­ségi dohányt. Mindenekelőtt a tisztánlá­tás. Termelnek dohányt a közösben 35 hektáron és csak hevesi fajtákat, mesterséges szárításra és termelnek do­hányt a háztájiban 30 hektá­ron, csak nagy levelű kerti fajtákat. Amióta tsz a tsz mindig volt dohány. Tájjel­legű hagyományként ter­mesztették és— ráfizettek. Székely Sándor: „A háztáji­ban csak a nagylevelű, kerti fajtákat termesztik.” — Valamikor 60—70 hek­tár volt a termő terület, kö­zösben is a nagylevelű fajta ment, rengeteg kézi munká­val, töménytelen gonddal. Asztalos Mihály szavait Fejemé Nagy Anna eképpen toldja meg: — Sok mindennél megpró­bálkoztunk. részesművelés­sel is. Nem hozott nyeresé­get. A dohánytermesztés munkabérvonzata akkora volt, hogy elvitt mindent. Viszont lépni akartunk... És léptek. Kidolgoztak egy olyan érdekeltségi rendszert, amelyet a brigád tagjai a kezdet kezdetén nemtetszés­sel fogadtak, a vezetők vi­szont hittek benne: — A rendszer lényege. Fejérné Nagy Anna: „A do­hánytermesztési ágazat 1,5 millió tiszta nyereséget adott.” hogy a dohánytermesztők a palántaneveléstől a törésig rendes munkabért kapnak. Töréstől viszont a teljesít­ménybér 80 százalékát veszik Asztalos Mihály: „Valamikor 60—70 hektár volt a dohány- termő-terület.” fel a fizetésként. 20 százalék kifizetésére csak a végelszá­moláskor kerül sor, attól függően, milyen minőséget, eredményt ér el az ágazat. A végelszámoláskor — ha jó az eredmény — a brigádtagok nemcsak a 20 százalékot kap­ják meg, de ha van, a plusz- nyereségből is részesülnek. Világos, mint az egyszer­egy. Ebben a rendszerben, bérezési formában a közös kockázatvállalástól az anya­gi ösztönzésig sok minden benne van. A dohányter­mesztés sikere, jövedelme­zősége végső soron a minő­ségtől függ, attól, hogy a be­váltó miként minősít és mennyit fizet. A minőség viszont (ha megvolt a nö­vényvédelem) a törésnél kez­dődik és a gondos szárítás £ tlopták a biciklit — mondta egy hang a te­lefonban, majd így folytatta: — Mégis csak sok, hogy amíg az ember bemegy a boltba és vásárol, addig a garázda elemek ellopják a kerékpárját. — Le kellett volna laka- tolni. — Lakattal együtt lopták el. És ez már nem az első eset. Persze, ha lenne az üz­letek előtt kerékpármegőrző, vagy olyan biciklitartó áll­vány, amelyhez az ember hoz­zácsatolhatná a járművét... — Ne folytassa asszonyom. Ez az ügy nem ránk tarto­zik, de szóvá tesszük... íme szóvá tesszük. És akkor mi van? Marad minden a régiben. Mert hová lenne a világ, ha ötre-hatra minden kívánság teljesülne. Elvégre az áruházak, az üzletek nem azért vannak, — az üzletve­zetők meg pláne nem azért vannak — hogy holmi ke­rékpármegőrzésre berendez­kedjenek. Különben is. A kerékpártartó állvány, mint olyan, az nem egy filléres akármirsnda. az már egy ko­után a csomózásnál fejező­dik be. És most nézzük, mit hozott a konyhára a tsz-nek, dohányosnak, az anyagi ér­dekeltségre alapozott bérezé­si rendszer: — Tavaly a hektáronkénti átlagtermés 1,4 tonna száraz dohány volt, száz kilogram­mal több, mint 1982-ben. Az árbevétel 100 kilogrammon­ként a 82-es 6307 forinttal szemben 8772 forint. Tehát mennyiségben és minőségben is sokat nyertünk. Mint mu­tató, érdekes még az önkölt­ség. 1982-ben 5790 forintért, 1983-ban 6080 forintért ter­meltünk meg 100 kilogramm dohányt. Végeredményben a dohánytermesztési ágazat 1,5 millió forint tiszta nyeresé­get adott... Lám, mit tesz az, ha az üzemgazdászok kidolgoznak egy életrevaló bérezési for­mát annak érdekében, hogy a termelési költség növeke­dése nélkül mennyiségben többet, minőségben jobbat produkáljon egy ágazat. Na és az asszonyok? A dohány- termelő szocialista brigádnak 35 tagja van, plusz a szárí­tómesterék és a két kisegí­tő. Ki-ki megtalálta a számí­tását. De mondják ki ezt azok, akiknek zsíros a keze a dohánylevelek törésekor. A palántanevelő fólia-sátor­táborban Jászkovics Lajosné és Tar József né így beszél: — Eleinte voltak „hangok”. Viszont a pénzt megkaptuk. Egyszer azt hiszem 2300 fo­rintot, aztán 1900 forintot. És persze az első helyért járó negyvenezer forintot is fel­osztottuk. — Mindenki egyformán kapott? — Azt már nem. Ki, meny­nyit dolgozott. Mi ketten egész évben benne vagyunk a dohányban. Szóval, mi megkaptuk. így állt össze a kép. A tsz- nek a tervezettől több dohá­nya termett, az ipar jobb mi­nőséget kapott, a dohányo­sok jövedelme gyarapodott. Ilyen egy sok irányba ható ösztönzörendszer, jól műkö­dő érdekeltség. Ezért is mondja végszóként ■ Jászko­vics Lajosné: — Most is, idén is csak így akarjuk csinálni... ★ Hogy kerek legyen az egész. Délfelé befejeződött a vezetőségi ülés is. Egyik na­pirend volt a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádok munkájának érté­kelése. A versenyben a do­hányosok lettek az elsők. Pénz is jár vele. Talán el­mennek a jogos jutalom árán kirándulni. Megérdemelt, ki­érdemelt pihenőnap lesz. Seres Ernő ajtóban viszont megtorpan­nak. Hová dobják a csikket? Csikktartó nincs, van viszont virágtartó, ha nincs virágtartó, van lábrács, ha az sincs, ak­kor utolsó lehetőség a jár­da. Mi következik ebbel? Vi­rágtartóban csak csikk, láb­rács alatt csak csikk, min­denütt sok csikk. Az üzletek elé tehát vala­miféle tartók kellenének. Igen ám, de a csikktartó az már beruházás ... Nem mondom tovább. Van viszont egy javaslatom. Ne kerékpározzunk és ne dohá­nyozzunk. Ezenkívül ne együnk, ne igyunk és ne ve­gyünk levegőt. Aki ezt negy­vennyolc óráig kibírja rá­jön; bár minden kezdet ne­héz, de győz az erős akarat. Na és ami fő: ha nem kerék­pározunk, nem lesznek töb­bé biciklitolvajok! (s. e.) moly beruházás. Beruházni viszont csak tervszerűen le­het. Ha van rá keret. Keret azonban nincs. így hát ne is firtassuk tovább a dolgot. El­lenben ... Nem tudom észrevették-e már, hogy a boltokban — ki­vétel italbolt —, üzletekben, áruházakban tilos a denány- zás. Nagyon helyes. Nem he­lyes viszont, hogy sokan úgy indulnak az ABC-k felé, hogy szívják és fújják a füstöt. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom