Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
A Kelet-Magyarország 1984. június 2. Közös munkánkban előtérbe kerül az alkotni tudó, aktív ember Bmezélgetós H. J. Bandrovázkiß elvtárssalaz UKP Kárpátontúli területi Bizottságának első titkárával H. J. Bandrovszkij, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Kárpátontúli területi pártbizottság első titkára Szabolcs-Szatmár megyei látogatását befejezőén interjút adott a Kelet-Magyaror- szágnak. — ön most másodszor járt nálunk munkalátogatáson, s négy napig ismerkedett termelőüzemeink, pártszerveink és szervezeteink munkájával, megyénk életével. Milyen benyomásokat szerzett a testvérterületen? — Mindenekelőtt elmondanám, hogy kapcsolatainknak már történelme van. A Szovjetunió Kárpátontúli területe és Szabolcs-Szatmár megye együttműködése ugyanis három évtizedre tekint vissza. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy barátságunk az élet minden területére kiterjedő, szerteágazó, egyre gazdagodó és erősödő. Az utóbbi időkben mindkét 'testvérterület vezető szervei arra törekedtek, hogy egyre konkrétabb tapasztalatokkal gazdagodjunk. Megállapodásaink szerint évente több delegációt cserélünk, amelyek tagjait konkrét feladatok elvégzésével bízzuk meg. Olyan tapasztalatokat cserélünk ki, amelyek hasznosan gyümölcsöznek későbbi munkánkban, életünkben. Az önöknél most járt küldöttségünk is ilyen célt tűzött maga elé: a Szabolcs-Szatmár megyei pártszervek és -szervezetek gazdaságpolitikai irányító tevékenységét tanulmányozta. Nos, ennek a négy napnak a mérlegét megvonva azt mondhatom: nagyon gazdag, érdekes és tanulságos volt az utunk. Sikerült megismerkedni a megye szép tájaival, s ami fontosabb, az itteni élettel és sok emberrel. Személy szerint is hálás vagyok ezért a minket vendégül látó elvtársaknak. — Mint Bandrovszkij elvtárs is mondta: egy munkalátogatásnak konkrét célja van. Sikerült elvégezniük a megtervezett munkát? — Igyekeztünk lelkiisme retesen teljesíteni a programot. Ezért is mondhatom, hogy utunk sikerrel járt. Mint arról a Kelet-Magyarország olvasói is tájékozódhattak, jó néhány termelő- egységet látogattunk meg az iparban, a mezőgazdaságban, s igen érdekés volt az ismerkedés Nyíregyházával, s fiatalabb szatmári városukkal, Mátészalkával, de a falus,1 életről is szerezhettünk benyomásokat. Röviden válaszolva a kérdésre elmondhatom, hogy bárhol is jártunk, mindenütt olyan emberekkel találkoztunk, akik teljes odaadással, nagy hozzáértéssel és tudatossággá: ?resik a munka új módszereit, amelyek elősegítik ü?.emük, településeik — így a megye és az ország — céljain :;k megvalósítását. Ügy gondolom, hogy ez nem utolsósorban annak a szívós törekvésnek a következménye, amely a kádermunka területén is jelentős változásokat hozott. — Hogyan véli első titkár elvtárs: mennyiben hasonlóak a Szovjetunió Kárpátontúli területén és a Szabolcs-Szatmár megyében dolgozók törekvései, feladatai? — Feladataink sok tekintetben azonosak, vagy hasonlóak, de azt hiszem, ezekről a szabolcsi közvélemény is jól tájékozott. A mienkkel egy nagyon fontos közös vonást azért külön is kiemelnék. Ez pedig a párt- szervek és alapszervezetek gazdasági irányító munkája. A pártbizottságok, illetve a pártszervezetek mind szerencsésebben megtalálják az irányítás sajátos eszközeit, amelyek nyomán kibontakozhat a gazdasági, illetve HENRIK JOSZIPOVICS BANDROVSZKIJ a tanácsi vezetés önállósága. Meggyőződésem, hogy a gazdasági építőmunka sikereihez nagyban hozzájárulnak az irányításnak ezek az indirekt módszerei. Különösen fontosnak tartjuk, hogy az illetékes testületeik, az apparátusok munkatársai minden egyes dolgozóval külön-külön is meg akarják értetni, hogy a többletteljesítményre, a jobb munkára, a minőségre való törekvés, a jövő építéséhez való tudatosabb viszony a továbbjutás kulcskérdése. Ha szabad még hozzátenni: bárhol jártunk, azt tapasztaltuk, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság nagy figyelmet fordít a meggyőző tevékenységre, a szakértelemre, egyáltalán az önálló gondolkodás kialakítására. E témakörnél említeném a vajai Rákóczi Termelőszövetkezetet, ahol alaposan megismerhettük a termelési integráció folyamatait. Igen nagyra értékeltük, ahogyan a gazdaság minden lehetőséget megragad arra:, a munkacsúcsok közötti időben is hasznos tevékenységet végeztessen a tagsággal, a dolgozókkal. — Ön szerint melyek azok a területek, amelyeknél a jövőben további konkrét együttműködésre van szükség megyéink között? — Ha a Kárpátontúli terület és Szabolcs-Szatmár megye dolgozói, párt, állami, társadalmi szervezetei közötti kapcsolat továbbépítéséről szólok, meg kell említenem a hagyományos formákat, amelyeket a jövőben természetesen folytatni kívánunk. Hiszen az eddigiekben is igen nagy haszna volt az ipari és a mezőgazdasági dolgozók, illetve a különböző értelmiségi rétegek konkrét együttműködésének. A továbbiakban — és ez mostani látogatásunknak is egyik haszna — pontosítani akarjuk a közvetlen gyakorlati eredményekkel járó tapasztalatok átvételét, hasznosítását. Szerencsés földrajzi helyzetünk miatt — közös határunk révén — a mi testvérmegyei együttműködésünk eddig is közvetlenebb és gyakoribb, mint más testvérterületé. Ily módon a kapcsolatok aktívabbá tételével másoknak példát is mutathatunk. Itt-tartózkodásunk idején sokszor érintettük ennek az útjait, módjait. Nagy fontossága van például a pártmunkában azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek révén előtérbe kerül az egyes dolgozók politikai aktivitása, tudatossága. Ami a gazdaságban szerzett tapasztalatokat illeti? Rendkívül fontosnak tartjuk ma és a jövőben a vezetők ösztönzését, a kezdeményezés, az alkotókészség szélesebb körű kibontakoztatását. E tekintetben is sok kihasználatlan lehetőséget látok az együttműködésben. És azt hiszem, hogy itt a tömegkommunikációs eszközök munkáját is jobban lehetne hasznosítani, hiszen a sajtónak igen nagy a szerepé a munka befolyásolásában, az új utak keresésében, a megfelelő eszközök, módszerek feltárásában, megismertetésében és hasznősításában. Ügy gondolom, itt is jobban lehetne törekedni a konkrétságra. — Miben foglalná ösz- sze a Szovjetunió Kárpátontúli területe előtt ma álló legfontosabb feladatokat? — Teljesítenünk kell a XXVI. kongresszus és a XI. ötéves terv megszabta feladatokat. Számos kedvező tendencia érvényesült területünkön is az elmúlt esztendőben. Nőtt az ipari termelés dinamizmusa, bizonyos mértékben javult a termékek minősége. Ezt a kedvező képet akarjuk állandósítani. Két igen fontos célt tűztünk a dolgozók elé: az egyik a termelékenység egyszázalékos növelése, a másik az önköltség fél- százalékos csökkentése. Erőteljesen be kell kapcsolódnunk e tekintetben is az országos folyamatba. Mint mondtam: az eredményeink nem rosszak. Ám a mező- gazdaság elmúlt évi teljesítménye — főként az időjárás miatt — nálunk sem volt jónak mondható. Ezért 1984 központi feladata, hogy e területen a korábbi kiesést is pótoljuk. — Pártmunkás-delegációjuk néhány óra múlva hazautazik. Hogyan sűrítené a látogatás hasznát? — Néhány mondatban összefoglalva: itt-tartózkodásunk során sok — valóban alkotó — műhellyel ismerkedhettünk meg és őszinte légkörben végezhettük munkánkat. Ez azon túl, hogy igazi testvérekhez méltó fogadtatás, jó alapul szolgált együttműködésünk új tartalmi alapjainak lerakásához. Engedjék meg, hogy delegációnk és párt- bizottságunk nevében ezt is megköszönjem vendéglátóinknak, megyei pártbizottságuknak, vezetőinek és minden általunk meglátogatott üzem, intézmény kollektívájának. Kopka János A kubai szivar titka (Folytatás az 1. oldalról) telmiségi rövid felszólalása után Jumdzságin Cedenbal, a nagy népi hurál elnökségének elnöke, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkára és Losonczi Pál mondott beszédet. ★ Az Elnöki Tanács elnöke pénteken baráti beszélgetésen fogadta Nyamdn Luvszan- csültemet, a Mongol Béke és Baráti Társaságok Szövetsége Végrehajtó Bizottságának elnökét, valamint Csl Molovot, a Mongol—Magyar Baráti Társaság elnökét. Losonczi Pál találkozott a magyar kolónia képviselőivel hazánk lilánbátari nagykövetségén. Az Elnöki Tanács elnöke és kísérete szombaton reggel indul haza. RMX — lezuhant Torino közelében, eddig meg nem állapított okok miatt, pénteken délelőtt lezuhant az olasz—brazil együttműködésben tervezett és épített AMX típusú vadászbombázó prototípusa. A próbarepülések május 15-én kezdődtek. A mindössze ötödik felszállás után a gép a földhöz csapódott, a pilóta azonban a kivethető ülés révén életben maradt. Az AMX-hez nagy reményeket fűzött mind az olasz, mind a brazil légierő. Az új típusnak tervek szerint 1987-ben szolgálatba kellene állnia. Az angol Rolls- Royce hajtóművel felszerelt felderítő-vadászbombázó váltaná fel a G 91-es és az F 104-es típusú, eddig használt gépeket. Szegény Kolumbusz Kristófra sok mindent ráfognak mostanában. Az egyik felfedezéséről azonban írásos bizonyíték is rendelkezésünkre áll. Eredeti naplófeljegyzései szerint ő talált rá a dohányra, mégpedig Kubában, 1492. november 6-án. Az addig ismeretlen növényről készített feljegyzései szerint a széles levelű, aromatikus növényt a helybéli bennszülöttek kedélyesen elfüstölték. A dohány azóta világkarriert futott be, és a föld minden táján termesztik, sokféle van belőle, de a kubai dohánnyal egyik sem vetekedhet. De mi is a kubai szivar titka? Miért járják le a lábukat az ínyencek egy-egy doboz olyan szivarért, melynek címkéjén ez olvasható: „Hec- ho en Cuba” — Készült Kubában? A titok meglehetősen összetett. A szakemberek szerint a világ legjobb dohánytermelő földjei éppen itt, Pinar Rio tartományban találhatók. Ezek a földek izzadják ki magukból azt a kreolszínü dohányt, amely a legjobb szivarburkoló. A titok másik nyitja a kubai parasztok évszázados tapasztalatában rejlik, amely a dohány szeretetével, s a sziget- ország dohánytermesztésre rendkívül alkalmas klímájával párosul. Persze aprólékos, sokrétű és fáradságos munka kell ahhoz, hogy a díszdobozokba csomagolt szivarok a fogyasztókhoz jussanak. A palántázásra előkészítik, gőzzel fertőtlenítik a talajt, majd folyamatosan, két-há- rom naponként alulról felfelé szedik a leveleket, fűzik és szárítják a dohányt. Minden mozzanat nagy figyelmet érdemel. Az aprólékos munka azonban igazán csak ezután kezdődik. A kubaiak azt vallják — s az igényes vevők is e szerint válogatnak —, hogy igazán jó szivart csak kézzel lehet készíteni. Történtek persze kísérletek arra, hogy gépekkel helyettesítsék a rendkívül fárasztó, s viszonylag lassú emberi munkát, de a kézimunka általános felértékelődése a világpiacon arra késztette a kubai szivargyártókat, hogy termékeik jó részének elkészítését még mindig a kétkezi munkásokra bízzák. így aztán a kubai szivargyári munkás a szó szoros értelmében a tíz ujjával öregbíti a világmárka jó hírét. A szivarsodrás menetrendje a következő: a munkás az asztalra terít egy nedves, úgynevezett fedőlevelet, speciális késsel méretre vágja a széleit, belehelyezi a köpenyt, majd a belső levelekkel együtt hengerré sodorja. De közben vigyáz arra, hogy ne legyen se túl kemény, se túl laza. Ügyel arra, hogy meglegyen a súlya, a színe, a mérete, a simasága és a gyúlékonysága. Egy-egy munkás egy műszak alatt 120— 140 szivart tud készíteni. A szivarokat aztán egy hónapig szárítják. Címkézés és dobozolás után indulhatnak a füstrudak a világ minden tájára. A hagyomány, a hírnév kötelez, nem is beszélve a jelentős valutabevételekről. A kubai kormány ezért az elmúlt években több tíz ezer hektár újabb dohányföldet fogott művelésbe, s tovább gyarapította a szivarkészítés szakembergárdáját. Emellett az utóbbi időben az egyéni gazdák éppúgy, mint az állami gazdaságok több új gépet, felszerelést kaptak, hogy növeljék a termelékenységet, hiszen a világ minden tájáról újabb és újabb megrendelések érkeznek. N. Cs. 21. — Nem szerették, gondolta Máté, miközben az üzletvezető tanúvallomását elolvasta. Továbblapozott a dossziéban. A nyomozási eredményeket nézegette, ha ugyan azt a keveset eredménynek lehet nevezni. A vizsgádat szerint örsi Szilvia valóban Hullámosra utazott a nagynéniéhez, de két nap múlva már újból Pécsett volt, kivette a takarékbetétkönyvből az ötvenezer forintját, és Budapestre utazott. Hogy miért tette ezt, erre sem a nagynénje, sem a Pécsett élő, de nem vele lakó szülei sem tudtak választ adni. örsi Szilvia a Fortuna- szállóban vett ki szobát, amit telefonon rendeltek a számára. A portás szerint vidéki hívás volt, egy férfihang kérte a szobát. Julius 25-én a Fortuna portása bosszankodva vette tudomásul, hogy a 151-es szoba lakója még nem jött le, vagy magával vitte a szobakulcsot. Este hét óra volt, takarítani akartak, másnapra kiadták a szobát. Szólt a szobaasszonynak, hogy kopogjon be a 151-esbe. — Senki ' nem nyitptt ajtót — jött le később a szobaasszony —, mélyen aludhat a kis nő ... Később megint kopogtak, dörömböltek, a kulcs belül volt, így az előkerített másolattal sem értek semmit. Este tízig vártak, akkor telefonáltak a kerületi rendőrségre. Amikor az ajtót a rendőr jelenlétében feltörték, először senkit sem láttak a szobában. Amikor jobban körülnéztek, a padlón és a szőnyegen, az ágyneműn vérnyomokat tx .áltak. A szekrényben pedig örsi Szilvia összeszurkált holtteste volt begyömöszölve. Az orvosszakértői bizottság véleménye szerint a halál éjjel egy és két óra között állt be. Az áldozaton nemi erőszak nyomait nem észlelték. A boncolás szerint a gyilkosságot egy körülbelül 15—18 centiméteres tőrrel követték el. A lánynál pénztárcát, pénzt nem találtak. A szülők szerint Szilvia arany karkötőt, aranyláncot viselt. Ezt sem találták. A kérdés hasonló volt, mint most a Halas-ügyben, hogyan jutott be a gyilkos a szállodába, és hogyan hagyta eh nyomtalanul? A választ ott gyorsan megkapták. A gyilkosság felfedezése utáni napon, a Matopex külkereskedelmi bemutatóiroda vezetője értesítette á rendőrséget, hogy valaki járt a helyiségükben. A nyo- ^tnozók megállapították, hogy ez a valaki felfeszítette a bemutatóterem udvari bejáratát. A tettes tehát az udvarról érkezett, az utcai kapu kulcsát a tábláról akasztotta le. A bemutatóterem a Fortuna-szálló melletti épület földszintjén van. A 151- es szobát alig egy méter választotta el a szomszédos ház első emeleti függőfolyosójától. Ezt a rejtélyt tehát gyorsan megoldották, a nyomozás mégsem vezetett eredményre. A gyilkos sem a szállodában, sem a Matopex irodában nem hagyott használható nyomot. örsi Szilviáról a környezete sok mindent nem tudott A csinos, jól kereső, huszonhat éves kozmetikuslányt büszkének, felvágósnak tartották. Suttogtak róla ezt azt, de semmi konkrétum, A nyomozóknak néhány hét után sem volt fogalmuk, hogy miért szakadt félbe hirtelen a hullámosi vakáció, hogy mit keresett a lány Budapesten. Két hónappal a gyilkosság elkövetése után a nyomozás holtpontra jutott. * (Folytatjuk)
