Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-15 / 112. szám
1984. május 15. Kelet-Magyarorazág 3 lyibam jól működik a citera- zenekar, rendszeresek a filmvetítések, a TIT-edőariások. Megint példa arra: a helyi kulturális élet színvonala a népművelő személyétől függ. Pedig Nagy József három évvel ezelőtt, amikor idekerült, nem is értett hozzá, sőt, ha marad a szakmájában — gyógyszergyártó vegyésztechnikus —, akkor háromszor annyit keres, mint így. De megszerette ezt a munkát és állandóan új, meg új megoldásokat keres. Mosit például a nótaest után étteremmé alakul át a művelődési ház, mert egy estére átköltözik a vendéglő, konyhástól, zenekaros tóL. Azután meg azt tervezi: teadélutánt rendez a meccs után, ahol meg lehet, beszélni az eredményeket, politikát Sitb. Klub, ismeretterjesztő előadások mellett a könyvtár a harmadik az alapvető kulturális ellátásban. Sajnos, nagyon elszomorító adatokat is hallottunk Pető Andrásné könyvtárostól, aki Jánkmajti- son van főállásban, de módszertani felügyeletre mind a hat helység hozzátartozik. Említi viszont a kisnaményi példát: Lévai József nyugdíjas főkönyvelő a tiszteletdíjas könyvtáros a faluban. Ott sincsenek jobb feltételek, körülmények, mint másutt, csak egy ember lelkesedésének és lelkiismeretes munkájának köszönhető, hogy abban a faluban — pedig arányaiban sok a cigány — kétszer, háromszor többen olvasnák, mint a hasonló kistelepüléseken, Baraksó Erzsébet A Mezőgép Vállalat fehérgyarmati gyáregysége erre az évre ötszáz Taj- ga II típusú lakókocsi elkészítésére kapott megrendelést a Szovjetunióból. A gyáregység dolgozói a kész kocsikat szakaszosan szállítják a megrendelőnek. Képünkön: Juhos Árpád és Gaál Bálint a padlózatot szigeteli, Tóth Gyula hegesztő és Tőkei György a lakókocsi belső aljrészét lemezzel vonja be. (Császár Csaba felvételei) Muszáj összefogni Művelődési házak üresen A kistelepülések ellátásáról, legyen szó kereskedelemről, közlekedésről, szolgáltatásokról, a mai állapotokat alapul véve nem lehet eleget beszélni. Pedig néha úgy tűnik, mintha túlságosan is sokat foglalkoznánk — például a sajtóban — ezzel a témával. Találomra kiragadott példánk is azt igazolja, hogy sok gondot kell még orvosolni... Ezúttal a kistelepülések kulturális alapellátásáról érdeklődtünk Jánkmajtison és a hozzá tartozó hat településen. A társközségek: Szamos- sályi, Hermánszeg, Csegöld, Császló, Kisnamény és Darnó lakossága együtt alig éri el egy átlag nagyközség lélekszámút — Jánkmajtison közel 1800-an laknak, a hét településen együtt összesen 5 ezer 400-am. Rendbe tenni Milyen lehetőségük van az itt lakóknak az alapvető kulturális szolgáltatások igény- bevételére, a művelődésügyi szabványokban megfogalmazott három alapellátásra: könyvtár vagy kölcsönzőhely, közös helyiség ismeretterjesztő előadások megtartására és ifjúsági klub? Szinte 'mindenütt lenne miit szépíteni a művelődés céljait szolgáló közösségi helyiségeken, mert ha külső állapotuk megfelelő is, belül barátságtalanok, szegényesek, vagy éppen ápolatlanok, elhanyagoltak. Darnón és Csegöldön a megürült iskola alakult át ifjúsági klubbá, s ez igen jó dolog, Kisnamény- ban sajnos, a klubnak kinevezett helyiség nem alkalmas ilyen célra, Hermánsze- gen viszont csak egy alapos takarításra lenne szükség — ha szemet szúrna a klub állapota a ihelyi ifjúságnak. J ánkrna j tisinak pompás, nagy művelődési háza van, itt aztán igazán nyüzsöghetnének a szakkörök, klubok Ugyanakkor a főnököm, csak azt tudja, hogy én nem tudok semmit, és nem tudja, hogy én tudom, hogy semmit sem tudok, és hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit. Ebből az következik, hogy ö semmit sem tud. Én viszont tudom, hogy ö nem tud semmit, így hát kettőnk közül ki tud többet — én, aki semmit sem tudok, vagy a főnököm, aki tudja, hogy én nem tudok semmit, de nem tudja, hogy én tudom, hogy én nem tudók semmit és hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit, ő viszont nem tudja, hogy én ezt tudom ... ? Ó, mennyi baj van a tudással! ... Zahemszky László fordítása — a betegszabadságon levő népművelő távollétében sajnos, nem sikerült kideríteni, miért hanyagolták el évek óta ilyen mértékben a kulturális élet szervezését. Egyetlen csoport, kör nem működik itt, csupán az iskolás gyermekeknek szervezett szakkörök. Az emlékezetes botrány óta — Zoránnak ki kellett fizetni a fellépti díjat, de az előadás elmaradt, mert mindössze 14-en vettek jegyet — nem mernek szerződést kötni senkivel, az érdektelenségtől és a kudarctól félve. Frissen váltani Most, hogy a szakképzett népművelő elment és szülési szabadság miatt hosszabb ideig távol lesz, a számossá - lyi és a csegöldi népművelők vették gondjukba mind a hét községet Gyöngyösi Katalin segítségével, aki az összes kulturális, szociális és egészségügyi intézmény gazdálkodását irányítja. Muszáj ösz- szefogni, mert a pénz kevés. Hárman együtt szokták mérlegelni, érdemes-e fogadni az ajánlkozókat — most például Máté Pétert utasították el érdeklődés hiánya miatt. — Kis településen nagyon nehéz magas színvonalú programot szervezni — magyarázza Surányi Erzsébet, Csegöld és Császló népművelője. — Egy családnak — négy személyre — legalább 200 forint lenne a belépő ilyen gázsik mellett. Inkább otthon söröznek a tévé mellett, mondják. Egy népművelő lejárhatja a lábát is, segítség nincs, mert a pedagógusnak nem elégtétel a munkájáért, ha én megköszönöm ... — Ha sikert akarunk, föl kell hagyni a régi szemlélettel — vélekedik Szamossélyi- ban Nagy József —, ma már igenis be kell menni minden házba és úgy kell meghívni az embereket. Csak az ifjúsági klub él meg ugyanis, mert a fiatalok jönnek, meg olykor a nyugdíjasok, de a középkorosztályt csak a pénz érdekli, ebben a maszek világban, a nők pedig, ha mór férjhezmennek, nem mozdulnak ki, abszolút nem is foglalkoznak a műveltséggel, nagy ritkán moziba ha elmennek ... Meccs és teadélután Gyorsan kibukkanó, olykor keserű szavak s mégis, mindketten nagy örömmel és lelkesedéssel dolgoznak, most három helyett is. SzamossáA Nyerges és Szíjgyártó Szövetkezet szakolyi részlegében egy évben 5—6 millió forint értékben varrnak különböző bőrtáskákat. Képünkön: Juhász Györgyné a MÁV részére készít villanyszerelőt áskák at. (Császár Csaba felvétele) Közös forintok AMI JÓ A TANÁCSNAK ES A LAKOSSÁGNAK, az közvetve — vagy közvetlenül — jó a helyi üzemeknek is. Ezt felismerve egyre több szabolcs-szatmári üzem segíti a tanács céljainak megvalósítását. A megyei tanács pénzügyi osztályán a közelmúltban készült összegezés szerint tavaly megyénk ipari és mezőgazdasági üzemei a fejlesztési alapjukból 105 millió forintot utaltak át a tanácsoknak. Ezenkívül 97 millió forint értékű társadalmi munkával is hozzájárultak a tanácsok kasszájának gyarapításához. Az üzemek és a szövetkezetek nem is kettő, hanem három anyagi forrásból járulnak hozzá a helyi fejlődéshez. A harmadik forrás a sokak által ismert „kofa”, vagyis a községfejlesztési, városfejlesztési alap. Az üzemek a nyereségük 15 százalékát fizetik be erre a célra. Igaz, ez a 15 százalék többnyire tovább kerül a megyei és országos kasz- szákba. Épült ebből a pénzből kövesút, könyvtár, játszótér. Bár az utak és játszóterek többségét közhasznú munkával építették. A friss statisztika szerint Szabolcs-Szatmár megyében 1983-ban 439 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Természetesen a lakosság dolgozott többet, az üzemek dolgozói és gépei 97 millió forintnyi társadalmi munkával segítették a tanácsokat. AZ ÖSSZEFOGÁS Jö PÉLDÁJÁNAK egész sorát említhetnénk. Nyíregyházán a városi tanács az üzemekkel munkaprogramot készített, s e program terv szerint ütemezi, hogy az üzemek mát tesznek a megyeszékhely gazdagodásáért. Vásárosnaményban már hagyomány, hogy a tanács a helyi üzemek vezetőivel (a szocialista brigádvezetőket is beleértve) évente egyezve— ___________________ tető tárgyalást folytat. A tanács vezetői elmondják, hogy mikor és mire kérnek pénzt, izomerőt, vagy gépi erőt. Az üzemek vezetői viszont előállnak közérdekű javaslataikkal, észrevételeikkel. Az - ilyen egyeztető tárgyalás eredményeként intézte el a tanács, hogy az egyik gyáregységben üzemi büfét nyissanak, ugyancsak egy ilyen tárgyalás után a tanács közbenjárására a Volán módosította a menetrendet, így a buszok jobban igazodnak a műszakokhoz. Számos példa igazolja, hogy a tanácsok és a helyi üzemek egymásra vannak utalva, NEM VÁRTAK KÖZPONTI TÁMOGATÁST például Apagyon, ahol a tanács jóformán csak az építőanyagot vette meg, s a helyi tsz szakembereinek, gépeinek közreműködésével iskola és egy orvosi rendelő épült. Égetően szükség volt Apagyon mind a két középületre. Tiszavasváriban a ve-, gyészeti gyár bölcsődét épített — és átadta a tanácsnak. Ezekben a hónapokban orvosi rendelő épül a tanács és a gyár közös pénzéből. Nem kétséges, hogy a rendelőben a gyár dolgozóit, vagy azok hozzátartozóit is gyógyítják majd. Űjfehértón a mező- gazdasági kutatóintézet évente 50 ezer forintot utal át a tanácsnak járdák és utak építésére. A gyapjúszövőgyár dolgozói a múlt évben a kommunista szombatok bevételéből 40 ezret adtak az újfehértói tanácsnak gyermekintézmények fejlesztésére. Idén az újfehértói ipari szövetkezet és a helyi Lenin Tsz bővíti az óvodát... Követendő példa: az idei falugyűléseken az üzemek nemcsak követeltek a tanácstól, fel is ajánlották konkrét segítségüket. Nábrádi Lajos __________________________ Az erdőgazdaság nyírbátori erdészeti üzemében havonta 60 ezer négyzetméter terület burkolásához elegendő parkettát gyártanak a TÜZÉP vállalat megrendelésére. (Császár Csaba felvétele) Én nem tudok semmit. Ezt pontosan tudom. Egyébként, ha egyszer tudom, hogy semmit sem tudok, akkor már tudok valamit. A főnököm tudja, hogy én semmit sem tudok. Úgy gondolja, hogy többet tud nálam. De ha ő tudja, hogy én nem tudok semmit, és én is tudom, hogy nem tudok semmit, akkor egyformán tudunk. Noha én tudom, hogy a főnököm tudja, hogy én nem tudok semmit, ö viszont ezt nem tudja, akkor következésképp én kétszer annyit tudok, mint ő. Ráadásul a főnököm nem tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én nem tudok semmit. Ebből következik, hogy háromszor kevesebbet tud, mint én. Mivel én tudom, hogy tudom, hogy a főnököm nem tudja, hogy én tudom, amit ő nem tud, ebből az következik, hogy én sokat tudok, a főnököm viszont sokat nem tud. Most vonjuk meg a mérleget: én tudom, hogy semmit sem tudok; tudom, hogy a főnököm tudja, hogy én nem tudok semmit; én tudom, hogy a főnököm nem tudja, hogy én tudom, hogy semmit sem tudok. Vagyis én mindent tudok. Pezsgíískeliely, íívegdísz Kaményból Az idei esztendőnek túl vagyunk az egyharmadán. Az üzemek számolgatnak: hol szorít a cipő, mit kel! másképpen csinálni, hogy a tervek maradéktalanul megvalósuljanak. A Vásárosnaményi Üveggyárban mindenekelőtt a tervek átdolgozására lesz szükség, hiszen az elektromos üvegolvasztó kemence munkába állásával módosul a termelés. Az említett kemence az év utolsó harmadára készül el, amikor is megkezdődhet az ólomüveg termékek készítése. Addig is gyártják a már külpiacon is ismert üvegedényeket. A francia piacon az elmúlt esztendőben jelentek meg, ahova pezsgős kelyheket szállítottak. Az NSZK-ba rövidesen útnak indítják az első szállítmányokat, Olaszországba pedig centrifugált üvegtermékeket küldenek. A hazai piacra ezekben a napokban többek között tálakat, tányérokat, préselt műszaki üvegeket, üvegdíszeket készítenek. A sikerek mellett azonban gondjaik is vannak a naményiaknak. Mindenekelőtt az, hogy kevés az üvegfúvó és csiszoló szakmunkásuk. Igaz ugyan, hogy az elmúlt év őszén a két szakmában 34 fiatalt iskoláztak be, de még újabbakra van szükség. Ügy tervezik, hogy szeptemberben még 15 fiatal választhatja az üvegfúvó, 12 pedig az üvegcsiszoló szakmát. r----------------------------------------\ Üj Barázda: Korszerű ismeretekkel Nyírbátorban az Űj Barázda Tsz vezetői hamar felismerték, hogy nemcsak a termesztés, az értékesítés is igen fontos mozzanata az eredményes gazdálkodásnak. Ezért olyan terményeket vetnek, melyekre konkrét felvásárlási szerződések vannak. A karcagi kutatóintézettel kötöttek egyezséget, s a tudomány eredményeit felhasználva igen komoly talajjavító intézkedéseket is végrehajtanak. A talaj meszezésére ugyanis ezen a területen igen nagy szükség van. Egyre inkább felismerik a szerves trágya szükségességét. A műtrágyák kiiktatására istállótrágyát szórnak szét a földeken. A napraforgó eredményes termesztésére évek óta kapcsolatot tartanak fenn a helyi növéryoiáj- "lyárral, melynek jelentős magtárolást is végeznek, a gyár pedig anyagilag támogatja a termelőszövetkezetet. Cukorrépát 50 hektáron vetettek. Mint Petis Mihály, a tsz elnöke mondta, ezt még most tanulják. A mellékterméket — például répaszeletet — a Kábái Cukorgyártól visszakapja a tsz, s az állattenyésztés így veszi hasznát a kétoldalú, biztonságos kapcsolatnak. Búzából fajtakísérletet folytatnak, húsz hektáron olyan fajtát vetnek, amely a homokos talajon is jó eredményt hoz. A zöldségtermesztés kimondottan kézimunkaigé- s nyes ágazat. Emiatt ezt a háztáji és kisüzemek fel- | [I adatává tette a szövet- f
