Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. május 5. Nyugágyban, kertiszéken egy-két év elegendő ahhoz, hogy elkoptassuk a matracot, a párnát. Néha gondot okoz, hogy újakat szerezzünk be, kevesen gondolnak rá, hogy a helyenként elkopott vászon-, vagy frot- tirtörülköző alkalmas másra is, mint törlőruhának. Le kell vágni a kopott részeket, s a maradék textíliákból kívánt méretű huzatokat lehet összevarrni. Ez az úgynevezett foltpárna és foltmatrac kedves színfoltja lehet az erkélynek, a kertnek. A rajzon három részből álló matrac látható, amely maradékokból varrható meg, s a különálló három részt meg lehet tölteni akár boltban kapható törmelék habszivaccsal, akár az évek óta használaton kívül lévő nagypárna tollával. Szöveg és rajz: Pálffy I. Dunántúlra került, hát oda bizony már nehezen jut el az ember, de a sorsáról azért mindig tudok. — Ennyi gyerek, kicsi volt mind, amikor el tetszett hozni. Karonülő, akivel rengeteg a munka. Meddig lehet ezt bírni még? — Most ketten vannak. Aranyosak. Az egyik okos, a másik meg talán gyengébb, de ragaszkodóbb. Ha őket is el akarnák vinni, azt talán ki se bírnám. Mindig szeretném a magaménak érezni, tudni őket... Megint dolga akad a zsebkendőnek, de alig felhőnyi a bánat, hiszen még fenyegetésnek sem igaz. Dörmög a férj: — Ne félj, azt már én nem engedem ... Nézzük a képeket. Nevető, mosolygó gyermekarcok színesben, fekete-fehérben. Felrémlik bennem, hogy csak a képek is egy vagyonba kerülhettek, de elszégyellem magam, hiszen míg jót beszélgettünk, szó sem volt közöttünk a pénzről, és nem is volt rá szükség, hogy szó legyen. Pedig hát Kovács néni nem különös ember. Kovácsék sem azok. Egyszerűen szeretik a gyerekeket. Bartha Gábor is odakészítettük, hogy az első perctől vígan legyenek. Volt is nagy játék, de hát este lett. Lefektettem, megcsókoltam őket, az ajtajukat nyitva hagytam, hogy jusson a szobába valamennyi fény. Aztán lefeküdtünk mi is. Egy idő után aztán oson az egyik, de oson már a másik is. És bújnak mellénk, forró kicsi boldogságukkal. Mondja, hogyan lehetne az ilyent elfelejteni? És lehet-e nem szeretni őket érte? Eggyel teszek csak kivételt... — Vele miért? — öt én nem is akartam. Mondták az intézetben, hogy egy kicsit a születésétől beteg a gyerek. Volt is ott szebb, talán még kedvesebb is, de az odafúrta magát hozzám, kapaszkodott belém és nézett nagy, könyörgő szemekkel. Az igaz, hogy később speciális iskolába kellett adni, de látja, azt meg utána is sokáig látogattuk. Utóbb a Á pulcsi új élete A természet kínálja GOMBÁS TEKERCS. Hozzávalók: 3 dl tejföl, 5 db tojás, 6 evőkanál liszt, só, 25 dkg gomba, 1 kávéskanálnyi reszelt hagyma, bors, 1 csomó zöld petrezselyem, olaj. A tejfölt a tojások sárgájával elkeverjük, beletesz- szük a lisztet, sózzuk, majd könnyedén hozzákeverjük a tojások keményre vert habját. Kikent, kilisztezett sütőlemezre öntjük, egyenletesen elkeverjük és sütőben halványpirosra sütjük. A gombát apróra vágjuk. Az olajon megfuttatjuk a hagymát, éá hozátesszük a gombát. Sóval, borssal fűszerezzük, pároljuk. Apróra vágott petrezselyemzölddel kissé még tovább pirítjuk. Tűzről levéve hülni hagyjuk. A kisült tésztára rákenjük a gombát, egyik szélről kezdve felcsavarjuk. Az így kapott tekercset sütőlemezen hagyjuk. Tálalás előtt néhány percre visszatesszük a sütőbe. Felszeletelve, forrón tálaljuk. GOMBÁS TÉSZTA. Hozzávalók: 30 dkg gomba, fél dl olaj, egy evőkanálnyi reszelt vöröshagyma, 1 csomó petrezselyemzöld, piros paprika, só, bors, 3 dl tejföl, 35—40 dkg kockatészta. A gombát szeletekre vágjuk. Az olajon megfuttatjuk a hagymát, rádobjuk a gombát. Megpároljuk, sóval, borssal, petrezselyemzölddel ízesítjük, kevés piros paprikát is teszünk rá. Mikor a gomba megpuhult, félretesszük. Közben kifőzzük a kockatésztát. Jénai tálban összekeverjük a gombával, és gazdagon leöntjük tejföllel. Sütőben át- forrósítva adjuk asztalra. Tálaláskor még ízlés szerint tejfölözzük. A pároláskor félretett gombával megszórjuk a tetejét. GOMBÁS GOMBÓC. Hozzávalók: 5 dkg vaj, 2 db zsemle, 10 dkg gomba, 2 db tojás, só, bors, zsemlemorzsa, tej, petrezselyemzöld. A gombát apróra vágjuk. A vajat kikeverjük, majd hozzáadjuk a tejben áztatott, kicsavart és áttört zsemlét. Beleütjük a két egész tojást, fűszerezzük sóval, borssal, petrezselyemmel. Elkeverjük, majd any- nyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy formázható masszát kapjunk. Hozzávegyítjük a gombát. Apró gombócokat formálunk belőle, levesben megfőzzük. Készíthetjük úgy is, hogy formázás után olajban kisütjük és így adjuk levesbetétnek. GOMBÁS DARAGALUSKA. Hozzávalók: 2 db tojás, 10 dkg zsír, 20 dkg búzadara, 10 dkg gomba, só, bors, petrezselyemzöld. Egy mély tálkába beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk a zsírt, beletesszük a finomra vágott gombát, petrezselyemzöldet; sóval, borssal ízesítjük, összegyúrjuk kb. 10—15 percig állni hagyjuk. Bő, lassan forró vízbe szaggatjuk. A galuskánk akkor kész, ha főzés közben kétszeresére dagadt. Különleges levesbetét. Deák Mór . Könyörgés édesanyámnak Menj el Apuhoz, és küldjétek nekem sárga mackót! De nagyot, mert kifosztott álmaimban sok-sok hely van: a jobb kezében képeslap legyen, amit aláírtatok mind a ketten, a balban pedig egy másik, hogy nem hazudtatok. Hallod, Anyám? A lányom sokat sír, talán tudja, hogy nem volt sárga mackóm — vagy volt, csak a kezében nem tartott semmit, * vagy tartott: csak apám helyett is te írtad alá. Hát menj el Apuhoz, és küldjétek nekem sárga mackót! Feketén gyémántozik egy gombszem: legyen, ki magát belecsiszolja könnyek nélkül — s ne érjék tetten------— Kapaszkodtak a szoknyámba... Kovács Gyuláné boldogsága O, az a kedves, elnyűhetetlen póló, amit viselünk évek, évtized óta, hoj egyszínű, hol tarka, sőt időnként biztos recept alapján festékbe mártjuk, s lesz belőle egyedi, soha meg nem ismételhető szín- és mintakompozíció! Láttam már különleges emlékmatricás és „nem-tehetek-róia, de nincs szívem eldobni’* példányt is. Nos, ha van, ha már viselni nem tudjuk, ne tároljuk az amúgy is szűkös szekrény rekeszébe gyömöszölve, hanem keltsük új életre. Természetesen felfrissítjük, kimossuk, az esetleges lyukakat megvarrjuk, vagy ha túl nagy a méret, ki sebb, kicsi párnaforma méretre igazítjuk. Egy jól méretezett párna 40V*0 centimétertől, 50X60 centiméterig terjed. Az alsó, az ujjanyílásokat egy — vagy több — soros nagyléptékű öltésekkel, színes cérnával ösz- szevarrjuk. A nyakszélen keresztül kitöltjük szivacshulladékkal, vagy, tisztára mosott, apróra vágott harisnyahulladékkal. Menet közben, steppelőöltésekkel rögzítjük, az ujjabe- varrásokat, esetleg a nagyobb felületeken az alsó-felső oldallapot összefogjuk, végül az egyenletesen kitöltött párnát a nyílásnál (nyaknyílásnál) ösz- szevarrjuk. Láda helyett szennyeszsák Minden háztartásban tavasztájt selejtezik a törülközőket, lepedőket, huzatokat. Ezeket a textíliákat azonban nem kell eldobni. Készíthetünk belőle nagyon praktikus dolgokat, például szennyeszsákot, amint az a mellékelt rajzon látható. Többféle színű és minőségű kelmét párosíthatunk, hogy megfelelő nagyságú téglalapokat kapjunk, s a sok helyet foglaló szennyesláda helyett vállfára akasztható szennyeszsákot varrhatunk. Akár váUpántosat, akár zsák formájút, amelyen elül cipzárral csukódó nyílást hagyunk, hogy azon keresztül dobjuk bele a mosásra váró holmit. Foltpárna, foltmatrac Mondják, Por- csalmán nem ritka, hogy egy- egy család intézeti gyermeket vesz magához, és neveli nagy szeretettel. Ha emberi rangot ad ez, akkor Kovács Gyulá- ék közöttük is a legrangosabbak. Tizenegy gyermeket neveltek eddig, most is velük él kettő. A házuk nem nagy, de jutott benne hely, közvetlen a hálószoba mellett a gyerekszobának. Erdősné dr. Horkai Erzsé- Szeretném a bet, a tanács gyámügyi előadója, jó ismerője a Kovács családnak: — Különös emberek? Nem azok. Egyszerűen nagyon szeretik a gyerekeket. Valamennyit. Ügy élnek azok abban a családban* ahogyan — sajnos — nagyon sok gyerek a vér szerinti szüleiknél sem élhet. Hogy ez ritka? Lehet, de ők nem bánták meg, hogy ebbe a gyönyörű munkába kezdtek. ★ — Várjon, hozom én mindjárt az egész nagy családot... Táskányi fénykép kerül a következő percben a heverő- re, azért oda, mert az asztalon el se férne valamennyi. Kérdezem Kovács Gyulánét: — Hogyan kezdődött? Hogyan szánták rá magukat, hogy idegen gyerekeket is neveljenek? — Nem idegen az egy se. Nekünk is van két fiunk. Az az egyik, a nagyobb katonatiszt. Százados. A másik egyetemista. Hát ez volt az oka ... _ ? — Igen, mert fiú volt mind a kettő:--ft férjem meg , nagyon szeretett volna kislányt is. Én megtanultam, hogy gyereket könnyebb úgy nevelni, ha többen vannak. Szívem szerint csak sajnálni tudtam az egykéket. Gyerekkora sincs annak, aki magában nő, mert nem ajnárojni kell a kisgyereket, hanem okosan szeretni. No, hogy a története* mondjam: szólt a férjem, hogy „eredj, nézz körül, hozz vagy két gyereket. Megél velünk, elfér közöttünk”. Én meg elmentem. Nem tudom elhiszik-e, de én ott bent a sok gyerek között majd hogy nem elsírtam magam. Ahogy azok kapaszkodmagaménak érezni őket... tak a szoknyámba, ahogy ránéztek az emberre ... A férj, Kovács Gyula hallgat minket és mosolyog. Sokszor elmondták ők már ezt a történetet, amin nem az idő szépít, hanem a változatlanság. — Na, elég az hozzá, hogy hazajöttem négy kislánnyal. — Nem volt veszekedés belőle itthon? — Miért veszekedtünk volna. Az asszony látta őket, ő választotta valamennyit. Akkor még nem voltam nyugdíjas. Dolgoztam a TITÁSZ- nál. Ma is azt mondom, hogy kevés édesebb öröm van, mint hazaérni a gyerekkel tele lakásba ... — És a gyerekek? — Tizenegyet hoztunk így eddig. Felsorolni se könnyű, hogy melyikből mi lett. Olyan Is van, amiről nem beszélek szívesen. — Nem rajtunk múlt, ne emlegesd! Hallgatnak mind a ketten. Később, akkor is csak töredék mondatokból kibomlik a történet. Volt kislányuk, akit szinte csak megszeretni volt idejük. Alig melegedett meg a gyerek az új családban, jelentkezett érte a régi, jött a szülő, és elvitte őket. — Nem az fáj, hogy elvitte, mert jó az, ha szeretetből viszi el. Ha a sorsa volt addig olyan, hogy nem élhetett addig a gyerekével, de a törvény gyengesége, hogy az is elviheti, akinek csak a családi pótlékhoz kell a gyerek... — Nem tudhatod azt... — békít világgal a férj, de ott vannak az elvitt gyerekek képei is a heverőn. A „testvérek” képeivel együtt. — Te is tudod. UtÉfnuk utaztunk, csak éppen látni őket... Egy kis időre dolga akad a zsebkendőnek, de nem sokáig, hiszen ezzel a sok gyerekkel mindig több volt az öröm. — Tudja, nem akartam én sokat, de annyit igen, hogy akit én nevelek, az boldoguljon. Ember legyen. Olyan, akinek kell a család. Aztán, ha most levelet hoz a postás, vagy ha ránkkopog valamelyik, ha eldicsekszik azzal, hogy szakmunkás lett, ha-elküldi a családja képét, akkor az olyan nagy, csendes boldogság nekünk. — Kit szeretett közülük legjobban? — Egy anyának nem lehet ilyen. És én a teljes szívemmel az anyjuk akartam lenni. Ügy is szólítottak. A sze- retetre pedig szeretet a becsületes válasz. Sose felejtem. Kihoztuk a két kislányt. Várta őket a berendezett gyerekszoba. Még a játékot