Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
1984. május 5. O © jedezve, redik, de i! lyj szünetlen, i! :llem — vem. szánjad elszáradt — I... Isuzsa fordítása »y az őrmester lóvá tette őket, kapó és szívszoron- hetekkel, hónapok- y világégés után eöntösében jelentke- az elfojtott szomo- irtelen kitört öröm- íelyre hat éven át ig. S hogy a túlzás és tűzpiros petár- durognak a várako- >1 senki nem tehet. minden legendá- nek, hőskölteményem igaz, hogy lefúj- ■rút?” Dorothy erős- azt ajánlotta, lapoz- ;gy Who is Who-t. Senry közt végre rá- jlenn Miller nevére. apróbetűs szöveg iondatát olvastam, iver a verejték. „A világháború végén repülőszerencsétlen- ta lett.” Ennyi. Nem kevesebb. „Rejté- iszerencsétlenség...” lie Howard adatai akiről csak nagyso- i meg a világ, hogy atte le valahol Por- ,gy a nyílt tenger az utasszállítót, ame- yszerű angol színész- tazott. Bosszúként a impernelért. háborút csakugyan k le. Akkor nem is olna. Az „atompiló- csak térképekről is- Hirosima nevével. g § — # mm ■ M nfiifiTAfVfffifAlí ■ m ifc vf m m m m ^0 m j m vfla w lm Svájcból érkezett ajándék a Jésa András Múzeumba Bizonyára sokan emlékeznek még lapunk olvasói közül arra a nemes gesztusra, amelynek színhelye a múlt év szeptember második napján a cé- génydányádi gyermekotthon volt: a Kende-testvérek itt írták alá azt az adományozó okiratot, amellyel Kölcsey Ferencnek eddig eltűntnek hitt 76 levele a magyar állam tulajdonába került. A művelődési tárca vendégeként Magyarországon tartózkodó Kende-testvérekkel ez idő alatt született meg egy másik megállapodás is. amelyben bizonyára közrejátszott az őszinte fogadtatás, és a szülőföldhöz való ragaszkodás bizonyítása. Ennek eredményeképp a napokban értékes dokumentumokat vehettünk át a Művelődési Minisztérium múzeumi osztályán, hogy azok — hazatérve — véglegesen a Jósa András Múzeum történeti adattárát gyarapítsák. A cégénydányádi Kendekúria — egyik értékes műemlékünk — építéstörténetéről eddig nagyon keveset tudtunk. Az épület udvari homlokzatán, a kerti kijáró fölötti oromzaton levő Kölcsey-dísztichon mellett olvasható évszám, 1833 tájékoztatott arról, hogy épület-magja ekkor készülhetett el. A .tavalyi kiállítással egy időben megjelent Kölcsey— Kende levélváltásból már több kisebb részletet is megismerhettünk: Kende Zsigmond, Szatmár vármegye alispánja, — Kölcsey rokona — 1833. április 19-én, Cégénybe keltezett levelében írta a pozsonyi diéA cégényi kúria könyvtárszobájának egyik elpusztított faliképé (Zsák Zoltán reprodukciója) tán tartózkodó költőnek: ,,A’ házam készüli édes Ferim: kö- nyörgök a’ megígért magyar inseriptioért.” Ügy látszik, Pozsony, az országgyűlés munkájában való részvétel, az elfoglaltság és a nagy hőség nem kedvezett a költészet múzsájának, az ihlet csak otthon, Csekén szállta meg Kölcseyt, aki szeptember 17-én keltezett levelében küldi a feliratot: „Házadra egy felírás íme itt megyen: M. DCCC. XXX. 111. „Alkota munkás kéz engem: ’s a’ szőke Szamosnak Partjain a’ költő lát vala ’zenge felém; Ház, örökülj! ’s vidám békével tartsad öledben Gazdád; s gyermekeit, ’s hív unokáji sorát!” A felirat tetszett is, meg nem is Kende Zsigmondéknak, mert még az aznap megérkezett levélre a házigazda rögtön válaszolt: ,,A’ küldött felírás édes Ferim, nékem igen nagyon tetszik, mert ugyan mit is lehetne egy magános épületre szebbet és nagyobbat költeni; hanem ha olyan könnyen állanak nállad a’ felírások, úgy nem bánom, próbálj még egyet vagy kettőt csinálni ’s ha szebet költöl azt válasszuk.” A most hazaérkezett tervrajzokból kitűnik, hogy ez az épület nem azonos a maival! Széltében-hosszában keskenyebb volt, tipikus középtengelyes, szimmetrikus elrendezésű udvarház, amelynek végeihez egy-egy helyiségnyi, a jelenlegi épület szélességével egyező kiugrás csatlakozott. Az eredeti épület udvari főfalait — úgy tűnik — meghagyták, s az 1912-es átépítés során beépítették a mai kastélyépületbe. Ám ekkor a beázó tető miatt romlott mennyezetű, festett díszítésű szobák átalakításával kíméletlenül jártak el: a tervrajzokhoz fűzött kommentárokból kitűnik, hogy a keleti szárny eredetileg félkörívben végződő könyvtárszobájában látható, sgraffito eljárással készített faliképéit is leverték! Az eredetileg három falképből egynek a reprodukciója maradt fenn, egy latin nyelvű középiskolai lapban, a Luventusban, ennek másolatát közöljük. Az 1912-es épületbővítés a Kölcsey-verset meghagyta, s bár új, a mai helyére került, mégis az a benyomásunk, mintha a cégényi kastély még a múlt században épült volna. A magyarázatot az 1912-es tervek készítőjének és az építtetőnek a személye adja meg. Kende Zsigmond —, mint a fennmaradt tervek bizonyítják —, maga vetette papírra az elképzeléseit, amelyek az eredeti épületet tulajdonképpen megnagyobbítani, a megnövekedett létszámú család számára otthonosabbá és modernebbé tenni óhajtották. A családi el- j gondolás építészeti megvalósítására, kiviteli tervvé öntésére ' egy akkor már ívelő pályafu- > tású építészt kértek fel, Hültl , Dezsőt (1870—1946) a Műegye- .: tem tanársegédét, későbbi pro- . fesszorát. Hültl volt hazánk el- * ső építészdoktora, s mint a mű- és díszítés-építéstani tanszék vezetője. 1912—13-ban csak a tervek . egy részét valósíthatta meg az 1 új tulajdonos, Kende György, j! Kende Zsigmond fia. Ezért tíz | esztendő múlva, 1922-ben újabb í terveket készített Hültl, ezek- * nek — minden bizonnyal pénz- ; ügyi nehézségek miatt — szintén csak kisebb hányada került | kivitelezésre. Mindenesetre értékes nyereség, hogy a hazaérkezett terv- i rajzokból vissza lehet majd ál- | lítani az eredeti, 1833. évi állapotot, s ugyanakkor Hültl egy eddig ismeretlen munkájára derítve fényt, gazdagították megyénk XX. századi építészettörténetét. Pestalozzi-Kende Éva (férje 1 a Nemzetközi Vöröskereszt al- elnöke) levelében olvashatjuk, hogy édesapja még a második világégés előtt gyakran fontolgatta, hogy milyen közérdekű célra lehetne a modern világban mindinkább teherré váló nagy házat és a parkot felhasználni. Mostani használói, a családi otthon melegétől megfosztott 6—10 éves kislányok a Kölcsey-sorok szellemében a megkésett végakarat beteljesí- tői. Németh Péter BODNÁR ISTVÁN: Száz fényévnyire Lehull egy csillag, beszűkül a zuhanás sistergő ívétől az éjszaka árnulö szembogara, és a sötétség burkának retinahártyáján elhalványulnak a fényes holdsugarak. Száz fényévnyire már csóvalobogásom, s mint a kozmoszban száguldva milliárd csillag egymástól gyorsulva távolodunk, napfoltjaidtól már nem tudok fölmelegedni, csősztelen utamat nem jelzik szentjánosbogarak, szobortalanná tisztulok nélküled. Borsos Miklós: Aphrodité születése i alkotók méltatták, a Szinnyei-társaság palettáját, melyre a ak festettek apró ké- ; a művészeti köztu- zony — nyugodtan írjak kora miatt „kiko- ik ismerték, becsülték, mellőle. visszavonhatatlanul és •n adósa vagyok egy sál. Mindig tudtam, ogy Pesten jártomban )ad számolt percekkel cezni. Mert kötetlen n, dúsan öntötte az virágszőnyegét az ér- í. Hát mégha a szülő- 1 érkezett valaki, s az k nevét emlegette. még nagybányán, a la helyén épült műtér - ikében — a már ag- „kis Balia”. S hogy még hetvenen felül is :n mozduló „Pirk Jaíűvészeti forradalom ei ők. Utolsó nagyjai lismételhetetlen korkor Bartók és Kodály Jtt a falvaknak, mikor sei forgószélként káéi a szellemi közélet t zugait. Mikor Bene- k gyermekújságja, meze vándorútjára infiatal Áprily Lajos el- t papírra vetette. Mitó eszméivel színre lép ilei-kör, a vékonyka rossal az élen egy maroknyi diákcsapat már a Szociáldemokrata Pártot sem tartja kellően forradalminak. Mikor Lukács György és Balázs Béla, mikor... és folytathatnám a felsorolást. Igen, akkor egy poros, csendes, kisvárosban letelepül néhány festő. Felépítenek egy hatalmas fabódét a hegyi legelők városperemig nyúló zöldjében, és egy teljesen újfajta festőiskolát nyitnak. Egy festőiskolát, ahol nincsenek dogmák és akadémikus szabályok. Ahol a tapasztalás, a szabadban festés élménye, az egyéni látásmód, s a pályatársak jótanácsa az irányt adó, útmutató segítség. Iványi Grünwald, Ferenczy Károly és a Ferenczy család. Noémi, Béni, Valér. És Réthi mester, s fiatal legényként itt dolgozik Szervátiusz Jenő, apja és mestere a ma is élő Szervátiusz Tibornak. E kor gyermekei közül egy Farkas Eszter, akit egy gyermekkori baleset miatt tanácsoltak el a tanítóképzőtől, a festőakadémiához vezető lépcsőfoktól. De a nyírbátori kislányt befogadta a szabadiskola. 1900. június 17-én látta meg a napvilágot, mely később is, mindig is minden képét beragyogta. Nagybányán tíz esztendőt tanul és Thorma János növendéke. 1918-tól a háborús esztendők talán legkegyetle- nebbikétől 1928-ig bejegyzett növendéke az iskolának. Sző- nyi István keze alatt Pesten, Benkhart Ágost keze alatt Miskolcon dolgozott. Jobban illene e lezárt múltidejű két „t” helyett a dolgozik jelen ideje. Hiszen olyan lelkiismeretes szorgalommal ált mindennap a vászon elé, ahogy mestereitől tanulta. S örök, lelkiismeretességgel és művészi alázattal vette számba újból és újból gondolatokat hordozó technikai tudását. S még sincs képeiben egyetlen feszült görcsös pillanat sem. Kiegyensúlyozott lebegésben fátyolozzák egymást a színek, s új és új hangulatok születnek a felületek egységéből. Képein mindig ott lebegett a „pipáló”, kékben játszó Kereszt hegy, a nagybányai Himalája, a ligetes Jókai-dombon megmegcsillan a fény. S a fák árnyékában itt is ott is fölragyognak a festőállványok, színes ruhák foltjai. Napernyők, szalmakalapok, pödört bajszok, komoly festő urak. Akik aztán képeikért kapták a kis festéküzletben az újabb tubusokat, újabb vásznakat, ezzel fizették meg a kis hónapos szobát, az asztalost. S a kisvárosi polgáremberek pontosan tudták, hogy kitől fogadható el a „képes” fizetség. Eszti mama. Maga sem élt könnyen, sokszor mesélte. Munkaképtelen anyját, húgait tartotta el, s a drogéria mindennapos robotja után rohant, szaladt az iskolába. Aligha sejtették, hogy ez a magyar impresszionizmus. Hogy a „Nyolcak”, az avantgarde, s a konstruktivisták, a szentendreiek mind ennek a piktúrának a nyomdokain jutnak tovább. Meghaladva, de meg nem tagadva ezeket az értékeket Antal István A Cseresznyés-emlékérem előlapja. Cseresznyés-emlékérem Tóti) Sándor szobrászművész alkotása n Kelet-Magyarország 1982. jának a cikke az első magyar október 9-i számában fülészeti tankönyvről: „150 jelent meg e sorok író- éves orvosi könyv” címmel. Az 1832-ben Veszprémben kinyomtatott „A hallás élőműszereiről... ” c. könyvnek az kölcsönzött szabolcsi vonatkozást, hogy a szerző, dr. .Cseresznyés Sándor, Nyírgyulaj községben született. A cikk fülészeti szakkörökben nagy érdeklődést váltott ki, hiszen ebben az időszakban (1983) készült 50. éves jubileumára a Magyar Fül-Orr- Gége Orvosok Egyesülete, amely elhatározta, emlékérem alapítását Cseresznyés Sándor tiszteletére. A szép alkotást Tóth Sándor, Munkácsy-díjas szobrászművész készítette el, ez év áprilisában. Az érem előlapján a híres orvos arcképe látható, s a hátlap körfelirata: Magyar Fül-Orr-Gége Orvosok Egyesülete illetve középen ugyanez olvasható angol nyelven. Így most már nem merülhet a feledés homályába a másfél évszázaddal ezelőtti kitűnő és haladó felfogású magyar fülészeti könyv illetve szerzőjének munkássága. Az eset szép példája a korszerű hagyomány- ápolásnak is. Bízunk benne, hogy dr. Cseresnyés Sándor születésének közelgő 200. évfordulója kapcsán a szülőföld, Nyírgyulaj község is méltóan megemlékezik majd nagy fiáról. Dr. Fazekas Árpád
