Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-22 / 118. szám

1984. május 22. Kelet-Magyarország 3 Döntő a teljesítmény A BÚZA - félidőben J árt itt a minap tucat­nyi külföldi. Volt kö­zöttük laoszi, kam­bodzsai, tanzániai, nigériai. Ők Szabolcsra csodálkoz­tak, a szabolcsiak — már aki látta őket — vissza. Sárgán, feketén, mind új­ságíró. És ha már újságíró, az kíváncsi. Különösen a kambodzsai. Elmentünk háztájit néz­ni. A vendéglátó asszony mutatja az istállóban já­szolhoz kötött tehenet, lo­vat. Már jönne ki az asz- szony, de a kambodzsai út­ját állja és kérdez. Tolmács útján. Amikor már unom, unja az asszony is, mon­dom: — Van itt disznó is. En­gedd szegény asszonyt, néz­zük meg azt is. Nézzük. Négy szép süldő. A kambodzsai alig. hogy rájuk tekint, már kérdez; honnan a disznó, ki adja a takarmányt, kié a ház? Me­gint szólni kell: — Menjünk a házba, ott is lehet beszélgetni. Bent a házban, a kisszo- bában takaros bútor, televí­zió, az asztalon váza és vi­rág, egyszóval rend. Sör habzik a poharakban és kérdez a kambodzsai. — ön hogy érzi, gazdag, vagy szegény? Az asszony nevet. — Nem vagyok én sem í gazdag, sem szegény. Átlag. Ügy élünk mi, mint min­denki. Erre a kambodzsai leveszi — a kalapját. A pamlagra, maga mellé teszi. Gondo­lom, melege lett. De nem. Nem verejtékezik, nem tö­rülközik. Ügy hiszem, most ért el odáig, hogy hiszi, amit eladdig hallott és lá­tott. Kalapot emelt. Később azért még megkérdezte: — És ki adta a pénzt a máriapócsi Rákóczi Terme­lőszövetkezetnek a gépekre, az épületekre? Akkor elkezdtem magya­rázni. Mindenekelőtt dol­goztak, kikeresték az árát, de van állami támogatás és hitel is. — Tehát az állam ... — Az állam csak akkor ad, ha van miért. Például a megtermelt áru után árki­egészítést. Ad támogatást az állam gépvásárlásnál is. A tsz a gépet a tényleges ár­nál olcsóbban kapja. De ingyen semmit? Olyan pénz nincs! És most én kérdezek. Miért van mindig fejeden a kalap. — Az enyém. Vettem — amíg ézt mondja a kambod­zsai, nevet, igazít egyet a fejfedőjén és megszagol egy szál ajándékba kapott ger- berát. A virágnak nincs il­lata. De szép. Sok ott a vi­rág a fóliasátrak alatt és hallom, a kambodzsai már megint kérdez. Kivételesen a tsz elnökhelyettesét fag­gatja : — Na és erre ki adta a pénzt?... Seres Ernő J Gazdálkodásunk főbb kérdései a Pártélet új számában loszövetkezet kedvezőtlen adottságú, ezért tizenkét szá­zalék alapár- és huszonnyolc százalék külön kiegészítést kapnak minden megtermett Kedves vendég Ka m bodzsá bél ZÖLD BÁRSONYOS SZŐNYEGNEK, NÉHOL hullámzó tengernek tűnik a dombrádi HATÄR. a SZÉL OLYKOR FELKORBÁCSOLJA, AZ ESŐ MEGÖNTÖZI, S NŐ, NŐ A TENGER, A BÜZATENGER, MINTHA CSAK HÜZNÁK. Fejlődésében félidejénél tart a kenyérnekvaló, a szár- baszökkenés időszakát éli. Amúgy másfél hónap van még hátra, vagy alig egy héttel több, mert július első harmadában «nindig megin­dulnak a kombájnok az aranyló táblákon, hogy be­gyújtsák a szemeket, a jövő évi kenyeret. forinttal többre számítanak. Az átlagtermésük 4,2 tonna volt, s szeretnék az idén is elérni ezt a mennyiséget. Jöhet az égi áldás Azért panaszra semmi ok sem lehet. A két szakember messzire begázol a búzába, közben kihúznak néhány szál növényt. Nézik, vizsgálják, s a megállapítás: a májusi csapadéktól felfrissült a ha­tár, magukhoz tértek a nö­vények, mégiscsak aranyat Többet vetettek Nem véletlenül vetettek nagyobb területen búzát Dombrádon. Gazdaságossági számítások előzték meg a tervezést, s egyértelműen a növelés mellett döntöttek. Ugyanis a legújabb közgaz­dasági szabályzók ösztönzik a nagyüzemeket a búza ter­mesztésére. A Petőfi Terme­— Köztudottan belvizes téesz vagyunk — fogalmaz Fürjési László növényter­mesztési ágazatvezető. Az idén szó sem volt belvízről, sőt az eső is későn érkezett. Az őszi csapadék is hiány­zott, foltos volt a kelés. — ért az az eső. Persze még jöhetne az égi áldás, áztat­hatná a földeket, mert abból soha nem elég. Csak a sok csapadék után lesz ringó, aranyló a búzatábla. S. B.--------------------------------------------------\ A dombrádi Petőfi Terme­lőszövetkezetben nagyot mar­koltak. Tavaly ősszel három­száz hektárral több búzát vetettek, mint korábban, ösz- szesen 1839 hektárt. Ez pe­dig közel harmada a szövet­kezet területének, s majdnem fele a szántónak. Vagyis jó­kora a búzamező a rétközi gazdaságban. — Jókora a terület, s jól is fejlődik a kenyérgabona — mondja Fodor Károly ka­lászos ágazatvezető a Tiszá­hoz közeli búzaföldön. — Öröm ránézni a növényre, már térden felül ér. Száz hektár híján repülőgépről végeztük a gyomirtást, min­den taposási kár nélkül. Ösztönző szabályozók A két szakember, Fodor Károly és Fürjési László ágazat vezetők elismeréssel nyilatkoztak a búzáról. (G. B.) tonna termény után. Ez any- nyit jelent, hogy tavaly 1626 forintos nyereséget értek el tonnánként, most há»omszáz EGÉSZ ELŐREHALADÁ­SUNK egyik kulcskérdése az ösztönzés és a differenciálás hatékonyabbá tétele, vagyis a teljesítményelv következe­tesebb érvényesítése. Ezért is tarthat nagy érdeklődésre számot az a kerekasztal-be- szélgetés, amelyet a Pártélet szerkesztősége rendezett, s tanulságait most a májusi számában adja közre. A résztvevők egyebek kö­zött megállapították, hogy a teljesítmények elmaradnak a termelőerők fejlettségi szint­jéből adódó lehetőségektől. Pedig gazdasági helyzetün­kön nem tudunk javítani, ha nem valósul meg a teljesít­ményre való erőteljesebb orientáltság. Jelenleg a teljesítmények növelésének legnagyobb tar­taléka a vállalati vezetők ön­állóságának a fokozása, ezen belül viszont egyik további lényeges feltétel a gyáregy­ségek és az üzemek önálló­ságának növelése. Az ezt kö­vető és az egyik legnehezeb­ben megoldható feladat a művezetők felelősségének és érdekeltségének a megte­remtése. Mindezzel együtt a hatásosabb ösztönzés szerve­zeti feltételeit is meg kell teremteni. A KERÉKASZTAL-BE­SZÉLGETÉS RÉSZTVEVŐI — vállalatvezetők, vállalati, gyári pártbizottságok titká­rai — egyetértettek abban, hogy figyelmet érdemel az a gyakorlat, ahol a kereset te­kintetében viszonylag elma­radt, ugyanakkor a termelés­ben meghatározó szerepet játszó csoportok bérét az átlagosnál nagyobb mérték­ben növelik. Élénk vita bontakozott vi­szont ki akörül, hogy ki le­hetne-e szélesíteni azoknak a vállalatoknak a körét, amelyek a kísérleti bérgaz­dálkodási módszert alkal­mazzák. A kísérleti bérgaz­dálkodási formákat általában pozitiven ítélték meg.----------------------------------------------­r 800000 füstcső­könyök Mándokról { Idén 800 ezer darab füstcsőkönyököt készíte­nek a Mándoki Fa- és Vastöm egei «.ki pari Szö- I vetkezőiben. Az itt gyár- I tott termékeket Hódme­zővásárhelyen és a Sze­gedi Ipari Szövetkezet­ben vonják be zománc­cal. (Gaál Béla felvétele) Gondot jelent ugyanakkor, hogy a jelenleg érvényben lé­vő bérezési rendszer nehe­zen érthető formái között az átlagdolgozó jóformán nem ismeri ki magát. Ezért is szorgalmazzák több helyen a teljesítmények egyszerűbb megítélését, hiszen csak a közérthető ösztönzési mód­szer képes kellő hatással len­ni a dolgozókra. A RENDKÍVÜL tanul­ságos kerekasztal-beszél- getés alapvető észrevétele az volt, hogy a meglévő hiá­nyosságok ellenére is a jelen­legi feltételek sokkal nagyobb lehetőséget biztosítanak az ösztönzésre, mint amennyire élnek velük. E témakörhöz bizonyos mértékig kapcsolódik a Párt­élet májusi számában a nagyvállalat és kisvállalat szerepét fejtegető vitaírás (Szentgyörgyi Zsuzsa), vala­mint a pártszervezeteknek a gazdaságban folytatott poli­tikai munkájáról szóló jegy­zet (Erdélyi Sándor). Mind­ezek a gazdasági cikkek mintegy illusztrálnak egy- egy részletet a gazdaságirá­nyítási rendszer továbbfej­lesztésének feladatairól szóló MSZMP KB állásfoglalásból, amelyet közöl a folyóirat, Havasi Ferencnek, a Köz­ponti Bizottság április 17-i ülésén elmondott előadói be­szédével együtt. A Szemle rovatban a fiatal párttagokról olvashatunk (Nemes Péter)r A pártszerve­zetek életéből rovat ezúttal négy cikkben is foglalkozik a nyugdíjas párttagokkal, s általánosítható • jelenségek, megállapítások szerepelnek a Szolnok megye közéleti kér­déseit bemutató három írás­ban, amelyekhez a pártpoli­tikai munka néhány Győr- Sopron megyei tapasztalata társul. Olvasórovat, két meg­emlékezés (Nógrádi Sándor­ról és Ajtai Miklósról), va­lamint cikkszemle egészíti ki a Pártélet legújabb számát.---------------------\ Sláger H allottam egy slágert. Nem előre megfon­tolt szándékkal és nem is készakarva. Valaki benyomta a táskarádió gombját egy olyan helyen, ahonnan momentán nem tudtam elmenekülni, felszó­lítani pedig az illetőt, hogy csavarjon valami másra, illetlenség lett volna, eset­leg életveszélyes is. Hall­gatnom kellett tehát, mert a szemét be tudja hunyni az ember, de a fülét nem! Sok mindent nem szere­tek, két dolgot pedig külö­nösképpen: borban a mur­át, zenében a slágert. Mindegy, szólt a zene, dal­ra dal következett, mígnem felhangzott az a sor, amit hadd idézzek ezen a helyen: „Szerelem, szerelem / jobb mint egy esti egyetem.” Az­tán még többször is elfúj­ták, mert a refrénben volt beépítve ez a zseniális agy­ficam, poétikai sehova to­vább. Nem szoktam slágerszö­vegeket elemezni, továbbá lóval imádkozni, de ez az áltálam még eddig végig nem gondolt „nagy igazság" megrendített. Mert a sze­relem valóban jobb az esti egyetemnél, bizonyos szem­pontból. Ám más szempont­ból meg az esti egyetem jobb, kivált olyan állásban, ahol az előbbrejutásnak nem a szerelem a legfonto­sabb feltétele. A felejthetetlen Hacsek kérdezte gyakran Vadnay kabaréjában, amikor part­nere valami elképesztően blöd hasonlatot hyzott elő a hajánál fogva, hogy „kö­nyörgöm, Sajókám, hogy függ ez össze?!” Én is ezt kérdezem. A szerelem, mint érzés, minő­ségi meghatározásakor mennyiben szemléletes, ha az esti egyetemmel vetjük össze, mint intézménnyel. Kérem, magyarázza meg ezt valaki nekem, a szerény tehetségű toliforgatónak. Mert nincs rosszabb, mint tudatlanságban élni. M. A. V _______________/ Ez&r boltnak szállítanak Viking Nyírbátorból Már április óta a nyárra készülnek a megye egyik legnagyobb üdítő italt gyártó üzemében, a Nyírkémia nyír­bátori vállalatánál. Két mű­szakban gyártják a közked­velt Viking-italokat, s egy öttonnás IFA-tehergépkocsi- val is bővítették gépparkju­kat, hogy a várható nyári „csúcsban” a szállítás is za­vartalan legyen. Amennyi­ben igény lesz rá, bevezetik a három műszakot is. Ter­melésük 1 hónapban 300 ezer liter üdítő ital, melyek közül a legkedveltebb a narancs és a banán. De készítenek még citrom, málna, meggy és szőlő Viking üdítőt is. Az 1978 óta működő üzem az egész megyét ellátja 1 lite­res üdítővel. Több mint ezer bolti egységnek szállítanak, köztük például szállodáknak Munkájukat egy manap­ság a legkorszerűbbnek szá­mító NDK-gépsor segíti, melynek kapacitását bármi­kor növelni tudják. Jelenleg raktárgondjaik vannak, melynek megszüntetésére re­álisak a lehetőségeik. Tovább korszerűsítik az anyagmoz­gatást is. Saját termékük a Kristálykeserű, melynek gyártását ez évben kezdték. Az új üdítő ital bizonyára népszerű lesz a fogyasztók körében, hiszen mintegy 30 féle gyógynövény kivonatát tartalmaza, íze igen kellemes.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom