Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
1984. május 19. 00 szerűen ikban, múzeumokban ra és az ismeretter- ik 5,4 százalékát szerlapon bonyolították le es szervezetek. Ezért a yei szervezete nagy t helyez a közművelő- ízményekkel való jó ködésre. Ebben a leg- Db partnere a TIT-nek ;i-városi művelődési amellyel az együtt- a munkamegosztás ásai már kialakultak, íkben a társulat min- tős szerepet vállalt az iktató-nevelő munka ín. Igyekeztek gazdaifjúság iskolán kívüli lsének tematikáit, i kereteit. Az iskolás- :özött a matematika >rök már több ezer figyeltették meg ezt a yágat. Évről évre nö- i kémiai és fizika ba- k száma is. Száznál dános és középiskolás csillagászt tartanak a megyében. A baráti »rszerű segédanyagai, elősegítik a hátrányos sökkentését, a tantár- nti mélyebb érdeklő- ütését, a versenyrend- íresztül pedig a tehet- ndozását. dános iskola alsó tago- örvendetesen gyarap- >rosz nyelvi, úgyneve- oktató tanfolyamok íinek száma. Népsze- középiskolákban és kásképzőkben a kollé- ditikai „világkörkép” >rozatok. De a jogi dy a megyei tanács ii-jogi osztályával íködve több középis- szakmunkásképzőben nú előadást szervezett gári ismeretekből is. §vben megszervezik az , főiskolai előkészítő nokat, köztük a bioló- rletező, matematikaiadatot megoldó dél- , a szabadegyetem »ozatait: fizika, kémia, észet, irodalom, törtéTörzsgárda ■gyében a számítások lintegy 18 ezer értelés dolgozik, míg a ak csupán 800 tagja 'alójában 1500 értelmirészt a társulat mun- Kialakult egy törzs- :eretnék tovább bőví- ört, fiatalítani a tár•lmúltban a művelődé- pénzügyminisztérium idelkezése alapján fel- az előadói díjak felső így az, természetesen ó felkészültségétől, tu- )s rangjától stb. függő- az 1500 forintot is el- okan azonban továbbra iszteletdíjakért, hanem ;tságból végzik fezt a de nagyon nemes P. G. lén nyádi Sándornak ihol llna ulcsra ony utak rácson f \a dotáltak ya r vasárnap mek nk k ítunk A cseh opera nagy pillanata SMETANA EMLÉKÉRE Smetana Weimarban, Liszt Ferenc szalonjában, amely az 1800-as évek közepén gyakran valóságos gyülekezőhelye volt a különböző nemzetek költőinek, muzsikusainak, egy alkalommal Johann Herbeck, udvari és operai karmester, a bécsi operaház igazgatója hosszasan bizonygatta, hogy a csehek a zenei haladás tekintetében mindaddig szinte semmit nem produkáltak, hogy nincs egyetlen számottevő komponistájuk sem, csak hegedűseik, vándorzenészeik vannak, akik legfeljebb jó mesteremberek ... Tagja volt ezen az estén a társaságnak az akkor harmincöt esztendős Bedfich Smetana is, a csehországi Litomysl szülötte, aki immár második alkalommal járt Lisztnél Weimar- ban. Smetana nemzeti önérzetében sértetten, és nem túlságosan sikeresen érvelt a cseh muzsika akkoriban még valóban gyér, elszigetelt, provinciális nemzeti értékei mellett. A már- már elfajuló vita végére maga a házigazda tett pontot: leült a zongorához, és eljátszotta Smetana nemrég megjelent zongoraműveinek néhány darabját. Azután ezekkel a szavakkal fordult a társaság tagjaihoz: „íme, itt van a komponistájuk, akinek szíve valódi cseh és emellett istenáldotta mester Smetana még évek múlva is túláradó hálával gondolt Liszt Ferencre. „Mindent neki köszönhetek ..., tőle kaptam önbizalmat..., 6 mutatta meg nekem az egyedül helyes utat” — írta naplójában. Mert a cseh zeneköltőben, aki addig nagyobb részben csak csinos, német stílusú polkákat komponált, alighanem éppen ennek a díszharmonikus weimari élménynek a hatására született meg saját szerepének, hivatásának felismerése a cseh nemzeti operaköltészet megteremtésében. Herbeck rosszindulatú szavai mögött ugyanis sajnálatos, de valóságos tények húzódtak meg. Csehországban, amely 1620 után csaknem három évszázadon keresztül a Habsburgok „örökös tartománya” volt, csak az 1700-as években éledezett valamelyest a tudományos és művészeti élet. Az első cseh daljáték, Frantisek Skroup A drótos című vígoperája 1862-ben látott napvilágot, ezt megelőzően jobbára csak az olasz és német stílust utánzó alkotások születtek. Igaz, hogy a kétszázötven esztendős, hagyományokban gazdag olasz opera Smetana műveire is hatással volt, de ő csupán a stílus formai eszköztárát használta fel, azt töltötte meg sajátosan cseh népi, nemzeti stílusjegyekkel, hazai zenei tartalommal. Első operája, a weimari incidenst követő három hónap alatt született zenedráma, A brandenburgiak Csehországban szinte forradalmi hatást váltott ki, amiben nem kevés része volt annak, hogy a mű nemzeti tárgyú szövegkönyvét Karel Sabina, az 1848-as forradalom egyik vezére, a csehek népszerű költője írta. És ő volt az 1868-ban Prágában bemutatott Eladott menyasszony librettójának is a szerzője. Az eladott menyasszony létrejötte talán a legfontosabb pillanata a cseh opera megszületésének, amely végre biztosította a „cseh Glinka”'számára a világhírt, s melyről túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy ugyancsak Liszt hatására született. A vígopera műfaja, amely a humor, az egészséges népi életszemlélet művészi színpada megjelenítésére mindenkor alkalmas volt, akkor még alig kiaknázott lehetőségeket kínált Európa színpadi szerzőinek. Erre hívta fel Smetana figyelmét Liszt, Cornelius akkor bemutatott Bagdadi borbélyának indulatokat kavaró légkörében. Az eladott menyasszony zenéje már olyan népi dallamokból táplálkozik, amelyre a korábban keletkezett cseh zeneművek között szinte egyáltalán nem találunk példát. A száz esztendővel ezelőtt, 1884. május 12-én elhunyt Bed- rich Smetana olyan szilárd alappilléreit rakta le a vígoperájával a cseh nemzeti operaművészetnek, amelyre további alkotásai, majd Antonin Dvofák, Zdenek Fibich, Josef Bohuslav Foerster, Leos Janacek művei nyomán felépülhetett az immár európai rangú cseh operakultúra. Szomory György A hely kötelez. A felkeresett tájék, a meglátogatott emlékhely öntudatlanul szabályozza a viselkedést. Szinte lábujjhegyen lépked a vándor, hogy neszezéssel se zavarja az ősök emlékét. Legtöbb ember így érez, így tesz, ha múzeumi kiállítótermekben jár-kel. Miközben az emlékek között lépdel, összeér a múlt a jelennel. A közvélemény mindig fokozott figyelemmel fordul a múzeumok felé a múzeumi világnapon. Évek óta május 18-án világszerte szélesebbre tárják kapuikat a bemutatóhelyek, új kiállításokkal fogadják a látogatókat. Magyarországon az őszi múzeumi és műemléki hónaphoz hasonló gazdag eseménysorozat ilyentájt nincsen, de a szakemberek igyekeznek egy-egy bemutatóval, múzeumi matinéval emlékezetessé tenni a „múzsák kertjének” világnapját. A szabolcs-szatmári múzeumok, emlékházak kapuit tavaly 415 ezren lépték át. Ennyien voltak kíváncsiak a sokszínű, állandóan gyarapodó gyűjteményekre. A kiállítások mellett vonzók a közművelődési események, mint a játékos gyermekfoglalkozások, a felnőttekhez szóló, múltat idéző előadások. Van újjászülető múzeumunk: második szakaszához érkezett a nyírbátori Báthori István Múzeum felújítása. Ebből a gazdag gyűjteményből való a képen látható lőportartó, amit vadászjelenetet ábrázoló csontlemez díszít. (EE. felv.) Szülőföld— szántóföld Budapesten a Néprajzi Múzeumban látható Fehérváry Ferenc fotóművész kiállítása. Két remek felvétel Ízelítőnek, kedvcsinálónak. Bugac Kukások Bujtosi délután Az ősz kiräzza szép mfvű tarsolyát, Fakó aranypor zirren a nádason. A füst árad veresre nyúlva, csönd van a távoli téglagyárban. Kis vályogházak tört kerítéseit Embermagas gaz függönye rejti el. Az udvar végi ól tövében Elkeseredve visit a disznó. Novembert Írunk, csúf ez az őszidő. Nyomunkba szaglász, mint a kopó, a szél. Nem jó most erre bandukolni. Vár a cipőnkre a híg, sikos sár. Nyáron milyen jó volt a meleg vizet Kavarva úszni, úszni, a nád között. Parton hagyott ruhánkra olykor Nagy szemeket meresztett a béka. A parti út már vízbe ereszkedett. Fázós tehénkék csülke beléragad. Füsttel vakolt kunyhózugokba Búnak el a vadogó cigányok. Még nézelődünk. Majd ha őt óra lesz, Az ismeretlen köd jön keresetlenül, Fehér nádtorzsákon felénk dűl, Es feketén beteríti vállunk. * Ezzel a Verssel szeretnénk adózni a közelmúltban korán elhunyt szabolcsi költő emlékének, aki sokat fáradozott az irodalom népszerűsítéséért megyénkben.
