Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. április 14. Elsőbbség az általános iskolának KSpeczi Béla művelődési miniszter országgyűlési beszámolója Véget ért az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) munkaszerető emberré neveljék. Ha a társadalom tisztelettel és megbecsüléssel veszi körüli a pedagógust, akkor megteremti annak a lehetőségét, hogy igaz szocialista ember legyen. Ha folyamatosan élünk az erk ellesi elismerés lehetőségeivel, akkor a pedar- gógusi pálya' valóban élethivatássá válik művelői számára. Sarlós István befejezésül újra megerősítette: a kormány — a párt politikájának megfelelően — a magyar oktatási rendszer fejlődésére, a tananyag korszerűsítésére, a pedagógiai módszerek finomítására a jövőben is jelentős eszközöket használ fel. Bízunk abban, hogy a társadalom egésze által támogatott iskola mindinkább betölti emberformáló, népnevelő funkcióját. Bízunk abban, hogy az iskoláinkból olyan tudású fiatalok kerülnek ki, akik képességükkel, a szocializmus iránti elkötelezettségükkel, az új iránti készségükkel jól megállják helyüket az életben és kezdeményezői lesznek a gazdaság, a kultúra, a társadalmi együttélés folyamatos megújulásának. — A miniszteri expozéban kifejtett elgondolásokkal! egyetértek, s azokat a Központi Bizottság és a kormány nevében elfogadásra ajánlom — mondotta befejezésül Sarlós István. Sarlós István beszéde után még tizenegy felszólalás hangzott el a köz- és felső- oktatási fejlesztési programmal foglalkozó előterjesztés vitájában, amire Köpeczi Béla művelődési miniszter válaszolt. A miniszter megköszönte az elhangzott észrevételeket, javaslatokat. Majd így folytatta: g szakmai és társadalmi viták után különösen jó volt azt: tapasztalni, hogy az országgyűlésben a társadalom különböző rétegeinek képviselői szólaltak meg és fejezték ki egyetértésüket programunkkal. Ez a társadalmi konszenzus szükséges ahhoz, hogy ne csak a tervek véglegesítésére kerüljön sor, hanem arra is, hogy elkezdjük, vagy inkább folytassuk annak az akciótervnek a végrehajtását, amelyet a Minisztertanács az 1983. decemberi ülésén jóváhagyott. Köpeczi Béla szólt többek között arról, hogy oktatási törvény készül és a jövő év első felében a törvényjavaslat az országgyűlés elé kerül, így tehát mód lesz még arra, hogy bizonyos most felvetett kérdéseket újból megvitasson az országgyűlés — ha szükségesnek tartja. Határozathozatal következett: az országgyűlés a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programját egyhangúlag elfogadta. Ezután a napirendnek megfelelően megválasztották az Alkotmányjogi Tanács tagjait Apró Antal bejelentette, hogy a Hazafias Népfront Országos Elnöksége javaslatot terjesztett elő az Alkotmányjogi Tanács tisztségviselőinek és tagjainak megválasztására, ezt a javaslatot egyébként a képviselők között már korábban szétosztották. Az országgyűlés dr. Bognár Rezső akadémikust (Hajdú-Bihar m., 6. yk.), a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárát az Alkotmányjogi Tanács elnökének, dr. Räder Editet (Budapest, 51. vk.), az Országos Ügyvédi Tanács elnökhelyettesét az Alkotmányjogi Tanács titkárának, Avar Istvánt (Budapest, 67. vk.), a Katona József Színház színművészét, dr. Csendes Bélánét (Budapest, 60. vk.), a XX. kerületi Ady Endre úti általános iskola igazgatóját, dr. Eleki Jánost (Békés m., 7. vk.), a TOT főtitkárát, Fock Jenőt (Győr- Sopron m., 5. vk.), az MTESZ elnökét, Herczeg Károlyt (Borsod-Abaúj-Zemplén m„ 11. vk.), a Vas-, Fém- és Vil- lamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát, Huszár Istvánt (Borsod-Aba- új-Zemplén m., 19. vk.), az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatóját, Medvetzky Antalnét (Baranya m., 4. vk.), a Pollack Mihály Műszaki Főiskola docensét, Szépvölgyi Zoltánt (Budapest, 57. vk.), Budapest főváros Tanácsának elnökét, dr. Gellért Györgyöt, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott elnökhelyettesét, dr. Kilényi Gézát, az Államigazgatási Szervezési Intézet igazgatóhelyettesét, dr. Kovács István akadémikust, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatóját, dr. Nagy Lászlót, a Magyar Jogász Szövetség főtitkárát, dr. Takács Imrét, az ELTE egyetemi tanárát az Alkotmányjogi Tanács tagjaivá egyhangúlag megválasztotta. Ezt követően interpellációra került sor, s ezzel az országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelynek második napján Apró Antal és Péter János felváltva elnökölt — befejezte munkáját. Bettino Craxi elutazott hazánkból (Folytatás az 1. oldalról) miniszter, valamint Szita János, hazánk római és Emilio Paolo Bassi, Olaszország budapesti nagykövete. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ugyancsak a délelőtti órákban, parlamenti dolgozószobájában fogadta Bettino Craxit. A találkozón jelien volt Giulio Andreotti, Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes, valamint Szita János és Emilio Paolo Bassi. A nap folyamán partner- tárgyalásra is sor került. Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke és Antonio Ghirelli, az Olasz Köztársaság Miniszterelnöksége Sajtóirodájának vezetője, kormányszóvivő megbeszélést folytatott a tájékoztatás területál meglevő kapcsolatok jelentőségéről, az együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. A délutáni órákban Bettino Craxi a Hilton-szállóban találkozott a hazai és külföldi sajtó képviselőivel. A sajtó- konferencián — amelyet Bajnok Zsolt államtitkár nyitott meg — az olasz kormányfő rövid nyilatkozatot tett látogatásának tapasztalatairól. Többek között hangsúlyozta: budapesti megbeszélései meleg, baráti légkörben zajlottak le, kifejezve azt a közös, határozott akaratot, hogy a két ország kapcsolatai továbbfejlődjenek, szélesedjenek. Olaszország Magyarország nyugati partnereinek sorában jelenleg a harmadik helyen áll, azonban mindkét részről úgy ítélték meg, hogy további kiaknázatlan lehetőségek kínálkoznak a szorosabb együttműködésre gazdasági, kereskedelmi, valamint kulturális téren. A nemzetközi helyzetről szólva az olasz kormányfő kiemelte: a magyar vezetőkkel folytatott őszinte hangulatú megbeszéléseken véleményt cseréltek a biztonság és a leszerelés kérdéseiről is. Megállapították: függetlenül attól, hogy a két ország egyes nemzetközi kérdésekben különböző álláspontot képvisel, a kelet—nyugati viszony kiélezéséhez vezető helyzet enyhítése érdekében keresni kell a kiutat. A magyar és az olasz népnek egyaránt érdeke a béke megőrzése, s ez mindkét nép legmélyebb vágya és törekvése. Bettino Craxi a továbbiakban válaszolt az újságírók kérdéseire. A sajtókonferenciát követően Bettino Craxi Budapest nevezetességeivel ismerkedett, majd az esti órákban elutazott Budapestről. Alább részletesen közöljük Köpeczi Béla művelődési miniszter beszámolóját, amely a köz- és felsőoktatás távlati fejlesztési programjáról hangzott el az országgyűlés csütörtöki ülésén. Az új társadalom építésének történetében első alkalommal kerül sor arra, hogy az ország legfőbb népképviseleti szerve a teljes oktartásii rendszer helyzetét és fejlesztési feladatait megvitatja — kezdte beszédét dr. Köpeczi Béla. — Ez egyszerre bizonyítja a tárgy jelentőségét és a társadalom érdeklődését. A világ sok országában vezetnek be vagy készítenek elő oktatási reformot. Ennek okát a tudományos-technikai haladásban és a gazdaságitársadalmi változásokban kell keresnünk, amelyek átalakítják az általános műveltség és a szakképzés tartalmát, és új igényeket támasztanak az egész oktatási rendszer működésével, az iskola és a társadalom közötti kapcsolatok jellegével szemben. A miniszter szólt a magyar oktatásügy fejlődéséről, a reformmunkálatokról, majd aláhúzta: A szocialista Magyarország oktatása tartalmában a tudományos világnézetet tette magáévá, korszerű természet- és társadalomtudományos, illetve művészeti ismereteket igyekezett terjeszteni, és a humanista eszmék és értékek alapján törekedett végezni nevelő munkáját. Ezt, a múlthoz képest radikális tartalmi újítást nagyra kell becsülnünk, még ha érvényesítése hibákat és ellentmondásokat is hozott magával. Rendszerünk demokratikus jellegéből következően az oktatásban érvényesült a' társadalmi igazságosság azzal, hogy a munkások és a parasztok s azok gyermekei előtt minden fokon nyitva vannak az oktatási intézmények kapui, noha a teljesebb esélyegyenlőségért még nagyon sokat kell tenni. Ma Magyarországon a felsőoktatásban a nappali tagozaton — szakmák szerint persze nem egyenlő megosztásban — a hallgatók közel 40 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Azt tapasztaljuk, hogy az iskolákból kilépő fiatalok jelentős részének gyenge az anyanyelvi kultúrája, szóbeli és írásbeli jjifejezőkészsége, kevesen'ismernek alaposabban idegen nyelveket, sok tárgyban alacsony a tudásszint, és nem kielégítő az önálló ismeretszerzés igénye és készsége. A szakképzés nem nyújt elég széles isme- retalapot ahhoz, hogy a munkába lépő fiatalok megfelelően tudjanak alkalmazkodni a változó feladatokhoz. A nevelés nem kielégítő hatékonyságát bizonyítja, hogy a fiatalok egy része nem tud eligazodni a kor bonyolult társadalmi-politikai viszonyaiban. Személyiségük fejlesztésében nem érvényesül kellőképpen a tudatosság; világnézetük, magatartásuk, életmódjuk alakításában háttérbe szaruinak olyan humanista értékek, mint a munka, az önként vállalt fegyelem, a felelősséggel párosuló szabadság, a közösség megbecsülése és az érte való szolgálat. Helytelen volna mindezért egyedül az iskolát felelőssé tenni, hiszen felelős a család, a felnőtt közösség, és felelősek azok a tömegkommunikációs és közművelődési intézmények, amelyek maguk is részt vesznek a fiatalok művelésében, közösségi életük alakításában, az emberi példák felmutatásában. Természetesen nem tagadhatjuk, hogy az iskolának a felkészítésben mindezek között kitüntetett szerepe van. Az iskolai munka gyengeségeit magyarázzák azok az elégtelen anyagi feltételek is, amelyek között az oktatás folyik. Az állandósuló tanteremhiány, a zsúfoltság, a felszerelés elmaradottsága gátolja a minőségi fejlesztést. Akadályozzák a feladatok megfelelő teljesítését a kedvezőtlen személyi feltételek is. Az alacsony jövedelem, az adminisztratív túlterhelés, a nem megfelelő társadalmi megbecsülés. Az oktatás irányításában sok az esetlegesség és az ellentmondás. Későn kezdtük a demográfiai hullám fogadásának anyagi és személyi feltételeit megteremteni. A bürokratikus kötöttségek miatt nem érvényesül a pedagógus-, a nevelőtestületek önállósága és felelőssége, a vezetők kiválasztásánál háttérbe szorulnak a minőségi szempontok. Egyatemeink belső életében nem érvényesülnek kellően az értékszempontok, háttérbe szorulnak a nevelési követelmények, nem eléggé szorosak a kapcsolatok a külső világgal, a gyakorlattal. Nem történt meg időben egyes egyetemek rekonstrukciója, nem épültek fel a szükséges diákszociális létesítmények, mostoha a könyv-, gép- és műszerellátás. A közoktatás és a felső- oktatás további korszerűsítését tehát részben az új társadalmi feladatok s részben az iskolarendszeren belüli ellentmondások és gyengeségek teszik szükségessé. Irányait a politikai fórumok 1981-ben és 1982-ben határozták meg, és ezen útmutatások alapján indult meg a fejlesztési programok kidolgozása, amelyeket széles körű szakmai-társadalmi vitára bocsátottunk, és amelyeknek téziseit a tisztelt országgyűlés megismerhette. A tudományos-technikai haladás és a gazdasági-társadalmi fejlődés nálunk is megköveteli, hogy az oktatás tartalmát továbbfejlesz- szük, illetve módosítsuk. Ennek értelmében arra törekszünk, ’hogy — az általános műveltség szerepét az egész oktatási rendszeren belül egyetemlegesen növeljük; — széles alapú, több foglalkozási ágban is használható- szakmai ismereteket, úgynevezett szakmai alapképzést adjunk; — a nivelláló jellegű oktató-nevelő munka helyett az egyéni adottságok és képességek differenciált fejlesztésére, a különböző jellegű tehetségek felkarolására törekedjünk; — módosítsuk az oktatónevelő intézmények egyoldalúan intellektuális irányultságát, s nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk az egyéb készségek fejlesztésének; — a specializációt jobban kössük a termelő-gazdálkodó szervezetek munkájához és a gyorsan változó konkrét munkakpri követelményekhez; — nagyobb teret adjunk a testnevelésnek; — növeljük a közösségikulturális élet intézményen belüli lehetőségeit^ — s végül mindezzel megalapozzuk a szocialista nevelőiskolát, amely sokoldalúan járul hozzá a személyiség formálásához. A közeljövő feladata, hogy ezeknek az elveknek megfelelően elvégezzük az 1978 óta bevezetett tantervek és tankönyvek korrekcióját, csökkentve a tanulók felesleges túlterhelését. A fejlesztésben az általános iskolának kell biztosítanunk az elsőbbséget, nemcsak azért, mert ez adja át a mindenki számára kötelező és elérhető alapműveltséget, hanem azért is, mert munkájának javítása nélkül a közép- és felsőfokú oktatás fejlesztése sem lehetséges. Ezért van szükség arra, hogy az általános iskola tárgyi és személyi feltételeit teljesebb körű és minőségileg magasabb színvonalon teremtsük meg. Az általános iskolán belül arra kell törekednünk, hogy az az életkori sajátosságoknak megfelelően tagozódjék. A felső osztályokban a törzsanyag mellett meg kell szerveznünk a fakultatív tárgyak tanítását, az egyéni képességek fejlesztése és a pályaorientáció javítása érdekében: A szakmai-társadalmi viták tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutattunk, hogy a középfokon a kialakult szerkezetet belátható ideig nem szükséges alapvetően átalakítani, de egyes iskolatípusokon bedül lényeges változtatásokat kell végrehajtanunk. A gimnáziumot képessé kell tennünk mind a felsőoktatásra való jobb felkészítésre, mind pedig arra, hogy a tovább nem tanuló fiatalok számára megfelelő lehetőséget adjon a munkamegosztásba való bekapcsolódásra. A szakközépiskolát alkalmassá kell tenni a széles alapú szakmai képzésre, de a felsőfokú továbbtanulást ösztönző felkészítő tevékenységre is. Ehhez alapvető érdekek fűződnek, hiszen a fizikai dolgozók gyermekeinek többsége a szakközépiskolában tanul. A társadalmi mobilitás érdekében is biztosítani kell, hogy ez az iskolatípus a továbbtanulást az eddiginél hatékonyabban segítse. Úgy véljük, hogy a középfokú oktatásnak szerepet kell vállalnia a gazdaság tech- nifcusszükséglietének kielégítésében is. Ennek megfelelően a következő években a szakközépiskola- keretei között megvalósul a nappali tagozatú és az esti és levelező technikusképzés. A szakmunkásképző iskolát közelíteni szeretnénk a szakközépiskolához, az elméletigényes szakmákat az utóbbi keretei között kívánjuk elhelyezni. Külön kívánok szólni az iskolai szakképzés és a gazdaság együttműködésének fejlesztéséről. Ismeretes, hogy a hatvanas években a hároméves szakmunkásképző iskolákat a középfokú oktatás rendszerébe illesztettük. Ezáltal is emelni kívántuk az oktartás színvonalát. E képzési forma keretei között azonban a szakmai gyakorlat oktatása szempontjából jelentős feladat hárul az üzemekre, amelyek a szakmunkástanulók mintegy 80 százalékának gyakorlati oktatását végzik. Mind sürgetőbb az az igény, hogy a nagyvállalatok jobban kapcsolódjanak be a gyakorlati képzés szervezésébe és irányításába. Szándékunk az is, hogy a szakközépiskola és a gimnázium gyakorlati képzése jobban kapcsolódjék a munkahelyekhez, a technikusképzés utolsó évében a vállalatoknál folyjék az oktatás. A fejlesztési program megvalósításának kulcskérdése, hogy lesz-e elegendő számú és megfelelően felkészült pedagógus. A pedagóguskiválasztás és -ellátás szempontjából alapvető az élet- és munkakörülmények megjavítása, a javuló anyagi és erkölcsi elismerés. A pedagóguspályát ki kell emelnünk a legkevésbé javadalmazott értelmiségi foglalkozás kategóriájából. A kormány figyelemmel kíséri a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek alakulását, és a társadalom teherbíró képességét mérlegelve napirendre tűzi a közoktatásban dolgozó pedagógusok anyagi helyzetének javítását. Foglalkozik az erkölcsi megbecsülés jobb érvényesítésével, s nemcsak az egyéni, hanem a kollektív, nevelőtestületi elismerést is szorgalmazza. Napirenden tartja a kistelepüléseken dolgozó kezdő pedagógusok lakáshelyzetének, továbbá az idős pedagógusok otthonai bővítésének kérdését is. A demográfiai hullám továbbra is indokolja az általános iskolai tanteremépítés folytatását, ugyanakkor a középfokon is fel kell készülnünk a mostaninál mintegy 150 ezerrel több tanuló fogadására. A nagyobb létszámú korosztályok 1988-tól jelentkeznek a középfokú intézményeknél. Ez a középiskolai hálózat jelentős bővítését, mintegy 3500 tanterem építését követeli meg. Az állam a most folyó ötéves terviben is jelentős erőfeszítéseket tett a tanteremhiány enyhítésére, és továbbra is kiemelt programként kezeli az iskolai hálózat fejlesztését. Célunk az iskolák önállóságának erősítése, belső tartalmi-pedagógiai munkájuk fejlesztése, az iskolai közösségek erősítése. Meggyőződésünk, hogy a nevelőtestületeknek nagyobb szabadságot kell kapniuk a helyi sajátosságokat figyelembe vevő kiegészítő tananyag kiválasztásában, a pedagógiai módszerek alkalmazásában, öntevékenységük kibontakoztatásában. Titkos szavazással véleménynyilvánítási jogot biztosítunk számukra az igazgatók megbízatásakor. A felsőoktatásban fő feladatunknak tartjuk az oktatás tartalmi struktúrájának átalakítást és színvonalának emelését. A tudomány fejlődésének tendenciáit tekintetbe véve és a társadalmi szükségletekhez alkalmazkodva rugalmasabbá kívánjuk tenni a felsőoktatási intézményrendszert. Adott szakmákban lépcsőket és szinteket állapítunk meg, hogy ilyen módon lehetőség nyíljék két vagy három esztendő után befejezett tanulmányokkal elhagyni az egyetemet, és egy idő múlva, gyakorlati munka után, akár újrakezdeni a tanulmányokat. Javasoljuk, hogy a hallgatók szabadabban választhassák meg tárgyaikat, és akik kívánják, különböző jellegű intézményekben párhuzamosain folytathassák tanulmányaikat. A szakmai-társadalmi vitákban sok helyütt kérdezték, vajon a felsőoktatási fejlesztési program megvalósításának megvannak-e az anyagi feltételei. A következő ötéves tervben folytatódnak a megkezdett egyetemi rekonstrukciók, új diákszo- ciális létesítményeket építünk, és javítunk az egyetemek és főiskolák műszer- és gépellátásán. Ennél jelentősebb fejlesztésre csak az 1990 utáni időszakban kerülhet sor. Fejlesztési programunk alapgondolata, hogy tanultabb embereket neveljünk, akik biztosítani tudják társadalmunk megújulási és kezdeményezőképességét, s egyben alkalmazkodását az állandóan változó és növekvő követelményekhez. Ma az állam, de tegyük hozzá, a társadalom és az egyes ember jóléte és fejlődése az oktatástól függ. Megnőtt a tudomány és a technika szerepe, egyre nagyobb jelentőségű a bonyolult és ezen belül a szellemi munka, egyre szükségesebb a magasabb szintű általános műveltség, a széles körű szakmai tudás, a válságos világban eligazodni tudó világnézet és értékrendszer. Ügy vélem, hogy a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztésének előterjesztett programja olyan reális, folyamatos, a kor kívánalmainak megfelelő változtatásokat tesz lehetővé, amelyek a következő másfél évtizedben szolgálni tudják a tartalmi, szervezeti, irányítási korszerűsítést, és megfelelő gazdasági feltételek biztosítása esetén elő tudják készíteni a későbbi, még nagyobb arányú minőségi fejlődésit
