Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
KMhÉTVÉGI melléklet Tisztelt L. I.! ön egy hosszú, közérdekű levelet juttatott el szerkesztőségünk olvasószolgálatának. Másnap két mondatban idéztünk is a levélből. Erre ön telefonon reklamált, mondván, hogy a téma két mondatnál többet ér. Valóban többet. Mindenekelőtt hadd idézzek leveléből, hiszen úgyis nyilvánosságra szánta azt. „Az elmúlt hetekben több cikk jelent meg a Kossuth út 2—4—6. sz. társasház környékén lévő sártengerről és az építési területen lévő szemétdombról, amely a város központjában terül el. A SZAÉV otthagyott egy felvonulási épületet, ez előtt kell eljárnunk, hogy lakásunkat meg tudjuk közelíteni. A járdának becézett keskeny sávon lehetetlen közlekedni. Gyerekeink csak az említett szennyezett területen tudnak játszani. Lakótársaimmal igen sok társadalmi munkát végeznénk, de itt nem lehetséges. Nem tudom, hogy levelemben foglaltakról van-e tudomása az illetékeseknek. (városi tanács, Köjál, SZÁÉV stb.). Kérem, hogy levelem másolatát juttassák el az illetékeseknek intézkedés érdekében. Mi is szeretnénk olyan kulturált körülmények között élni, mint egyes területek lakói.” Az OTP-lakás közös képviselőjeként, több lakó nevében is írta kissé indulatos levelét. Tulajdonképpen érthetőek ezek az indulatok. Jogos az igényük is; szeretnének normális körülmények között élni. Csakhogy a Nyíregyházi Városi Tanács sok-sok jogos igényt anyagi fedezet hiánya miatt nem tud kielégíteni. Az ön (illetve az ott lakók) esetében azonban nemcsak pénzhiányról van szó. A lakásuk közvetlen közelében egy-két éven belül két új dombházat építenek, a köves- utat, a csomópontot áthelyezik, a járdát szélesítik. Ez a környék tehát még építési terület, azért is maradt ott a fából lévő felvonulási épület. Hogy az illetékesek tudnak-e minderről? Tudnak, és ez nekik is gondot okoz. Bizonyára nem örül, hogy ezúton közlöm a városi tanács illetékeseinek válaszát: „Ha megindul a dombházak építése, a csomópont áthelyezése, még nagyobb felfordulás lesz ezen a helyen. Szép, és rendezett terepre csak 1986-ban lehet számítani.” Dicséretes, hogy felajánlották társadalmi munkájukat a park létrehozására, erre a közhasznú munkára szükség is lesz, de csak két év múlva. Ez — tudom — gyengd vigasz a mostani felfordulás közepette. Az új lakótömbök, lakótelepek környékén úgynevezett „kapcsolódó beruházásokkal” szokták másutt megteremteni a szolgáltatás, a kulturális élet feltételeit. Erre a célra pedig — sajnos — egyre kevesebb pénze van a városnak. Az illetékesektől azt is megtudtuk, hogy tavaly a tervezettnél mintegy 50 millió forinttal kevesebb pénz jutott ilyen kiadásokra. A gazdasági megszorítások miatt idén is kevesebb jut. Ennek ellenére környékükön — ott ahol már nem lesz építkezés — félmillió forintért idén járdát építenek és zöldsávot hoznak létre. Ugyancsak ebben az évben 300 ezer forintos költséggel kiépítik a telefonvonalat, megteremtik a későbbi telefonálás feltételeit. Az viszont igaz, a jelenlegi áldatlan állapot javítása nemcsak pénz kérdése. A forgalom kitiltása, a terep rendezése indokolt ma is, főleg ha tudják: még legalább egy évig nagyobb munka nem kezdődik. Az Önéhez hasonló levelet szerkesztőségünk gyakran kap mostanában. Az Orökösföld lakói a szintén olvasó- szolgálatunkhoz írott levelükben a boltok, a gyermekintézmények, a játszóterek és a parkok építését sürgették. Hivatkoztak arra, hogy olyan környezetben szeretnének élni, mint az ■Északi alközpont, vagy a Jósaváros lakói. De ott is csak az idén kezdik el építeni a gépkocsiparkolót, az orvosi rendelőt, bölcsődéje sem lesz idén az Örökösföldnek. Ok is türelmetlenek, jóllehet pár hónapja még ezt mondták: „Semmi sem számít, csak költözzünk már el az albérletből”. Tisztelt L. I.! A közelünkben a két dombház, az új csomópont és az új park a jövőnek épül. Ha az Önök türelme a tanács átmeneti segítségével párosul, akkor könnyebb kivárni a végleges javulást. középiskolai igazgatóval a technikusképzésről A A nyíregyházi Bánki Donát Ipari Szak- w középiskolában idén szeptembertől az esti, a jövő tanévtől pedig a nappali tagozaton is megkezdődik a technikus- képzés. Visszatérünk tehát egy régi oktatási formához, amelyet a hatvanas évek elején megszüntettek. Egyáltalán miért szűntek meg annak idején a technikumok? — Valószínűleg a mosdóvízzel együtt a gyereket is kiöntöttük. Nem lett volna rá szükség, bár az igaz, hogy a tananyag korszerűsítése aktuális volt, de nem hiztos, hogy ezzel együtt a formát is meg kellett változtatni. A nagy reformtörekvések közepette azért nem kellett volna mindent megváltoztatni. Emlékszem, annak idején még a Vasváriban tanítottam, amikor fokozatosan kezdték átszervezni a technikumokat, s éppen egy lengyel delegáció járt itt — nem győztek csodálkozni, hogy miért szüntetjük meg ezt a képzési formát, amikor a környező országok is odafigyeltek rá és felhasználták salját oktatási rendszerük korszerűsítésénél. Az iskolákban egyébként ma is tüske ez a téma, mert a régi pedagógusoknak akik ebben a típusban tanítottak, személyes élmény a technikum, a fiatalabbak pedig nosztalgiát éreznek iránta és úgy él a köztudatban, hogy hiányzik ... Ami ki is derült hamarosan. De milyen képzési fogyatékosságok is kerültek elő a technikumok megszüntetése után? — Ahogy a technikumok helyét fokozatosan átvették a szakközépiskolák, kiderült; ez az iskolatípus se nem szak-, se nem középiskola. A mostani szakközépiskolával kapcsolatban is egy csomó mellélövés történt, amikor 11-est kellett volna rúgni. Talán egyszerűbben meg lehetett volna oldani az átállást és ez nem tisztán ■tananyag kérdése. Tananyag, didaktika, módszertan, mit kellene tanítani? Dehát akkoriban kd gondolta például azt, hogy a /miikroelektronika ilyen sebességgel változtatja meg a technikai környezetet. Éppen ezért ma is beláthatatlan a jövő, a kö- Tvetkezmény. Ehhez olyan szakemberekre volna szükség, akik mind az elméleti, mind a gyakorlati felkészültséget tekintve megfelelnek a kor legújabb követelményeinek, gyors reagálására képesek, ismereteiket könnyen mobilizálják és nem riadnak visz- sza a fizikai munkától. A régi technikusok döntő többsége termelő területen fizikai munkát végzett — jóllehet közülük később sokan kerültek magasabb vezetői beosztásba, de sosem szégyelltek a munkát és ha arra került a sor, maguk álltak be a gép mellé betanítani négy—hat—nyolc közvetlen beosztottjukat. Ez a típusú munkás tűnt el. Az lett volna a terv annak idején, hogy a felsőfokú technikumokban végzők veszik át ezt a szerepkört, de ezeket az intézményeket aztán elnevezték főiskolának, mint a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolát is. A felsőfokú technikusból üzemmérnök lett, aki korántsem a régi technikus — az más kérdés, hogy sajnos nem is mérnök, mert keyés a képzési idő ahhoz, hogy a mérnöki szemlélet, gondolkodás- mód kialakuljon — nem véletlenül mondjuk, hogy mérnöki precizitás ... A A technikusképzést tehát megszüntették, v ugyanakkor az üzemeknek szükségük volt rájuk. Megkezdődött a képzésük a felnőttoktatás keretében. Milyen tapasztalatokat szereztek ezzel kapcsolatban? i — A technikusmiríősítők szervezése az országban az elsők között nálunk is megkezdődött 1977-ben, a gépjárműves szakon, 79- ben pedig a gépész és villamos vonalon is. A Volán vállalat, aztán a két szerviz, a 13-as és a VAGÉP érettségizett szakmunkásai jöttek eleinte, aztán más vállalatok, tsz-ek szakemberei is, olyanok, akik vagy saját jószántukból képezni akarták magukat, vagy afféle vállalati kényszer hatott rájuk. A szakmai ismereteken túl nagyon lényeges, hogy politikai, vezetéselméleti, munkajogi és szervezési ismereteket is tanulnak, így kellő felkészültséggel távozhatnak, hogy egy- egy kisebb munkaterületet elláthassanak. — Azóta hatszázötven technikus végzett nálunk, jelenleg kilenc csoportban kétszáztízen tanulnak, munka mellett. Jellemző, hogy a munkahely támogatja dolgozóit, a többség költségeit átvállalják, ami maximum négy és fél ezer forint. Annak örülünk, ha a felnőtt tanulók belső késztetésre jelentkeznek, mert akkor nekik is könnyebb a dolguk, nekünk is. Olyan szakembereket kép- zünk, akik alkalmasak a rájuk bízott dolgozók gyors átállítására, és arra is képesek, hogy — miután az ipar termelési szerkezete úgy alakul, ahogy — tehát egy ilyen nyitott gazdálkodás esetén, ahogy a mai piaci helyÚriási ellentmondással kell szembenéznünk. A gyár, az üzem, a vállalat lehetőségei korlátozottak, az üzemek csak a mában ér- dekeltek. Ugyanakkor az egész ipar és a népgazdaság viszont a jövőben érdekeit, s az iskolának nem a ma számára kell képezni az ifjúságot, hanem az ezredfordulóra. De ki tudja azt megmondani, mire lesz akkor szükség, amikor üt évre sem látunk előre...? zet megkívánja — képes a rokonszakmákra átállni. Például a konzervgyárban egy gyártógépsort neki kell a legalaposabban ismernie, mert neki kell irányítani azokat az embereket, akik a gépeket kezelni és javítani fogják, és nem a mérnöknek. £ Ha már a konzervgyárat említette, milyen az iskola kapcsolata az üzemekkel? — öt úgynevezett bázisüzemünk van: a Volán, a Mezőgép, a HAFE, a VAGÉP és a Debreceni Postaigazgatóság, de említhetném még a nyírbátori Csepelt, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetét, a BEAG nyíregyházi gyárát, és újabban a tsz-műhelyekkel is egyre több kapcsolatunk van. Évente száz- nyolcvan—százkilencvenen végeznek iskolánkban, általában 30 körül vannak azok, akik bejutnak az egyetemekre, főiskolákra, a többiek zömmel a tanult szakmájukban helyezkednek el. A Követik-e a pályakezdést? Milyen fo- w gyatékosságokat találtak jellemzőnek, amelyek a technikusképzés visszaállítását indokolják? — Tipikusnak tűnt egy darabig, hogy sovány a gyakorlati alap, aztán kiderült, hogy hat-nyolc hónap alatt „befogták” utolérték a szakmunkásképző intézetekben végzetteket. Az üzemekben szinte minden egyes új munkakezdőnek szembe kell néznie azzal, hogy összehasonlítják; ha nálunk végzett azért, ha szakmunkásképzőben, akkor azért. Ebből a kérdésből nem csinálunk problémát, mert ha mi vagyunk az üzemben, a mi fiaink tudását dicsérik, ha a szakmunkástanulók, akkor az övékét. Az igazság valahol a kettő között van. Igen komoly baj, hogy a fiatalok zöme nem akar többre törekedni, megelégszik, nem vállalja az önképzést, mert nem becsülik a tudást. Tegyük hozzá a tudás nincs is megfizetve. A mai diák nem töri magát, „csak a kettesért érdemes tanulni” — ez a jelenség ma a domináló — ezen kellene változtatni, dehát az ifjúságot nem okolhatjuk önmagában, hiszen mi neveltük őket... — Indokolja a technikum visszaállítását az is, hogy sok jól felkészült szakemberre van szükségünk, olyanokra, akik nem szégyellik fölvenni az overallt és bemászni az autó alá, de akik fehér köpenyben is megállják a helyüket, irányítani is tudnak. Csakhogy — egy óriási ellentmondással kell szembenéznünk. A gyár, az üzem, a vállalat lehetőségei korlátozottak, — a fejlesztési alap esetleg a nyereségből venne el stb. — az üzemek csak a mában érdekeltek. Ugyanakkor az egész ipar, a népgazdaság a jövőben érdekelt, s az iskolának nem a ma számára kell képeznie az ifjúságot, hanem az ezredfordulóra. De ki tudja azt megmondani, mire lesz akkor szükség, amikor öt évre sem látunk előre. Az üzemek azt sem tudják megmondani, hány technikus hiányzik náluk... 1934. április 14. £ Előfordulhat, hogy elkezdjük képezni a w technikusokat és az üzemek még csak nem is örülnek neki? — Nem ilyen éles az ellentét, mert amikor a teoretikus véleményegyeztetések elkövetkeznek, akkor tökéletes az összhang, de amikor már a gyakorlatról van szó, ráadásul, ha anyagilag is be kell szállni, akkor már nem ilyen egyértelmű az egyetértés. A Csak úgy — közbevetve — az államnak v mennyibe kerül most egy szakközépiskolás taníttatása? — Évente minden gyerekre átlag legalább 100—120 ezer forint jut, mire leérettségizik, félmillió. A A rendeletek által előírtak szerint most w már minimum 8, de inkább tíz év, amíg most egy szakmunkástanulóból technikus lehet. Hogyan tervezik a korszerű nappali képzést megoldani? — Hadd említsem meg, hogy öt évvel ezelőtt elindult egy kísérlet. Például Miskolcon most végez az első évfolyam az Ágoston- féle koncepció szerint. Ágoston tanár úr a szegedi egyetem neveléstudományi tanszék- vezetője, hosszabb ideje foglalkozik ä technikusképzés korszerűsítésével. Ö a négy plusz egy éves képzés híve: négy év általános, egy év szakképzés. A minisztérium által kidolgozott módszer — ez lesz nálunk is érvényes — szerint ötéves a képzési idő, ebből az első két év nagyon hasonló lesz a gimnáziumi tananyaghoz, tehát erős elméleti alapokat ad. Az alapismeretek megszerzése után sorolódnak be a gyerekek a harmadik osztályban vagy a technikumi, vagy a szakközépiskolai oktatásba. A szakközépiskolások a negyedik év végén érettségiznek és szakmunkásvizsgát is tesznek, a technikusok folytatják, és csak az ötödik év végén teszik le vizsgáikat. Ök is mehetnek azonban egye-* temre, főiskolára, ebben az esetben negyedikben abbahagyják a középiskolát és érettségiznek. Milyen a vélemény ben a változásról? pedagóguskörők— Az az alapvélemény, hogy az elképzelések jók, de bosszantóan sok még a kérdőjel. Úgy ililiene, hogy a dokumentumok — tankönyv, tainterv, tanmenet — egy évvel előbb azoknak a nevelőknek a kezében lenne, akik majd tanítani fognak. Nem titkolhatjuk, vannak aggodalmaink, hogy megint belevágunk valami újba, háttér nélkül^ mert még az alapvető dokumentumok sem készülitek el — ahhoz, hogy az esti tagozaton alapos munkát kezdhessünk el, már tavaly szeptemberben jó lett volna, ha megkapjuk a szükséges anyagokat és még most sincs semmi... Ebben az iskolában sok magas rangú vendég fordul meg. Legutóbb például Lázár György járt itt. Mi tetszett a legjobban a miniszterelnöknek? — Nagyon tetszett Lázár elvtársnak a termelőmunka, különösen a forgáosolóműhely, de az egész intézmény egyben megragadta. Akartam vinni a villamosokhoz is, de azt mondta, abból is tud ítéletet alkotni, amit eddig látott. Tájékoztattam a technikusképzés terveiről és azt mondta: a maga iskolája teljes egészében alkalmas arra, hogy egy ilyen fajta képzés itt elkezdődjön. £ Mit jelent ez konkrétan? — Több tíz millió forint értékű gép, műszer- és eszközállomány áll rendelkezésre, ami p>edig a személyi feltételeket illeti, megfelelő a nevelőgárdánk felkészültsége — a mérnökök, üzemmérnökök, a műszaki tanárok tudása és képessége. A Milyen stádiumban van jelenleg az előw készítés? — Éppen a napokban kaptuk meg az egyes évfolyamok tantervi tematikáját, már mi is látjuk, hogyan alakulnak majd a pedagógiaimódszertani feladatok, de a részletkérdésekről még javában zajlanak a szakmai viták. A jövő héten például az Ipari Minisztériumban lesz egy ilyen egyeztetés, s jó . érzés, hogy bennünket is meghívnak ezekre a fórumokra, véleményünket kikérik. — Felbonthatók-e az osztályszerkezetek, a klasszikus osztályközösség és hogyan — most erről megy a vita, ami szinte fölösleges, mert a mai diákokat abszolúte nem köti az osztály, mint közösség, gyorsan képesek más-más környezethez alkalmazkodni. Reméljük, mielőbb megszületnek a legmegnyugtatóbb intézkedések. A Milyen szakokról és létszámról van szó ^ a jelenlegi tervek szerint? — A technikusképzés megindulásával a csoportok létszámán nem változtatunk, tehát hat első osztály indul, egy-egy osztály harmincöt körüli létszámmal. Az már biztos, hogy gépjárműves és gépész szakos osztályaink. lesznek, a vezetékes távközlési műszerész szak indításáról nincs még végleges döntés. Ha kedvezően alakulnak a dolgok, akkor valamilyen villamos szakra is kapunk engedélyt — elektroműszerészt, vagy elektrotechnikai műszerészt tervezünk. Évente — a mostani elképzelések szerint legailá bb hatvan- hetven technikus hagyja majd el iskolánkat. Mi az átállással kapcsolatos legnagyobb pedagógiai gondjuk? — Arra fölkészülni, hogy a gyerekek sem a technikus osztályban, sem a szakközépiskolaiban ne érezzék magukat „elitnek”, vagy alábbvaiónak, vagyis azt tudatosítani velük, hogy mindnyájukra szükség van. Köszönöm a beszélgetést. Baraksó Erzsébet Budai Géza
