Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-10 / 84. szám

1984. április 10. Kelet-Magyarország 3-Jegyzet­Nevelési r ér­tekezletek □ közelgő iskolai ne­velési értekezletek­nek két témájuk lesz — választás szerint — a hazafiságra nevelés és a fe­gyelem. Valamennyi iskola tantestületének válaszolni kell az önmaguknak feltett kérdésekre, természetesen azokra, amelyek elsősorban az iskolai neveléssel, okta­tással függnek össze, hisz a hazafiságra nevelés nem­csak az iskola, nemcsak a pedagógusok dolga. Min­denkié, a családé, a társa­dalmi szerveké, mozgalma­ké, a művelődési intézmé­nyeké, könyvkiadók, lapok, film, tévé és végigmondani is sok lenne ... Nagyok az adósságaink a hazafias nevelésben, a tör­ténelmi tudat alakításában. Az iskola, a nevelés lehető­ségei szinte kimeríthetetle- nek. De szükséges és igen időszerű markánsabban rá­irányítani a figyelmet erre a közös nevelési feladatra, mert a szemlélet még nem mindig görcs nélküli. Még mindig sokan úgy vélik, ha­zafiságra, nemzeti önisme­retre elsősorban a történe­lem-, vagy a magyartanár nevelhet, holott minden tantárgyban, minden iskolai és iskolán kívüli megmoz­dulásban ott vannak’ a ne­velés sokszínű lehetőségei. Így a nemzeti ünnepeink­ben is, ha óvakodunk a sablonoktól. Csak észre kell venni, csak élni kell velük. S nem kell félni, ha tiszta alapokon áll a nevelő, hogy a nacionalizmus hibájába esik. Az iskolavezetők, munkaközösség-vezetők fe­lelőssége meghatározó ez ügyben, erre hívták fel a figyelmet a megyei előké­szítő értekezleten. Az iskolai fegyelem a másik téma, amit megvi­tatnak a nevelők a tavaszi nevelési értekezleteken, ahol ezt nem tették meg eddig. Ebben a fegyelem korszerű értelmezése a legfontosabb, ugyanis a nevelők mégnem mindig értelmezik ezt egy­ségesen és helyesen. Elszi­getelt jelenségekkel foglal­koznak olykor, holott a fe­gyelem leghitelesebb tükre az egész iskola, vagy osz­tály tanulmányi és nevelési helyzete, minősége. Az egyes gyermek megítélésé­nek alapjairól, motívumai­ról is érdemes eltöprenge­ni; rég bebizonyosodott, nem mindig a mozgékony, nehezen fegyelmezhető gyermek a „rossz”, a való­ban fegyelmezetlen. Nem le­het a vérmérséklet — vagy a lezserebb családi nevelés — a vízválasztója “annak, kit minősítenek fegyelme­zett, vagy fegyelmezetlen diáknak a nevelők. □ nyújtott teljesít­mény, a tanuláshoz, a társakhoz, az isko­lához, a közösséghez való viszony a mérce. S ez, már­mint a fegyelmezett és pon­tos munka — valahol ösz- szefügg az előbbi témával, a hazafiságra neveléssel. A ma hazafiságának egyik összetevője a helytállás, a diáknál a tanulásban, a munkában, a viselkedésben. Ezért is hozhat hasznos tapasztalatokat a nevelők számára e gondok megvita­tása, melyeket természete­sen nem egyedül az iskolá­nak kell megoldani, de át­testálni sem lehet azokat a tennivalókat, amelyek vi­szont az iskolára tartoznak. Páll Géza A NYÍRKARASZI BÉKE TERMELŐSZÖVETKEZET varrodájában a kisgyermekes dol­gozók részére — mintegy 15—20 kismamának — külön munkaszalagot indítottak. Ez a műszak reggel nyolctól délután négyig dolgozik, így a szülők el tudják látni gyermekei­ket. (Jávor László felvétele) Ötletet vásárol a tsz Ltjára indult egy nagyszerű elképzelés, mely szerint az ország hat veszteséges termelőszövetkezete közös erővel kihúzhatja mindannyiunk szekerét a kátyúból. A KISZ Központi Bizottsága kezdeményezésére éppen egy eszten­dővel ezelőtt alakították meg az AGROKOORD Ifjúsági Gazdasági Szolgáltató Társaságot. Az ország hat téesze és az Alkotó Ifjúság Egyesülés anyagi és szellemi kapacitása adja a garanciát a sikeres együttműködéshez. Egy év el­teltével kerestük fel a nyírlugosi Szabadság Termelőszövet­kezetet, amely megyénkből egyedüliként kapcsolódott be a társaság munkájába. — Lassan körvonalazód­nak a lehetőségek, s mi is tisztábban látunk, mire szá­míthatunk — összegez egy mondatban a téeszelnök, Hatvani Gyula. — Egy vas­kos jegyzetfüzetre való el­képzelésünk volt az indulás­nál, most viszont már egyér­telmű, miben kérhetjük az AGROKOORD segítségét. — Felkerestük a másik öt termelőszövetkezetet és a helyszínen tanulmányoztuk az ő tapasztalataikat — foly­tatja a főagronómus, Tóth János. — Nem a bizalmat­lanság miatt, hanem kíván­csiak vagyunk arra, a helyi lehetőségekhez alkalmaz­kodva miként javíthatja az eredményt, ha ezek a távoli termelőszövetkezetek együtt­működnek. Csobajon a Tak- taközi Termelőszövetkezet­ben például a háztájiban a hízómarha hozott nagyon szép eredményt. Ezt látva mi is úgy döntöttünk, hogy a háztájiban marhahizlalással foglalkozhatnak a tagjaink. Takarmányt is adunk hozzá és megszervezzük az értéke­sítést. Az első eredmények adják majd a nagyobb ked­vet ehhez a tevékenységhez. A tagok által befizetett évi 100 ezer forint lassan meg­hozza a hasznot a résztve­vőknek. A nyírlugosi téesz például 202 ezer forint tiszta nyereséggel zárta az elmúlt évet. Ebben nagy szerepe van az AGROKOORD-nak, de a számokat megvallatva, Pénzt hozott a bérhizlalás Alma, pince, hűtőház Élni a lehe­tőséggel lehetne ez sokkal nagyobb eredmény is. Például a len­gyel bikák bérhizlalása kere­ken félmillió forint hasznot hozott Nyírlugosra, viszont más területen a veszteség csökkentette a gyarapodást. Az idén 150 bikát hoznak bérhizlalásra, a tavalyi 109 helyett. — Megnyílt előttünk né­hány olyan ajtó, ahová ed­dig sohase léphettünk — vé­lekedik Göncző György er­dész —. Olyan kapcsolatok­ra sikerült szert tenni, ame­lyek révén garantált ered­ményekre számíthatunk. Az állatforgalmi és húsipari vál­lalat tavaly 1500 pecsenyebá­rány exportját és 200 export­marha eladását tette lehető­vé. Fejlődnek kapcsolataink a Nyíregyházi és a Debreceni Konzervgyárral is. Hajdú megyével több területen eredményes együttműködé­sünk lehet. A vízrendezési tervet például társadalmi munkában elvállalta a VITU- KI. Ugyanis Hajdúnak most készítik, viszont vízügyi szempontból célszerű Nyír- lugosét is egy füst alatt meg­valósítani. Mintegy félmillió forint tiszta nyereség ez - a tanulmányterv a téesznek. Ha pontosan számítgatjuk, körülbelül hatvanezer forint tiszta hasznot hozott az AG­ROKOORD Nyírlugosnak ta­valy. Az országban már fel­tűnést keltett a társaság munkája és a legutóbbi ülé­sükön módosították az alap­szabályt, három újabb terme­lőszövetkezetet vettek fel a tagok sorába. Puskás György párttitkár — a szélesedő együttműködést látva — a feladatok pontos körülhatá­rolását és írásbeli rögzítését sürgeti. Mert a lelkesedés és a jó szándék ma már kevés. — Változatlanul lenne né­hány terület, ahol a társaság közreműködésével előbbre léphetnénk — folytatja Hat­vani Gyula. — Az almaérté­kesítés, az 55 vagonos hűtő­ház kihasználása, a pince hasznosítása — ezek lenné­nek a legfontosabbak. Az első lépések megtör­téntek. Nyírlugoson is látják, mit lehet tenni a nagyobb eredmény érdekében. Most már csak élniük kell a kí­nálkozó lehetőségekkel. Tóth Kornélia A NAPKORI KOSSUTH TERMELŐ- SZÖVETKE­ZETBEN ser- téstörzstelppet alakítanak ki. Képünkön:Ku- rucz Ferenc gondozó az anyaállatokat látja el. (Jávor László felvéte­le) Nem mind arany, ami kavics A bányató titka — Gyere, Pista, megve­szik a bányát! — kiáltott a bányató közelében fekvő ka­lyiba felé egyik kísérőm. Pista, azaz Popp István a rozsályi Rákóczi Tsz határá­ban a kavicstermelést irá­nyítja. A főagronómussail, Kállai Bélával és a párttit­kárral, Papp Lászlóval üd­vözöljük őt. PANELBA FINOMABB Nézzük az egyetlen kot­rógépet. A partról nyúl köb­méteres kanállal a vízbe — lábunk elé veti a sódert. Be­lemarkolok a nedves, sötét­szürke anyagba. Ujjnyomás- tól szétomló rögöket találok. Agyagdarabok. — A helybeliek is a Tiszá­ról — a konkurenciától —, Becsről, vagy Milotáról hord­ják a kavicsot. Alapozáshoz az jobb, nagyobb szemű és tiszta. A mienk finomabb szerkezetű, panelba való. Ki­váló mérnöki műtárgyakat — kútgyűrűt, betonlapot — lehet belőle gyártani. Csak ne lenne ilyen piszkos — mondja a főagronómus. — Olyan háromméteres mélységben kezdődik a só­der. Addig kell legyalulnunk a földet. De már két méter körül feljön a víz, s az a szemcse, a kavicsdarabok közé mossa a talajt. Gond az is, hogy ez a gép csak négy mé­terig tud lemenni, vagyis jó­formán csak megkaparja a huszonöt-harminc méter vas­tagságú sóderréteg tetejét. Egy úszó-kotró kéne, ami mélyre tud ásni — meg egy osztályozó berendezés. Más- szóval : húsz-harminc mil­lió — magyarázza az ágazat­vezető. NINCS PIACA >. Három tsz — a rozsályi Rá­kóczi, a méhteleki Űj Élet, a tisztabereki Petőfi — és a Kavicsbánya Vállalat fogott össze 1980—81-ben a rozsályi kavicsvagyon hasznosítására. Ez a vagyon nagyságban ve­tekedik a nyékládházival. — Mi vagyunk a gesztorok, de mi sem, meg a többiek sem gondoltuk, hogy a közös „boltban” már az is „ered­mény” lesz, ha a vesztesé­günk minimális — szól a ro­zsályi tsz párttitkára. — Az idén a Kavicsbánya Vállalat itt is hagyta az egészet. Ez az egyetlen kotró az övé, most tárgyalunk: mi legyen a gép sorsa? Legfőbb baj: a piac hiánya. Tavaly is mindössze 17 000 köbméter sódert sikerült el­adni, halott ennek többszö­rösére lennénk képesek. A mi szennyezett kavicsunk ugyanabban a köbméteren­kénti százforintos árban alig- alig állja a versenyt a ti­szaival. Ráadásul ■ nagyjából ugyanazon a területen „terí­tünk”. A beruházások általá­nos lanyhulása is nagy érvá­gás. SÚRLÓDÁSOK A partnergazdaságok kö­zött időközben súrlódások voltak, vannak. Csak egy példa rá: eredetileg abban állapodtak meg, hogy fuva­rozáskor mindnyájan adnak járművet. A valóságban azonban csak akkor bocsá­tották a kocsikat e célra rendelkezésre, ha épp más munkájuk nem akadt. A három tsz együttes ere­je is igen csekély. A megol­dást jelentő negyedszáz mil­lió előteremtése azonban, a jelenlegi gazdasági-pénzügyi helyzetben aligha lehetséges. Sztancs János A PAPÍRIPARI VÁLLALAT nyíregyházi gyárában több millió papírzsákot készítenek belföldi felhasználásra. (Já­vor László felvétele) Nulladik óxa — Valaki kelt­sen fel reggel hat­kor, mert nulla­dik órám lesz — mondta valame­lyik este a lá­nyom. — Hányadik? — kérdeztem, mert nem figyeltem oda. — Hogy-hogy hányadik? Nulla­dik. Mintha még sose hallottad vol­na. — Ja, nulladik. Okos. Szép, okos szó. Van egy szi­nonimája, az, hogy sehanyadik. A semmiedik már nem olyan szép. Szócsavarás. — Es értelme sincs. — Miért? A nul­ladiknak van? — Biztos van, ha kitalálták. — Ide figyelj. Én voltam a kato­naságnál egy idő­ben a legmaga­sabb, mert aki ná­lam is magasabb volt, a díszszázad­ba vitték. Elöl áll­tam tehát a sor­ban. Én voltam az első. Tudsz követ­ni? — Megejtő szö­veg, de csak mondjad. — Namármost. egyszer odavezé­nyeltek hozzánk valahonnan egy nálam magasabb salgótarjáni fiút, s attól kezdve ő állt elöl a sorban. Vi­lágos? — Akár egy té­vékommentár a li­banoni helyzetről. Gyerünk tovább. — Én lettem te­hát a második a sorban — folytat­tam —, ő meg az első. Nem nulla­dik, mert ha ezt valaki kitalálja, rajta röhögött vol­na az egész lakta­nya. — Jellemző a laktanyai viszo­nyokra. — Szerintem in­kább a tanügyiek­re. — Na jó — zár­ta le a vitát leá­nyom —, a lényeg az, hogy keltsetek fel. — Meglesz — bólintottam. — Csak majd kér­dezd meg az isko­lában, hogy a mí­nusz egyedik óra mikorra várható. Ügy érzem, nem késhet soká! M. A. ' iwi. - v v .‘jo X X. í '■>/?*£ -/ ' • '"*•

Next

/
Oldalképek
Tartalom