Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-10 / 84. szám

4

Kelet-Magyarország

1984. április 10.

A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről

Konsztantyin Csernyenko nyilatkozata a Pravdának

A nemzetközi helyzetről, ezen belül a fegyverzetkorlátozás, a szovjet—amerikai kapcsolatok időszerű kérdéseiről nyilatkozott Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára a Pravdának. A lap kérdéseit és Konsztantyin Csernyenko válaszait, amelyek a lap hétfői számában jelentek meg, az alábbiakban rövidítve közöljük.

KÉRDÉS: — Hogyan értékeli e pillanatban a nemzetközi helyzetet? Van-e valamilyen jele annak, hogy az Egyesült Államok politikájában pozitív változások kezdődtek?

VÁLASZ: — A nemzetközi helyzet sajnos nem javul, továbbra is nagyon veszélyes. Ennek oka az, hogy az Egyesült Államok kormányzata továbbra is a katonai erőre épít, katonai erőfölényt próbál kivívni és saját elképzeléseit akarja ráerőszakolni más népekre. Ezt erősítette meg Reagan elnöknek a közelmúltban a georgetowni' egyetemen elhangzott beszéde is. Ha Washingtonban el is hangzanak néha békeszólamok, ezek mögött a legjobb szándékkal sem lehet felfedezni a legkisebb jelét sem annak, hogy ezeket a szavakat gyakorlati tettekkel kívánnák alátámasztani. Az új szavak használata tehát nem jelent új politikát.

— Vizsgáljunk meg egy olyan alapvető kérdést, mint a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetése. Felismerték-e vajon a Fehér Házban, hogy milyen veszélyes és kilátástalan ez a fegyverkezési hajsza, s vajon mérsékletet tanúsítanak-e ebben a kérdésben? Semmi ilyesmi nem történt. Éppen ellenkezőleg, az Egyesült Államok egyre újabb programokat dolgoz ki a nukleáris fegyverek létrehozására és hadrendbe állítására. Folytatódik az amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése is. Mindezt azzal a céllal teszik, hogy valamilyen módon megbontsák a kialakult egyensúlyt.

— Ezek a lépések semmiképp sem egyeztethetők össze azzal a céllal, hogy korlátozzuk a fegyverkezési hajszát. Egyáltalán nem véletlen, hogy az Egyesült Államok szándékosan aláásta a nukleáris fegyverzetek korlátozásának és csökkentésének folyamatát, és meghiúsította a tárgyalásokat mind a hadászati fegyverzetek, mind az európai .nukleáris fegyverzetek kérdésében.

— Az amerikaiakkal fenntartott kapcsolataink is azt mutatják, hogy az Egyesült Államok álláspontjában ezeknek az alapvető kérdéseknek a tekintetében semmiféle pozitív változás nem következett be.

— Miközben ragaszkodik a genfi tárgyalások megszakadását előidéző korábbi álláspontjához és folytatja rakétáinak nyugat-európai telepítését, Washington azt hangoztatja, hogy kész a tárgyalások felújítására. Felvetődik azonban a kérdés, hogy miről legyen szó ezeken a tárgyalásokon. Arról, hogy hány és milyen, a Szovjetunióra és szövetségeseire irányított rakétát helyezhet el az Egyesült Államok Európában? Ilyen tárgyalásokon mi nem vagyunk hajlandók részt venni.

— A párbeszéd és a tárgyalások hasznáról minket nem kell meggyőzni. Mihelyt az Egyesült Államok és a vele együtt cselekvő más NATO-országok hozzákezdenek az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdése előtti helyzet visszaállításához, a Szovjetunión nem fog múlni a dolog. Ez a reális út a tárgyalásokhoz.

KÉRDÉS: — Mi a helyzet a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés más területein?

VÁLASZ: — Az Egyesült Államok más kérdésekben is akadályozza az előrehaladást. Hadd említsek csupán néhány kérdést.

— Mindenekelőtt a világűrről. A Szovjetunió már évek óta egy olyan megállapodás elérésére törekszik, amely megakadályozná, hogy a fegyverkezési hajsza a világűrre is kiterjedjen. Ezt a kérdést mi állandóan felvetjük az amerikai vezetésnek, és tesszük ezt azért, mert pontosan látjuk, hogy milyen veszélyes következményekkel járna a világűr militarizálása.

— Az amerikai elnök egyébként a napokban hivatalosan is a kongresszus tudomására hozta, hogy a kormányzat megkezdi a világűrbeli fegyverkezési hajsza széles körű programját, és állítólag az ellenőrzés nehézségei miatt nem szándékszik a Szovjetunióval az űrfegyverkezést megakadályozó szerződést kötni.

— Nyersen és nyíltan fogalmazva tehát — nem ’akarnak megállapodást. Az pedig már egyenesen a józan ész kigúnyolása, hogy az amerikai kormányzat saját állítása szerint kész megállapodni velünk abban, hogy erről a kérdésről lehetetlen egyezményt kötni. így

Athéni beszélgetések (1.)

A térkép bonyolult

értelmezik hát Washingtonban a politikai párbeszédet, a tárgyalásokat. Vizsgáljunk meg egy másik fontos kérdést, a vegyi fegyverek betiltásának problémáját.

— A Szovjetunió és más szocialista országok a genfi leszerelési bizottságban még 1972-ben azt a javaslatot tették, hogy kössenek konvenciót a vegyi fegyverek kidolgozásának, előállításának és felhalmozásának be tiltásáról, e fegyverek megsemmisítéséről. Ugyanakkor előterjesztették e konvenció tér vezétét is.

— A későbbiekben mi nemegyszer vissza tértünk erre a kérdésre, pontosítottuk és részleteztük javaslatainkat. Ezekben az években azonban az Egyesült Államok mindig megakadályozta a vegyi fegyverek teljes betiltásáról szóló konvenció megkötését. Egyszerűen abstrukciós magatartást tanúsítottak.

— Washingtonban most úgy döntöttek, hogy megpróbálják magukat a vegyi fegyverek betiltásának híveiként feltüntetni. Az amerikai vezetők már hónapok óta ígérgetik, hogy e kérdésről valamiféle javaslatot terjesztenek elő Genfben. Az ígéret azonban mindmáig csak ígéret — s még azt sem tudni, hogy pontosan mire vonatkozik — s közben az Egyesült Államok, mint ez az amerikai elnök nyilatkozataiból is kitűnik, továbbra is növeli és megújítja vegyi fegyve-, reit, amelyeket amerikai területen és külföldön tárolnak.

— Még egy példa. Mindmáig nem lépett életbe két szovjet—amerikai megállapodás a föld alatti nukleáris robbantások korlátozásáról. Csaknem tíz évvel ezelőtt írták őket alá, és mi nemegyszer javasoltuk az Egyesült Államoknak ratifikálásukat. Ök azonban mindmáig elutasítják ezt.

— Miféle kifogásokhoz képesek folyamodni! Kezdetben azt mondták, hogy a szerződések ’ratifikálása hátráltatja a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról folytatott tárgyalásokat. Majd e tárgyalások megszakadása után az ellenőrzés nehézségeire kezdtek hivatkozni.

— Persze nem az ellenőrzésről van itt szó

— e kérdés az aláírt szerződésekben a legrészletesebben ki van dolgozva. Más a lényeg

— Washington semmiféle korlátozással nem kívánja megkötni a kezét, nem akarja, hogy bármi is akadályozza a nukleáris fegyverek gyarapításában és tökéletesítésében.

— Az ellenőrzés kérdését tízért is említettem, mert az Egyesült Államok mindig ezt veti fel, valahányszor nem kíván megállapodást kötni. A fegyverzetkorlátozási és leszerelési szerződések megkötésére irányuló valódi szándék esetén az ellenőrzés nem jelent,; és nem is jelenthet akadályt. Ezt tanúsítják a múlt tapasztalatai is.

— Egyébként, ha figyelembe vesszük az Egyesült Államok politikáját és gyakorlati lépéseit, akikor mi talán még inkább érdekeltek vagyunk a konkrét fegyverzetkorlátozási: és leszerelési intézkedéseknek megfelelő, megbízható ellenőrzésben.

ATHÉN FELÉ TART

MALÉV TU—154-es repülőgépe; hamarosan a tenger fölé érünk, -a stewardess éppen a mentőmellény használatát magyarázza. Rövid a tenger feletti út — maga az egész repülés alig több másfél óránál —, az utasok többsége inkább a leendő feladatokra gondol

— nagyrészt üzletemberek utaznak az athéni járaton.

Magam is megpróbálom újra meg újra rendszerezni ismereteimet, de minduntalan visszatérnek gondolataim a legkézenfekvőbbekhez: Olümpia, Spárta, Pithagórász, agára. Persze a ma Görögországa — különösen az utóbbi két évtized

— korántsem köthető olyan egyszerű, közismert fogalmakhoz, mint a két-két és fél ezer évvel ezelőtti, szinte mindenki által ismert hírességek, városállamok.

Görögországban baloldali programjával ért el sikereket a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK), a mai kormányzó pánt, ugyanakkor az ország a NATO és a Közös Piac tagja — a mai politikai térkép ugyancsak bonyolult.

— Különleges dolog ma Görögországban politizálni

— magyarázza beszélgető partnerem, Hrisztosz Cinci- lonisz, Görögország Kommunista Pártja Központi Bizottságának munkatársa.

Athéni városkép! (A szerző felvétele)

ciailista programmal nyert a választásokon, nagyon sok függ a tulajdonviszonyoktól. S Görögországban alapvető a magánvállalkozás, erre épül szinte az egész gazdaság. Állami vállalat, üzlet nagyon kevés van. Nem véletlen, hogy a politikai csatározásokon sok szó esik ilyesmiről. Az egyik legnépszerűbb athéni napilap, a Tanea néhány hete terjedelmes interjút közölt Harilaosz Florakisszal, a GKP főtitkárával, és a kérdések jelentős része foglalkozott a gazdasági berenGörög újságok ponti lapja.

széles a kínálat. Előtérben a GKP közKÉRDÉS: — A Nyugaton most azzal érvelnek, hogy a Szovjetunió jelenleg állítólag nem kíván megállapodást kötni az Egyesült Államokkal, kivárja az ottani elnökválasztások eredményét. Mi erről a véleménye?

VÄLASZ: — A következőket mondanám.) Akik ezt a gondolatot felvetik, vagy nem is-' merik, vagy pedig — s ez a valószínűbb —; tudatosain félremagyarázzák politikánkat. Ezj a politika elvszerű és nem befolyásolják: konjunkturális meggondolások.

— A szovjet—amerikai kaposolafok története alatt mi mindig különböző washingtoni kormányzatokkal tartottunk kapcsolatot. Azokban az esetekben, amikor az amerikai vezetés realista magatartást'tanúsított és fe lelősségteijesen közelített a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokhoz, a dolgok, hogy úgy mondjam, normálisan mentek. Kedvező ha tással volt ez az általános nemzetközi helyzetre is. Ha nem volt meg ez a realista magatartás, akkor kapcsolataink is romlottak.

— Mi ma is azt kívánjuk, hogy normális, stabil kapcsolataink legyenek az Egyesült Államokkal, olyan kapcsolataink, amelyek az egyenlőségen, az egyenlő biztonságon és az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson alapulnak.

— Az amerikai elnökválasztással kapcso-' latos állítólagos számításainkra való utalá-r sokkal azt kívánják leplezni, hogy nem akarnak megállapodást kötni a Szovjetunióval a megoldást követelő kérdésekről. Ahhoz, hogy világosan lássunk, elég összehasonlítani a két fél álláspontját csupán az általam korábban említett kérdésekben.

— Huszonhét évig volt betiltva pártunk, mindössze tíz esztendeje működik legálisan.

A fasiszta katonai diktatúra terrorja idején a párt nagyon sok tagja külföldön keresett menedéket, de amint 1974-ben polgári kormány alakult — amely visz- szaállította a demokratikus szabadságjogokat, engedélyezte a pártok működését —, hamar megerősödött, újra nagy népszerűségre tett szert a kommunista párt.

A politizálás körülményei számunkra most azért bonyolultak, mert a kormányzó párt programja szintén baloldali. Korábban a forradalmi erők fegyveres harcra kényszerülitek (mint például 1947-ben), vagy illegalitásban dolgoztak (mint 1967—74 között is). Most 13 képviselőnk van a parlamentben, jól szervezett alapszervezeteink működnek az egész országban, napilapunk, a Rizoszpat- szisz bármely újságosstandon megvásárolható, politikai programunk népszerű.

A NÉPSZERŰSÉG azonban nem jelenti szükségképpen azt, hogy mindenki elfogadja a kp programját. Igaz, hogy a kormányzó párt, a PASOK sajátos szodezkedéssel, a magánvállalkozások lehetőségeivel.

Flonakisz elvtárs — aki egyébként március közepén járt hazánkban — éppen magyar példákra is hivatkozott: a fejlett szocialista társadalom építése sem zárja ki a magánkezdeményezések, a szövetkezések lehetőségét, sőt fellendülését sem.

(A beszélgetés során kitűnt: beszélgető partnerem jól ismeri a magyar párt politikáját és a népgazdaság helyzetét is. Később elmondta, hogy — emigránsként tíz évet töltött Magyarországon; tanult és tanított is. Mielőtt a központi bizottság apparátusába került, a GKP lapja, a Ri- szoszpatszisz munkatársa volt.)

— A mi politikai alapállásunk világos — folytatja Hrisztosz Cinciloniisz. — A békéért, az összes demokratikus erők összefogásáért széliünk síkra. A PASOK törekvéseit általában támogatjuk, azt szeretnénk, ha a választási ígéreteiből minél többet megvalósítana. A mai politikai helyzet állandó készenlétet, megújulási készséget igényel tőlünk is. Nyilvánvaló, hogy másképpen kell ideológiai munkát

végezni, mint amikor a jobb- és a baloldal között folyt a politikai harc. Nekünk sem elég csupán kritizálni, ha valami niem az elképzeléseink szerint történik, hanem javaslatot kell tenni, mégpedig ésszerű, jó alternatívát ajánlani, hogy az emberek lássák: van minőségi különbség más pártok és a mi javaslataink között — mégpedig a mi javunkra.

A BAZÁR ÉS A FŐTÉR

egyaránt érdekes megfigyelésekre ad módot. Elmondtam beszélgető partneriemnek, hogy napközben nézelődtem az athéni belváros egyik legforgalmasabb új- ságospav,Ilonjánál és láttam a vasárnapi bazár forgatagát is, ahol ott voltak a kommunista párt aktivistái is és árulták a párt lapját. Mindkét helyen a fiatal és a középkorú vásárlók voltak nagy többségben.

— Általában ez a jellemző — kaptam a választ. — A mi bázisaink is a nagyobb üzemek és az egyetemek, így a párt több száz ezres tagsága számarányánál nagyobb befolyással rendelkezik. Erős a kommunista párt befolyása az értelmiség körében is. Olyanok vannak tagjaink sorában, mint Ritszosz, a költő, Teodorakisz, a zeneszerző, Kalergisz, Katrakisz neves színészek —, hogy csak a legismertebbeket említsem. Közszerepléseik nagyon sokat jelenítenek számunkra.

De az is fontos, hogy az „egyszerű párttagok” az üzemekbeni, a falvakban ugyancsak tudjanak jól politizálni, hiszen számunkra nem csupán az fontos, hogy az alapszervezetek élők, jól szervezettek legyenek, hanem az is: tagjaink a tömegszervezetekben, a szak- szervezetekben, a kulturális, értelmiségi vitaklubokban jól tudják ismertetni, népszerűsíteni a párt politikáját.

— Alapszarvezeteiink nagy részének élén a legtöbb helyen 25—30 éves fiatalok állnak, ez jellemző a falvakra és az üzemekre is — magyarázza Cincilonisz elvtárs. — Ez sokat jelent lendületben, munkabírásban és távlatokban egyaránt. Gondolunk azonban arra is, hogy az idősebb, a pártmunkában edzett elvtársak gazdag tapasztalatait is hasznosítsák, hiszen így sok-sok buktatótól óvhatjuk meg fiatal elvtársaln- baí.

Következik: Követünk az Ikarus

Marik Sándor

Támogatjuk a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek igazságos harcát!

^i