Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-25 / 96. szám
1984. április 25, Kelet-Magyarország 3 Á nap 24 órája Idő a mérlegen AZ 1970-ES ÉVEKBEN AZ ÉLETMÓD KUTATÁSA a figyelem középpontjába került. Ennek fő oka, hogy az életszínvonal olyan szintet ért el, amelynél az emberek nagyobb szabadsággal dönthetnek jövedelmük és idejük felhasználásáról, mint a korábbi évtizedekben. Az életmódot befolyásoló tényezők között (gazdasági aktivitás, városi népesség aránya, lakáskörülmények, tartós fogyasztási cikkek állománya stb. (fontos szerepe van a lakosság időbeosztásának, időfelhasználásának, vagyis annak, hogy a törvényes munkaidőn felüli időt mivel és hogyan használják fel. Ez a gazdaság és a társadalom fejlődése szempontjából sem közömbös. Most, amikor a 40 órás munkahétre való áttérés egyre általánosabbá válik, alig gondolunk arra, hogy a hét 168 órájának már a negyedét sem teszi ki a törvényes munkaidőnk. Tudjuk azonban jól, hogy a főmunkahelyen végzett munka után nagyon sokan — sőt egyre többen — nem a pihenést választják, hanem újabb — igen gyakran intenzívebb — tevékenységbe kezdenek. A kiegészítő keresetet folytatók növekvő száma, valamint a háztáji és kisegítő gazdaságokban végzett munka fokozódása miatt a kereső tevékenységre fordított idő az elmúlt 15—20 évben alig csökkent, annak ellenére, hogy a főmunkahelyen töltött idő jelentősen lerövidült. Az elmúlt 1—2 évtizedben — az említetteken kívül — az időfelhasználás legfontosabb változása, hogy lényegesen megrövidült a nők háztartási munkaideje. Kevesebb lett a gyermekek gondozására, a velük való játékra, tanulásra fordított idő is. A televízió nemcsak a megnövekedett szabad időt foglalta le, hanem más szabadidős tevékenységet is háttérbe szorított (pl. olvasás, kulturális intézmények látogatása, rádióhallgatás, társas összejövetelek stb.). A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATALNAK a hetvenes évek második felében végzett időmérleg vizsgálatai sokat segítenek az életmód alapvető jellemzőinek felderítésében, ugyanakkor számos következtetés levonását is lehetővé teszik. Hazánkban a társadalmi jellegű különbségeknek egyik fontos vetülete a település- típusok közötti különbségek formájában jelenik meg. Általános vonás, hogy a községi népesség kereső és háztartási munkával való leterheltsége a városiakéhoz viszonyítva igen nagy. Ennek következtében a községi népesség szabadon felhasználható ideje napi átlagban 1—1,5 órával kevesebb, mint a városiaké. Az összes kötött idő (főfoglalkozású munka, mellékkeresetért végzett munka, háztáji gazdálkodás, építésjavítás, háztartási munka, közlekedés, gyermekgondozás) tartama 8 óra 43 perc (Baranya megye) és 9 óra 47 perc (Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye) között változik megyénként. Az eltéréseket két alapvető gazdasági-társadalmi tényező differenciálja: a gazdaságilag fejlettebb megyékben valamivel rövidebb a kötött idő mint a fejletlenekben és a városiasodottabb megyékben kisebb a kötött idő, mint a kevésbé urbanizál- tukban. Mégsem a városban lakó népesség aránya, hanem a városiasodottság, a városias környezet és különítsen a nagyváros jelenléte mutat kapcsolatot a rövi- debb kötött idővel. A FŐMUNKAHELYEN TÖLTÖTT IDŐVEL többé- kevésbé ellentétesen alakul a háztáji gazdálkodással töltött idő. Szabolcs-Szatmár megyében igen nagy erőfeszítéseket tesznek a családi jövedelem növelése érdekében, hogy az ország más részeiben elért színvonalat megközelítsék. Mivel a jövedelem kiegészítésére itt a leginkább nyitva álló lehetőség a háztáji és kisegítő gazdálkodás, ezért az erre fordított idő nyúlik meg, más területekhez képest. A háztáji és kisegítő gazdálkodásra fordított idő nemcsak azért magas, mert a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya a legmagasabb közé tartozik, hanem azért is, mert a nem mezőgazda- sági munkások és a nyugdíjasok egyaránt sok időt fordítanak erre a tevékenységre. A háztartási munkára fordított idő mintegv 3 óra, a megyék közül itt a legmagasabb, ami arra utal, hogy az életmód hagyományos elemei Szabolcs-Szatmárban a legerősebbek. így a háztartási munka — a háztáji gazdálkodáshoz hasonlóan — lényeges szerepet játszik abban, hogy a kötött idő a kevésbé fejlett területeken hosszabb. Megyénkben a nők közül kevesebben rendelkeznek főfoglalkozású munkahellyel, ezért a főfoglalkozásra fordított idejük is kisebb mint a megyék többségében. Ugyanakkor több idejük marad a háztáji munkára és emellett a család jobban rászorul a háztáji vagy kisegítő gazdaságokból származó jövedelem-kiegészítésre. A nőknél a háztartási munka és a vásárlás hossza majdnem 5 óra, a fejlettebb, városiasabb megyékben ennél lényegesen rövidebb. A kötött idő tehát meglehetősen hosszú, ezért a többé-kevés- bé szabadon beosztható idő Szabolcs-Szatmár megyében a legrövidebb. AZ IDŐMÉRLEG AD ÁTOK tehát arra engednek következtetni, hogy az elmúlt tíztizenöt év gyors fejlődésének a megyében olyan életmód volt az ára, amelyben a többi megyéhez képest a legkevesebb idő maradt a szabadon választható tevékenységekre: művelődésre, szórakozásra, társas összejövetelre és pihenésre. A művelődési tevékenységek közül a televízió nézése mutatja a megyénkénti legkisebb különbségeket (80—90 perc). Nagyobbak a különbségek az olvasás terén. Könyvolvasásra országosan naponta kétszer annyi időt fordítanak mint megyénkben. Hasonlóképpen lényeges különbségek vannak a megyék között a tanulásra, a szabadban való mozgásra és testedzésre fordított idő tekintetében is. Hajnal Béla Ékes metszett üvegáru Ismertetöjeliik: különleges minőség Csendesen surrogó éles csiszolókorongok, föléjük hajló, feszülten figyelő tekintet, a kézben pedig csillogó boros- kancsó, pillanatról pillanatra szaporodik rajta a díszítő metszés. Sorban egymás mellett hat gépen készül az ékes metszett üvegáru, és talán csak a szám árulkodik, hogy nem valamelyik nagy üveggyárunkban járunk. Néni! Kisüzemben, mégpedig melléküzemben, az aranyosapáti Cj Élet Termelőszövetkezet legújabb ágazatában. — Semmire se mennénk kiegészítő tevékenység nélkül — állítja Németh Károly tsz-elnök, és el is hihetjük, mert a természet meglehetősen mostohán bánik a gazdasággal. Ezért aztán már valóságos kis ipartelep áll a falu szélén, benne harisnya- gyárral, forgácsolóüzemmel, és a legújabb épületszárnyban az üvegcsiszolók munkahelyével. nem érő, nap mint nap unalmasabb szériák, és olykor egészen igénytelen minták. Ez az új, csupa ablak terem is teljesen eltér a gyári körülményektől. mint a gyors átállás képessége. A piacon állandóan ott kell lenniük, és ők erre nagyon egyszerű tervet dolgoztak ki. A nagyokkal meg sem próbálnak konkurrálni, mert belátják, hogy a hatalmas szériák olcsóságával nem vetélkedhetnek. Azonnal be tudnak viszont tömni olyan kis piaci réseket, amelyeket a gyárak „lefanyalognak”. Ha pedig nevük márkává válik, — mert ezen méretnek meg — akkor már számíthatnak Maguk tervezték Az ember új melléküzemről hallván már semmin meg nem lepődik, de az apátiak legújabb kezdeményezése párját ritkítja. Winkler János, az „ipartelep” gazdája semmi kivetnivalót nem talál a dologban. Kevés fejlesztési pénz lévén, nagyobb beruházásra nem futotta, de továbblépni mégis csak kell. Végigvezetve a termen szakszerű, de érthető magyarázatot ad. Szinte mindent ők terveztek, és hála a jó műszaki bázisnak, meg is tudták csinálni saját maguk a csiszolóasztalokat. így aztán kétszázezer forint alatt megúszták a létesítmény árát. És ha már a számoknál tartunk, rögtön a várt haszon: kétmilliós árbevételi terv mellett 300 ezer forint nyereséget várnak. Akik az elképzeléseket valóra váltják, a hat csiszoló, korábban valameny- nyien a naményi gyárban dolgoztak. Czoma Éva butéliát csiszol. Átállás — gyorsan — A mi szakmánkban elég nehéz elhelyezkedni — panaszolja Czoma Éva, aki még régebben az ajkai üzemben dolgozott. — A munkahelyek ugyanis adottak, hiszen egy helységben nincs két üveget készítő üzem. A fizetések p - dig annál kisebbek, minél nagyobb a gyár. Én például 3200-ért' normatechnológus voltam Naményban, itt pedig, ha ráhajtok, megvan az ötezer is. — A munka pedig összehasonlíthatatlanul változatosabb, — teszi hozzá Pályka János. — Nincsenek véget — Változatosabb munkára, nagyobb alkotói szabadságra vágytunk valamennyien, — mondja társai nevében is Schréger György, aki Naményban művezetőként kereste a kenyerét. — Nem akarok dicsekedni, de az ország hivatalosan „jókezűnek” minősített fiatal csiszolói közül három köztünk van. Magunk tervezünk „dekorokat”, és mint azt a kezdeti piaci sikereink igazolják, meglehetősen kapósakat. Nem titkoljuk a célunkat: egy kis manufaktúrát akarunk itt létrehozni, kedvünkre dolgozni, és ami a legfontosabb, egészen különleges minőségben. Winkler János szerint az üzleti politikájuk nem más, mjfOlja, a szerelő szerel1T mes volt Verába, ezért * aztán a televíziós készülék szerelvényfalára — ahová a tranzisztorokat kellett beillesztenie — odakarcolta, hogy: „K -f- V = SZ”. Vagyis: Kolja meg Vera egyenlő a szerelemmel. Ez a tevékenység többnyire oda vezetett, hogy megrongálta a nyomtatott áramkört. Vera ezen a szerelősoron dolgozott, a MEO-ban. Valahányszor szemébe tűnt a felirat, mindig elpirult örömében, s zavarában azonnal odaütötte a pecsétet, hogy „Kiváló minőség’’. Grigorjev mester a raktároslányba, Másába volt szerelmes. így aztán, amikor éppen nem volt megfelelő lámpa a raktárban, örömmel elfogadott helyette más típusút is. No és, általában, az egész szerelőszalag forró érzéseket táplált Masenyka iránt, ennek következtében a készülékekbe sokszor került nem oda való lámpa. S meg sokan, sokan voltak szerelmesek ebbe, is abba is a televíziókat gyártó üzemben. Popljussev polgártárs viszont senkibe nem volt szerelmes. Egyszerűen csak szerette volna, ha van egy jó készüléke. Vásárolt hát egyet. A készülék mintegy két órán át derekasan működött, akkor aztán valami sercegés kezdett hallatszani belőle. A képernyő kialudt, újra felvillant, és megjelent rajta egy nyílvesszővel átlőtt szív, ezt követően pedig a készülék elhallgatott, de most már örökre, s megszűnt a kép is. P opljussev nagy szomorúan elballagott a műszaki áruházba, hogy kicseréltesse a hibás készüléket. Amilyen egyszerű ember volt, még csat. elképzelni sem tudta, hogy miről van szó. Végül is az emberek nem élhetnek szerelem nélkül. Konczek József fordítása ellenére még a gondolatától is irtózott, hogy akár csak egy darabot is kiselejtezzenek azon tévékészülékek közül, amelyeket Krusilnyfckij vezetése alatt gyártanak. Zuzukin igazgatóba reménytelenül volt szerelmes Nellike, a titkárnője. Titokban mindig megsemmisítette azokat a reklamációs leveleket, amelyekben jól beolvastak az igazgatónak. a zsírosabb megrendelésekre is. Kétmilliós nyereség És számítanak! Hajtanak, akár túlórában is, ha szorít a határidő, és vastagabb a pénztárcájuk, mint régebben. Kijelentik azonban, hogy csak annyival, amennyivel többet, szebbet csinálnak. Energiájuk van hozzá, kinek lenne, ha nem hat fiatal, ambiciózus embernek? Még fér néhány gép, anélkül, hogy zsúfolt lenne a hely — mondják körbemutatva, és vállalják a két műszakot — teszik hozzá. És akkor már hatmillió lesz a terv, kétmillió a nyereség. Az aranyosapáti Üj Élet Termelőszövetkezetben, ahol tavaly tízmillió forint kárt okozott az aszály. Esik Sándor Áktaeső A ktaeső hullott nemrégiben Vásárosna- mény utcáira. A szokatlan „csapadék” akkor öntözte a szemtanúk szerint az utakat és járdákat, amikor a megszűnt járásbíróság irattárát elszállították a MEH-be. Nincs szó elírásról. Az addig óvott, selejtezéstől kímélt iratokat kiemelték a szekrényből, rázúdították az autóra és irány a MÉH-telep. A vásárosnaményi MÉH- felvevohelyen az átvevőkönyvben nyomára akadtunk a szállítmánynak: a járásbíróságtól 3 ezer hatszáz kiló „vegyes papírhulladékot” mérlegeltek le. Bebálázásig szanaszét hevertek a bűnügyeket részletező aktacsomók, az addig bizalmasan, sőt szigorúan bizalmasan kezelt tényálladékokban kedvére lapozgathatott a szél, na meg aki ráért, és nem restellt lekuporodni a papírhegy tövébe, hogy az elkövetők sötét múltjában vájkáljon. Megint más szemtanúk szerint a járási hivataltól is érkeztek kidobott iratkötegek. Szerencsére a MÉH-telep és a Beregi Múzeum kapcsolata jó, így a muzeológusok a préselés, a dunaújvárosi papírgyárba szállítás előtt szétnézhettek a terepen, és rövid időn belül kis kocsira való, történeti szempontból értékes iratot mentettek meg a pusztulástól. T évedés ne essen, a járási hivatal ilyen „selejtezésére” a mérlegkönyvben nem találtunk nyomot. A megyei levéltárban is megnyugtattak, hogy részletes terv készült a megszűnt hivatalok irattárainak további gondozására, kezelésére. Nem bűnbakkért kiáltunk tehát, hanem — talán időben — azért szólunk, hogy a feleslegesnek tűnő, duzzadó iratgyűjtőkre ne, mint papírrongyokra tekintsenek, hanem olyan forrásokra, amik húsz-harminc év, egy-két emberöltő múlva beszélni fognak utódainknak életünkről, küzdelmünkről, nehézségeinkről és eredményeinkről. Természetesen akad az irattárakban bőven selejtezésre érett irat is, de ennek eldöntését bízzuk szakemberekre. Ítéljék meg ők, mi a hulladék és mi az, ami történelmünk bennünket túlélő, beszédes tanúja. (reszler) Háztáji A lakosság ellátásához, a szolgáltatás javításához jelentős segítséget ad a gyügyei Almáskert Termelőszövetkezet. Az idén már háztáji ag- ronómus szervezi a termelőszövetkezeti tagok otthoni munkáját. Tavaly például 12 millió forintot forgalmaztak a háztájiból leadott alma eladásával, kétmillió forintot tett ki a sertések értékesítése, 135 ezer forint értékben fuvaroztak, s közel egymillió forintot jelentett a szarvas- marha leadása a háztáji gazdaságokból. Az idén a termelőszövetkezet részt vesz a permetezésben, vetőmagot és permetszert ad a tagjainak és bekapcsolódnak a tüzelő eladásába is. Két év alatt két és fél szeresére nőtt a tsz-ta- goknak nyújtott szolgáltatás, ezt a növekedési ütemet az idén tovább akarják folytatni. A KOCSORDI ÜJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZET lakatosüzeme havonta 2—3 ezer „c”-szelvényt készít mezőgazdasági pótkocsikhoz a Mezőgép Vállalat baktalórántházi gyáregysége részére. Kasu Sándor és Ónodi Lajos élhajlító gépen a pótkocsik platórendszereihez készíti a szelvényeket. (Császár Csaba felvétele) A MEO vezetőjének, Zinaida Petrovnának igen tetszett Krusilnyickij, az üzemvezető. És, jóllehet Zinaida Petrovna férjnél volt, s három gyermeket is szült már, mindezek
