Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-25 / 96. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. április 25. Megkezdődlek Sadli Bendzsedid hivatalos tárgyalásai BBf Fejlődés átértékeléssel Hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett Sadli Bendzsedid, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) Párt főtitkára. Melyik a legnagyobb magyar falu — Afrikában? Bármilyen furcsa, nincs szó tévedésről, vagy -beugratásról. A különös találós kérdésre megvan a válasz: Lamtar. Ezen a kis településen ugyanis több tucat hazai agrár szakértő él — családostól —, akik a TESCO szervezésében érkeztek Algériába. Másfél száz (más megyékbe került) társukkal együtt az észak-afrikai államban a mezőgazdasági hatékonyság javítására indított, öntözési, zöldség- és növénytermesztési programok valóraváltásá- ban vesznek részt. Haladó reformok A példa kiragadott, azt azonban jól jelzi: a fiatal, dinamikusan fejlődő Algériában következetesen, szükség esetén külföldi, baráti segítséget is igénybe véve folyik az országépítő munka. A fiatal jelző egyébként kétszeresen is indokolt. Hiszen Algéria, 130 esztendős francia gyarmati uralom után alig 22 éve nyerte el, helyesebben harcolta ki önállóságát. (A nyolc évig tartó véres, elkeseredett függetlenségi háborúban 1,5 millió hazafi áldozta életét.) Az NSZK számos városában béketüntetések voltak húsvét- kor. A képen: mintegy 15 ezer tiltakozó tart a mutlangeni katonai bázis felé, ahová a Pershing—2 amerikai középhatótávolságú rakétákat helyezték el. (Kelet-Magyarország telefotó) Másrészt feltűnő az algériaiak életkor szerinti megoszlása: a lakosság mintegy fele 16 éven aluli! A magyarázat a világviszonylatban is kiugróan magas, 30 ezrelék feletti népszaporulat. A függetlenné válás idején, 1962- ben 8 millió körül járt a lé- lekszáma, ma — a becslések szerint — eléri a 20 milliót, s a szakértők véleménye alapján az ezredfordulóra meghaladhatja a 35 milliót A demográfiai robbanás összetett, nehéz feladatokat rótt az elmaradottság, a gyarmati múlt, s a felszabadító harc vérvesztesége miatt amúgy is ezernyi gonddal küzdő ország vezetőire. Az irányítást kézbe vevő, s később párttá szerveződő Nemzeti Felszabadítási Front haladó reformok sorát hirdette meg. Államosították a franciák elhagyott birtokait, megindult a mezőgazdasági szövetkezetek szervezése. Nemzeti kőolaj társaságot alapítottak, majd fokozatosan társadalmi tulajdonba vették a gazdag ásványkincsvagyont. (Ennek fontosságát mutatja, hogy az algériai gazdaság alapvető szektora napjainkban is a szén-hidrogének bányászata: az ország exportbevételeinek döntő hányada a kőolaj és a földgáz kiviteléből származik.) Államosították a külkereskedelmet, törvényt hoztak az agrárforradalomról és rátértek a 3—4, majd 5 éves ciklusokra épülő tervgazdálkodásra. Bevezették az ingyenes orvosi ellátást, az oktatási hálózat kiterjesztésével pedig széles körű kampány indult az írástudatlanság felszámolására. Hangsúlyváltás (Folytatás az 1. oldalról) algériai diákok gyűltek össze a küldöttség üdvözlésére. A Losonczi Pál társaságában érkező Sadli Bendzsedi- det, és kíséretének tagjait Kádár János, Várkonyi Péter külügyminiszter, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, s az állami, a társadalmi élet számos más vezető képviselője fogadta. Ott volt az ünnepélyes fogadtatáson a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője, illetve tagja is. Amikor Sadli Bendzsedid a térre érkezett, kürtszó har- sant, s a díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett a magas rangú vendégnek. Felcsendült az algériai és a magyar Himnusz, majd Sadli Bendzsedid Kádár Jánossal együtt ellépett a díszzászlóalj előtt. Pirosnyakkendős úttörők léptek ezután az algériai vezetőhöz, s virágcsokorral köszöntötték. Sadli Bendzsedid bemutatta vendéglátóinak kíséretének tagjait, utána ő ismerkedett meg a jelenlévő magyar közéleti személyiségekkel, s a diplomáciai testület képviselőivel. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai díszzászlóalj díszmenetével zárult. A késő délutáni órákban a Parlament delegációs terméKonsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Giulio Andreotti olasz külügyminiszterrel kedden Moszkvában! megtartott találkozóján hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió változatlanul elkötelezett a népek békéjének és biztonságának ügye iránt. Felhívta rá a figyelmet, hogy az elsőcsapás mérésre alkalmas új amerikai nukleáris eszközök néhány nyugat-európai országba, köztük Olaszországba telepítése jelentősen növeli a katonai veszélyt. Ezért még időszerűbb az a törekvés, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatokat az enyhülés medrébe tereljék, s megteremtsék az államok közötti bizalom légkörét. Ezzel kapcsolatban Csernyenko felhívta Andreotti figyelmét a szocialista országoknak arra a javaslatára, hogy a VSZ és a NATO tagállamai szerződésben mondjanak le az erőszak egymással szembeni alkalmazásáról, és vállalják a békés kapcsolatok fenntartását. Az 1926-ban létrehozott rezsim szellemi atyja Oliveira Salazar — a „luzitán szörny” — a maga módján joggal vitatta el a fasizmus szellemi szerzőségét és elsőségét Mussolinitól és Hitlertől. A fasizmus második világháborús vereségét is túlélő rendszer — most tíz éve — látszólag pillanatok alatt omlott össze. A bukást azonban hosszú eróziós folyamat előzte meg. Az illegalitásban küzdő legszervezettebb ellenzéki erőt alkotó portugál kommunisták, az antifasiszta demokraták széles körű ben megkezdődtek a magyar —algériai hivatalos tárgyalások. Kádár János vezette a magyar tárgyalócsoportot amelynek tagja volt Losonczi Pál, Várkonyi Péter, Kapolyi László ipari miniszter, Ván- csa Jenő, Török István külkereskedelmi minisztériumi államtitkár, Györke József, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Garai Róbert, Darvasi István, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának titkára, Szórádi Zoltán vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Petrovai László építésügyi és város- fejlesztési miniszterhelyettes, Varga Tamás, a KB külügyi osztályának munkatársa, Széphelyi Zoltán külügymi- nisztériumi főosztályvezető, valamint Havasi Béla. A Sadli Bendzsedid vezette algériai tárgyalódelegáció tagja volt Ahmed Taleb lbrahi- mi, az FLN Párt Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter, Zituni Messzaudi, az FLN Párt KB tagja, könnyűipari miniszter, Aberkane Mohamed külkereskedelmi ügyekkel megbízott miniszterhelyettes, Belkaid Abubekr, építési ügyekkel megbízott miniszterhelyettes, Zuaten Szad- dek, az FLN Párt KB tagja, a KB állandó titkárságának tagja, Dilmi Abbasz, az FLN Párt KB tagja, a Népi Nemzet- gyűlés alelnöke, Abdelli HaA találkozón szovjet és olasz részről is megerősítették, hogy kívánatosnak tartják a két ország közötti, kölcsönösen előnyös együttműködés továbbfejlesztését a legkülönbözőbb területeken. Konsztantyin Csernyenko ennek kapcsán megállapította, hogy ha cselekedeteiben mindkét fél a béke és a biztonság érdekeit tartja szem előtt, akkor nagy bizakodással lehet a szovjet—olasz kapcsolatok jövője elébe nézni. A tárgyszerű és konstruktív légkörű találkozón szovjet részről jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökének első helyettese, külügyminiszter. Hivatalos látogatását befejezve kedden hazautazott Moszkvából Giulio Andreotti olasz külügyminiszter. A repülőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökének első helyettese, külügyminiszter búcsúztatta. Andreotti vasárnap óta tartózkodott a szovjet fővárosban. összefogása már jó ideje éreztette hatását a belpolitikában. A robbanáshoz minden adva volt, csupán a katalizátor hiányzott. Ezt a szerepet töltötte be a majdnem másfél évtizedes gyarmati háború, amelyet a lisszaboni rendszer vívott Afrikában. A kicsiny Portugália 1974- ig a világ legnagyobb gyarmattartójának mondhatta magát. Az anyaország területénél huszonháromszor nagyobb kiterjedésűek voltak afrikai gyarmatai, avagy a szépelgő salazari szóhasználattal: „tengerentúli terülemid alezredes, az FLN Párt KB tagja, a Nemzetvédelmi Minisztérium központi igazgatója, Asase Mohamed, a Külügyminisztérium európai szocialista országokkal foglalkozó igazgatója, Benkaci Abdelkader, a Köztársasági elnökség tanácsadója, Attaf Ahmed, Külügyminisztérium nemzetközi ügyekkel foglalkozó igazgatója és Abdela- ziz Kara. Kádár János tájékoztatást adott hazánk társadalmi és gazdasági fejlődéséről, a szocializmus építésének tapasztalatairól, továbbá az MSZMP tevékenységéről és soron lévő feladatairól. Sadli Bendzsedid elnök ismertette az algériai nép által megvalósított mélyreható társadalmi, gazdasági változásokat, a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) pártjának tevékenységét, V. kongresszusának eredményeit, az országépítő munkában a párt előtt álló feladatokat. Áttekintették a jól fejlődő kétoldalú kapcsolatok néhány főbb kérdését, és kifejezték szándékukat a sokoldalú, mindkét nép javát szolgáló együttműködés további elmélyítésére. Ezt követően Kádár János a Parlament Nándorfehérvári termében külön megbeszélést folytatott Sadli Bendzsedid elnökkel. A szívélyes, baráti légkörű találkozón véleményt cseréltek időszerű nemzetközi kérdésekről, különös figyelmet fordítva a közel-keleti térség és az afrikai földrész problémáira. Megelégedéssel állapították meg, hogy a látogatás és a tárgyalások alkalmat teremtenek egymás álláspontjának jobb megismeréséhez, az együttműködés területeinek feltárásához. ★ Kádár János és Losonczi Pál este az Országházban díszvacsorát adott az algériai vendég tiszteletére, ahol Kádár János és Sadli Bendzsedid pohárköszöntőt mondott. év után tei”. Az 1961-ben előbb Bis- sau-Guineában, majd Mo- zambikban és • Angolában megindult felszabadító harc egyre nagyobb véráldozatokat követelt a portugál ex- pedíciós erőktől, s mind nagyobb terheket rótt az anyaországra, Európa egyik legelmaradottabb államára. Gyarmatosítás és gazdagság, általában elválaszthatatlan fogalmak. Portugália a kivétel volt: soha nem volt annyi tőkéje, hogy igazában birtokba vegye névleg uralma alatt álló gyarmatait. Angola, Mozambik természeti kincsei a nagy multinacionális vállalatok kezébe kerültek, a lisszaboni rezsimnek maradt a kétes értékű dicsőség, hogy saját katonáival védelmezze az idegen érdekeket. A gyarmati háború kilátás- talansága, az anyaország fokozódó elszegényedése erjedést indított el a tisztek soraiban is. Az afrikai felszabadító szervezetek gerillaháborújának így közvetve, meghatározó szerepe volt a fegyveres erők politikai öntudatra ébredésében. S 1974. április 25-én eljött az „X nap”: Portugáliában vértelenül győzött a forradalom, a „szegfűk forradalma”. A gyors siker talán sokakban politikai illúziókat is keltet: a baloldali, haladó erőkön belül is számosán voltak, akik úgy vélték, az ország NATO-tagsága ellenére akár a szocialista típusú belső fejlődést is választhatja. A forradalom első, felívelő szakaszában — 1974 áprilisa és 1975 szeptembere között — ma is történelminek minősíthető vívmányok születtek. Államosították a nagybirtokokat. Az e szakasz lelkesedését tükröző új alkotmány kimondta: biztosítani kell a szocializmus felé való átmenetet, „megteremtve a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozó osztályok a hatalmat demokratikusan gyakorolhassák ...” A kezdeti illúziókból és reményekből az elmúlt évtizedek sokat elsodort. 1975 őszén — a szélsőbaloldaliak Zökkenők, nehézségek természetesen a gyors fejlődés ellenére — néha épp abból fakadóan — akadtak. 1979- től, amikor Sadli Bendzsedid került az ország élére, megkezdődött egyfajta átértékelési folyamat: a túlzott iparosítás helyett mindinkább a mezőgazdaságra, a lakásépítés gyorsítására, a már meglevő gyárak jobb kihasználására helyezik a hangsúlyt. Történelmi léptékkel mérve mindenképp tekintélyes utat tett meg az ország a két évtized alatt. A belső változásokkal párhuzamosan Algéria jelentős pozícióra tett szert a nemzetközi politika kalandorságának ürügyén — a hadsereg mérsékelt, sőt konzervatív irányzatai „kiigazítást” hajtottak végre. A baloldali visszaszorult a politika gyakorlásában. A polgári demokrácia intézményesítése választások és szavazások sorozatát hozta magával: jószerivel nem volt olyan esztendő, hogy egyszer-két- szer ne hívták volna az urnákhoz a választópolgárokat. Az egymást követő választások és az egymást cserélő kormánykoalíciók nem találtak megoldást az ország öröklött és a nemzetközi gazdasági válság által tovább súlyosbított gondjaira.. Egy évtized alatt Portugália mintegy tizenkét kabinetet fogyasztott el. A három polgári párt — szocialisták, szociáldemokraták és centristák — egymás között az elképzelhető koalíciós lehetőségek mindegyikét kipróbálta már. Az átlagportugál, aki negyven év fasizmus után oly sokat várt a képviseleti demokrácia helyreállításától, értetlenül áll a politikai értékek inflálódása előtt. Az egymást követő centporondján is. Pozitív szerepet játszott az el nem kötelezettek mozgalmában, illetve az arab világban, mindig aktívan fellépett a neokolo- nista kísérletek ellen. Ma is támogatja a gyarmati maradványok felszámolásáért küzdő nemzeti felszabadító erőket, így a Nyugat- Szahara önrendelkezéséért harcoló Polisario Frontot. Algír ugyanakkor igyekszik — Sadli elnök személyes erőfeszítései révén is — harmonikus viszonyt kialakítani szomszédaival, a Maghreb- térség országaival. Az ország kiterjedt kapcsolatrendszert épített ki az évek során a szocialista közösség államaival. Gazdasági építőmunkája, társadalomátalakító tervei megvalósításában Algéria számít tapasztalataikra, segítségükre. Algéria alkotmánya, az 1976- ban, országos vita után elfogadott úgynevezett Nemzeti Charta — amely összegezte a független fejlődés addigi menetét, s programot adott a jövő törekvéseire — kiáll a szocialista irányzatú továbbhaladás mellett. Szellemi export Hazánk és Algéria viszonyát a kölcsönös előnyök kihasználása, az együttműködés lehetőségeinek keresése jellemzi. Gazdasági és politikai kapcsolataink egyaránt gyors ütemben bővültek. A főszerep a külkereskedelemé: az észak-afrikai ország ma egyik legjelentősebb partnerünk a fejlődő világban. Az elmúlt években különösen a mezőgazdasági, élelmiszer- ipari gépek és berendezések (malmok, silók, hűtőházak) exportja nőtt meg. Magyar cégek működtek közre vágóhidak, csirkefarmok, takarmánytermelő bázisok létrehozásában. A szakemberek a gyógyszer-, textil- és konzervipar szférájában, az egészségügyi beruházásokban is látnak fantáziát. Nem teljesen kihasznált viszont egyelőre a lakásépítési programokban való részvételünk. Az árucsere-forgalom ezernyi csatornáján kívül igyekszünk előre lépni a szellemi export területén is — gondoljunk csak a TESCO említett tevékenységére, valamint a megannyi tervezési, kutatási, oktatási megbízásokra, ösz- szességében az a cél, hogy a gyümölcsöző, jól fejlődő kapcsolatainkat elmélyítsük, kiterjesszük. Sadli Bendzsedid elnök mostani látogatása ehhez adhat jótékony ösztönzést. Szegő Gábor rista, jobbközép, jobboldali színezetű kormányok minden baj orvosságaként a forradalmi vívmányok — államosítások, földreform, alkotmány — felülvizsgálatát jelölték meg. Az elmúlt esztendőkben történt is nem egy kísérlet a korábbi eredmények felszámolására, de a munkanélküliséget, az inflációt, a külföldi eladósodást, csak növelték és nem csökkentették ezek az intézkedések. Egy évtized múltán megfakultak a forradalom jelképének számító plakátok és levelezőlapok, amelyekben egy kisgyermek ágaskodva tűz szegfűt a puskába. Az egykor volt gyarmatbirodalom, a fasizmus emléke egyre halo- ványabb, akárcsak az egykori remények amelyek nemcsak egy félelem nélküli, hanem mindenki számára emberhez méltó életet biztosító Portugáliáról álmodoztak. Európa legnyugatibb országa a nyolcvanas évek nem rózsaszínű realitásával néz szembe ... Major László Csernyenko—Andreotti találkozó Portugália — tíz Most április 25-én minden bizonnyal elárasztja Portugáliát a nosztalgiahullám a tíz évvel ezelőtti nagy sláger, a „Grándola, vila moréna” iránt. De ez a dal, amely refrénjében a „testvériség földjéről” szól, ma másként hangzik és más értelmet nyer, mint egy évtizeddel ezelőtt. Akkor jeladás volt: amint elhangzott a Rádió Clubé Portugue- sa műsorában, megnyíltak á portugál kaszárnyák kapui. Az illegális Fegyveres Erők Mozgalma, az MFA alig huszonnégy óra alatt megdöntötte a világ legrégibb, s legtovább vegetáló fasiszta rendszerét.
