Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
1984. március 10. Kelet-Magyarország 3 KlSZ-taggyűléseken Utánpótlás KISSÉ SZOKATLAN KÉPZETTÁRSÍTÁS: ifjúsági szövetség és utánpótlásgondok. Nem is arról van szó, mintha gyérülne a KISZ taglétszáma. A KE- MÉV hét eleji küldöttgyűlésén sem erről volt szó. A „vezérkar”, de a vállalat főmérnöke és a hozzászólók egy része is felhívta a figyelmet arra, hogy öregszik a KISZ-szervezet vezetősége. Alig-alig akad olyan ifjú dolgozó, aki ilyen munkára képes, és szívesen is vállalkozik rá. A derékhad pedig egyre inkább a harmincas éveihez közeledik. Aligha áll egyedül ezzel a gonddal a KEMÉV, a megye jó néhány más vállalatánál, üzeménél is tapasztalható hasonló. Az építőknél azonban nem elégedtek meg a tények megállapításával, a kibontakozás útjait is felvázolták, A jól működő ifjúsági klub a becsalogatás első láncszeme lehet. Csak legyen kiket szervezni. Ehhez az kell, hogy ne kerüljék el a vállalatot a fi atal dolgozók. A gazdasági vezetés sokat vár attól, hogy a következő tanévtől négy szakmában lesz szakmunkásképzés a vállalat telepein. E reményteljes várakozáshoz a KISZ-esek is csat' lakoznak. Feltették maguknak a kérdést: vajon megtalálták-e azokat a formákat, amelyek a „fiatalabb fiata lókat” vonzzák. A kérdés költői volt, tudják vannak még tennivalóik e téren, el is határozták, hogy jobban megmozgatják a tizenévese két. Nem feltétlenül kell minden esetben új módszereket keresniük. Sok esetben elegendő a meglévőket jobban kitölteni tartalommal. AZ ELSŐ LÉPÉS, a feladatok fölmérése tehát megtörtént. Most már „csak’ a megvalósítás van hátra. Ha sikeresek lesznek, minden bizonnyal más KISZ szervezetek is követik példájukat ... Papp Dénes Vonzódni a mozgalomhoz DOMBRÁDON A FIATALOK háromévi munkáját küldöttgyűlésen tárgyalták meg, s ugyanitt szabták meg a további feladatokat is. A hat alapszervezetnek 186 tagja van a nagyközségben, az elmúlt három évben harminc fiatal lépett be. A szabad idő hasznosítását három ifjúsági klub segíti, elegendő sportlétesítmény, művelődési házak, könyvtárak állnak rendelkezésükre. Immár hagyománnyá vált az évenként megrendezendő szüreti felvonulás, az úttörőkkel közös fenyőfaünnep, a jelmezes farsangi karnevál. A fiatalok sok munkaakcióban vettek részt. így az ÁFÉSZ- nél a célrészjegyek szervezésében, tagszervezésben, az iskolaszövetkezet létrehozásában, patronálásában, különböző parkosításban. A dombrádi Petőfi Tsz-ben lakásépítő alapot létesítettek, ezzel is segítve a fiatal szakemberek letelepedését. A küldöttgyűlésen foglalkoztak a hiányosságokkal is. A fiatalok a különböző fórumokon nem hallatják megfelelően a hangjukat. Az úttörők még több ifivezetőt igényelnek. Elevenebb, a fiataloknak jobban tetsző programokat kellene szervezni az ifjúsági klubokban, hogy vonzóbbak legyenek. Néha akadozik a KISZ szervezeti élete is: esetenként el-elmaradnak vezetőségi ülések, taggyű lések. Vannak akik csak munkaidő alatt szeretnének társadalmi munkát végezni. A KISZ-vitakörök elég passzívak, a részvétel is hiányos. Néhol baj van a munkafegyelemmel, a minőségi munkával. A kritika jó felszólalásokra ösztönzött. Néhányan több elismerést hiányoltak. Nagyon sok fiatal dolgozik ugyanis különböző pártós társadalmi szervekben, megállják helyüket. Felvetették azt is, hogy az ifjúsági klubok felszerelése szegényes, több segítség kellene még akkor is, ha a fiatalok maguk próbálják rendbehozni. EGY ÜJABB LENDÜLETRE valóban szükség van — ezt bizonyítja több vélemény. Jobban kell bátorítani és segíteni a KISZ- alapszervezeteket, hogy még többen keressék meg fiatal korban a mozgalmi életet. Szabó Endre E gykorú velem a szövetkezet mezőgazdásza. Együtt jártuk a gimnáziumot, egyikőnk se valami fényesen, mindkettőnket más érdekelt már akkor, s nem a latin decli- nációk sora. Burján Bélát például csakis az állat- és növénytan, engem pedig a minden és a semmi, vagyis az irodalom. Kasza tanár úr a magyart és a latint tanította nekünk. Orrpolipja volt a tanár úrnak, a t-betűt egyáltalán nem tudta kiejteni. — Na, de Burján, mondd csak el nekem azd az ősi magyar szöveged, amelyed egy kódex hádlapjának ködésé- ben daláldak meg. Hogyan szól az? Burján Béla meg se mukkant. — Hád de — fordult felém Kaszás tanár úr —, de dudod-e? Akkor még nem tudtam. — Hidványok, nem lesz belőledek semmi. Ezd nem dudni magyar gyereknek, hovájudunk? Mi? Legyintett, otthagyott bennünket, nagy mérgében otthagyta az egész osztályt. Tán egy percig szégyelltük is magunkat, de aztán kitört a hurrá! Tévéház" ff Bereg központjának városias képét a Nyíregyházi Építő- és Szerelőipari Vállalat dolgozói formálják. Elkészült és a közelmúltban átadták a legújabb — a tévé képernyőjére emlékeztető — épületet, amelyben húsz lakás, a földszinten szolgáltatóegységek kaptak helyet. (Elek Emil felv.) Eltérő számok M agasabb termelési értéket mutattak az előzetes ösz- szesítések, mint egy évvel korábban. Mindez megyei pártbizottság ülésén 3—4 százalékos termelésnövekedés képében jelent meg. Aztán, végleges összesítéskor — immár a statisztikai hivatal adatai szerint — az ipar termelése megközelítően az egy évvel korábbi szinten alakult. Első ránézésre igencsak eltérő a két szám, s könnyen lehet, hogy ezért másfajta következtetéseket lehet levonni belőlük. Ám elöljáróban szögezzük le, hogy egyáltalán nincs szó „kozmetikázásról”, inkább a számok mögé kell nézni, hogy megértsük a változásokat. Az előzetes adatok nyilván a vállalatok, szövetkezetek jelzése szerint álltak össze, mindenféle korrekció nélkül. Márpedig tudni kell, hogy az ilyen adatok valahol tartamazzák a különböző árváltozásokat is, így meglehet, hogy a több bevételt elérő vállalat tulajdonképpen semmivel sem termelt többet mennyiségben. A másik gond viszont statisztikai mérésből adódik. Ugyanis minden vállalatot, szövetkezetei csak egy helyen, központjában mérnek. Közben közismert, hoery a szabolcsi ipar nagyobbik fele éppen máshová tartozik. Ezek nem is itt szerepelnek. Ráadásul számtalan példát hozhatunk a textilipartól a vegyiparig, hogy a vállalati átlagon belül a vidéki gyáregység nőtt,- miközben a fővárosi központ kisebb aránnyal részesült Az emítettek magyarázatot adhatnak az eltérd számokra. S nem árt azt sem hangsúlyozni, hogy Szabolcs-Szatmár az eltérő jegyek ellenére része az országnak, a gazdasági élet főbb jellemzői itt is megtalálhatók. Az intenzív fejlődés időszakát éljük — ahogy ezt a pártbizottság meghatározta —, s ennek megfelelően kell alkalmazkodni a termelésben, a gazdálkodásban a piaci viszonyokhoz. A feladat nem kicsi, mert a határozat az ipari termelésnél, s különösen az exportnál, az országos átlagot meghaladó növekedést kér ebben az évben. (lányi) Kiy hogyan forgatja a forintokat? Háztáji nagyüzem Az a gyerek, aki a meséskönyvben nemrég olvasta az oktalanul levágott aranytojást tojó tyúk esetét, egész életében elhiszi: ez az ostobaság teteje. Ám ezt a rekordot is túl lehet szárnyalni. A csúcstartó az volt, aki levágta az értékes aprómarhát. Megehette a húsát, és kétes értékű jutalma az egyetlen aranytojás. Lehet ezt alulmúlni? Igen, eladni a tyúkot közönséges tyúk árában, benne a kinccsel. Megyénkben a termelőszövetkezet majdnem fele gyengének tekinthető és hogy gazdálkodásuk mégis menjen valahogy, különböző formában többletjövedelemhez juttatják őket. Vegyünk egy példát. Megy a felár, vándorútra Ha az export pecsenyebárány egy ilyen szegény gazdaságból indul el Olaszországba, akkor akár egyharmados árkiegészítés is kipótolhatja az érte kapott összeget, és ezenfelül még kilónként hét forint exportfelár. Bombaüzlet, gondolhatná akárki, de sajnos nem annak a tsz-nek, ahol a bari meglátta a napvilágot. A tizenkét kilós tejesbárányt ugyanis kénytelen eladni, mert nincs pénze takarmányra, az épületek felújítására, nem tud megfizetni egy lelkiismeretes juhászt. Így a bárány Borsodban, Hajdúban vagy máshol lesz két hónap múlva harminckét kilós. És oda az aranytojás is, mert az alkalmi vevő hallani sem akar az említett ár- kiegészítésről. Hasonlóképpen kelnek útra a választott bikaborjak és még sorolhatnánk, miként kényszerülnek csapnivalóbbnál csapnivalóbb üzleteket kötni egyes termelőszövetkezeteink egyszerűen azért, hogy egyik napról a másikra valahogy kikászálódjanak a fojtogató gondokból. Pontosan nevén lehetne nevezni ezt a csoportot, elég lenne megnézni, kik adták el a tengerijüket az utolsó szemig, hogy valamit osztani tudjanak zárszámadáskor. Hogy drágábban kell egy hónap múlva visszavásárolni? Az még távoli idő — sóhajtanak —, zárszámadásra meg holnap kell kiállni a tagság elé. Íme, így cserél gazdát az arany tyúk ... Vajon biztos, hogy el kell adni? Egyáltalán nem lehetne néki megengedni: mindennapra egy tojás. Hiányzik egy lépcsőfok A parasztudvarok üres istállóinak „felfedezése” nagy lépés‘volt a termelés bővítésére, az otthoniak bevonására. Növekedhetett az állatlétszám és gyarapodhatott a gazda jövedelme, de nem titkolható el: nagyon alacsony itt a munkaerő kihasználása, nehéz megfelelő tenyésztési és takarmányozási színvonalat fenntartani. Az a lényeg, hogy pénzt hozzon — mondhatnánk. De csak addig, amíg hatékonyabb alternatíva nem kínálkozik. A háztáji és szakcsoporti gazdálkodás optimális méretei is változtak az idő folyamán. Amíg a fejést a gazd- asszony kezére tervezték, világos, hogy néhány tehénre méreteztek az istállót. Az önetető és az új fajták elterjedése után ennél a szektornál is meg lehet növelni a ter— Oda se neki. Hoztam neked is gumicsizmát, kint van a terepjárón, gyerünk. Ezek után már valóban nem lehetett kibúvó. Galambos Lajos: Hadi út — Hidványok — s püföl- tük egymást vonalzókkal, miegymással —, daknyok, hová judunk, mi? Azt hittük, boldogok vagyunk. O Most Burján Bélával együtt mentünk ki a határba, bár igazán szólva, nem volt nagy kedvem hozzá. — Éppen csak elment az a kicsi hó, ami volt, — mondtam —, mit lehet ott látni? Csak a sárt. — Na, csak gyere. — Cipőben, mi? Rajtad legalább gumicsizma van. — Van melegítőd? — Van hát. — Azt vedd fel. Vasalt nadrágban nem illő a határba menni. így aztán ráncba szede- lőzködve nekiindultunk. Kint a határban, egy helyütt megállt a terepjáró. — Innen már gyalog — mondotta Burján Béla. — Passzol a csizma? — Mindha a lábamra öntötték volna. — Na, gyerünk akkor. O Hatalmas búzatábla szélén haladtunk. — Nos milyen? — kérdezte Burján Béla, a szövetkezet mezőgazdásza. — Mintatáblának szánom, csakis vetőbúza fog itt teremni. Nos milyen? — Kiválónak mondanám, ha nem lenne itt-ott egy- egy szál rozs is. — örülök a szemednek. A rozstábláink egészen máshol vannak, nem tudom, honnan került ide akár egyetlen szem is. Talán a széllel? Ösztökével ki fogom irtatni a rozsszálakat. Talán a széllel? — kérdezte újra. — Nem hinném, hogy a széllel. Nem volt itt öt éve, hét éve, vagy kilenc éve rozs tábla? — Hogyne lett volna. Talán öt éve. • — Nos, te jobban tudod, mint én, az egyiptomi adatok szerint a rozs kilencszáz esztendeig is megőrizheti csíraképességét. Ha neki úgy tetszik, várhat a kedvező fordulatra. — Akár a földben is? — Te vagy a mezőgazdász,.nem én. o Búcsúzóul, már bent a szövetkezetben, egy pohár borocska közben megkérdezte tőlem: — Néha eszembe jut Kasza tanár úr. Te tudod, mire célzott, amikor azt az ősi magyar mondatot kutatta nálunk? — Hogyne. De te azt már a gyakorlatban tudod. — Hogyan szól az az ősi mondat? — feheruuara reá meneh hodu utu reá ... — Az istenit — mondotta. — Most már értem én az öreget. Bocsáss meg, tanár úr. Minden tettünk, minden jó cselekedetünk hadi út a magyarság, az emberiség igaz létéhez. Jól mondom, testvér? — Te ezt a gyakorlatban már jól tudod. Bocsáttassék meg nekünk, hogy e felismerésre megittunk még egy pohár borocskát. melés méreteit. És mindezt a hátsó udvarban? Nem! Az ilyenbe úgysem maga vág bele az ember, hanem sógor, koma, jó barát. Két-három, esetleg négy ember fog bele. Terveztek például a TESZÖV műszaki irodájában egy hatszázas befogadóképességű juh- hodályt, amelyet hárman vígan ellátnak. Területet lehet bérbe venni tsz-től is, maszektól is. A lehetőség mindenütt adott. Egyszerűen érthetetlen, miért nem terjed jobban ez a gazdálkodási mód. Bér, borítékon kívül Akol hatszáz birkának ... kiváló üzlet, ha hatszázezer forintból benépesítik. Bár az épület olcsó, de máris túl vagyunk a millión. Akinek eny- nyi pénze van, nem biztos, hogy állattartásban akarja forgatni. Gazdaságföldrajzi adalék:' a szegény termelőszövetkezetek tekintélyes része gazdag faluban terül el. Most ne firtassuk, miként alakult ki ez a helyzet, hanem használjuk fel kiindulási pontnak. Pénz tehát van, ami á háztáji és a közös kapcsolatát erősíti. Az elhanyagolt istállókat nyugodtan oda lehet adni olyan embereknek, vagy szakcsoportoknak, akik fantáziát látnak a rekonstrukcióban és a haszon reményében pénzüket fektetnék bele. A tsz-ek többségében persze nem az előbb említett sötét kép uralkodik. Tisztességesen mennek a dolgok a háztájiban és a közösben egyaránt — csak az elnök feje fáj: képtelen emelni a béreket. Mert más a bér és más a jövedelem! És itt van az élettere a TESZÖV tervezte kisüzemi létesítményeknek. Ha már megindultak, a tsz- en a sor az együttműködés elmélyítésében: takarmányellátás, tenyésztési és állategészségügyi felügyelet és nem utolsósorban anyagi segítség. Az épületre legtöbbször még futná a vállalkozónak, de visszariad: honnan veszi a hízót? A kulcsszó: bérhizlalás. Az együttműködésnek, uram bocsá’ egyezkedésnek számtalan formája lehet, egy biztos: a személyi érdekeltség jelenlegi legmagasabb szintjéről van szó, mely garancia a jövedelemre és a költségcsökkentéshez is így fűződik a legnagyobb érdek. Ha kiszélesedne ez a „háztáji gazdálkodás nagyüzemi módon”, akkor nemcsak a lényeges jövedelemnövekedés lenne a haszon. A bővülő és rugalmasabb termelési szerkezet befogadná a kis meny- nyiségeket, amit jelenleg a nagyüzem nem hasznosít. Egy nagy juhászat nem pepecsel néhány tucat nyári báránnyal és szívesebben adja néhány tagja „közép” gazdaságába, mint más megyék kereskedőinek. A bevezetőben említett tyúk eladásával végül is megsérteni senkit nem tudunk és nem is akarunk. A nagy és kicsi termelési méret közötti űr kényszerít erre az üzletre. De nem meglátni és nem követni azokat, akik az aranytojót megvették, nem vall modern gondolkodásra. Esik Sándor
