Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. március 10. Kommentár Jószomszédság J óleső érzés tudni: déli szomszédunkkal, Jugoszláviával rendkívül sokoldalú együttműködésünk, s kapcsolataink a jövőben tovább bővülnek. Kádár János rövid hivatalos baráti látogatása kitűnő alkalmat kínált arra, hogy tárgyalópartnereivel összegezze a két párt és a két ország viszonyának jelen állapotát, és ebből kiindulva kölcsönösen meghatározzák az együttes teendőket. Az MSZMP KB első titkára és belgrádi házigazdái megelégedéssel állapíthatták meg: kapcsolatunk, együttműködésünk kiegyensúlyozottnak mondható. Magától értetődik, hogy a szocialista építömun- ka különböző útjai más-más tapasztalatot kínálnak hazánk és Jugoszlávia népeinek. Az alapvető kérdésekben: a béke, a társadalmi haladás, a szocialista jövő igenlése tekintetében azonban nincsenek nézetkülönbségek köztünk. Helyesnek bizonyult a két ország gyakorlata a különböző szintű párbeszéd, a rendszeres véleménycsere folytatásában. Hazánk közvéleményét örömmel töltheti el, hogy a szomszédos ország népei a kommunisták vezetésével hatalmas eredményeket értek el a népi hatalom négy évtizede alatt az ország fölemelkedésében. Ugyanakkor tudjuk: déli barátaink is nagy figyelmet szentelnek a mi erőfeszítéseinknek. Ebben különös szerep jut az ott élő magyaroknak, illetve a hazánkban élő hor- vi „, szerb és szlovén nemzeti- ségűeknek. ök a szó legneme- stöö értelmében hidat képeznek a barátság, a jószomszéd- s'/ 7 ápolásához. Vannak természetesen feladatok is, megoldásra váró teendők. Távolról sem merítettük ki "a gazdasági,- tudományos-technikái, valamint a kulturális együttműködés valamennyi tartalékát. Szakembereinken a sor — nálunk és déli szomszédainknál egyaránt —, hogy a kooperációt "új, életrevaló ötletekkel tovább gazdagítsák. Megfelelő formát kínál erre a többi között a határ menti területek és városok, a helyi társadalmi és politikai szervezetek már meglevő együttműködésének továbbfejlesztése, a két ország turizmusának bővítése. Ami a nemzetközi helyzet értékelését illeti: Budapest és Belgrád egyaránt aggodalmának adott hangot a fennálló feszültség miatt. Azonosan ítélte meg Kádár János és Dragoszlav Markovics, a JKSZ KB elnökségének elnöke azt az aggasztó jelenséget is, hogy „a kölcsönös bizalom csökkenése miatt nehezebbé váltak az államok közötti érintkezés feltételei”. Hazánk — mint a Varsói Szerződés tagja és Jugoszlávia, mint az el nem kötelezettek mozgalmának egyik alapítója — a jelenlegi bonyolult és feszült világhelyzetben sok közös törekvést vall magáénak. A kölcsönös bizalom helyreállításában, a fegyverkezési hajsza korlátozásáért folytatott erőfeszítésekben, a leszerelés feltételeinek megteremtéséért mindkét ország rendkívül sokat tehet és tesz is. Példás jószomszédi kapcsolataink, a két ország és népeink egyre gyümölcsözőbb együttműködése Kádár János belgrádi látogatásával tovább szilárdultak. Meggyőződésünk, hogy a találkozó nyílt, elvtársi légkörben megvitatott témák újabb tapasztalaitokkal gazdagítják mind hazánk, mind Jugoszlávia vezetőit. Céljaink azonosak, még ha a megvalósítás útja más és más is: a szocialista gazdaság és társadalom gyarapításán munkálkodunk. Zavartalan együttműködésünk, az élet minden területéin gyarapodó kooperációink nemcsak a két ország és népeink javára válik, hanem az európai biztonságnak és békének is. Gy. D. Rendőrkordon tartóztatja (el az asszonyokat az angliai Greenham Common amerikai repüiőtámaszpontnál. A tüntetők meg akarják akadályozni, hogy újabb Missile robot- repülőgépek alkatrészeit szállítsák a bázisra. Mark Hatfield szenátor, az amerikai szenátus költségvetési megajánlási bizottságának elnöke (balról) a bizottság ülésén, amelyen elutasították a kormánynak azt a kérését, hogy az USA folyósítson 21 millió dollár gyorssegélyt a nicaraguai ellenforradalmárok támogatására. A Valle de Achondo spanyol halászhajó Lorient francia kikötőben. Oldalán láthatók a lyukak, amelyeket egy francia hadihajó lövedékei okoztak. A franciák azért tüzeltek két spanyol halászhajóra, mert azok úgymond engedély nélkül halásztak a francia halászati vizeken. MÖZAMBIK ÉS DÉL-AFRIKA SZERZŐDÉST KÖT A Mozambiki Népi Köztársaság és a Dél-afrikai Köztársaság képviselői március 16-án írják alá a két ország meg nem támadási és jószomszédsági egyezményét. Mint az AIM mozambiki hír- ügynökség csütörtökön a mozambiki elnökségi hivatal közleményére hivatkozva jelentette, az egyezményt Sa- mora Machel mozambiki elnök és Pieter Botha dél-afrikai miniszterelnök írja alá a két ország határán. KORMÄNYÄTALAKlTÄS MAURITÁNIÁBAN • Mohamed Huna Üld Haida- la mauritániai államfő csütörtökön átalakította kormányát és átvette a miniszterelnöki és a hadügyminiszteri tisztséget — jelentették be az ország fővárosában. A döntés hátterében megfigyelőik szerint az áll, hogy Mauritánia tíz nappal ezelőtt elismerte a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot és a lépéssel kapcsolatban a kormányban nem volt egyetértés. Nyugat- Szaharát, a volt spanyol gyarmatot évekkel ezelőtt Marokkó és Mauritánia katonai erőkkel megszállta, a terület függetlenségéért harcoló Po- lisario Front ellenében. A NIGÉRIAI ZAVARGÁSOK MÉRLEGE A nigériai egészségügyi szolgálat közlése szerint 1800 ember vesztette életét a szélsőséges muzulmánok által a múlt héten Yolában kirobbantott és napokig tartott zavargásokban. A hatóságok azonban csak 1128 halálos áldozatról tudnak. Yolában egyébként az élet kezd visszatérni a normális kerékvágásba, miután a központi kormányzat katonai erői szétzúzták a fanatikus muzulmánok gócait. SZOCIALISTA HORIZONT II bolgár - olvasó nép A bolgárok szeretik a könyveket. Mindenhol olvasnak — vonaton, villamoson, parkban, tengerparton... Az olvasási kedvet nem kevesebb mint 10 500 nyilvános könyvtár, mintegy százmillió kötet szolgálja. Ezeknek évente csaknem egyharmadát adják ki olvasásra. Bulgáriában emellett számos magánkönyvtár is működik. A szocialista forradalom győzelme (1944) óta Bulgáriában a könyvtárak száma megnégyszereződött, a kölcsönzésre váró könyvek száma pedig 40-szeresére nőtt. A leglátogatottabbak az olvasókörök könyvtárai. A könyvtáraknak Bulgáriában történelmi hagyományai vannak. Az évszázadás oszmán rabság legsötétebb éveiben, nehéz feltételek között a bolgár nép megszervezte „csita- liste”-it, olvasóköreit — a művelődés és az olvasás első központjait. És ez a szép hagyomány a bolgár emberek könyvhöz való viszonyát is feltárja. A könyvek a szellemi felemelkedés okmányaivá válnak, amikor kézről kézre járnak. Erről tanúskodik ma is a nyilvános társadalmi könyvtárak könyvállományának állandó forgása. Ugyanez a jelenség tapasztalható a nagyszámú, jó összeállítású magánkönyvtárakban is, amelyekben főleg szépirodalmi műveket találunk. Az országban évente körülbelül 4000 könyvet adnak ki. A bolgár szocialista könyvkiadás szakemberei állandó kapcsolatban állnak a könyvtárakkal, és az olvasókörökkel, amelyek az olvasók igényéről tájékoztatják a kiadókat. A könyvtárakban az olvasók kartonjai érdekes információkat adnak. Milyen könyveket keresnek a bolgárok? A szép, tartalmas könyveket részesítik előnyben, olyanokat, amelyek reálisan tükrözik a valóságot, elképzelést nyújtanak a jövőről, a bonyolult társadalmitörténelmi folyamatokról. A bolgár olvasó nemcsak a szórakoztató, könnyű olvasmányt keresi, értékeli az igazi, tartalmas könyvet. Az állam minden segítséget megad, hogy kielégítse áz olvasók igényeit, kezdve a legkisebbek könyvtáraitól, az iskolai könyvtárakon keresztül (amelyeknek száma megegyezik az országban lévő iskolák számával) a köz- és magánkönyvtárak támogatásáig. A * bolgár ember munkahelyén kézikönyveket és segédeszközöket használ, amelyek az adott területen elősegítik munkáját. Könyvekkel rendelkezik otthon is — saját vagy kölcsönzött könyvekkel. Több mint tízezer nyilvános könyvtár. „Jó utón haladunk” A Kelet-Magyarország exkluzív interjúja Frantisek Karppal, a LEMP Rzeszów vajdasági Bizottságának első titkárával Lengyelország 1980. augusztus óta válságokat él át a politikában, a gazdaságban. A szocialista közösség — benne hazánk lakossága — aggódó figyelemmel kísérte és kíséri a kibontakozásra irányuló erőfeszítéseket Sza- bolcs-Szatmár megye lakóit sok területen fűzik szoros szálak a lengyel testvérterületen élőkhöz, s a napokban járt a rzeszówi területen megyénk párt- és tanácsi delegációja is. Most abból az alkalomból kért interjút Frantisek Karp elvtárstól, a vajdasági pártbizottság első titkárától a Kelet-Magyarország számára testvérlapunk, a Nowiny főszerkesztője, Henryk Paslawski, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt országos küldöttértekezletére készül. — Első titkár elvtárs küldöttként vett részt a IX. kongresz- szuson. Mi volt e kongresszus mondanivalójának lényege? — Rendkívül nehéz időszakban találkoztak e legfelsőbb pártfórum küldöttei. Mély politikai és gazdasági válság, társadalmi nyugtalanság — íme, ilyen jelenségek kísérték a kongresszusi tanácskozást. Mint az élethez a víz, olyan szükséges volt a párt számára a program, s az arra a kérdésre adandó válasz: miért is így történt? Hogyan került erre sor? A kongresszus számvetést készített a múltról és levonta belőle a következtetéseket. A kongresszus határozatai újra visszavezették pártunkat és országunkat a szocialista fejlődés útjára. Emlékeztetett a lenini formák és módszerek alkalmazásának szükségességére a kormányzásban és az emberek közötti kapcsolatokban. Megerősítette Lengyelországnak a szocialista államok közösségéhez fűződő szoros eszmei, politikai és gazdasági kapcsolatait. — A kongresszus új pártvezetőséget választott. Mi változott ez által? — A központi bizottság soraiba korábban nem tapasztalt mértékben kerültek be munkások és parasztok, s általában a közvetlenül termelésben dolgozó emberek. Ezek voltak a legdemokratikusabb választások, amelyekben eddig részt vettem. A kongresszus sokoldalú, mélyreható és alaposan átgondolt programot dolgozott ki. Meghatárbzta az ideológiai, politikai és gazdasági feladatokat és célokat, ezeket elválaszthatatlan egységnek tekintve. Kitűzte a válságból kivezető utat és kijelölte a reformok irányait. Az elmúlt két és fél éves időszakban erőfeszítéseinket a IX. kongresszusi határozatok megvalósítására összpontosítottuk. — Milyen eredményei vannak ennek a rzeszówi vajdaságban? — Emlékezzünk csak vissza 1981 második félévére, amikor hozzákezdtünk a IX. kongresszusi határozatok megvalósításához. Vajon kedvezőek voltak ehhez az akkori körülmények — a folytonos sztrájkok, a brutális és az eszközökben nem válogató antiszocialista és lengyelellenes propaganda? S a polgárháború fenyegető veszélye, amelyre oly forrón ösztökéltek a „Szolidaritás” és a nyugati politikai szószólók? Milyen remény volt akkoriban a konstruktív tevékenységre? Csupán a december 13-i döntés a szükségállapot ^bevezetéséről ragadott ki bennünket ebből az erőtlen, tehetetlen körből, a további elmélyülésből. Emlékszem milyen nagy aggodalommal követtem figyelemmel a termelési tervek végrehajtásáról szóló jelentéseket az egész 1981. évben és közel az 1982. első fél évig. Állandóan kevesebb, mindig csak tovább a mélybe... S végül 1982 májusában sikerült megállítani a termelés csökkenését. Újra megkezdődött a felfelé ívelés, az országos átlagnál gyorsabb ütemben. Jelenleg vajdaságunkban az ipari termelés négy százalékkal magasabb a válság előtti legjobb évnek számító 1979 évinél. — Ebben a nehéz időszakban Lengyelország, s ezen belül a mi vajdaságunk is óriási segítséget kapott a baráti szocialista országoktól, különösen a Szovjetuniótól. A társadalmunkat igen érzékenyen érintő, az amerikai és más nyugati kormányzatok által velünk szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés ellenére többek között a baráti segítségnek köszönhetően elboldogulunk és gazdaságunk lassan felfelé ível. Vajdaságunk az »n' amerikai táptakarmány-szállítások felfüggesztése következtében csupán 1982-ben több mint 10 ezer tonna brojler-baromfihúst veszített el. Ez nagyon visszavetette az ellátást. De a hasonló példákat még tovább sorolhatnám. Társadalmunkban az alapvető élelmiszercikkek iránti szükségletet mégis képesek voltunk tartósan kielégíteni, bár az ipari tartós fogyasztási cikkekből az ellátás még mindig nem kielégítő. — Vajon a társadalom értékeli-e a párt és a szocialista államok erőfeszítéseit? — Ügy vélem, igen. Erről tanúskodik az ipari és mezőgazdasági termelés volumenének az emelkedése. Számottevő erő a nemzeti újjászületés hazafias mozgalma, s mennyiségileg és minőségileg is erősödik az új szakszervezetek mozgalma. Véleményem szerint a legfontosabbnak számító tény, hogy — itt Jaruzelski elvtárs szavait idézem: „Pártunk létszámát tekintve kisebb, de eszmeileg és politikailag összeforrottabb, mindenekelőtt pedig képes betölteni vezető szerepét...” — Mit vár a titkár elvtárs a kongresszusi küldöttek napokban megrendezendő országos konferenciájától? — Mindenekelőtt a megtett út alapos értékelését. Azt várom, hogy a pártkonferencia kimondja: jó úton haladunk, a IX. kongresszus irányvonala helyes és hatékony. S végül pártunk további eszmei-politikai megszilárdulását várom. — Megkérhetném, hogy röviden értékelje a Szabolcs-Szat- már megyével folytatott eddigi együttműködést? — Vajdaságunk már évek óta sokoldalú kapcsolatokat tart fenn a szocialista országbeli testvérmegyékkel. Szoros kapcsolataink vannak a magyarországi Sza- bolcs-Szatmár megyével is. Még az elmúlt nehéz esztendőkben is ellátogattak hozzánk magyar barátaink. Én szintén jártam Nyíregyházán. Alkalmam volt megismerni az ottani ipari üzemeket és a magyar falvakat. Nagy segítséget jelent számunkra a kereskedelmi szervezetek által folytatott árutöbbletből rendezett kölcsönös csere. Most ismét szívesen látott vendégeket fogadhattunk. Ez is nagymértékben hozzájárul, hogy a népi Lengyelország fennállásának idei, 40. évfordulója esztendejében még tovább bővülnek és erősödnek internacionalista kapcsolataink. Minden jót kívánok a szabolcsi embereknek! k_________________ _____________/
