Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-08 / 57. szám
1984. március 8. Kelet-Magyarország 3 A nyíregyházi Volán vállalat számítógépes központjában irányítják a termelést, többek között az üzemanyag-felhasználást, a bérszámfejtést. Képünkön Mikula Erika operatőr és Bányai Gyula üzemeltető. (Elek Emil felvétele) Naplótitkok É legyártok, kabarészer- zők vadászmezeje volt sokáig az a terület, melyet tömören e kérdéssel fejezhetnénk ki: mit rejt a brigádnapló? A beragasztott mozijegyekről, a felhasználatlan színházbérietekről tudomást szerezve a viccgyártók hiányolták a vaskos naplók még vaskosabb mellékletét, a közösen fogyasztott söröknek emléket állító kupakgyűjteményt. Mióta nehézségekkel terhelt világunkban akad szép számmal egyéb „szürke veréb”, amire a fe- nekedő humoristák rávethetik magukat, kevesebbet hallani az örökzöld témáról, a szocialista brigádnaplók titkairól. A megújulás útját, módját kereső szocialista brigádmozgalom korábbi gyengeségét mutatta a megmosolygott jegyragasztás, vagy a kiállí- itáslátogatást igazoló aláírás-, pecsétgyűjtés. Egy kinyilatkoztatott eszményt, a közös kulturálódás gyors megvalósulását tűzettük ki célul a szocialista brigádokkal. A nagy hagyományokkal rendelkező gyárakban, üzemekben sem könnyű ezt megvalósítani, hát még az első generációs, a kétlakiság gondjaival terhelt szabolcsi munkásokkal. Még a munkapadnál sem ismerték eléggé egymást, éppen csak keresték, próbálgatták a megértés közös hangját, és máris azt vártuk tőlük, hogy a közösen látott művészi élményt heves vitákban értelmezzék. * , wra'p Az elvárásnak valahogy eleget kellett tenni, mert hiába volt a termelésben példamutató a kis közösség, ha a kulturális vállalásait -nem teljesítette. Holott a beragasztott jegyek mellett került más is a naplókba. Sorok például arról, hogyan patronálták az ifjú szakmunkásokat. átsegítették őket a munkába állás, beilleszkedés nehéz időszakán, hogy továbbtanuló brigádtársuk helyett teljesítették a normát, hogy az önként vállalt kommunista műszakon termelt értéket átutalták a vállalati bölcsőde, óvoda bővítésére. Mi olvasható ki a brigádnaplókból? Szinte a sorok között búvik meg a Zöldért Vállalat egyik -női brigádjának az a nemes szándéka, hogy a nyíregyházi múzeummal együttműködve ápolják az orvos-régész Jósa András emlékét. A múzeumbaráti -körrel karöltve másokkal is megismertetik megyénk e nagy szülöttének munkásságát. A Taurus gumigyár lakatosbrigádjának naplójában csupán félmondatnyi — s a tagokkal beszélgetve fejthető meg — a naplótitok: meglátogatták rokkant nyugdíjas társukat. A rról már nem készítettek feljegyzést, hány délutánt, . hét végét töltöttek a befejezetlenül maradt új ház építkezésén. Mennyit vakoltak, festettek műszak után, miközben a fizetség meg sem fordult a lejükben. Leírhatják-e mindazt az élményt, azokat az új ismereteket a MOM mátészalkai gyáregysége Vak Bottyán brigádja tagjai, amellyel az Igaz ez a szép műveltségi vetélkedők során gazdagodtak, gyarapodtak. A Szabolcs Cipőgyár Jókai Mór nevét viselő kiváló női brigádja közös hazai és külföldi kirándulásainak krónikája hány naplót tölthetne meg? Szívesebben lapozom a szerény, cirkalmaktól mentes brigádnaplókat. Az agyondíszített, színezett oldalak helyett jobban hiszek az előbbieknek. Mert a szófukar naplók hallgatása értéket rejt. Reszler Gábor KOOPERÁCIÓBAN Importkiváltás Mándokon A csavarok egy részét importból fedezzük — és sokszor hiányoznak. A gondok enyhítését segíti a Mándoki Fa- ' és Vastömegcikkipari Szövetkezet. A mándokiak megpályázták a'Csavaripari Vállalat kínálta lehetőséget, s nyertek. Az ipari szövetkezetnél készen állt az ipartelepen egy. 500 négyzetméteres új csarnok, befejezéséhez közeledik ugyanitt egy irodaház és szociális létesítmény. Jó ajánlólevél volt a 220 dolgozó eddigi becsületes munkája, s a 60 milliós éves produktum. Ez év első negyedében kis paraméterű csavarokat gyártanak Mándokon. Ebben a ciklusban — várhatóan — 4 milliós tervet realizálnak. Munkalehetőséget biztosítottak 20 új — főleg nő — dolgozónak. Átvették az Ongán működő gyáregység eddigi gyártmányai egy részét, s az ott felszabaduló kapacitással jól sáfárkodva, újabb kötőelemeket gyártanak majd. Az induláshoz segítséget adott a megyei tanács és az OKISZ. A szövetkezet egy második lépcső megvalósítását is tervezi 1984-ben. Az eddigitől nagyobb — építendő — csarnokba a meglévőn kívül még 40 géf>et adnak a budapestiek, összességében ez negyven új munkalehetőséget, s 10 milliós bérmunkát jelent. A népgazdaságnak pedig azt, hogy nem kell kemény valutáért megvásárolni a kötőelemeket a tőkés piacról. A teljes „beállás” 1986-ra várható, s ekkor a kooperációs tevékenység elérheti a 40 millió forintos értékhatárt. U tazom a buszon. Hely van bőven, férfi társaim mégis állhatatosan állnak. Az ülőhely csak a nőket illeti. Az ABC-ben a sorban csak férfiak, a pénztárnál a nőket illedelmesen előre engedik. Férfi társaim szatyorjában csupa ajándéktárgy. Ajándéknap van. Ma a nőket köszöntjük. Egyszerű nap ez a csütörtök, de megszépíti az ünnep. Máskor, ha a feleség reggelire tojásrántot- tát tesz asztalra, az ember morog: már megint? Miért nem lágyra készítetted?! A kávé túl meleg, szinte égeti az ember nyelvét. Egyszóval semmi sem jó. A feleség hallgat, nem válaszol, már megszokta ... Az otthon történtek megismétlődnek a munkahelyen. Kolléganő! Már megint nem figyelt, ez így nem jó! És így tovább... Este a megszokott kép. Letelepszünk a tévé mellé, kikapcsolódunk. A feleség kint tesz-vesz a konyhában, készíti a vacsorát. S ha végez? Nincs megállás. Ki kell vasalni a férj nadrágját, a gyerekeknek elő kell készíteni a ruhát, mert másnap iskola. Ajándéknap Ma viszont minden másképpen történik. Korán kelünk. A konyha a miénk. Megfőzzük a kávét. Elkészítjük a tojásrántottát. Feltálaljuk, jó étvágyat kívánunk. A család elfogyasztja a reggelit, a feleség elégedett, nem tesz megjegyzést. A munkahelyen a kolléganőnket köszöntjük. Dicsérjük jó munkájukat. Ezúttal sietünk haza a munka végeztével, jöhet az ünnepi pillanat. A feleség örül a virágnak, az apró ajándéknak. Ma nem idegen a porszívó, a mosógép. Közben leugrunk a sarki boltba bevásárolni vacsorára. Nem dühön- | günk, hogy a parizer vé- J*- gét „spárgával” adja az eladó. Mert ő is asszony. Kellemesen telnek a vacsora percei, a végét po- | harak csengése jelzi. Ked- % vés jóéjt hangzik, a mai ■ nap záróakkordja. És másnap: — Kis szívem! Már me- 1 gint forró a fekete! Nem “ unod még a tojásrántot- 1 tát... ? A tegnap még ünnepelt kedves hallgat. Csakúgy mint bent a munkahelyen a kolléganő. Már megszokták. Egy év- | ben csak egyszer van az Ö napjuk, a nők napja. A többi, mind a naptárból a miénk, férfiaké. Dragos Gyula Egy életregény lapjaiból Tavasztól őszig naponta megteszi a városból kis kertjébe, az Antal-bokorba vezető utat. Buszra télen sem ül és még úgy járja a lépcsőfokokat, hogy a liftet megelőzi. Télen a kis bérházi lakásban fúr és farag. Aki csak az utcáról ismeri, el sem hinné, hogy ennek a hetvenöt éves embernek egy vastag kalandregénybe sem férne bele az élete. Mindig benne volt az élet sűrűjében. o Az Ér — ma Engels utcán, annak is a legvégén született a századelőn. Amikor kijárta az elemit, lakatosinasnak adták. Mire segéd lett, Nyíregyházán a legjobb iparosok adtak neki munkát, de az akkoriban csak nyáron volt és akkor sem mindig. Így került Pestre, szerencsét próbálni. Volt ott lakatos, dolgozott asztalosműhelyben, csiszolt, gyalult, bútorokat pucolt — aki élni akart, meg kellett tanulnia mindent. Volt kőművesek mellett segédmunkás a Wekerle-telepen, dolgozott szekérgyártóként, készített játékot. Huszonegy éves fiatalemberként sodródott az 1930-as szeptember elsejei nagy pesti munkástüntetéshez. „A Nemzetinél, a Körút és a Rákóczi út találkozásánál hatalmas tömeg gyűlt össze. Én egy villamoson kapaszkodtam, és akkorát húzott rám egy lovas rendőr, hogy fél évig hordtam a kardlap nyomát a hátamon .. Ezután Pesten sem volt munka, visszajött hát Nyíregyházára. Belépett a Szociáldemokrata Párt ifjúsági szervezetébe, a szakszervezetbe és a munkásdalárdába. Mikor Spanyolországban kitört a polgárháború, elindult harcolni a munkások oldalán. Csehszlovákiáig jutott, Királyhelmecig. Ott a kommunista párt titkára azt kérdezte tőle: nincs elég Spanyolország Magyarországon? Nincs ott miért harcolni? „De van — mondtam és hazajöttem. A Vörös Segélynek gyűjtöttem pénzt, illegális könyvet, újságot hordtam át a határon és röpcédulákat készítettünk Nyíregyházán.” Az egyik röpcédulát megmutatja azzal, hogy ne azt nézzem, milyen a helyesírása, meg a nyomdai eljárása, hanem a szövegét: „Le a jobboldali diktatúrával! Világszabadság! Világ proletárjai egyesüljetek!” Hozzáteszi, hogy aki nem ismerte azt az életet, nem is tudhatja, milyen volt. Mit jelentett csupán megmutatni a Horthy-diktatúrában, hogy élnek, vannak a kommunisták. „Teleaggattuk egyszeregyszer a várost, a legmagasabb villanypóznák tetejét, a huszárkaszárnya falát is jelszavakkal, sarlóval-kala- p áccsal.” Jót derül most is azon, hogyan másztak fel másnap a rendőrök leszedni a cédulákat. De ezután a Szociáldemokrata Párt nyíregyházi szervezete a Népszavában közölte: a szélsőbaloldali Zajácz Jánossal nem vállal közösséget, s kizárta a pártból. o Harmincas évek. Ha munka akadt, a legjobb iparosok hívták. Harmincnyolc: hegesztőt kerestek a dohánygyárba, ő mept és ottmaradt. Innen vitték el negyvenegy június 24-én. két nappal azután, hogy a németek megtámadták a Szovjetuniót. Mert azt mondta,, hogy ebben a háborúban a németek nem nyerhetnek, hogy a szovjetek bejönnek Magyarországra és akkor kenyere lesz a szegény népnek. Kassára vitték a defenV.______________________________ zív osztályra. Mindent a számlájára írtak, még azt is, hogy meglátogatta a Budapesti Nemzetközi Vásár szovjet kiállítását. Nevezték őrültnek, mert a vallatótisztnek is megmondta: nem hisz a villámháborús győzelemben. És dagadtra verték a talpát, a mutatóujja egy darabját ajtó között szakították le. Jött Pest, a gyűjtőfogház, majd az internálótáborok Kistarcsán és Nagykanizsán. Ezermester volt, mindenhez értett, ott is vele javíttattak. Sok emberrel találkozott, sok ma ismert baloldalival. Akiken tudott segített, s mindent tudott a kinti világról. Egy képet mutat, Háy Mihályról. „Újságíró volt, nagy műveltségű ember. Tőle tanultam a marxizmust, leninizmust...” Negyvenháromban rövid időre újra itthon, de rendőri felügyelet alatt. Papírján ez áll: „Nyíregyházát el nem hagyhatja, minden vasárnap reggel jelentkeznie kell a kapitányságon, lakásából este 9-től reggel ötig nem mehet el, nyilvános helyeken nem tartózkodhat, táviratot nem adhat fel, telefont nem használhat, postai küldeményei rendőrségi ellenőrzés alatt állnak ...” Hamarosan az ügyészség vádolja, a bíróság három évet ad azért a három mondatáért, amiért addig már sokszorosan megszenvedett. Megszökik, a nyíregyházi erdőben bujkál. „Amikor átfésülték értem az erdőt, nyakig ültem épp a teniszpálya tartályában, novemberben, a hideg vízben.. Jugoszláviába akar szökni, elfogják a németek. Negyvenhárom decembere: az ungvári fegyház következik. Vajon hányán tudják, mit jelentettek a napok így, egymás után váltakozva: sötétzárka, teljes böjt, kurtavas. „Szerencsére ott sem maradtam magamra, mint azelőtt és azután sehol. Mindenütt megjelent a „kapcsolat” és segített. A legtöbbször azt se tudtuk, kinek köszönhetjük a börtönkoszt pótadagját, egyáltalán az életünket.” 1944 szeptember: Ungvárhoz közeledik a front, elindítják a rabokat a tűzvonal felé, lövészárkot ásni. „Micsoda muzsika volt a fülünknek a pergőtűz. Az életünket jelentette!” A Szovjetunió hátországába kerül, négy évig dolgozik egy Donyec-medencei bányászvárosban. o Mire hazajön a dohánygyárba, új életet talál. Lakatos, de dolgozik a pártban, a szakszervezetben, majd kinevezik a Könnyűipari Minisztériumba. Magas beosztásba, mégsem érzi jól magát. Kéri: engedjék vissza. Visszajön a dohánygyár igazgatójának. Aztán az ottani tanműhelyben pántlikai és a városi végrehajtó bizottság tagja. Elküldik néhány hónapra mezőgazdaságot tanulni Gödöllőre az agráregyetemre. Hazajövet irány a nagyhalászi gépállomás, a beosztása párttitkár. Itt érte ötvenhat nyara. Innen írt levelet a pártközpontba, egy akkor magas beosztású egykori internálttársának. A levél lényege: „Baj van, nem látjátok a fától az erdőt! Elvesztettük a munkások bizalmát!” A vezető válasza megnyugtató, minden rendben lesz. Októberben jönnek a vészterhes napok. A nyíregyházi kommunisták megkeresték, rá most itt van nagy szükség. Pártot szervez újjá, beválasztják az ideiglenes intéző bizottságba. Novemberben már segít talpraállítani a pártszervezeteket, tanácsokat, rendőrséget. Nehéz helyzetben járja a megyét, éjjel és nappal. Sok új barátot és néhány haragost is szerez. Pedig soha nem bántott senkit, különösen jogtalanul nem, de hát — mint mondja — ördögöt szentelt vízzel űzni nem lehet... Tíz évig dolgozott ezután a megyei pártapparátusban. o Sose hagyta el a jó kedve, a legnehezebb órákban sem. Vajon honnan ez a derű? „Talán örököltem. Ha visz- szagondolok a régi dolgokra, csak a napos oldal maradt meg bennem. Ilyen vagyok. bizakodó természetű.” Örök optimista, mint a mesék, a kalandregények hősei. „Ha én abban a szűk-és sötétzárkában naponta nem tettem meg ötven kilométert, akkor semmit. Különben megbolondult volna az ember. Ki tudtam magam kapcsolni, másként nem is lehetett volna bírni.” Nyugdíjban van másfél évtizede. A munkát szereti, az elszórakoztatja. „A tétlenség nem erős oldalam. Akármi legyen is az, nekem öröm, ha valami születik a kezem utón.’k~c--fu Viharok érték, sokat volt az élet árnyékos oldalán, a napfényből neki csak nagyon kevéske jutott. Elviselte a bajt, legjobb tudása szerint végezte a politikai munkát, de azt hiszem, hogy a lételeme az igazi mindig is a fizikai munka volt. A lakatos ma is a két keze munkájára büszke. A vasrózsákra, a sárkányfejekre, a kovácsolt lámpákra, amelyek nyíregyházi középületeket, házakat díszítettek, díszítenek. ötven éve, hogy tagja a pártnak. Kérdezem: csinálná-e ugyanígy, ha elölről kellene kezdenie? „Természetes, hogy csinálnám. Mert volt ember és nem kevés, aki akkoriban egész évben nem kapott munkát, nem volt keresete. Hogy tartsa el a családját, az öt-hat gyerekét? És akármi is történt közben, most ember lehet az ember. Sajnos — ez hiba is — sokan nagyon keveset ismernek abból, ami volt, így azután hogy tudják a mostanit megbecsülni? Ha ennek a társadalomnak semmi más eredménye nem volt, csak az. hogy megszüntette a munkanélküliséget, meg hogy ha az ember megöregszik, nem kell éhenhalnia, már megérte. És ezenkívül még ezer- egy olyan van, ami a mi rendszerünknek köszönhető. Még akkor is így van ez. ha ma sem mindig rózsás az élet. A húszas-harmincas években egy-két fillérbe került a tej, a kifli, a zsemle. Sokszor bizony még ez az egy fillérje sem volt az embernek. Lehet ezt elfelejteni?” Q Zajácz Jánost 75. születésnapja alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki. Á kitüntetést az Elnöki Tanács megbízásából tegnap nyújtotta át Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára. Kopka János __iy
