Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-08 / 57. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. március 8. Kádár János Belgrádban (Folytatás az 1. oldalról) dalú kapcsolatban — hozzá­járul a mai világ égető problémáinak rendezését cél­zó építő jellegű megoldások feltárásához. Átfogó nem­zetközi tevékenységével, a haladó pártokkal és mozgal­makkal együttműködve e tevékenységhez teljes mérték­ben hozzájárul a JKSZ és társadalmi-politikai szerve­zeteink. Abból a meggyőző­désből indulunk ki, hogy nincs más választás azonkívül, hogy el kell érni a nemzetkö­zi feszültség általános eny­hülését, a békés egymás mel­lett élés elvei alapján konst­ruktív nemzetközi együttmű­ködést kell megvalósítani. Nagy jelentőséget tulajdo­nítunk a helsinki európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet határozatai való­ra váltásának. Bízunk abban, hogy az európai biztonság- és bizalomerősítő intézkedé­sekről és leszerelésről Stocholmban folyó konferen­cia hozzájárul az európai együttműködési és biztonsági értekezlet folyamatának fenn­tartásához és erősítéséhez. Úgy véljük, hogy az európai béke és biztonság elválaszt­hatatlan a földközi-tengeri békétől és biztonságtól. A Földközi-tenger béke- és biz­tonsági övezetté való átala­kításáért szállunk síkra. En­nek érdekében élénk kétol­dalú és több oldalú tevékeny­séget fejtünk ki. Tevékenyen munkálkodunk a balkáni or­szágok közötti kétoldalú és több oldalú együttműködés előmozdítása, valamint an­nak érdekében, hogy a Bal­kán a béke és együttműkö­dés övezetévé váljon. A bókéért folyó harcban és a nemzetközi problémák megoldásában pótolhatatlan az el nem kötelezett mozga­lom, mint önálló, befolyásos tényező hozzájárulása, amely a jelenlegi kiélezett nemzet­közi feltételek között is bi­zonyítja életképességét szá­mos olyan nehézség ellenére, amelyekkel egyes el nem kö­telezett országok szembeke­rülnek. A világbékéért és együttműködésért folyó harc­ban jelentős szerepük van a kommunista, munkás- és más haladó pártoknak és mozgal­maknak. Ez természetes, mert a haladó társadalmi át­alakulások és a szocializmus fejlődésének előfeltétele a vi­lágbéke és az együttműkö­dés. Ilyen feltételek között külön jelentősége van az ön­állóság, a függetlenség, a be nem avatkozás elvei közös alkalmazásának, minden párt saját népe és munkásosztálya előtti felelősségének és ennek alapján a kommunista, mun­kás- és más haladó pártok és mozgalmak közötti önkén­tes nemzetközi együttműkö­dés fejlődésének. A szocializmus fejlődésé­nek jelentős vívmánya az a tény, hogy a haladó társa­dalmi erők a progresszív tár­sadalmi átalakulásokért fo­lyó harcban felmerülő prob­lémák megoldását országaik történelmi, társadalmi-gaz­dasági és nemzeti fejlődésé­ből és sajátosságaiból, illetve országaik munkásosztálya és népei tényleges érdekeiből kiindulva keresik és találják meg. Kádár elvtárs! Engedje meg, hogy még egyszer kel­lemes jugoszláviai tartózko­dást kívánjak. Úgyszintén engedje meg, hogy emeljem poharam: — a JSZSZK és a Ma­gyar Népköztársaság, vala­mint a JKSZ és az MSZMP közötti baráti kapcsolatok és együttműködés további sok­oldalú előmozdítására; — Magyarország baráti népeinek további felvirágzá­sára és új sikerekre orszá­guk szocialista építőmunká­jában; — az ön egészségére Kádár elvtárs és a jelenlévő elvtár­sak egészségére. fjeink támogatásával, közös akarattal erősítjük az orszá­gainkat összekötő szálakat. Most, amikor a magyar— jugoszláv kapcsolatok fejlődé­sét, jószomszédi viszonyunk folyamatosan gyarapodó ered­ményeit tekintjük át, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy együttműködésünk elvi alapjai, amelyek kialakításá­ban Joszip Broz Tito elvtárs­nak elévülhetetlen érdemei vannak, szilárdnak és tartós­nak bizonyultak. A bennün­ket vezérelő szocialista esz­mékből, népeink érdekeiből kiindulva együttműködésün­ket arra alapoztuk, hogy tu­domásul vettük és tisztelet­ben tartjuk a szocialista épí­tésnek azokat a sajátos vo­násait, amelyek országaink­ban kialakultak, éppen úgy. mint azt, hogy Magyarország a Varsói Szerződés szerveze­tének tagja, Jugoszlávia pe­dig el nem kötelezett ország. Ezen az úton járva eddig is nagy eredményeket értünk el. Meggyőződésem, hogy ezek­re az alapokra építve barát­ságunk erős és együttműködé­sünk növekvő, és gyümölcsö­ző lesz a jövőben is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt es a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének tar­talmas együttműködése a kö­zös érdekeket és célokat szem előtt tartva fejlődik. Ugyanez mondható el a két ország ve­zető állami testületéinek, kor­mányzati szerveinek munká­járól is. örvendetes, hogy közvetlen kapcsolataink Jugo­szlávia köztársaságaival és tartományaival immár hagyo­mányossá váltak és gyümöl­csözőek. az új amerikai rakéták njju- gat-eürópai telepítésének el­kezdése növelte a politikai és katonai feszültséget konti­nensünkön, és a világpoliti­kai helyzet további éleződé­séhez vezetett. Meggyőződésünk, hogy minden haladó és békeszere­tő erő összefogásával a bé­két fenyegető veszélyeket el lehet hárítani, az erőegyen­súlyt a fegyverzetek alacso­nyabb szintjén is meg lehet valósítani, s el lehet érni az összes érdekelt fél biztonsá­gát kölcsönösen szavatoló megállapodásokat. Mindehhez jó kiinduló­pontot ad a Varsói Szerződés szervezetének a NATO-hoz intézett javaslata, hogy a két szövetségi rendszer kölcsönö­sen mondjon le az erő al­kalmazásáról. Reális alapot kínál az érdemi tárgyalások­hoz és az elkerülhetetlenül szükséges megállapodásokhoz a Szovjetunió számos kezde­ményezése, köztük az, amely szerint lemond az atomfegy­ver elsőként való alkalma­zásáról, kijelenti, hogy kész az atomfegyverkezés befa­gyasztására és ehhez csatla­kozásra szólítja fel az Ame­rikai Egyesült Államokat, s az atomfegyverrel rendelke­ző többi országot. Meggyőződésünk, hogy ezek a javaslatok megfelelnek az összes európai nép, az egész emberiség érdekeinek. Válto­zatlanul azt az álláspontot képviseljük, hogy a vitás nemzetközi kérdésekre tár­gyalások útján lehet és kell megoldást találni. A Magyar Népköztársaság a békés egymás mellett élés elvei, a helsinki záróokmány­ban, a belgrádi, s újabban a madridi konferencia doku­mentumaiban foglalt ajánlá­sok szellemében kész minden lehetségest megtenni a nem­zetközi feszültség csökkenté­se érdekében. Ezt szem előtt tartva az együttműködés fenntartására és fejlesztésé­re, a párbeszéd folytatására törekszik a más társadalmi berendezkedésű országokkal. A szocialista Jugoszlávia nemzetközi tevékenységét jól ismerjük, értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az el nem kötelezett orszá­gok mozgalmában a béke és a biztonság érdekében, az egyenjogú nemzetközi kap­csolatok megteremtéséért ki­fejt. Meggyőződésünk, hogy Jugoszlávia népeinek szocia­lista építőmunkája, küzdel­me a társadalmi haladásért jelentősen hozzájárul az em­beriség előtt álló nagy fel­adatok megoldásához, a vi­lágbéke megszilárdításához. Kedves elvtársak, jugo­szláv barátaink! Még egyszer megköszönve a baráti fogadtatást, úgy vé­lem, hogy mostani találko­zónk, a tartalmas, nyílt lég­körű, elvtársi szellemű meg­beszélések kölcsönösen gya­rapítják tapasztalatainkat, tovább erősítik együttműkö­désünket, népeink szilárd alapokon nyugvó barátságát. Eredményes munkát, sok sikert kívánok a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének, Jugoszlávia népeinek a Ju­goszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság felvirágozta­tásához. ★ Ezután Kádár János a szo­cialista Jugoszlávia további előrehaladására, a két nép barátságára, Dragoszlav Mar- kovics és minden kedves vendéglátó egészségére emel­te poharát. Kádár János pohárköszöntője Kedves elvtársak, jugoszláv barátaink! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, jelenlevő elvtársaim és a ma­gam nevében őszintén köszö­nöm a meghívást, amely al­kalmat adott arra, hogy újból a baráti Jugoszláviába láto­gassak. Hálásak vagyunk a vendégszerető fogadtatásért, köszönöm Dragoszlav Marko- cics elvtárs üdvözlő szavait. Felhasználom az alkalmat, hogy átadjam önöknek, a ju­goszláv kommunistáknak, Ju­goszlávia szocializmust építő népeinek pártunk Központi Bizottsága, a magyar dolgo­zók baráti üdvözletét és jókí­vánságait. Azzal a megbízatással és szándékkal érkeztünk vendég- szerető országuk fővárosába, Belgrádba, hogy tovább erő­sítsük a szilárd elvi alapokon nyugvó magyar—jugoszláv barátságot, újabb lendületet adjunk az immár negyedszá­zada töretlenül fejlődő sokol­dalú együttműködésünknek, bővítsük kapcsolatainkat az élet minden területén. Meg­győződésünk, hogy ez a legtel­jesebb mértékben megfelel országaink, népeink érdekei­nek és óhajának. Már a ma megkezdett elvtársi, jó lég­körben folyó tárgyalásunkból is azt a fontos következtetést vonhattuk le, hogy a ma­gyar—jugoszláv viszony to­vábbfejlesztésére kölcsönös a készség. Elvtársak! Elveinkből és baráti érzése­inkből egyaránt következik az a régi álláspontunk, amit ma itt szeretnénk hangsúlyozot­tan megismételni; a Magyar Népköztársaság abban érde­kelt, hogy szomszédságában erősödjék és virágozzék a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság. Dragoszlav Markovics elv­társ a mai tárgyaláson tájé­koztatást adott országuk hely­zetéről, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének tevé­kenységéről, a szocialista épí­tőmunkában előtérben álló feladatokról. Nagyra értékel­jük azokat a hatalmas ered­ményeket, amelyeket a kom­munisták vezetésével Jugo­szlávia dolgozói a népi hata­lom négy évtizedes történel­mi útján az ország felemelke­désében, anyagi és szellemi javainak gyarapításában elér­tek. » Tudjuk, hogy a szocialista építés jelenlegi szakasza önöknél is — akárcsak ná­lunk — nehéz és nagy felada­tok megoldását követeli. Mi magyarok szívből kívánjuk jugoszláv elvtársainknak, a baráti Jugoszlávia népeinek, hogy saját boldogulásukra, a társadalmi haladás és a béke nemzetközi ügyének javára érjék el a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége XII. kong­resszusán kitűzött célokat. A Magyar Népköztársaság­ról elmondhatom, hogy né­pünk nemzeti egységbe tömö­rülve következetesen folytat­ja a szocialista építőmunkát. Pártunk egységes, van világos programunk, kipróbált és az élet által igazolt politikai irányvonalunk, amelyet né­pünk cselekvőén támogat. Munkánkban pártunk XII. kongresszusának határozatait tekintjük iránymutatónak. Fe­ladataink megoldásában épí­tünk a szocialista rendszer szilárd alapjaira, dolgozó né­pünk egységére, kezdeménye­ző készségére és alkotó ere­jére. Kedves elvtársak! Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kap­csolatai kiegyensúlyozottak, együttműködésünk a kölcsö­nös érdekek alapján fejlődik az élet minden területén. Né­Gazdasági együttműködé­sünk egyaránt kiemelkedően fontos országaink számára. Elismeréssel szólhatok arról, hogy közös erőfeszítésekkel a mostani nehezebb világgazda­sági feltételek közepette is sikerül bővítenünk az árufor­galmat országaink között. Egyetérthetünk abban, hogy gazdasági kapcsolata­ink fejlesztéséhez még ren­delkezünk ki nem használt lehetőségekkel. A magunk részéről is készek vagyunk erősíteni a termelési koope­rációk és az együttműködés más korszerű formáinak al­kalmazását. Kedvezően ítéljük meg tervszerűen fejlődő, élénk kulturális és sportkapcsola­tainkat. A kulturális értékek széles körű cseréje hatéko­nyan szolgálja egymás jobb megismerését és a népeink közötti kölcsönös megértést. Az országaink szomszédsá­gából adódó lehetőségek kö­zött tartjuk számon és tá­mogatjuk a kölcsönösen elő­nyös határ menti együttmű­ködést, a széles körű lakossá­gi érintkezéseket, a turizmus fejlesztését. Barátságunk ápolásában jelentős a szerepük a Ma­gyarországon élő délszláv és a Jugoszláviában élő magyar nemzetiségeknek. Szocialista eszméink és gyakorlati poli­tikai lépéseink egyaránt elő­segítik, hogy nemzetisége­ink összekötő tényezők le­gyenek, s a barátság hídját erősítsék országaink és né­peink javára. Kedves elvtársak! Találkozónkra feszült és bonyolult nemzetközi hely­zetben került sor. Saj­nálattal kell ^ megállapí­tanunk, hogy az agresszív imperialista körök törekvé­sei következtében megnöve­kedtek a békét f enyegető ve­szélyek. Véleményünk szerint x 75 éve született Rajk László Rajk László nevének em­lítésére a ma embere azonnal az 1949 derekán lezajlott per­re asszociál. Személye azo­nosult a törvénysértő perrel, amelynek fő vádlottja és ál­dozata volt. Ez a sajátos me­tamorfózis akarva-akaratlan elhomályosítja események­ben gazdag életútját, elköte­lezett kommunistaságát, azt a politikai pályafutást, amely mintegy húsz esztendőn át jellemezte őt. Az erdélyi havasok tövé­ben meghúzódó Székelyud­varhelyen 1909. március 8-án született egy csizmadiames­ter népes családja legfiata­labb gyermekeként. Rajta kí­vül még 12 testvéréről kel­lett a szülőknek gondoskod­niuk. Továbbtanulásában a fivérek segítettek. így 1924- től Magyarországon, Buda­pesten és Nyíregyházán foly­tatta tanulmányait, majd 1927-ben beiratkozott a Páz­mány Péter Tudományegye­tem bölcsészeti karára és ta­nárképző intézetébe a ma­gyar—francia szakra. Peda­gógusnak készült. A szociális és társadalmi problémák iránt érzékeny Rajk — nem utolsósorban a gazdasági válság miatt kiéle­ződött nyomor, elégedetlen­ség hatására — az egyetemen közel került a baloldali, sőt hamarosan az illegális kom­munista mozgalomhoz. Ezekben az években Rajk László életre szólóan elköte­lezte magát a forradalmi el­mélettel, s később sem ta­gadta meg azt az eszmét, amelyben megtalálta a vála­szokat a magyar társadalom ellentmondásaira is. 1931 ele­jén a KIMSZ, az év végén a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja (KMP) tagja lett. Személyére hamarosan fel­figyelt a rendőrség. Először 1932 júniusában, majd 1933 februárjában és 1935 február­jában letartóztatták, egyszer háromhavi börtönbüntetésre ítélték. Közben legkülönbö­zőbb párt- és KIMSZ-megbí- zatásokat látott el, egyik fő szervezője volt 1934 nyarán az úgynevezett tandíjreform­mozgalomnak. Ez kísérlet volt a legális és illegális munka összekapcsolására. 1935 köze­pén pedig — szintén a párt­vezetés megbízása alapján — bekapcsolódott az építőmun­kások tömegsztrájkjának szer­vezésébe. A mozgalomban a rendőrség előtt „lefeketedett”, s az egyetemről kitiltott Rajk László 1936 közepén, enge­déllyel elhagyta az országot, hogy Csehszlovákián, Fran­ciaországon keresztül eljut­hasson spanyol földre, har­colni a köztársaságra támadó fasiszták ellen. Ott 1937 ok­tóberétől Firtos László néven az egyik magyar önkéntes zászlóalj kötelékében több üt­közetben vett részt, meg is sebesült, majd 1939 február­jában az ország elhagyására kényszerített nemzetközi bri­gádokkal együtt ő is átlépte a spanyol—francia határt. Több társával 1941 nyarán ka­landos úton került haza. Itt­hon rövid illegális élet után októberben a rendőrség a nyomára bukkant, s tiltott határátlépés vétsége miatt a kistarcsai táborba szállítot­ták, innen a Margit körúti fegyházba vitték, hogy fél­éves börtönbüntetését letölt- se. A kommunista kollektíva segítségével sikerült 1944 szeptemberében kiszabadul­nia, s a kommunista párt KB titkáraként bekapcsolódnia az illegális pártmunkába. 1944 december elején ismét letartóztatták, Sopronkőhi­dára, majd Dachau felé hurcolták, s innen 1945 márciusában eresztették el, a mintegy félszáz fogva tar­tottal együtt. Életének új szakasza 1945. május 13-án kezdődött, amikor a főváros­ba érkezett és a legkisebb zökkenő nélkül kapcsolódott be a pártmunkába, a köz­életbe. A Magyar Kommu­nista Párt (MKP) májusi konferenciáján beválasztot­ták a központi vezetőségbe, majd a Politikai Bizottságba, tagja lett az öttagú titkár­ságnak. Hamarosan a buda­pesti területi bizottság titká­ra lett. 1945 novemberében az MKP KV az egyik főtit­kárhelyettessé választotta, majd 1946. március 20-án a Belügyminisztérium élére került. E fontos és az osz­tályharc szempontjából dön­tő hatalmi poszton igyeke­zett a párt politikájának szellemében és érdekében te­vékenykedni. Politikusi és miniszteri tevékenysége az MKP kongresszusain elfoga­dott programok, a Politikai Bizottság és a Központi Ve­zetőség ülésein kidolgozott konkrét elképzelések alapján bontakozott ki. Mégsem volt gépies végrehajtója a tervek­nek, munkáját mindig saját belátása szerint, habitusá­nak, vezetési elveinek és stí­lusának megfelelően látta el. Munkabírása legendássá vált. 1948. augusztus elején átkerült a Külügyminisztéri­um élére, ami már jelezte a vele szembeni bizalmatlan­ságot is. A Politikai Bizott­ság tagjaként azonban to­vábbra is részt vett azokban a munkákban, amelyekre a proletárdiktatúra rendszeré­nek kiépítésekor került sor. így például a Nemzeti Füg­getlenségi Front átszervezé­sében, a külpolitika alapel­veinek kidolgozásában, a közigazgatás megreformálá­sában. A bizalmatlanság lég­köre azonban egyre szembe­tűnőbbé vált számára is. Ez összefüggött azzal, hogy — amint azt az utóbbi évek­ben Nyugaton megjelent munkák bizonyítják — a CIA titkos csatornákon, ügy­nökökön keresztül bizalmat^ lanságot igyekezett kelteni, felforgató híreket terjesztett azzal a céllal, hogy a népi demokratikus államok, illet­ve kommunista pártjaik és vezetőik között ellentétet szítsanak. Ez el is érte a ter­vezett célt. Sikerült Rajk kö­rül ellenséges légkört terem­teniük. Az új helyzetbe ke­rült pártok a hidegháborús légkörben hitelt adtak ezek­nek a híreszteléseknek — amit saját politikájuk torzu­lása is elősegített —, s 1949. május 30-án letartóztatták Rajk Lászlót. Angol—ameri­kai kémnek nyilvánították és halálra ítélték, majd ok­tóber 15-én kivégezték több társával együtt. Az ötvenes évek közepén derült fény ártatlanságára. A történelem utólag igazsá­got szolgáltatott neki: meg­tisztította múltját, személyét a reá szórt rágalmaktól. Em­bersége, harcos, őszinte,-bá­tor helytállása az osztály­harc különböző frontján, a marxizmus—leninizmus és a munkásosztály ügye iránti elkötelezettsége, a szocializ­mus iránti hite példa lehet és kell hogy legyen a mai és az elkövetkező nemzedékek­nek is. S. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom