Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
K(^hétvégi melléklet Gondolatok a míivészetkritikáról emrég olvashattuk a Kelet-Magyaror- szágban Telepy Katalin művészet- történész kritikáját a Szabolcsi Téli Tárlatról, mely alapján — ugyancsak a lap hasábjain — Papp Tibor Műkritika? címmel művészkritikára vonatkozó megjegyzéseket tett. Hiányolta a megye kulturális életéből az itteni képzőművészetet jól ismerő, gondjait, törekvéseit megértő, tárgyilagosan ítélő műkritikát. A Hangsúly című rádiósfolyóirat januári nyilvános felvételén a „Tiszta szívvel” füzetek három kötetéről szóló interjú szokatlan- sága miatt beszédtéma volt kulturális berkekben. Tanulságos írást közölt a megyei lap november 19-i száma is Kevés-e vagy sok az író, a költő megyénkben? címmel. A szerző kiemelte, hogy nincs külön szabolcsi irodalmi mérce, csak országos; s ha ahhoz nem alkalmazkodnánk, többet ártanánk mint használnánk az irodalmi életnek, a megyének. A három közelmúltbeli példát nem azért említem, hogy az ott elhangzottakhoz utólag fűzzek megjegyzéseket — jóllehet írást érdemlő felvetések voltak —, hanem a műkritika helyét keresem irodalmi, művészeti életünkben. A megye, a felszabadulás után társadalmi és gazdasági fejlődéséhez hasonlóan nagyot lépett előre az iskolázottság, az általános és szakműveltség tekintetében is. A hetvenes években kiépült és megerősödött a közművelődés megyei intézményrendszere, megteremtődtek a feltételei az 1974-es közművelődési párthatározatban megfogalmazott követelmények teljesítésének. Növekedett a tudományos kutatóműhelyek száma, fellendült képzőművészeti, irodalmi és zenei élet, gyakoribbak lettek a kiállítások és tárlatok, a napvilágot látó irodalmi és tudományos kiadványok. Kulturális életünk eredményeit jelzi és színvonalát kedvezően minősíti az igényesebb helyi műkritika szükségességének több fórumon történő gyakori felvetése. Az eredmények feltételezik az olyan színvonalas értékrendező műbírálat jelenlétét irodalmi és művészeti életünkben, mely kedvezően hat a művészeti folyamatokra, orientálja az alkotót, formálja a befogadók ízlésszintjét, neveli a felnövekvő nemzedéket, hogy szocialista művészetünket jól tudja fogadni, és segíti a kultúraterjesztő apparátust. Szerepe a művek előállítása, terjesztése, válogatása és befogadása szempontjából egyaránt fontos. Az ítész a nyilvánosságra került alkotásokat értékeli, rangsorolja; viszonyítja múlthoz, jelenhez, jövőhöz. Egy-egy művész egy-egy hasonlítást és viszonyítási pontot esetenként sérelmesnek is érezhet, de mégis igényli az általa létrehozott műalkotás történetileg és esztétikailag vonatkoztatási rendszerbe való állítását, művészi tettének értékelését. A műkritikusi tevékenység megyénkben sem hagyomány nélküli. A Szabolcs-Szatmári Szemle könyvismertetései, könyvkritikái a kezdettől fogva kielégítették a legigényesebb olvasókat is. Nemegyszer központi folyóiratokat megelőzve közölt műbírálatokat. A műfaj magas színvonalon történő végzését a társadalomtudományok erős helyi bázisai tették és teszik lehetővé. A Kelet-Magyarország és a nyíregyházi rádió rendszeresen vállalta az itt létrejövő műalkotások minősítését is, értékeléseik nemegyszer az egyedüli fogódzkodót nyújtották és nyújtják a befogadó számára. A Móricz Zsigmond Színház hároméves munkája kedvezően hatott a megye szellemi életére. Élénkült az irodalom, a zene, a képzőművészet, megújult a többi kulturális intézmény tevékenysége. A színházteremtés időszaka nemcsak a bemutatott produkciókkal hozott jó eredményeket, hanem „kitermelte” a kritikusokat is. A Kelet-Magyar- országban Mester Attila, a Szabolcs-Szatmári Szemlében és a Pedagógiai Műhelyben a számonként jelentkező színkritikusok egyre nagyobb gyakorlattal és biztonsággal minősítették és minősítik a produkciókat. Érdemes figyelnünk a rádió ilyen típusú közleményeire is. Kinek a megrendelésére dolgozik a szín- kritikus? Az Élet és Irodalom 1981. évi június 6-i számában írja Koltai Tamás: „Ügy gondolom, hogy a kritikus számára is létezik társadalmi megrendelés, ami bizonyos esztétikai, ízlésbeli és világnézeti normák érvényesítésében ragadható meg a színházi előadásra nézve.” Majd így folytatja: „Persze a társadalom Csak eszmei értelemben megrendelő, a megbízatást közvetlenül a lapok, folyóiratok szerkesztőitől kapja a kritikus.” A közvetlen megbízók felelőssége fontos tényező, de nem kevésbé az, amit Szabolcsi Miklós így fogalmazott meg egy előadásában: „Kritikus az is, a kulturális minisztertől a helyi tanács előadójáig, aki a kultúra előállításának szerkezetébe beleszól.” Ilyen tevékenység a lektori munka, a könyvtárosi ajánlás, az egyes művek példányszámának megállapítása, a kiadványok jellegének a meghatározása stb. Csak ezek másfajta kritikai tényezők, más fórumok végzik, esetenként kevésbé látványosak, de nagy felelősséggel bírnak abból a szempontból, hogy a valódi kulturális értékek eljussanak a legszélesebb rétegekhez. Szabolcsi irodalmi berkekben ellentmondásos volt az itt élő alkotók első köteteinek a fogadtatása. A szakmailag eltérő megítélések segítették az értékek rendeződését, de fogadtatásbeli felkészületlenségre is utaltak. Fontos a minősítés az alkotók és a befogadók szempontjából megyénkben is alapvető fon- szemléletbeli kiindulási alap a megítélésben, hogy kinek a gondozásában jelenik meg a kiadvány. Vidéki-e a kiadó, vagy fővárosi. Mi által veszítheti az ítészét hitelét? Jósika Miklós 1859-ben így válaszolt a kérdésre: „Szakavatatlanság, klikkérdek, részrehajlás, bálványimádás, különösen pedig azon művelt emberekhez nem férő, s legselejtesebb ízlésről tanúskodó durvaság, s némely embernek arcához sehogy sem illő dik- tátori hang által, mellyel az ítészeit nemcsak nálunk, hanem általában gyakorolta- tik.” Azok az intenciók, amelyek a marxista kritika esztétikai-szakmai felkészültségének, elvszerűségének és árnyaltságának erősítésére az 1972-es Állásfoglalásban megfogalmazódtak, a művészet éá* a közönség találkozásának „intézményes” gyorsítása szempontjából megyénkben is alapvető fontosságúak. ' czél György fogalmazta meg a múlt év ’ januárjában az országos agitációs I * propaganda- és művelődéspolitikai t * a tanácskozáson: „Ragaszkodunk ahhoz az 1957 óta bevált gyakorlathoz, hogy az ideológiai és kulturális területen elsődlegesen eszmei és orientáló jellegű a párt szerepe, hogy az itt folyó konkrét tevékenységet az erre hivatott műhelyek, kutatóintézetek, tanszékek, szerkesztőségek, stúdiók, kiadók, színházak stb. irányítják a legmesz- szebbmenő önállósággal és felelősséggel az ún. középirányító párt- és állami szervek ösztönző ellenőrzése, felügyelete mellett.” A műkritika tekintélye, hatásossága nagyban függ ezeknek a műhelyeknek a tevékenységétől megyénkben is. Tóth László Lucilla Olivieri: Nené Lucilla Olivieri olasz festőművész Rómában született, ott végezte tanulmányait — Renato Guttuso tanítványa volt. Költő, balett-tanár, illetve koreográfus, számos festészeti és irodalmi verseny díjazottja. Festményei a régi mesterek módszereivel és technikájával készültek (tojástempera, arany háttér stb.) és érzelmi hátterükben legtöbbször klasszikus zeneművek állnak. Polgári foglalkozása is van: az ositiai Régészeti Főfelügyelőség és Későközépkori Múzeum főrestaurátora. Nené című, Budapesten bemutatott képét közöljük. A csillagfürt nemesítőinél Kun Miklós és Veress Zoltán, a nemesítők. (Elek-fotó) FORRÓ HOMOKBAN ÜLTEM a déli verőn és beszélt hozzám egy ősi növény. Gazdám azt mondta Lipinus, de akkor már tudtam a szép magyar nevét is: csillagfürt. Augusztus volt éppen. A forró napra a föld melegen visszalehelt és a rekkenésben a keskeny levelű csillagfürt bolyhos hüvelye keményen pattogott. , Pergett a szem, hullott a cirkás mag a kvar- cos homokba. A hüvelyek pattogása volt az a beszéd, amelyre én akkor és ott oly nagyon figyeltem. Természetesen a növényről, hasznáról, a homoki gazdálkodásban betöltött szerepéről még semmit sem tudtam. Később megtanultam: a csillagfürt az a növény, amelyet időszámításunk előtt 2000 évvel már ismertek. Hippokratész is feljegyezte, hogy a görögök és rómaiak behatóan foglalkoztak termesztésével. Mindez csalódást okozott, mert valamikor gyerekésszel úgy gondoltam, a dohány, a burgonya, az akácfa és természetesen a csillagfürt is nem lehet más, csak szabolcsi. Ha vannak, csak azért léteznek, mert ide teremtette őket az élet, a mi örömünkre. HITEM NEM VÁLTOZOTT. Ha nemesítve és honosítva, de mégis szabolcsi a dohány, a burgonya, a csillagfürt is. A csillagfürttel kapcsolatos, amit jegyez a tudományos világ, hogy Westsik Vilmos alkalmazta híres vetésforgójában, továbbá Teichmann Vilmos 1955- ben kinemesítette a kisvárdai fehér édes csillagfürtöt és született még számos új fajta, köztük a legújabb, amit Borbély Ferenc és felesége nemesített, a Nyírségi 1-es, fehér virágú édes csillagfürtöt. De hát miért fontos számunkra egy matuzsálemi kort megélt, évezredek viharát kiállt növény édes és keserű változata? Erre leginkább egy négy évvel ezelőtti esemény ad választ. Vaján 1980-ban országos értekezletet tartottak. A megyéknek azokat a szakembereit hívták egybe, akik gyenge termőképességű, homokos talajon gazdálkodnak. A tanácskozásnak egyetlen célja volt; felkelteni az érdeklődést a. csillagfürttermesztés iránt. Szorító gond ösztönöz erre. Az országban nagy az állat- állomány, temérdek fehérjedús abraktakarmányra van szükség. Fehérjében gazdag a szója, de azt szinte teljes egészében kemény valutáért importáljuk. A hüvelyesek közül fehérjetartalomban a szójával vetekszik a csillagfürt. Mivel a szója a mi talajtani, éghajlati viszonyaink között csak mérsékelt eredménnyel, vagy úgy sem termeszthető, a devizakiváltás csak csillagfürttel lehetséges. Az érvek, a meggyőző szavak hatására akkor, ott Vaján alakult egy termelési rendszer. A VAJAI GESZTORSÁGGAL működő Csillagfürt és Rozs Termelési Rendszernek ma 27 taggazdasága van. A legfrissebb adatok szerint idén csillagfürtöt 3450 hektáron, rozsot 3200 hektáron termesztenek. Elég kevés. Kevés ahhoz viszonyítva, hogy az országban közel félmillió hektár az a terület, amelyen csillagfürt termeszthető sikerrel, gazdaságosan. A megyében 112 ezer hektár az olyan homok, amit szeret és javíthat a növény. Most Kun Miklóssal, a termelési rendszer vezetőjével és Veress Zoltánnal, a vajai boglyatanyai kísérleti gazdaság egységvezetőjével (mindketten növényneme- sítők is) arról beszélgetünk, mi az oka a csillagfürttermesztés lassú felvirágzásának, van-e perspektíva? Habár szóban nem került megfogalmazásra, de nagy igazság; csak a tényszámok alapján felelőtlenség lenne a rendszer tevékenységét a szakemberek munkáját megítélni. Az, ami négy évvel ezelőtt az országos értekezleten elhangzott, hogy a csillagfürt termőterületet gyorsan 200— 240 ezer hektárra lehet növelni, enyhén szólva is utópia. Ez természetesen nem a helyes és hasznos törekvés tagadása, de idő és türelem kell ahhoz, hogy az országos cél az importfehérje csökkentése, a hazai termelés felfuttatása valósággá váljék. A rendszergazdák, a csil- lagfürttermesztésre elkötelezett szakemberek négy 'év alatt sokat tettek. Munkájukhoz tartoztak olyan kísérletek és kutatások, mint csillagfürttermesztés silónak, másodvetésként zöldtrágyának. Kísérleteztek vetésforgókkal, agrotechnikai eljárásokkal és eközben a legfontosabb volt a fajtanemesítés, másszóval olyan csillagfürtöt adni a nagyüzemeknek, amellyel a termelés gazdaságos. KEZDJÜK TALÁN AZZAL, ami a legfontosabb. A boglyatanyai csillagf ürtne- mesítők sok éves szelekcióval három új fajtajelöltet küldtek a fajtaminősítő tanács elé. (A fajtaelismerés idén márciusban várható.) Új növény a Vajai fehér lapos, a Vajai gömbölyű és a Vajai kék csillagfürt. Ezeket miniszteri engedéllyel nagy területeken már három éve sikerrel termesztik. A Vajai fehér lapos 1,8—2 tonna hektáronkénti terméseredmény- ményre képes, a Vajai kék és gömbölyű eddig 1,5—2 tonnás termésátlaggal bizonyított. Az új fajtákkal leküzdhető a csillagfürttermesztésnek számos olyan akadálya, amelyek gátjai voltak a terület- növelésnek, a termelési kedv kibontakozásának. A nyírségi homoktalajokon, a különböző talajtípusokon a vajai fajták jók, eredményesek, nyereséggel termeszthetők műtrágya nélkül. Vaján a termelőszövetkezet szántóföldjéből 611 hektár az a termőterület, amelyen a boglyatanyai önelszámolású egység gazdálkodik. Ez a terület ad lehetőséget a kísérletekre is, úgy hogy fő -szempont a gazdaságosság, az eredmény. A csillagfürtsiló ebben a követelményrendszerben kivívta létjogosultságát. 1983- ban a csillagfürtből hektáronként átlag 4,2 tonnát silóztak. A 4,7 százalék nyers fehérjetartalom felülmúlt minden más silónövényt, arról nem is beszélve, hogy a kálciumtartalom 0,15 százalék volt. A kísérlet bizonyította: a csillagfürt alkalmas arra, hogy gyenge termőképességű, savanyú talajon is megtermelhető a szarvasmarhának a jó minőségű lédús takarmány. A Nyírségben még a legrosszabb rozstermő homokon is elérhető a hektáronkénti 20 tonnás zöld tömeg. A silótermesztés azonban nemcsak a magas tápérték miatt hasznos, de azért is, mert a csillagfürt nagyszerű elővetemény. MINT ZÖLDTRÁGYA a csillagfürt ősidőktől ismert. A vajaiak ennek is kidolgozták az új és hatékony technológiáját. Hosszú lenne mindazt felsorolni, mi-min- lent tud a csillagfürt, ha jó a vetőmag, megfelelő a technológia és hozzáértő a szakember. A csillagfürt alkalmas előveteménynek, kalászos monokultúra megszakítónak, zöldtakarmánynak, abraktakarmánynak, egy szóval nagyon sok mindennek. Mindezeket — mármint a csillagfürt termesztési értékét — hazánkban neves szakemberek már a század elején tisztázták. Viszont most 1984-et írunk. Mi lesz a csillagfürt, de mi lesz a termelési rendszer sorsa? Kun Miklós és Veress Zoltán bízik a jövőben. Az eddig vetett hazai és külföldi fajtákat jól kiegészítik a vajai fajták és ha a kidolgozott agrotechnikát a termelők fegyelmezetten alkalmazzák, úgy a csillagfürt nem csak sokoldalúan hasznos, de jövedelmező növénye lehet a mezőgazdaságnak. Sokat lendít (lendíthet) az országos ügyön, hogy a gabonaforgalminál is nő az érdeklődés, egyre jobban számítanak a csillagfürtre, mint fehérjedús abrakra. A NEMESÍTŐK, a termelési rendszer vezetői következetesen és kitartóan haladnak a megkezdett úton. Már van eredmény, de az lesz a csúcs, ha országosan és a megyében is a termesztésre alkalmas terület 20—25 százalékán a fehér, a sárga, a kék vagy más színű csillagfürt virága virít. Bizony jó lenne ez, mert a homok és csillagfürt szereti egymást. Ebből az embernek csak haszna lehet. Seres Ernő LÁTOGATÓBAN 1984. március 24
