Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
A fiókkönyvtár intimitása Fiókkönyvtár a III. kerületi művelődési házban. (Jávor László felvétele) az év utolsó részében mindkét könyvtárnak megkétszereződött a forgalma. A korábbi 240—250 helyett most 500-on felül van a beiratkozott olvasók száma. A megyeszékhely 42 kölcsönzési helyére összesen 8 ezer olvasó iratkozott be, s együttesen 96 ezer alkalommal látogatták a könyvtárakat. Hallottuk; szakmai berkekben előfordul, hogy olykor afféle büntetésnek tekintik a könyvtárosok, ha fiók- könyvtárba helyezik őket. — Valóban hátrányosabb a helyzetük, ha „egy világvégi könyvtárat” kapnak — magyarázza Toldi Gyuláné, továbbá sok problémát okoz az egyszemélyi felelősség is. Nehéz például a helyettesítést megoldani, s az az elvünk, hogy egy fiókkönyvtár lehetőleg folyamatosan legyen nyitva. Mégis, vérbeli könyvtárosnak való terep a fiók- könyvtár: itt még lehet csodákat tenni. K ét lényeges-dolgot emel ki, amely a fiókkönyvtárak jövője mellett szól; az intimitást és a választékot. Nagyon sok embert zavarnak az ismeretlen helyek nagy méretei — pl. a megyei könyvtárban megfigyelték; milyen sokan lépnek be szorongva az első alkalommal, mert nem tudják, hogyan illik ilyen helyen viselkedni. Másokat zavar a papucs kötelező használata. Arra is különféleképpen reagálnak az emberek, hogy sok kölcsönzőkönyvtárost látnak, s nem tudják kihez szabad fordulni. Ezek afféle lélektani szempontok, melyek általában erősen motiválják az olvasókat. A kisebb fiók- könyvtárakban közvetlenebb az olvasó és a könyvtáros találkozása, s ez a személyes kapcsolat az egyik záloga a fiókkönyvtárak létjogosultságának. A könyvtárak legfőbb funkciója, feladata, hogy olvastassanak, mégis gyakran halljuk, hogy különféle kulturális programokat rendeznek a zenehallgatástól, a szakelőadáson és a kiállításokon át a gyermekműsorokig — bábozás, rendhagyó irodalomóra, stb. Igyekeznek ezeket a formákat is fölhasználni arra, hogy azok is mielőbb rendszeres olvasókká váljanak, akiknek ez még eddig nem volt természetes. Baraksó Erzsébet R agyogó papírokkal, fényes bizonyítványokkal ékeskedett Izze- kutz Andor, és a nyírhomoki Aranyzseb Tsz boldogan szerződtette főkönyvelőjének. A pénzügyminiszternek becézett Bandika tekintélye már induláskor is messze nagyobbra nőtt, mint a környékbeli számkukacoké, s ő oly leereszkedően tudott mosolyogni e sufecekre, és oly magasröptű megnyilatkozásokkal kovácsolta kapcsolatait egyoldalú csodálattá, hogy sem szakmai, sem emberi szempontból semmilyen ártó hang nem hallatszhatott az ő napfényes egéig. Ám Bandikénak is megvolt a maga keresztje. Ez a kereszt kívülről se súlyosnak nem hatott, se terhesnek, hiszen Icuka jelképezte. Bandika hőn szeretett élete párja. Icukát korántsem lehetne még átlagos szépségnek sem tekinteni, azonban feltűnően, sőt kívánatosra tálalt hölgy. Biztos ízléssel válogatta ki a legeslegújabb divatból mindazon darabokat, amelyek az ő picit csontos formáit megnemesítették. Icuka e törekvések következtében aligha mondható igénytelen feleségnek. ruhaszámlái bőven meghaladták a Bandika semmiféle mércével alacsonynak nem nevezhető jövedelmét. S azért még élni is kellett. Igen. élni. Mert Icuka imádta ám a jókedvet, a táncot. a nemesebb italokat — konyakot és pezsgőt, csakis franciát, lehetőleg bőven —, továbbá nem értelmezte valami irtózatosan mereven a hűséget sem. És gyakran gondolt álmodozva arra, hogy a bútorok is olyanok lesznek, amilyenek idevalók ... S a tőle telhető leghízelgőbb szaKertész- kiállítás a Pesti Vigadóban André Kertész 1894-ben született Budapesten. 1912 óta lényképez. Az Érdekes Újság 1917. március 25-i számában jelentek meg először fotói, melyeket az I. világháborúban, katonaként készített. 1925-ben Párizsba utazott, Joto-riportokat készített több újság (pl. Frankfurter Illustrierte. Uhu, Berliner Illustrierte. Times stb.) számára. Első nagysikerű egyéni kiállítása 1927-ben nyílt a Sacre de Printemps Galériában. 1928-ban vásárolta első Leica kameráját. 1936- ig (New Yorkba távozásáig) három könyve jelent meg (Enfants, 1933 Paris Vu Par André Kertész 1934. Nos Amis Les Bétes 1936.) Amerikában először a Kewstone képügynökséggel kerüli kapcsolatba, majd különböző lapoknak dolgozott (Ha- pers’Bazaar, Vogue stb.) 1963-ban a velencei nemzetközi fotóbiennálén aranyérmet nyert, a következő évben a New York-i Museum of Modern Artsban nyílt önálló kiállítása. Ezt kiállítások és könyvek sora követi. 1972-ben jelent meg a Sixty Years of Photography című könyve, mely hatvan év fotómunkáinak reprezentatív válogatása. Budapesten 1971-ben a Magyar Nemzeti Galériában mutatta be képeit. 1972-ben könyv jelent meg róla a „Foto”-sorozatban. A világ egyik legjelentősebb fotóművészeként tartják számon. Jelen kiállítás anyaga a művész által küldött, illetve a Magyar Képzőművészek Szövetsége és a Magyar Nemzeti Galéria által kölcsönzött képekből állt ösz- sze. Reprodukcióink ezekből mutatnak be kettőt. (Hauer Lajos reprodukciói.) Nem nagyon, csak épp annyira, hogy boldogan tehessék el — hasonló hajóban evező — elnökével a hatvanezreket, amiket a küldöttgyűlés természetesen egyhangúan megszavazott, mint törvényes és jogos járandóságot. A követMicsoda szerelem! vakkal dörgölődzött bűnbánó élete párjához: — Te mamlasz!... Te fajankó! Te mulya! Ez utóbbi bókra Bandikát elkapta a hév. s határozott: ezentúl nem lesz az. Kétségtelen, eddig is vastagon csordogált a pénz az Aranyzsebből, fiadzott a zsíros háztáji, bérelt is három holdat magatehetetlen öregektől iszonyatos kétezrekért... A tsz azonban akadozott, prémiumra, részesedésre semmi kilátás. Ami becsorgott, mintha rostába zúdították volna a vizet, gyors-ütemben el is folyt, hála Icuka ténykedésének. Bandika elgondolkodott. Tulajdonképpen nincs az a nagy pénz, amivel az ő tudását igazán megfizetné az Aranyzseb. S hát itt nem csordogálásra, hanem ömlés- re van szükség. Kissé megfésülte az Aranyzseb következő mérlegét. kező évben sem történt másként, csupán Bandikának már egyáltalán nem jutott ideje a főkönyvekkel foglalkozni. Várta a nyolc bérelt háztáji, s mi gond van annyi földdel? Alig győzi az ember. Az irodai rabszolgamunkát meg végezzék el a fullajtárok, nem igaz? Úgy vették meg Icukával a másfél milliós lakást, hogy a nejnek nem kellett takarékra állítania magát a butikos ruhacsodák láttán sem. Majdnem ugyanennyiért be is rendezték, újgazdag stílusú empire-ral, koloniállal, és két Chippendale-fotelt is szereztek, feltehetően valódit. Az ám. de a főfullajtár megunta, hogy ő robotol. Bandika meg csupán a pénzek fölvételével fáradozik, s a mérlegfésülésért sem akarta a hátát tartani — tehát búcsút mondott az Aranyzsebnek. Bandika számot vetett vele, hogy 5 bármilyen csodás diplomákkal is villog, azért nem tartozik u számvitel hosszú történetének óriásai közé. Rábeszélte egy barátját, legyen ezentúl ő a főfullajtár. Lett is, nyolc kemény hónapig, azonban ez az idő több mint elegendőnek bizonyult számára, hogy ugyanazokat megunja, amiket az elődje, sőt a szabadságát fölöttébb fontosnak tartván — ő is elhagyta a boldogtalan Aranyzsebet. Ez utóbbit pontosan észlelte, mert bizonyos morc állami szervek egyre érdeklődőbbnek bizonyultak az Aranyzsebben folyó mérlegfodrászat iránt, s olykor megkockáztattak egynéhány kellemetlen kérdést. És hát — ki szereti azt? Végül is egy padra ültették Bandikát. Szerencsére jól elhúzódott az ügy. mert a főkönyvelő idegeit időnként kezelni kellett a megfelelő intézetben, s hát az indok a tárgyalások elnapolására. Ott állt azonban főfullajtár nélkül, szemben a kitöltetlen mérlegbeszámolóval. Túlórázott, törte a fejét, gyártotta a bizonylatokat, osztott, szorzott, aztán a megadott határidő utolsó percében bekopogott az adóhatósághoz, és széttárta a karját: — Valahogy nem jött ösz- sze. Végül társadalmi összefogással. három kiküldött — és hozzáértő — szakember vezetésével készült el az Aranyzseb éves mérlege, nem különösebben dicső eredménnyel: húsz kuglibábot ütöttek, millióban, deficitben, s ennyi —• ugye? — gombócból is sok. Illetve nem a húsz sok, hanem az, hogy a környékbeli szakmai körök az asztal alá csúszva, tele szájjal, “könnyek között kacagnak ma is a mérleg és Bandika eme ostoba malőrjén. De hát ez nem csoda: szégyentelenek az emberek. B andika idegi összeroppanására való tekintettel kérte, engedjék el békében az Aranyzsebtől. Nyomban bevonult egy nyugodalmas intézetbe, túlhajszolt szervezetét megpihentetni, s készülni, hiszen jön a következő tárgyalás. De mint hírlik, Icuka gondosan összehajtogatta a férje ingeit, felső- és alsónadrágjait, s mindezt elhelyezte néhány olcsó bőröndben, majd a szállítmányt leadta férje megszeppent szüleinek. Igaz. hozzátette, hogy a fiúkat nem akarná látni többé az életben. Bandika a minap hangoztatta az orvosoknak, hogy mit neki az Aranyzseb, mit a megbecsült állás, mit a szakmai hírnév, mit a milliós lakás, az empire, a Chippen- dale-fotelek — egyedül Icuka... És epekedve hozzátette: — Még ma is imádom. Kun István KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. március 24. N em hiszünk a szemünknek a nyíregyházi vá- ' rosi könyvtár statisztikai adatait böngészve: 42 kölcsönzési helyük van a megyeszékhelyen. Valahogy úgy lehet ezt a. „könyvtári hálózatnak” nevezett bonyolult szervezetet elképzelni, mintha volna egy hatalmas lakásunk, abban 42 kisebb-na- gyobb szoba, s minden fal tetőtől talpig tele könyvekkel. A valóságban ezt a 42 „szobát” a város legkülönbözőbb helyein találjuk, néhányat iskolában, üzemben, sokat külterületen — némelyik helyről azt se tudjuk, hol van, a Szarvassziget, Kőlapos. Kulturális alapellátásukról egyebek között a városi könyvtár feladata gondoskodni, és sok helyen ez egyben azt jelenti, hogy azzal vége is a gondoskodásnak, mert más közművelődési intézmény aligha juthat ilyen közelségbe az itt élő emberekhez. Ahogy a lakótelepek egymás után épültek, úgy nyitottak mindig újabb fiókkönyvtárakat — legyen a könyv minél közelebb. Nyíregyháza fiókkönyvtárai között egy sincs, amely eleve erre a célra készült volna, eredetileg mindet valami más funkcióra szánták, így a legtöbb helyen szűkösen vannak, kicsi a terület, zsúfoltak. A könyvtárak közül a fiók- könyvtárak működnek a legmostohább feltételek és körülmények között, ez meg is látszik a forgalmon, mert országosan csökkenő tendenciát mutatnak. Éppen ezért meglepő, hogy az országszerte tapasztalható visszaeséssel szemben Nyíregyházán nőtt a fiókkönyvtárak olvasóinak száma,' kötetforgalma, fgy, amikor Toldi Gyulánétól, a városi könyvtár igazgatójától érdeklődtünk; van-e jövőjük a fiókkönyvtáraknak, azt felelte, azonnal bebizonyítja, hogy igenis van. Két példát említ, két egymástól teljesen különböző karakterű lakóterületről, a Jósavárosból és a Ságvári-te- lepről. Mindkét helyen tavaly következett be jelentős javulás, korszerűbb körülmények közé kerültek a könyvek. A Jósában a toronyházak tövében az Ungvár sétány 3. szám alatt kezdték meg a kölcsönzést, s ha az óvoda kiköltözik innen, 157 négyzetméterre terjeszkedhetnek. Ez a többihez képest már kiválónak mondható. A Ságvári-telepen a kertes házak között a Bolyai téri iskolában nyílt meg új helyén a könyvtár, itt a 20 négyzet- méteren is lényegesen jobb feltételek között, mint az addigi helyén. A környék lakói gyorsan reagáltak, észrevették a változásokat — a Jósában például 52 féle folyóiratot is olvashatnak — s alig több mint két hónap alatt,
