Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. február 25. 0 Obszidián, uránérc, fluorit, ametiszt Á természet l_ ÁT O G AT ÓBAN ÁS 3 3 3* ■■ A icy* isszák mögött sosem hervadó virágai Ásványok csodavilága Első ízben rendeznek Nyíregyházán ásványkiálli- tást. Mondhatjuk azt is nyu­godtan, hogy Szabolcs-Szat- már megyében még ilyen ki­állítás nem volt. Miért éppen Nyíregyházán kerül sor erre a kiállításra, kérdezhetnénk. Hiszen köztudott, hogy Nyír­egyháza, Szabolcs-Szatmár megye kőzetekben és ásvá­nyokban meglehetősen sze­gény megye és nagyon ritkán lehet felszinközelben találni olyan gyűjteménybe illő da­rabokat, amely a szemnek is, mondhatnánk a léleknek is gyönyörködtető. Á természet egysége Nyíregyházán ennek ellené­re, vagy talán éppen azért, mert nem vesznek ásványok körül bennünket, sok ember­ben él az ásványok iránti csodálat, tisztelet és érdeklő­dés, amely arra készteti őket, hogy elinduljanak, gyűjtse­nek, keressék, kutassák a természetnek ezeket a soha el nem hervadó virágait. Ta­lán éppen ez a nosztalgia eredményezte azt is, hogy ép­pen nyíregyházi gyűjtő nyer­te el 1983-ban a legszebb külföldi ásványok című ki­tüntető oklevelet, egy orszá­gos, pontosabban országos és nemzetközi találkozón Mis­kolcon. Éppen ennek a talál­kozónak volt szerepe abban is, hogy Nyíregyházán is megalakult az Ásványgyűjtő Klub és lelkes tagjai most már szervezetten és sokkal tudatosabban kötődnek eh­hez a rendkívül hasznos, szenvedélyesen izgalmas hob­bihoz. A háború előtti középis- kolában külön tantárgy volt az ásványtan és a kőzettan. Jelenleg a természetismere­tek tanításában háttérbe szo­rult, pedig a természet nagy. megbonthatatlan egységét, amelyben életünk is folyik, az élő és élettelen világ együtte­sen alkotja. Az emberi tudás és a ta­pasztalat mindig újabb és újabb ásványokat vont be az érdeklődési körbe és állítot­ta ezeknek az ásványoknak a felhasználásával az emberi­ség. a társadalom szolgálatá­ba. Legtöbbször csak éppen alakot változtatott, mint a paleolitikumban pattintással a sümegi kovaköbányában. amely Európa egyik legna­gyobb kőkorszaki tűzkőbá­nyája volt. Az ember nem elégedett meg soha a kezébe kerülő kőzetdarabbal. azt: igyekezett megformálni, csi­szolni és olyan hasznos" esz­közt formálni belőle, ami a mindennapi életében segítet­te. Éppen egy nyíregyházi főiskolai diák. Vitai Péter minden évben a főiskola ál­tal megszervezett sümegi archeo-geológiai ásatás során talált egy mintegy 4 ezer éves szépen díszített gím­szarvasagancsból készült bá­nyászeszközt. Agyagból készült ezüst A tűzkő, a szarukő. az ob- szidián, a kőkorszaki ember legmegfelelőbb szerszámai voltak, és itt nem messze Nyíregyházától éppen a Zempléni hegység volt az obszidián egyik legfonto­sabb „nyersanyagbázisa". Manapság az emberiség több mint 3 milliárd tonna súlyú ásványi nyersanyagtól foszt­ja meg évente a föld mélyét. A feudalizmus sok évszázada alatt nem bányásztak ki és nem mozgattak meg annyi kőzetanyagot, mint most egy fél év alatt. Tíz gramm aranyért 3500 kilogramm kő­zetet dolgoznak fel, hoznak felszínre. A technikai sikerek azért érik el azt a rendkívül magas fokot, mivel az ember tudása birtokában képes ar­ra, hogy az ásványokban rej­lő anyagot, energiát, mind tökéletesebben használja ki. A kiállításon is lehet urán­ércet látni, és emellett min­dig olyan különleges szép kristályokat, amelyeknek ér­tékét szinte meg sem tudjuk határozni. Még a századfor­dulón a párizsi világkiállí­táson az agyagból készült ezüstnek, amit alumínium­nak neveztek el. rengeteg csodálója volt és az egykilós fémtömb nagyobb érdeklő­dést váltott ki. mintha aranyból lett volna. Ma már alumíniumból, alumínium öt­vözetekből csak millió ton­nákban fejezhetjük ki az évi termelési értéket. Az ásványgyüjtés, mini szabad idős foglalkozás, igen fontos ága a közművelődés­nek. mivel a természettudo­mányi ismereteket fejleszti es ráébreszt a természeti környezet szépségére, jelen­ségek. folyamatok felismeré­mészet szeretetére, s ezzel együtt a védelmére is. Az iskolai tantárgyak közül a földrajzoktatásban, a ké­miatanításban háttérbe szo­rult ásvány- és kőzettant ma már csak az iskolai kereteken kívül, különböző intézmények segítségével tudjuk valami­lyen módon ezeket az ismere­teket a tanulóifjúság számá­ra eljuttatni. Arról nem is beszélve, hogy az ásványta­ni, kőzettani ismeretek hi­ányában az említett tantár­gyak oktatása egyoldalú, egy­síkú és alapvetően hiányos. Az ásványgyűjtésnek szigo­rú etikája van. Meg kell men­teni azokat a kincseket, amelyek képződésére már a mai életünkben egyáltalán nincs lehetőség. Konzerválni kell azokat az értékes lelete­ket, amelyek néha párat­lanok az egész világon és egész földtörténeti múltunk­nak, szinte egyedülálló bi­zonyítékai. Regisztrálni kell azokat az ásványokat, ame­lyeket esetleg még nem is­merünk, vagy egy-egy terüle­ten való fellelhetőségét nem is tételezzük fel. Az ás­ványgyűjtésnek fontos etikai törvénye az, hogy a nemzeti érdekek védelmébe nem en­gedik ki az országból azokat a páratlan és pótolhatatlan ásványokat, amelyek a nem­zetközi börzén is igen nagy értéket képviselnek. Maga a gyűjtés izgalmas és rendkívül nagy lelemé­nyességet, szorgalmat, kitar­tást és nagy szakmai ismere­teket követel. Az Ásvány­gyűjtő Klub célja az. hogy mindezekben segítséget nyújtson, az ismeretek meg­szerzését lehetővé tegye. A laikusoknak maga a látvány nyújt páratlan nagy élményt. Kiállítás Nyíregyházán A nyíregyházi ásványki­állítás nemcsak a Kárpát­medence ásványait, hanem távolabbi földrészek ásványa­iból is bemutat nehány szép darabot. Az ásványok mellett csekély mértékben ugyan, de egy vitrin erejéig bemuta­tunk néhány megmunkált, feldolgozott ásványt is Bármelyik tárlót is nézzük: a fehér kvarckristályokat, a sárgás fluoritot, a baritot, vagy az ibolya különböző színárnyalataiban pompázó ametisztkristályokat, csak egy dologról győződhetünk meg fenntartás nélkül, a le­nyűgöző természet fenségé­ről. Dr Göőz Lajos főiskolai tanár ★ (A kiállítás a Megyei és Váro­si Művelődési Központban már­cius 6-ig tekinthető meg.) sért-, összefüggésére es a ter­ei. Szabó László: Á Nagy Parázna Asszony (Apocalypsin, í7, l—fí) És szóit az angyal: ,..Iöjj, megmutatom a Nagy Parázna Asszony kárhozatját, kivel királyok ingerük mutatják s ki ü) a pusztán rőt vadállaton!" És nézte öt, a mindig áhított ős Meztelent — széttárt bíbor palástját szépségét, melyért, próféták gyalázták és homlokát, hol neve áll: Titok. X-Cezében serleg színig telve kéjjel ittasan jár ibolya-szeme széjjel — s e mámorért szűz ifjak vére vádol... János rnegborzadl. búsan, egyedül — ám hétszer boldog, ki megrészegü! paráznasága százszor szent borától! A rendező stílusosan egy öltözőben fogad. A falon sok tükör, s a fogason ott lóg egy zsinóros kabát. Valószínűleg A bátor! adventból. Fogadhat­na a színpadon is— most ép­pen üres — vagy a díszletrak­tárban, a félreállított Kru- csay-oltár tövében (közelről nem is olyan nagy, mint a színpadon látszik), csak ép­pen az „alkotóműhelyében' nem. Mert hol van a rendező­nek, egy színház művészeti vezetőjének a műhelye? Az irodájában, ahol most is ép­pen próbaidőpontokon vitat­koznak, s telefonok csönge- nek? A színház alapterülete és legnagyobb magassága ál­tal bezárt képzeletbeli lég­térben? Vagy éppen a fejé­ben? — Ha én otthon sétálok a Duna-parton — mondja mo­solyogva —, a színházi mű­hely akkor is dolgozik. Olyankor az egyszemélyes alkotóműhelyben vagyok. — Amelyiknek a Dunára néz az ablaka .. . — Igen. Aztán amikor a színpadon rendeznek, a leen­dő közönségre néz az ablak, ha pedig a színház dolgain, darabválasztáson, műsorpoli­tikán gondolkodunk: a jö­vőre. A színházi műhelynek nincs egy „megváltó" modell­je. Az adott körülmények, személyi feltételek különböző alakulatokat hoznak létre. Olyan ez, mint egy kutatóin­tézet, melyben egyidőben kü­lönböző kísérletek folynak és az egyes kísérletekben részt vevő személyek, a teamek összetétele is állandóan vál­tozik. A lényeg az, hogy a részkísérletek egy célt szol­gáljanak, ha látszólag külön­böző módon, s anyagokkal folynak is. Most éppen Albee: Nem félünk a farkastól című darabját próbálják. Egy ren­dezőből és négy színészből áll a „kísérleti csoport vezérka­ra”. No persze a team en­nél szélesebb. Benne van a díszlet és a jelmeztervező, akiket a rendező kér fel az együttműködésre, benne van az asszisztens, a súgó, a mű­szaki és színpadtechnikai szakértők, s mind-mind, a maga részterületén a „nagy programért" dolgozik. — Gyermekkoromban az unokahugoméknál láttam egy babaházat. Olyan volt mint egy metszet. Be lehetett látni minden szobába, a konyhába is, és kis emberek voltak benne. Az egyik szobában a nagymama kötött, a konyhá­ban főztek, a lépcsőn jött va­laki fölfelé, tehát mindenütt történt valami, látszólag más, mégis egy cél, a család fenntartása kötötte össze eze­ket a történéseket. A színház jut most eszembe róla. Vala­hogy így zajlik itt is az élet. egészen addig, hogy két szí­nész beszélget a társalgóban: „jobb volna, ha ott annál a mondatnál elmennél tőlem két lépést és azután fordul­nál vissza, mert akkor ne- kerrjfc volna időm arra. hogy . . — Hogy irányítja mindezt a művészeti vezető, a „rende­zők közt az első"? — Az egyenlők között az első, mint Rómában a köz­társaság korában A rendező­nek, ‘ aki szinházvezetésre vállalkozik, vannak elképze­lései. Emellett van egy konkrét helyzet, a körülmé­nyek és lehetőségek. E kettő metszéspontján van a mun­ka. (Mintha Huszár Tibor, a neves szociológus meghatáro­zását hallanám a politikus értelmiségiről.) Tudom, hogy milyen színházat szeretek, milyen darabokat rendeznék szívesen és milyen hősökkel népesíteném be szívem sze­rint ezt a színházat. Ereznem kell viszont — s eddigi ta­pasztalataimból tudom is —. hogy az adott körülmények között „hit-el nunc", itt és most mire van szükség. Mert a színháznak ott kell tetszeni, ahol nézik. A művészi am­bíciónak találkoznia keli a feladattal. — Ez tehál a „direktíva" általános része. Hogyan ala­kulnak ennek szellemében a „hadműveleti terv" főbb pontjai? — Az idei évad már esze­rint dolgozik, de azért sorol­juk fel a legfontosabbakat. Minden színháznak alapvető­en a saját nemzeti irodalmá­ból kell meríteni. Ez a régi görögöknél még nem volt kérdés. Rajtuk kívül senki sem írt darabot az akkori világon. Ma sorsdöntő, mit tudunk felmutatni anyanyel­vűnk irodalmából. Másod­szor — de ez is alapvető — egy általunk jónak tartott ideológiai, kultúrpolitikai modellt kell szolgálnunk. Mar­ton Endre tanárom mondta egyszer: „A jó rendezőt két fogalom jellemzi a legtisztáb­ban: a humanizmus és a fele­lősség.” Közhelynek éreztem akkor. Ma egyre jobban ér­tem Marton Endre igazságát. Ez tehát a két legfonto­sabb, vagy inkább legátfo­góbb, mert a többi is fontos. A színház közösségi művé­szet. Egy költő remekműve­ket alkothat az asztalfióknak is, melyek akár ha évszáza­dok múlva kerülnek elő, az egyetemes kultúrái gazdagít­ják. A színházi előadásnak a közönségre kell hatni, egy adott pillanatban, s arra á közönségre, amelyik éppen nézi. Nem hiszek abban, hogy ha egy darabnak tartó­san nincs sikere, a közön­ségben van a hiba. Volt egy nagy élményem Nyíregyhá­zán. Tavaly még csak mint vendég rendeztem itt. Beül­tem egy előadásra. Többen felfigyeltek rám a nézőtéren. Innen-onnan felém fordultak, éreztem, hogy néznek. Nocsak — gondoltam —, itt már is­mernek? Aztán rájöttem: szó sincs népszerűségről. Ing­ben ültem be, amúgy nyárí- asan, lezseren és a közönség, .gz ünnepi alkalomhoz öltö­zött közönség. kinézett" ma­ga közül. Az az este érttette meg velem, hogy ebben a vá­rosban színházat kellett létre­hozni. Ahol így kiöltözik — s lélekben is — a közönség, ott értik, hogy mi a színház lényege. Mert a színház ün­nep. A lélek ünnepe. Térjünk vissza a „nagy műhelyhez". Milyenek most a feltételek? — Jók. A legfontosabb, hogy legyen egy egymást megértő, egymást támogató rendezői kar, amelynek szel­lemi. morális kisugárzása van. Ez az izgalmas, jó szín­ház kulcsa. Nálunk ez most úgy érzem megvan. Nagyon sok múlik a színészeken és- azon, hogy tud ez a rendezői kar „színészekben gondolkod­ni . A színész egyéni fejlődé­sét elősegítő szerepeket osz­tani. Ez az a pont, ahol leg­inkább fontosnak érzem, hogy művészeti vezető va­gyok. Ebbe időnként bizony belszólok, bármennyire is el­vem a rendező önállósága. Mert a színész egyéni fejlő­dése nagy körültekintést igé­nyel. Egy-egy színész mind­nyájunk színésze. Ma a kol­légám darabjában játszik, holnap esetleg az enyémben, s nem mindegy, milyen testi és lelki kondícióban j'ön ' át egyik „kismühelyböl" a má­sikba. Érzékeny téma Meg­éri a közös gondolkodást. Az 1983—84-es évad műso­rát már a művészeti vezető irányításával alakította ki a színház. Erős évad lesz. da­rabválasztásában rangos és színvonalas. — A hat bérleti előadásban három magyar író darabja szerepel — mondja Léner Péter. — Németh Lászlóval indultunk, aki már klasszi­kus. A két Bolyai azt a Né­meth László-i dramaturgiát reprezentálja, ahol a doktri- nér tartalom az igazi ember­ábrázolással gazdagodva a legmagasabb csúcsra ér. Az­után Balázs József, aki olyan helyzeteket keres a múltban, amelyek érvényesek e tájra, Ő „nem tud szabadulni” at­tól. hogy itt született. Olyan témákat mutat föl, amelyek ide utalnak. A bátori ad­ventben Nyírbátoron keresz­tül mutatja fel Magyarorszá­gát és olyan általános össze­függéseket talál, olyan mély emberi tartalmakat, ami. megóvja attól, hogy provin­ciálissá váljon. Ezután Sarka- di következik. Az ő személye garancia. Vitán felüli minő­ség. Azonkívül olyan rétege­ket is érdekel, akiknek az igényét egy repertoárszínház nem tudja folyamatosan ki­elégíteni. Ezt stúdióelöadás- ban csináljuk, a művelődési központban. Gádor Béla úgy­nevezett „pesti humora" zse­niális. Én inkább közép-ke- let-európai humornak nevez­ném, ami az itt élő kis népek sajátságos védekező mecha­nizmusának a halhatatlan terméke. Nem véletlen, hogy a magyar humoristák elárasz­tották a világot, egészen Hollywoodig. Gádor Bélát a Lyuk az életrajzon című da­rabból fogjuk megismerni. Azt viszont már kevesen tud­ják, hogy ő is idevaló. Nyír­egyházán született. Azt is el kell mondani, hogy darabot nemcsak „mű­sorpolitikai koncepcióból" választ a- színház. Vannak szerepek, amiket egy színész­nek el kell játszani előbb- ulóbb ahhoz, hogy tovább fej­lődjék és megmutassa ön­magát. így került be Edward Albee: Nem félünk a far­kastól című kemény lélekta­ni drámája a cűsorba. Négy nagyszerű színésznek tudtunk ezzel méltó szerepet adni, hogy „látva lássák". Léner Péter sokat dolgo­zik. Tanít a Színművészeli Főiskolán, leendő tévérende­zőknek és színészeknek ok­tatja a mesterséget. Rendez Debrecenben is és a televí­zióban Csíky Gergely Bubo­rékok című darabját is ó állí­totta kamerák elé. — Megértettem már — mondja —, hogy egy rendező nem élhet meg abból; ha csak rendez. És itt nem az anyagiakról van szó. A te­vékenységnek ki kell tágul­nia. Mindennel meg kell is­merkedni: az élettel, a világ­gal, az adott társadalommal, a lehetőségekkel, amivel él­hetünk. És az emberekkel, akiket ábrázolni akarunk. Végül megkérem, hogy a városról mondjon valamit, hiszen a „körülményeket" most itt kell számbavenni. — Nyitott város. Befogad mindent, ami számára hasz­nos és fontos, és ami által fejlődik. Szívesen dolgozom itt. Mester Attila Dolomit kvarccal — a kiállítás egyik legszebb ásványa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom