Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

1984. február 1 Kelet-Magyarország 3 Egyeztetés tárgyaláson, ame- * M lyen szerencséin volt részt venni, meg­egyezés született. Olyan egyezség, mely az emberek egy nem elhanyagolható csoportjának — esetünkben lakóknak — az érdekeit igyekszik szolgálni. E tény fölött akár örvendezhetnék is, de mégsem tudtam az asztal mellől jó érzésekkel felállni, mert láttam az * utat is, ami a mondat vé­gén lévő pontig vezetett. A megbeszélés végén az egyik résztvevő meg is je­gyezte: „Nem hittem volna, hogy itt megegyezés szüle­tik.” Mit tagadjam: én sem. Mert ezen a tárgyaláson ki­ütközött minden, aminek — véleményem szerint — nem volna szabad lennie. Először is: a megegyezés készsége hiányzott. Ha az egyik fél tett jó szándékú — a laikus számára, de mond­hatnám: az állampolgár szá­mára kézenfekvő — javas­latot, akkor a másik fél hi­vatkozott a nyilván élő ren­deletre, s mondta el, hogy miért nem lehetséges, amit az asztal túloldalán ülő ja­vasol. Aztán fordult a hely­zet. A másik javasolt, és az egyik utasított el. Néha már úgy tűnt, személyes ellenté­tek is egymásnak feszülnek. Többnyire arról volt szó, hogy kinek mi nem a köte­lessége, mi az, amit anyagi, vagy egyéb okokból nem tud megcsinálni. Meg kell mon­danom: ha javaslatok ész­szerűnek látszottak a szá­momra, akkor az ellenérve­ket is el kellett fogadnom. Hiszen azok is logikusak voltak. Ám, ennek ellenére örökké az motoszkált ben­nem, hogy a vállalati és egyéb érdekek hangoztatása mellett, a tárgyaló felek el­feledkeztek egy sokkal ma­gasabb érdekről, a közér­dekről, arról, amit nekik képviselniük kellett, hiszen ezeket a vállalatokat nem azért hozták létre, hogy ön­maguk kedvére dolgozza­nak. Q élreértés ne essék; egy pillanatra sem mondom, hogy akár csak az itt meg nem neve­zett vállalatokra is ez lenne az általánosan jellemző. De ezen a megbeszélésen kivi­láglott: sokszor a presztízs dominál, „az azért is nekem van igazam” elv uralkodik, „az én érdekem az igazi ér­dek” szemlélet hatalmaso­dik el, „mert nekem tervet kell hoznom, gazdálkodnom kell”, és egyébként is, „mi­ből fedezzem a felmerülő költségeket?”. Nem állíthatom, hogy ezek az érdekek nem érde­kek. De, talán mégis csak a legfontosabbat kellene szem előtt tartani, azt, amit így nevezünk: mindnyájunk érdeke. Más alapokon egyeztetni nem lehet. (speidl) NAPONTA EZER FORE KÉSZÍTENEK EBÉDET a KEMÉV Vendéglátó Leányvállalatá­nak 11-es számú konyhájában. A KEMÉV dolgozóin kívül a Nyírkémia, a közterület­fenntartó vállalat, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság, a Koszig belegrádpusztai perlit&zeme és a posta kiosztókonyháiba is innen szállítják az ételt. Felvételünkön: készül a töltött káposzta. (G. B.) FALUGYŰLÉS - SZEPLÖKKEL A társközség szavára is figyelai Számolgattuk a berkeszi falugyűlésre érkezőket, akik úgy valamivel este fél hét előtt — a múlt pénteken — el­foglalták helyüket. A kezdésre alig gyűltek össze húszán, aztán menetközben még jött vagy hat-nyolc ember. Töb­ben nem is fértek volna el a helyiségben, legfeljebb áll­va. Hallgattuk a korban és ed­digi munkásságát tekintve fiatal tanácselnök, Szemán Miklós szavait, a közsé­gi közös tanács beszámoló­ját, amely a székhelyközség, Nyírtass és a társközség Bér - kesz utóbbi egy-két évének legfontosabb változásait igyekezett sűríteni. Berkesz is a lassan fogyó községek sorába lépett — tűnt ki a jelentésből — 1982-ben 1058 lakója volt, ami az elmúlt évre 1036-ra csökkent. Eb­ből az ezerharminchatból, sajnos, még harminchat sem volt jelen a falugyűlésen. Táp, gáz, közlekedés Kevesen is képviselhetik a többséget, vélekedtünk, ha minden fájó gond, megoldás­ra váró tennivaló a falugyű­lésen értelmes helyi prog­rammá érik. Külön is kíván­csian vártuk, vajon, azokról a sok embert foglalkoztató kérdésekről őszintén akarnak és mernek beszélni a jelenle­vők, amiről nekünk kötetle­nül, a falugyűlést megelőző­en szóltak. Címszavakban: táp, gáz, közlekedés, köztisz­taság, temető, óvoda, buszjá­rat, táppénzes ellenőrzés ... Valamennyi szóba került, mégpedig a felszólalók több­ségénél szenvedélyesen, a jobbítás, a gyorsítás szándé­kával. Elmondták, jó lenne, ha legalább az árusításra ki­jelölt napokon kapnának ele­gendő tápot a háztáji állat- állománynak. Ninccsel nem lehet sertést, szarvasmarhát hizlalni. Fájó pontjuk az is. hogy tavaly előtthöz képest. — amikor közvetlenül a TI-- GÁZ-tól kapták a palackos gázt, — palackonként 10 fo­rinttal kell többet fizetniük mióta a Demecseri ÁFÉSZ vette át az árusítást. Miért kell a falun átveze­tő úton előbb Demecserbe szállítani a palackokat, on­nan pedig újra vissza Ber- keszre? Miért nem lehet le­HOBBYTRAFÖK. A sényői Zöld Mező Termelőszövetkezet elektrotechnikai üzemében megkezdték a „Hobby” hegesz­tőtrafók gyártását. {Jávor László felvétele) rakni az ide szánt mennyisé­get és máris olcsóbb lenne, azaz, annyi, mint más közsé­gekben — kérdezték többen. Á főút gondja Nagy figyelemmel hallgat­ták a jelenlévők a megfontolt Szopkó Józsefet, aki maga sem titkolta, egy kicsit tú­loz, amikor aggodalmát fe­jezi ki az egyébként szépen rendbehozott berkeszi óvoda ügyében, amely túl közel van a tsz állattenyésztési telepé­hez, az ott képződő trágya­dombhoz. Szóvá tette azt is — amit mások is kiegészítet­tek — hogy rendet kell te­remteni a szemetelés körül és mielőbb szükséges lesz napirendre tűzni a szemét rendszeres elszállítását. Amíg a tanácsi szervek nem tudnak gondoskodni a szemét elszállításáról, leg­alább kéthetenként egy alka­lommal, nehéz lesz megszün­tetni az illegális szemétlera­kodást. Ö említette azt is, amilyen áldás, hogy a köz­ségen át vezet a 4-es főköz­lekedési út, annyira csapás is, nagy a balesetveszély, A felszólalók, köztük ősz Dezső, a táppénzes ellenőr­zést említette, ami a község lakói szerint nem megnyug­tató; a járóbetegeknek az öt kilométerre lévő székhely­községbe, Nyírtassra kell át­menniük busszal, vagy ki ho­gyan tud. Ez egy fél nap, mert a közlekedés nem a leg- rózsásabb. Jobb lenne, ha a táppénzes ellenőrzést ellátó főorvos jönne a falu betegei­hez. El n vagyok az, akinek a birtokában van. És tudják, hogy jutot­tam hozzá? Nos, hát el­mondom Önöknek. Sálra rí volt szükségem. Az előzőt ellopták. Bementem ebé- : delni egy vendéglőbe. Mi­vel melegem volt, levetkőz­tem, és amikor újra föl kellett öltöznöm, észrevet­tem, hogy kevesebb van egy sállal, azaz pontosab­ban: nincs egyetlen egy sá­lam sem, mivel összesen • egy volt. így tehát, új sálat kellett J vásárolnom. Bementem egy U rövidáru üzletbe, és kér­tem, mutassanak sálat. — Szerencséje van! — y mondta az eladó. — Éppen | most érkeztek csodálatos sálak. Különösen az egyik é mintázata — egyszerűen... hogy is mondják a franci­ák ... ó, igen: magnifique! S És elterült előttem egy valóban „magnifique” sál, enyhe féltónusokban ölel­kező sárga és barna koc- I kokkal. — Mesés minta, ugye? —> rebegte meghitten az eladó. g — Van itt egy másfajta i mintázat, ugyanaz az 8 . ......... Sokan kritizálták a busz- közlekedést, mondván, hiába van remek útjuk, a 4-es, mégis nagy nehézségek árán lehet eljutni a megyeszék­helyre, vagy Kisvárdára, de még a közeli demecseri vas­útállomásra is. Sokminden szóba került még, a volt ta­nácsháza épülete állagának megóvása éppúgy, mint az ellátás egyenetlenségei, vagy a művelődési ház, ahol az el­múlt négy év alatt már az ötödik képesítés nélküli igaz­gató dolgozik. Családias este A falugyűlésen elhangzot­tak alapján, akár elégedettek is lehettünk volna e családi­as estével, ahol mértéktartó, higgadt beszámolót és va­lós gondokat feszegető, kez­deményező hozzászólásokat hallottunk. Nem tudunk azonban napi­rendre térni afölött, hogy tisztelet a jelenlévőknek, a falugyűlés nem tükrözte a községben élő rétegeket sem összetételében, sem számá­ban. Valószínűleg kevesen és későn szereztek tudomást a falugyűlésről — ezt az egyik tanácstag a gyűlés előtt han­gosan szóvá is tette — és nem sikerült méltó helyszínt sem találni a falu okos gyü­lekezetének, bár erre bizo­nyára a gyermekotthon va­lamelyik helyisége elérhető lett volna. Két kapatos, it­tas ember is felszólalt, több­ször is, már-már botrányba fullasztva a falugyűlést. Jó lenne jövőre e fontos közéle­ti találkozóra olyan helyisé­get találni, ahová az ittas emberek be se mernek lépni, mert tilalomfát állít eléjük a hely jellege, szelleme, han­gulata. Páll Géza anyag, ugyanolyan kikészí­tés, de nézze ezeket a bor­zasztó színeket! Megnéztem a borzasztó színű sálat, és elszömyed- tem az ibolyakék, a fekete, a sötétzöld és a piszkoskék színek keverékéből összeál­ló sötét kenőolaj egyfajta Még egy hónap a nagy döntésig Tájékoztató a főiskolai, egyetemi továbbtanulásról Ezekben a napokban, he­tekben szülők és tanulók ez­rei keresik a könyvesboltok­ban — a sajnos hiányzó — felsőfokú oktatási intézmé­nyek továbbtanulási tudniva­lóit tartalmazó tájékoztatót. A megye harminc közép­iskolájában jelenleg 11 ezet diák tanul, akik közül 2470-en az idén fe­jezik be a negyedik évfolya­mot és tesznek érettségi vizs­gát. A gimnáziumokban öt­ven végzős osztályban 1340, a szakközépiskolák 40 végzős osztályában 1130 diák érde­kelt a főiskolai, egyetemi to­vábbtanulásban. A változásokról, a legfon­tosabb tudnivalókról kértünk tájékoztatást a megyei tanács középiskolai csoportjának munkatársaitól. Megtudtuk, az egyik legfontosabb válto­zás az idén, hogy fél hónappal előbbre hoz­ták a jelentkezések ha­táridejét. A középiskolák negyedikes tanulóinak március 1-ig kell dönteniük, milyen felsőokta­tási intézményben kívánnak továbbtanulni. Március 1-ig kell tehát az iskola igazgató­jának benyújtaniuk a to­vábbtanulási felvételi kérel­met, melyet az iskola március 15-ig továbbít a főiskolákra, egyetemekre. Felhívták a figyelmet a művelődési szakemberek, hogy a jelentkezési lapokon csak egy felsőfokú oktatási intézményt jelölhetnek meg a továbbtanulni szándékozók, kivéve azokat, akik művésze­ti főiskolára, a Testnevelési Főiskola tanári szakára, ka­tonai főiskolára, illetve kül­földi egyetemre pályáznak. Az ide jelentkezőket ugyan­is nem akarják megfosztani egy másik főiskolán, vagy egyetemen elérhető továbbta­nulás lehetőségétől. Ugyancsak fontos megje­gyezni, bár az előbb említet­tek szerint minden jelentkező csak egy főiskolát, vagy egye­temet jelölhet meg a tovább­tanulásra, de saját érdekét szolgálja, ha megjelöli, sikertelen­ség esetén hová kéri a je­lentkezési lapjának az át­irányítását. Erre ugyanis van lehetőség. Csak példaként említették: az orvosi egyetem helyett az egészségügyi főiskolán kezd­heti meg a tanulást, a tudo­mányegyetemek tanári sza­kára beadott jelentkezéseknél a területileg illetékes tanár­képző főiskolát jelölhetik meg, vagy a tudományegyete­mek idegen nyelvszakára va­ló sikertelen felvételi esetén a külkereskedelmi főiskola megfelelő nyelvet oktató sza­kára kérhétik az átirányítá­sukat. Hasonlóan a műszaki egyetemre jelentkezők máso­dik lehetőségként megjelöl­hetik a tanárképző főiskolák matematika-fizika, vagy ma­tematika-technika szakát. Két lehetőség között vá­laszthatnak azok, akik átirá­nyítással a második intéz­mény mellett kénytelenek dönteni: vagy az első számú­ként megjelölt főiskolán, egyetemen megszerzett pont­számokkal indulhatnak és nem tesznek újabb felvételi vizsgát, vagy a biztonság ked­véért az új intézményben megismétlik a felvételi vizs­gát. Ha ugyanis az előzőleg megszerzett pontszámok el­érik az átirányított intéz­ményben abban az évben az alsó határt, a küszöböt je­lentő pontszámot, szerencsé­jük van, nem kell újra fel­vételi vizsgát tenniük. Elmondták a művelődési osztályon: az idén is megszervezik a tanárképző főiskolán a közös írásbeli érettségi- felvételi vizsgákat, május 21-én és 22-én mate­matika, fizika, biológia, ké­mia tárgyakból, s a felvételi dolgozatnak számító munkát elküldik a felsőoktatási in­tézményeknek. A szóbeli felvételi vizsgá­kat a főiskolák, egyetemek június 23-tól július 8-ig bo­nyolítják le. Mint ismeretes, a középiskolából maximum 60 pontot vihetnek a diákok, a másik 60-at a felvételi vizsgán kell megszerezniük, de aki 30 pontot nem szerez a felvételin, hiába viszi ott­honról a legmagasabb közép­iskolai pontszámot, nem fog­ják felvenni. Azok, akik tavaly felvéte­liztek és megfeleltek, s hely­hiány miatt nem kezdhették meg a tanulást, az 1983-ban megszerzett pontszámokkal startol­hatnak, de kérhetik magukat újabb felvételi vizsgára is. Még néhány tudnivaló: az idén és tavaly érettségizet­tek volt iskolájuk igazgatójá­nak adhatják be továbbta­nulási lapjukat, míg az 1982- ben vagy korábban érettségi­zettek közvetlenül a megje­lölt felsőfokú oktatási intéz­ménynek küldhetik el papír­jaikat, melyek közül nem hi­ányozhat a rendőrségtől be­szerezhető hatósági erkölcsi bizonyítvány és a munkálta­tó javaslata. tanakodtunk, hogy vissza­küldjük a gyárba! — tör­delte a kezét az eladó. — Téved, barátom — higgyen nekem! Vegye azt a másik sálat, annak oly csodálatos a mintázata, ez pedig itt egyszerűen maga a pusztu­lás! kakofóniája tárult a sze­mem elé. Ha modem festő lennék, lemásolnám ezt az iszonyatos mintázatot, és készítenék egy sor, baljós­latú címet viselő képet: A vész, Szent Bertalan éjsza­ka, A rágalmazó lelke, és így tovább. De milyen nagy volt az eladó meglepetése, amikor ezt mondtam: — Ézt a förtelmes min­tázatú sálat kérem! — Ezekkel a bús-boron- gós tónusokkal? — Igen, ezekkel. — De hiszen éppen azon — A förtelmes mintázatú sálat kérem! — makacs- kodtam. — Én fogom vi­selni, nem maga! Az eladó, miközben to­vábbra is sóhajtozott, be­csomagolta a sötét színű sálat, és fájdalmas kifeje­zéssel az arcán átnyújtotta. Tizenöt nap telt el azóta, és lám, én vagyok az az ember, akinek a lehető leg­eredetibb sál van a birto­kában. Önök, persze, nem értik, miért kellett tizenöt nap­nak eltelnie ahhoz, hogy mindez így legyen. gSHBMHMMHMI Éppen ebben áll az én titkom: a vásárlást követő nap megjelent néhány pöf- feszkedő polgár, nyakukon az ízléses mintázatú sállal. Fitymálva nézegették a sá­lamat, ujjal mutogattak rám. Egy hét múlva már lépten-nyomon találkozni lehetett az ízléses sálakkal, tulajdonosaikon azonban már nem, látszott a maga- biztosság, sőt szemükben bánat honolt. Két hét múl­va már az egész város ilyen sálban járt. A derék hon­polgárok komoran járkál­tak, és szégyelltek egymás szemébe nézni. Mostanra az ízléses mintázat elviselhe­tetlenné vált a számukra. Ezzel szemben én büszkén- dülleszkedve, páváskodva mászkáltam. Éreztem, hogy a hátam mögött irigykedve össze­néznek a járókelők, és gyakran hallottam ilyen megjegyzéseket: — Láttátok, milyen ere­deti mintázat? Ilyen sállal még sehol sem találkoztunk — biztos külföldről való ... (Bolgárból fordította: Adameez Kálmán)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom