Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-01 / 26. szám
A Kelet-Magyarország 1984. február 1. Kommentár Halottak a szigeteken njjidel Ramos tábornok, a I Fülöp-szigetek rend- őrségének parancsnoka kijelentette, hogy „a minapi népszavazással kapcsolatos erőszak szintje semmilyen komolyabb következtetés levonására nem ad okot”. A kijelentés Manilában akkreditált nyugati újságírók gyűrűjében hangzott el. A világsajtó tudósítói egybehangzóan azt jelentették, hogy a népszavazás alatti és utáni vérengzéseknek legalább kilenc halálos és számos sebesült áldozata van. Ezek az áldozatok — azok közül kerültek ki, akik nemcsak bojkottálták a Marcos- féle népszavazást, hanem tüntettek ellene. A hétezer szigetből álló országban mindig is voltak különböző előjelű zavargások és a biztonsági erők sosem bántak éppen kesztyűs kézzel a rendbontókkal. A mostani halottak azonban holtukban nagyobb veszélyt jelentenek a rezsimre, mint életükben jelentettek. A „legalább kilenc” halott csatlakozott ahhoz az egyhez, akit a mani- lai repülőtéren mindmáig tisztázatlan körülmények között ölték meg: Benlgno Aquino szenátor ellenzéki vezér politikai erővé vált szellemalakjához. Arról van szó, hogy Aquino meggyilkolása óta jól láthatóan fellazultak f.z immár tizennyolc esztendeje megszakítás nélkül kormányzó Ferdinand Marcos rendszerének eresztékei. A repülőtéri gyilkosságig széttagolt ellenzék, amelyet az élő Aquino börtönéből képtelen volt egyesíteni, most — persze lehet, hogy csak ideiglenesen, a közvéleményt felkavaró trauma hatására — majdnem egységesen követeli a politikai változásokat. A felizzó parázsra olaj a drámaian megromlott gazdasági helyzet. Az amúgy is rendkívül eladósodott' országtól a megingott stabilitás miatt megtagadta az újabb hitelt a világbank és az idegen, sőt a hazai tőke is tömegesen menekül az országból. Ez tovább növeli a munkanélküliséget, az inflációt, fokozza az elégedetlenséget. A bizonytalanságot fokozzák a Marcos elnök megrendült egészségi állapotáról, a hadsereg növekvő politikai szerepéről és az augusztusi gyilkosság új fejleményeiről elterjedt hírek. Miután a Marcos által felállított első vizsgálóbizottság túlságosan nyilvánvalóan az elnöki palota eszközének bizonyult, létrejött egy másik — az Agrava bírónő által vezetett — testület, amelyben már helyet kaptak az ellenzék képviselői is. Nos, az előzővel szemben ennek a bizottságnak már két szemtanúja is van (mindkettő a gyilkosság napján szolgálatban volt repülőtéri szerelő), akik eskü alatt vallják, hogy nem a kormány által megnevezett Rolando Galman volt a szenátor „magányos gyilkosa”. Aligha véletlen, hogy az elnök e vallomások után engedélyezte azt a népszavazást, amelynek egyik feladata az utódlás rendjének legalább minimális szabályozása volt. iffi ashington éberen figyeli a fejleményeket. eUI A Fülöp-szigeteken van a térség két legnagyobb amerikai katonai támaszpontja. Reagan, aki szalonképességi okokból az Aquino-gyilkos- ság miatt lemondta manilai útját, most úgy látja, hogy mentőövet kell dobnia Mar- cosnak és rendkívüli segély megszavazására akarja rábírni a törvényhozást. A kongresszus azonban megoszlik. Harminchárom tekintélyes honatya nyílt levélben hívta fel az elnök figyelmét annak a veszélyeire, hogy „Amerika túlságosan elkötelezheti magát a jelenlegi manilai vezetés mellett”. Harmat Endre Erich Honecker Berlinben fogadta Pierre Trudeau kanadai miniszterelnököt. Tiltakozó megmozdulás a Fülöp-szigeteken. A képen: az augusztusban meggyilkolt Benigno Aquno özvegye beszél egy Manila közeli városban tartott demonstráción. Nyugatnémet vasipari munkások tüntetnek a Ruhr-vidéki Hattingenben a tervezett elbocsátások ellen. A biztosítási gyilkos jogerős ítélete: Halálbüntetés helyett életfogytiglan (egyházban Kedden hirdetett jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Gombos Tibor, debreceni lakos ügyében: életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre változtatta azt a halálbüntetést, amelyet az első fokon eljárt Debreceni Megyei Bíróság szabott ki főbüntetésként azért, mert megölte a feleségét, hogy az Állami Biztosítótól fölvegyen több mint 2 millió forint életbiztosítási ösz- iszeget. A Legfelsőbb Bíróság büntetőtanácsa bűnösnek mondta ki Gombost: előre kiter- velten és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében, valamint — e cselekményéhez kapcsolódóan — az Állami Biztosító sérelmére folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének kísérletében. A főbüntetés mellett a bíróság Gombost 10 évre eltiltotta a közügyektől és részleges vagyonelkobzást rendelt el. 1981 júliusában történt a bűncselekmény, Lengyelországban, ahova a Gombosházaspár két gyermekével utazott turistaútra. Kis erdei faluban sátoroztak, egy patak közelében, amelynek mintegy 2 méter széles medrében 10—15 centiméteres volt a víz. Éjfél volt, amikor Gombos egy jókora terméskővel két alkalommal fejbe sújtotta a neki háttal álló feleségét úgy, hogy az megszédült, és arccal a patakba merült. Ekkor a víz alá nyomta az asszony arcát, hogy megfulladjon. A gyilkosságot követően azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy a nő ismeretlen okból elhagyta a sátrat és ő már csak holtan találta meg a patakban. Magyarországra hazaérkezése után mindenről hallgatott, életközösségre lépett egy fiatal nővel, a biztosítótól pedig — a feleségével közösen kötött életbiztosítási kötvény alapján — kérte’a több mint 2 millió forint kifizetését. A Legfelsőbb Bíróság büntetőtanácsa szakértői vélemények alapján és egyéb adatokat is figyelembe véve, tényként állapította meg: Gombosné halálát vízbe fulladás okozta, s egyértelműen kizárt, hogy baleset történt volna, amint azt többféleképpen előadott vallomásában Gombos állítani igyekezett. Ugyancsak beigazolódott, hogy öngyilkosságról, vagy — esetleg — szexuális motívumé bűncselekményről sem lehetett szó. A bíróság előtt Gombos többször változtatta meg vallomását, részben tagadott, de 8 alkalommal — igaz, az indoklását tekintve nyolcféleképpen — beismerte, hogy ő ölte meg a feleségét. A különféle adatok — a bíróság értékelése szerint — az előre kiterveltséget bizonyították, a biztosítótól követelt pénz pe- dig egyértelműen utal a nyereségvágyra. A Cl A épületkomplexuma Washingtonban. (Foto: Der Spiegel) Az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksége az utóbbi időben erőteljesen aktivizálódott. Ezt bizonyítja a tevékenységével kapcsolatos hírek megszaporodása is. Az új esztendő első napjaiban derült fény arra, hogy a CIA lehallgatta Olof Palme svéd miniszterelnök és a skandináv állam ENSZ-képviselőjének telefonbeszélgetését. A felvételt Palme kompromittálására próbálták felhasználni. Újabb náci háborús bűnösről, nevezetesen Robert Jon Verbelen belga SS-tisztről és rendőrfőnökről tudódott ki, hogy az amerikai titkos szolgálatok segítségével, azok szolgálatában kerülte el a felelősségre vonást — távollétében Belgiumban halálra ítélték. S szintén a közelmúlt híre, hogy immár az Egyesült Államok sajtója is beismeri: az l amerikai titkosszolgálatok gondosan megtervezett provokációja volt a dél-koreai utasszállítógép berepülése tavaly szeptember elsején a Szovjetunió távol-keleti légterébe. Mi az oka a CIA tevékenysége megélénkülésének? Most kezdődő sorozatunkban erre a kérdésre keressük a választ, s egyben betekintést nyújtunk a Központi Hírszerző Ügynökség múltjába is. A ciklon és az ötödik pont Sok tétje van a választási évnek az Egyesült Államokban. Elsősorban persze az. hogy ki lesz a Fehér Ház lakója. A világ szempontjából nem sokkal kisebb jelentőségű azonban egy másik ház lakójának sorsa sem. Ez a CIA székháza. Az óriási, betonerődhöz hasonló épületben tízezer ember dolgozik, föld alá süllyesztett komputerek egész erdeje végzi az adatok feldolgozását. A választások nyomán dől majd el, hogy továbbra is az az ember — név szerint William J. Casey — marad e a CIA főnöke, akit Reagan amerikai elnök személyesen szemelt ki erre a posztra. Casey alapvető feladata —, amelyet nagy lelkesedéssel teljesít — az, hogy helyreállítsa a CIA 70-es évek derekán megtépázott tekintélyét, s továbbfejlessze tevékenységét. A CIA történetének ezt a legújabb fejezetét és a még várható fejleményeket azonban nem lehet megérteni a szervezet történetének legalább vázlatos ismerete nélkül. Már csak azért sem, mert a Reagan megbízásából főszerepet játszó Casey személyileg is szorosan kapcsolódik a CIA „őstörténetéhez”. Megjelenése a szervezet csúcsán, éppen a Reagan-elnök- ség időszakában egyáltalán nem a véletlen műve. Amikor Casey elvégezte a jezsuiták által irányított nevezetes Fordham Egyetemet, ahol tanárai erőszakossága és fékezhetetlen jelleme miatt „ciklonnak” hívták, még csak 1934-et írtak. Ekkor az Egyesült Államoknak még nem volt központi hírszerző szolgálata. Roosevelt elnök 1940- ben foglalkozott először a kérdéssel, a döntés azonban csak a japánok Pearl Harbor ellen intézett támadása után született meg. Akkor az amerikai flotta óriási veszteségeit a nem központosított hírszerző szolgálat rossz munkájának számlájára írták. Ebből a leckéből okulva hívta életre Roosevelt a StraWilliam J. Casey, a mostani főnök. tégiai Szolgálatok Irodáját (OSS). Ez a szervezet lett a CIA elődje. Az OSS vezetője William Donovan ezredes, az amerikai üzleti és politikai világgal kitűnő kapcsolatokat tartó ügyvéd volt. Miután az OSS a második világháborúban született meg, az első években tevékenysége főleg a hitleri Németország és Japán ellen irányult. Az ifjú William Casey már ekkor Donovan szolgálatában állt. Elsősorban Svájcból, egy 150 hírszerzőből álló, a német vonalak mögött megszerzett hálózatot irányított. Svájci tartózkodása idején került személyes kapcsolatba az OSS egyik vezéregyéniségével, aki később a CIA történetének meghatározó jelentőségű személyisége lett. Ez az ember, Casey új pártfogója és barátja nem volt más, mint Allen Dulles, a hidegháborús időszak hírhedt amerikai kémfőnöke és mellékesen az említett időszak kemény politikát követő külügyminiszterének. John Foster Dullesnek a fivére. Reagan kémfőnöke tehát ott állott már a CIA bölcsőg, jénél is. Tevékeny részt vállalt abból a munkából, amelynek során a második világháború végén Donovan és DulleS az OSS-t fokozatosan szovjetellenes irányba fordították. A szovjetellenes- ség és a hidegháború politikája indokolta, hogy a központosított amerikai kémszolgálatot éppen a háború A CIA címere. befejezése után, a béke reménységeit ígérő korszak hajnalán erősítették meg. Roosevelt halála után Tru- mann elnök a kongresszus meghallgatása nélkül feloszlatta az OSS-t és központi hírszerző hatóságot alakított ki. Az amerikai kongresszus 1947-ben elfogadta az úgynevezett nemzetbiztonsági törvényt. Ez gyökeresen átformálta az amerikai hírszerzés szervezetét és ezen belül hozta létre a ma ismert formájában a CIA-t, a Központi Hírszerző Ügynökséget. Ennek a törvénynek a mai politikai helyzet szempontjából is döntő intézkedése az volt, hogy felállította a Nemzetbiztonsági Tanácsot (National Security Council, NSC). Ennek tagjai az elnök, az alelnök, a külügyminiszter és a hadügyminiszter. A tanácsnak kiterjedt apparátusa van, amelyet a mindenkori nemzetbiztonsági főtanácsadó vezet. A CIA szervezetét az 1947-es törvény a Nemzetbiztonsági Tanács alá rendelte. Ez magyarán azt jelenti, hogy a Fehér Ház lakója, az Egyesült Államok mindenkori elnöke személyesen felel a CIA döntéseiért. A törvény második következménye az volt, hogy a nemzetbiztonsági főtanácsadó kulcsszerepet kapott az Egyesült Államok politikájának intézésében és a történelmi tapasztalatok szerint időnként az ország második leghatalmasabb emberévé vált. A nemzetbiztonsági törvénynek ezek az intézkedései azóta is megválaszolhatatlan kérdések egész sorát vetik fel. A nemzetbiztonsági törvény öt pontban határozta meg a CIA kötelességeit. Az első négy pontot a hírhedtté vált ötödik gyakorlatilag érvénytelenné tette. Ez az ötödik pont ugyanis kimondja, hogy a CIA „másfajta feladatokat is teljesíthet”, ha erre a Nemzetbiztonsági Tanácstól utasítást kap. Ez voltaképpen korlátlan cselekvési szabadsággal ruházta fel a CIA vezetőit ... Következik: 2. A titkos hadműveleti osztály. (- i. - e.) IH JHL H Bi 8T SB s dgpgJB MjH MR gjjj cjj*
