Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-19 / 42. szám
í :»34 február 19. Kelet-Magyarország 3 Pazarlásra kényszerítve? K ne tudna példát felsorolni arra, hogyan kényszerült egy apró alkatrész miatt az egész masinát megvásárolni és így jóval több pénzt kiadni. Napi bosszúságunk, hogy a termoszokhoz nincs külön betét, csak kompletten kapható, a húsdarálóhoz nincs megfelelő méretű kés és tárcsa, a bevéső zárakhoz rugó, nyelv, a porszívóhoz kefe és gégecső . . . Alig van olyan árucikk, amelynél ne kényszerülnénk az igényeinken felüli költekezésre. Néhány kiragadott eset a példatárból: nincs, vagy kevés a kisebb üvegben árusított zöldborsó, zöldbab, az egy-két személyes háztartásokban pedig ez is elegendő lenne. Egy sor festék és vegyi áru csak nagyabb mennyiségben kapható, spárgát- zsineget sem vehetünk tetszés szerint, csak teljes tekercset, a szifonokhoz nem kapható fej, tű és patrontartó. Külön fejezetet érdemelne a gépjármű-alkatrészek beszerzése, amikor a filléres apró alkatrész meghibásodása miatt egy főalkatrészt kell megvásárolni, borsos áron. Egyszerű lenne csak a gyárakat, a kereskedelmi szerveket elmarasztalni emiatt. A fogyasztókat pazarlásra kényszerítő magatartás mögött a szűkebb csoportérdekeket sértő ármechanizmusok játsszák a főszerepet. Amint erre a fogyasztók megyei tanácsának elemzésében is felhívták a figyelmet: olyan haszonkulcsokat kellene végre megállapítani. amelyek a kisebb értékű, de a kereskedelmi technológia szempontjából munka- és költségigényes cikkek értékesítéséhez is megfelelő érdekeltséget teremtenek. Amíg ez a változás, módosítás „megérik" a bevezetésre, addig is vannak lehetőségek — ha kell a kereskedelmi irányító szervek határozott közbelépésével — hogy a különböző keresetű rétegek a nekik megfelelő áruválasztékot találják a boltokban. P. G. Füstcső után csavar, fékbetét Nincs megállás — ha gazdaságos Szédületes tempót diktál az utóbbi években Mándokon, a fa- és vastömegcikk-ipari szövetkezet. A valaha alig tízmilliós termelést megvalósító kisszövetkezet már a százmilliós határt ostromolja, s minden bizonnyal belép a szövetkezeti középüzemek sorába. — Megyünk a piac elé, keressük, hogy mit várnak tőlünk — adja a receptet Tóth Kálmán elnök. — Hiánycikkek gyártását vállaltuk fel, s szakmai berkekben látták, hogy tartjuk szavunkat, így mernek újabb megbízatásokat adni. Hat évvel ezelőtt olasz importot váltottak ki azzal, hogy a füstcsőkönyököket elkezdték gyártani. Még a három műszakos termelésre is hajlandók voltak, csakhogy eieget tegyenek a rendeléseknek. Aztán olyan „apróságok” jöttek, mint az üstház, a tetőkibújó a családi házaknál, vagy a viharkapocs, aminek alig 30 fillér az ára. de Sok bába közt elvesz a gyerek? Zöld gyűrű — papíron Nagy port kavar Nyíregyházán minden egyes fa kivágása. Ezt akár a szó szoros értelmében is vehetjük, mivel a megyeszékhely olyan tájon fekszik, ahol ha erdők, falombok nem fékezik a szelet, valóságos homokviharok dúlnak az utcákon. Ennek legutóbb is tanúi lehettünk, amikor hó híján a port, homokot vitte-kavarta az orkánszerű szél a városban. A Nyírség az ország második legnagyobb homokterülete, amely az utóbbi évszázadban egyre szárazabb és szárazabb lett. Szabályozták a Tiszát, lecsapolták a belvizeket — ennek következményeként a talaj vízszintje is alaposan lesüllyedt. Mindehhez járul, hogy e tájon évente átlagosan 580 milliméternyi csapadék hullik — de igen egyenlőtlen eloszlásban. Ezért mondják szakemberek: ez az ország legszárazabb vidékeinek egyike. Nos, a kettő együtt — szélhordta homok, plusz száraz levegő — a nyíregyházi mikroklímát igen kedvezőtlenné teszi. De ne is soroljam tovább a negatívumokat, hiszen fész- kelődik már az olvasóban a kérdés: mit lehet ez ellen tenni? És mit tesznek? A legkézenfekvőbb megoldás az erdőültetés. Nem véletlenül mondják a város tüdejének^,,Sóstói erdőt és a parkok zöldjét ”•— ha ezek sem lennének, azt hiszem, sivatagban élnénk. De kevés, ami megvan, azt nap mint nap érezzük. Új fák, új erdők kellenek. 13 évvel ezelőtt készült egy tanulmányterv arról, hogy miképpen lehetne Nyíregyháza körül kialakítani egy védő erdőgyűrűt. Ez csak kis részben valósult meg — mindössze húsz százalékát úgynevezett záportároló — egy tó, melyet zömmel az eső táplál. Körülbelül hatvanhektáros tavat lehetne itt állandósítani megfelelő zsilippel, mederkialakítással. Ez lehetne akár a jósa- városiak pihenője is — körülötte ugyanis erdő lesz, pontosabban már van is. Nem beszéltünk az alakuló harangodi dombvidékről, a sok bajlódással járó bujtosi parkerdőről és sok más területről. De nem is beszéd kell ide. Ahogyan a tanácson és az erdőgazdaságnál mondták: elsősorban pénz kellene. az pedig kevés van, másodsorban pedig azoknak a helyi szerveknek, szövetkezeteknek a nagyobb buzgalma, melyek területére erdőt terveztek. Nagyon kevés ugyanis az előrelépés a megálmodott zöld gyűrű megvalósításában. Pedig megérné. Még úgy is, hogy idén erre a célra dolgoznánk az Együtt Nyíregyházáért mozgalomban ... Tarnavölgyi György Szerelésre várnak a csavargyártó célgépek, s egy kis mustra a kész termékből. (Gaál Béla felvétele) milliószámra igénylik. A múlt év végén egy újabb, tízmillió forint értékű beruházást indítottak. Az első kézzelfogható bizonyítékai — apró kis csavarok formájában — máris láthatók. A Csavaripari Vállalat egyre nagyobb nehézségekkel tett eleget rendeléseinek, Budapesten a munkások hiánya miatt rendre-másra álltak a gépek. Terepszemlét tartottak Mándokon, több hónapos előkészítés után augusztusban született meg az a hosszabb távú megállapodás, miszerint 90 géppel Mándokon is hozzákezdenek a csavargyártáshoz. A szövetkezeiben egy új csarnokot építettek, valamint a szociális létesítményt bővítették, ugyanis 50 új munkahelyet is létrehoznak a csavargyártással. Az idén és jövőre még bérmunka formájában dolgoznak a Csavaripari Vállalatnak, de 1986-ban már 23 millió forintos termelést valósítanak meg. (Ami 35 millió csavar elkészítését jelenti egy évben.) Vagyis a nagyobb termelést most is „filléres” darabokból valósítják meg. — Helyben is igyekszünk kapcsolatot teremteni az üzemekkel — folytatja az elnök. — Ennek nyomán a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár kisvárdai gyárával vettük fel a kapcsolatot a személygépkocsikhoz való fékbetétek közös gyártására. A fémmegmunkáló gépeket telepítették Mándokra, a próbagyártás sikeres volt, s ennek nyomán az idén 400 ezer darab, jövőre pedig egymillió fékbetét készül Mándokon. A falu „gyára” sokat tesz azért, hogy helyben adjon munkát. Gondjuk, hogy viszonylag alacsonyak a bérek, ezért az idén öt százalékkal kívánják azokat növelni. Ennek alapja' a megrendelőkhöz igazodó, s mindenképpen gazdaságos termelés. Mindig a legmodernebb Nyíregyházán az iparcikkkölcsönző bolt népszerűségét jelzi, hogy míg 1975-ben egy- millió-nyolcszázezres forgalmat bonyolítottak, addig tavaly — miután ősszel a városközpontba költözött — hárommilliót forgalmazott a nyolcmilliós készlettel rendelkező üzlet. Amint L inzenbold Láss ióné üzletvezető elmondta, mindig a legmodernebb, a legkorszerűbb műszaki és kultúrcikkeket vásárolják és ezeket adják kölcsön kétéves, vagy rövidebb időtartamra, amit aztán tetszés szerint meg lehet hosszabbítani, vagy meg is vásárolhatja a kölcsönvevő két év elteltével, akár OTP-részletre is, természetesen értékcsökkent áron. Sokan azt gondolhatják, csak az fordul meg ebben az üzletben, aki nem tud hűtőszekrényt, televíziót, automata mosógépet vásárolni, ám napi bérletre is igénybe vehetők barkácsfelszerelések. festőhengerek, szőnyegtisztító gépek. Részlet a kevésből: fiatal fák a Sóstói erdőben felület, ezt egészítenék ki az erdőfoltok A terv szerint összesen 1750 hektárnyi új erdőt kell telepíteni a városszélen es a környéken — ez megduplázná a jelenlegi erdőterületet! Az elképzelések tehát megvannak, okosak és szépek — de megvalósulnak-e? Mivel a tervben megjelölt területek, ahová erdő kellene, más és más gazda kezében vannak, nagyon bonyolult feladat elé került a nyíregyházi tanács, mely ültették el annak, ami kel lene. Ha összevetjük Nyíregyháza és környéke — Kótaj, Nyírpazony, Kálmánháza, Nagycserkesz, Nyírtelek — összterületét (42 ezer hektár) az itt található erdők területével (1750 hektár), akkor lesújtó az arány, mélyen az országos átlag alatti. A leg- sivárabb Kálmánháza és Nagycserkesz környéke. Az utóbbi területén (több, mint négyezer hektáron) mindössze 15 (!) hektárnyi az erdő ... Az 1971-es tervet tíz évvel később, 1981-ben átdolgoz gozták a MÉM Erdőrendezé megrendelte a város érdekeit szolgáló tervet. Egybe kellene fognia, koordinálnia az erdőtelepítést — ez pedig döcögve megy. Igaz, a döntés megszületett arról, hogy évről évre nyomon kell követni, sőt megtervezni a folyamatos munkát — de ez hiányos. . Lássuk, mi valósult meg mégis a szép tervekből eddig, Az erdő- és fafeldolgozó gazdaságnál elmondták, hogy készen van 13 hektárnyi telepítés a város észak- nyugati sarkában, az úgynevezett Cugos-részen. Itt a si Szolgálatának szakemberei. Ha rápillantunk a tervrajzra, nyomban szembe tűnik. hogy ha valóban megvalósulnak a tervezett erdőrészek, akkor szinte egybefüggő zöldsáv fogja körbe a várost. A környéken ugyanis sok a gyümölcsös, a szőlő, s lényegében ez is zöldsóstóhegyi Vörös Csillag Tsz tulajdonában lévő területen tölgyet, fehér nyárfát ültettek. Ez lényegében a Sóstói erdő tömbjét növeli, ami igen fontos, hiszen ez az erdő védi legjobban a várost a gyakori északi szelektől. A másik új terület az Északi temetőtől a tangazdaság felé terjedő rész. Itt lenne egy R j égi mondás: a férfit a hasán keresztül lehet megfogni! Hogy a mondás egykor igaz volt-e, igaz-e napjainkban, ne vitassuk, mert ha egészében talán nem is igaz, vagy nem túl szépen hangzik is, de némi magva van az igazságnak. Gyerekkoromban nagyanyám sokszor mesélt egy történetet: „Lánykérőbe jött hozzánk a nagyapád. Tudod, nagy család voltunk, öt lány és két fiú nőtt fel közülünk. Szóval, vasárnap délre volt nagyapád leánykérő ebédre hivatalos miattam, a legnagyobb, soros eladó lány miatt. Szegény anyám, nyugodjon békében, borjúpörköltöt főzött galuskával, mert valahogyan kitudtuk, hogy az a kérő legkedvesebb étele. Megjött sötét öltönyben, virágcsokorral. Az asztalhoz ültünk és én behoztam a gyönyörű piros lében mosolygó pörköltet és a remegő, aranysárga galuskát, jókora tálra púpozva. Nagyapád megkérdezte: ezt a Ró- zsika készítette?! Igaz ugyan, hogy segédkeztem édesanyámnak, de hát mégiscsak ő volt a szakácsnő. Már éppen magyarázkodni akartam, de édesanyám közbevágott: persze, hogy ő főzte. Ilyet, mint Rózsika főz, még én sem tudok. Nagyapád helyeslőén bólintott, maga elé vette a galuskástálat, mert rá jócskán a pörköltből, tisztelettel kért egy kanalat, mivelhogy pörköltet szerinte csak kanállal szabad enni és jóízűen hozzálátott. Mi egymásra néztünk, aztán mertünk a pörköltből, jó sok zafttal, a zaftot kenyérrel mártogattuk. mert, hogy galuska bizony nem maradt egy szem sem a részünkre. Esztendőre viszont megvolt a lakodalom. No, de addigra én is megtanultam nemcsak pörköltet főzni, hanem minden fontosabb ételt is, mert tudtam, hogy anélkül leány nem mehet a házasságba ...” Miért jutott eszembe ez a régi történet? Nemrégiben a Magyar Nők Országos Tanácsánál hallottam: szakácskönyvet terveznek kiadni alapvető konyhai tudnivalókról, mert az a tapasztalat, hogy fiatal lányok úgy mennek férjhez, hogy jószerivel egy rántottét sem tudnak megsütni. Szó esett arról is, hogy jó lenne a kislányokat (sőt a kisfiúkat is) már az iskolában megtanítani a konyhaművészet alapjaira. Bizony jó lenne, de az is jó lenne, ha a mai édesanyák közül minél többen megtanítanák leánygyermeküket (és fiúgyermeküket is) legalább az alapvető háztartási ismeretekre. Az a tapasztalat, hogy amíg a gyerek kicsi, addig szívesen van láb alatt a konyhában, szívesen megcsinál bármit, amit reá bíznak, ám, amint kamaszkorba kerül, unalmassá válik számára a konyha és az édesanya is úgy véli: majd megtanulja a főzést, ha „rákényszerül”, ő ugyan nem erőlteti, úgyis annyi annak a szegény leányzónak az iskolai tanulnivalója, ne töltse idejét, ne tegye tönkre a kezét a konyhában. Nem tudom, hány házasság bomlott már fel azon, hogy az asszonyka nem tudott főzni. Csak ezért talán egy sem, de hogy sok egyéb panasz között bizony gyakran elhangzik a bíróságon (válóperes bírák tanúsítják) ez a félmondat is: „...és még főzni sem főzött!” De nem kell okvetlen a szélsőségekre gondolni. Elég arra, hogy mennyivel egyszerűbb annak a fiatalasszonynak az élete, az önálló asszonyélete, ha nem akkor kell megtanulni a paprikás krumplit, a lecsót vagy a bablevest főznie, amikor már önálló háztartása van. És az sem baj, ha mind a ketten tudnak szakácskodni, s megosztva a férj is, a feleség is azt főzi, amit ő tud jobban, amit ő tanult meg jobban az édesanyjától. Nem tudom, a galuska és a pörkölt tette-e, de nagyapámék házassága tartósnak bizonyult —, és a galuskát mindig kanállal ettük nagyapám asztalánál, Sárdi Mária MINKÁSFÓRUM Hogyan épített családi házat? Nagy Gábor, az ÉRDÉRT tuzséri gyáregységének karbantartó lakatosa. — Az biztos, hogy nehéz volt az építkezés — mondja Nagy Gábor karbantartó lakatos. — Sok időbe tellett, amíg összegyűlt a rávaló. Őszintén szólva a fizetés kevés lett volna hozzá, ha otthon nem vállalunk mezőgazdasági munkát, nem forgatjuk magunkat, akkor hiába az OTP-kölcsön, nem jön ösz- sze a pénz. — Honnan kaptak még támogatást? — Jól jött, hogy falun is járt a szociálpolitikai kedvezmény, hiszen van egy gyermekünk. A másik a vállalati segítség, az ÉRDÉRT 90 ezer forint kölcsönt adott. — És az ügyintézés? — Azt csak mondják, hogy gyorsan megy. Két éve, 1982 tavaszán gondoltunk az építkezésre. A tanácstól vettük a telket, eredj a földhivatalba, az illetményhivatalba, az OTP-be, mindegyik egy utazás — végül novemberben kaptam meg az építési engedélyt. — Akkor az anyagbeszerzés még rosszabb lehetett... — Legyek őszinte? Ha nincs ismeretség, nem csúsztat valaki, akkor ne is menjen oda. Csak sorolom: a szilikát téglát Kazincbarcikáról hoztam, a betonfödémet Bodrogkeresztúrról, a téglát Tiszabercelen vettem, meszet Tornyospálcán kaptam, Kisvárdán cementet. Még az a szerencse, hogy van egy jó barátom, akinek volt egy kocsija, azzal indultunk neki. így is rengeteg időbe tellett, hiszen Dögén semmit sem lehetett kapni. A vállalat any- nyiban segített, hogy a faanyagot az építkezők innen megvehetik. — Hát a mesteremberek? — Melyikkel milyen szerencséje volt az embernek. A kőművesnek csak az anyagot kellett beszerezni, az ács előtte való nap mondta le a munkát, úgy kellett kajtatni helyette másikat, a villany- szerelést egy munkatársam vállalta — szóval igyekezett az ember minél olcsóbban kihozni. — Ez árban mit jelent? — Majdnem hatszázezer forintra jött ki a háromszobás, központi fűtéses ház. — És mindennel kész? — Dehogy. Az utca felé kerítés kellene, hiányzanak a melléképületek, kell arra még néhány év. — Végül is elégedett? — Persze. Csak különbség, milyen lakásban él az ember. Mást is rábeszélnék az építkezésre, csak elmondanám neki, mennyi mindent kell csinálni, amihez idő és ideg kell, kitartás, különben nem bírja az ember. Lányi Botond Mit adnak kölcsön ?
