Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-19 / 42. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. február 19. Amerikai tengerészgyalogosok költöznek az Egyesült Államok hadihajói­nak a fedélzetére Bejrutnál. (Kelet-Magyarország telefotó) Hazánkba érkezik az ENSZ főtitkára Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására a közeli napokban hivatalos látogatásra hazánk­ba érkezik Javier Perez de Cuéllar, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára. si tárgyalások. (Érdemes em­lékeztetni arra, hogy Kohl a múlt év nyarán járt hivata­los látogatáson a Szovjetunió­ban.) A Szovjetunió szövetsége­sei, a szocialista országok egységesen felsorakoznak a szovjet politika támogatására. Ezt húzta alá Kádár János is, aki Budapest felszabadu­lásának évfordulója alkalmá­ból tartott munkásgyűlésen kijelentette: a magyar párt és a magyar kormány támogat­ja a következetes szovjet kül­politikát, azt a közös irány­vonalat, amelyet 1983 január­jában Prágában, a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének ülésén együttesen kialakították, s amelyet aztán a júniusi moszkvai találkozón meg is erősítettek. Kádár János hangoztatta, hogy a szocialista országok megőrzik az erőegyensúlyt és visszautasítják az imperialis­táknak az erőfölény meg­szerzésére irányuló agresszív törekvéseit. Tárgyalások út­ján kell olyan megállapodás­ra jutni, amely a fegyverzet alacsonyabb szintjén segíti elő az összes érdekelt fél biz­tonságának megteremtését. Az SZKP Központi Bizottsága a gyász napjaiban megtartott ülésén is ezt határozta el, s ehhez csatlakozik az MSZMP és a magyar kormány is, ezt a politikát valósítjuk meg kö­zösen, s ki-ki a maga hazai és nemzetközi munkájában. O Visszakozni kénysze­rül-e Amerika közel- keleti politikájában? Két fronton is támadás éri mostanában az Egyesült Államok közel-keleti pozí­cióit. Látványosabb a liba­noni kudarc néhány előjele: az, hogy most Reagan elnök hivatalosan is jóváhagyta a Bejrútnál partra tett „bőr- nyakúak” nagy részének visszavonását az ott hor­gonyzó hadihajókra, meg az, hogy a Fehér Ház nem gör­dít akadályt Dzsemajel li­banoni elnök útjába, ha az a szaúd-arábiai béketerv el­fogadásával tulajdonképp felmondja az amerikai ál­dással létrejött izraeli—liba­noni megállapodást. A má­sik front, ahol meggyöngül az USA helyzete: az izraeli— egyiptomi—Jordániái három­szög. Mubarak elnök és Husszein király washingtoni útja alkalmat kínált volna arra, hogy Reagan rájuk pa­rancsoljon. E helyett az tör­tént, hogy a kairói meg az ammani vendég bírálta a pa­lesztinok el nem ismerésé­nek meddő amerikai gyakor­latát. Végeredményben még a carteri idők nagy vívmá­nya, a Camp David-i egyip­tomi—izraeli kibékülés is megkérdőjelezhető ma már... Ezek a többé-kevésbé vá­ratlan fordulatok, úgy tűnik, előbb-utóbb az amerikai kö­zel-keleti politika bizonyos átrendezésével fognak járni. Washingtonban azt rebesge­tik, hogy Reagan elnök nem venné rossz néven, ha Tel Avívban kormányváltozás következnék be, s ha az egy­kori Begin- és a mai Samir- koncepciókat a munkáspár­ti Peresz rugalmasabb el­képzelései váltanák fel. Ak­kor talán amerikai—izraeli engedmények segítenék egy AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN h£TFÖ: Konsztantyin Csernyenkót választotta meg főtitkárává a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága — A lengyel szejm elhalasztotta az idén esedékes parlamenti vá­lasztásokat, viszont úgy döntött, hogy új eljárás szerint meg­tartják a helyi tanácsi választásokat. KEDD: Eltemették Moszkvában Jurij Andropovot, a végtisztesség megadására igen sok külföldi államférfi érkezett oda, közü­lük többel találkozott Csernyenko, valamint Tyihonov mi­niszterelnök és Gromiko külügyminiszter — Washingtonban Reagan elnök az egyiptomi kormányfővel és Husszein jor- dán királlyal tárgyalt. SZERDA: Bush amerikai alelnök útban hazafelé Rómában és a Va­tikánban valamint Párizsban tanácskozott a közel-keleti prob­lémákról — Strauss bajor miniszterelnök, a CSU elnöke Szí­riába utazott — Libanonban a drúz csapatok a tengerpartig nyomultak előre. CSÜTÖRTÖK: Amerikai—dél-afrikai—angolai találkozót tartottak a zambiai fővárosban — Dzsemajel libanoni elnök elfogadta a szaúdi béketervet — Craxl olasz miniszterelnök Bécsben tárgyalt — Kohl látogatása Brüsszelben. PÉNTEK: Bush amerikai alelnök egy szovjet—amerikai csúcstalál­kozó lehetőségéről nyilatkozott — Thatcher asszony az Arab Liga főtitkárával tárgyalt Londonban — TASZSZ-nyilatko- zat a nyugat-németországi rakétatelepités következményei­ről — Mitterrand Dániában. SZOMBAT: Ojabb súlyos harcok Irak és Irán között — Lemondott Stone, Reagan elnök latin-amerikai különmegbízottja — Szí­ria elutasította a szaúdi tervet, New Yorkban Franciaország ENSZ-csapatok kiküldését javasolta Libanonba. Á hét három kérdése O Hogyan alakul a kelet —nyugati viszony a moszkvai találkozósorozat után? Jurij Andropov temetése után igen sok fontos találko­zó zajlott le Moszkvában a végtisztesség megadására oda­érkezett külföldi államférfi­ak és a szovjet vezetők kö­zött, sőt, a külföldi vendégek egymás között is szerveztek összejöveteleket, hogy kicse­réljék benyomásaikat, érté­viszony a továbbiakban. Jel­lemző Pierre Trudeau kana­dai kormányfő vélekedése, aki Csernyenkóval volt esz­mecseréje után elmondotta, feltűnt neki, hogy az SZKP új főtitkára hányszor emle­gette az enyhülést. Trudeau idézte Csernyenkót, aki nyo­matékosan hangoztatta a nukleáris fenyegetés csök­kentésének szükségességét és azt, hogy jelentős mértékben le kell apasztani az atom­Mintegy 50 ezer ember tüntetett Rio de Janeiróban az el­nökválasztás jövő évi megtartását követelve. A demonst­rációt a brazil ellenzéki pártok szervezték. (Kelet-Magyar­ország telefotó) kelésüket. A megfigyelők fi­gyelemmel kísérték, hány po­litikust fogadott az SZKP új főtitkára maga, s összehason­lítva a Leonyid Brezsnyev te­metése utáni hasonló talál­kozósorozattal, megállapí­tották, hogy Konsztantyin Csernyenko kétszer annyi külföldivel tárgyalt, mint ak­kor elődje... A szovjet vezetők tárgya­ló partnerei hazatérve, számos nyilatkozatot tettek, s ha nem is szóltak konkrétan ar­ról, ami a találkozókon el­hangzott, azok légkörét, han­gulatát minősítették és annak alapján jósolgatták, hogyan alakulhat a kelet—nyugati fegyverek számát. Az Egye­sült Államokban Reagan el­nök vállalkozott arra, hogy Moszkvában járt alelnöké- nek, Bush-nak a beszámoló­jából egyet-mást nyilvános­ságra hozzon, s ugyanúgy, mint Bush, ő is az óvatos de­rűlátás jogosságát hangoztat­ta. Kohl nyugatnémet kancel­lár, aki egyébként moszkvai útját felhasználta arra, hogy hivatalos meghívást nyújtson át Csernyenkónak, szintén pozitívan értékelte találkozó­jukat, s például azt emelte ki, hogy március közepén Bécsben folytatódni fognak az európai haderő-csökkenté­ÚT LIMÁTÓL NEW YORKIG Á beteljesült álom Roosevelt amerikai elnök az ENSZ alapításakor úgy gondolta, hogy a főtitkár le­gyen valamiképpen a világ köztársasági elnöke — de ez az elképzelés nem volt más, mint egy nagy ember idea­lizmusának megnyilvánulása. Az ENSZ nem nemzetek fö­olyan közel-keleti kompro­misszum létrejöttét, amely­ben az USA befolyása ismét növekedhetnék. O Széthull-e az ősszel a Közös Piac? Merésznek tűnhet a kér­dés, de ma már Brüsszelben, az európai közösség székhe­lyén mind többen vetik fel ilyen komoly-komor formá­ban. Persze, azért igennel még nem válaszolnak rá! De az is igaz, hogy a sokat em­legetett lázas diplomáciai te­vékenység, amelyet Mitter­rand francia államfőtől, a Közös Piac soros elnökétől kezdve Kohl nyugatnémet kancellárig és Gaston Thorn luxemburgi diplomatáig, a brüsszeli főbizottság elnöké­ig oly sokan fejtenek ki, még semmilyen kézzel fog­ható eredményt nem hozott. Az idő sürget: március 19-én és 20-án ül össze az újabb közös piaci csúcsértekezlet, az állam- és kormányfőknek dönteniök kell, méghozzá na­gyobb horderejű, távlati és egészen konkrét, azonnali kérdésekben. Ki, mennyit és miért fi­zessen be a közös kasszába? — így fogalmazható meg a fő kérdés. Milyenek legye­nek a mezőgazdasági árak? — Fontos és sürgős részlet- kérdés ez is, lévén április elseje a mezőgazdasági év kezdete. A mezőgazdasági fölösleg felvásárlása közös­ségi feladat, de az erre szol­gáló pénzalapban már egyre kevesebb a pénz. Borúlátó jóslatok szerint őszre el is fogy ... S hogy aztán mi vár­ható? A cassandrák azt mondják: országonként más és más, önző mezőgazdasági politika alakul ki, árháború­val, amelyet csak súlyosbít majd, hogy a közös piaci or­szágok meg az USA között további kíméletlen konkur- renciaharc várható, megint csak a mezőgazdasági termé­kek piacán. Döntő hónapnak mondják ma Brüsszelben a márciusi csúcsig még hátralevő időt, most kell előkészíteni a le­hetségesnek gondolt, kölcsö­nös engedményeken alapuló megoldást a problémákra. De hogy ez mi legyen, senki sem tudja. Azért nem, mert azt viszont mindenki tudja, hogy csak áldozatok árán lehetséges. Pálffy József Boldog druz harcosok Közép-Libanonban. A milicisták egyre több sikert érnek el a libanoni kormány hadsereg alakula­taival vívott harcokban. lötti szervezet, hanem önál­ló, szuverén államok önkén­tes együttese. Közgyűlési ha­tározatai csak ajánlások, nem kötelező érvényűek. Ez a realitás. De mint ilyen, rendkívül hasznos, nélkülöz­hetetlen fórummá lett a múlt négy évtizedében. A főtitkárt vendégül látva a nemzeteke közössége iránt is kifejezzük tiszteletünket. Tatár Imre Az ifjú joghallgató, keve- selvén a szülői zsebpénzt, el­határozta, hogy különmunkát vállal a külügyminisztéri­umban. Így is tett, de mire ledotkorált, annyira megtet­szett neki ez a hivatás, hogy nem is hagyta el többé. Jó négy évtizede történt mind­ez, a fiatalember választása bevált: ő ma az Egyesült Nemzetek Szervezetének fő­titkára. Javier Pérez de Cuéllar a perui Limában született, itt végezte el az egyetemet. A külügyminisztériumba már úgy került, hogy tudta: a diplomata munkája felelős­ségérzetet és nagy felkészült­séget kíván. Első kiküldeté­sének helye, közvetlenül a második világháború befeje­ződése után Párizs, itt lett a perui nagykövetség első titkára. A francia főváros után Angliában, Bolíviában, Bra­zíliában, Venezuelában, Svájcban teljesített szolgála­tot, majd — és ez élete e szakaszának fontos záróak­kordja — Peru nagykövete lett Moszkvában. Ezután évekig hazája kép­viselője az Egyesült Nemze­tek Szervezetében, majd 1979-ben kinevezték az ENSZ- főtitkár különleges politikai kérdésekkel foglalkozó he­lyettesévé. Jó két esztendő múlva ismét Peruban, egy tengerparti kis házban ta­láljuk, ahol még telefon sincs. Posta vagy valami baráti ér­tesítésre várt, vajon a Biz­tonsági Tanács elfogadta-e, ajánlja-e őt új főtitkárnak, a közgyűlés elé terjeszti-e ne­vét? Ez 1981 decemberében meg is történt. Most, hogy hamarosan sze­mélyesen megismerkedhe­tünk vele, okkal tehetjük fel a kérdést: mi is valójában ez a tisztség? A norvég Trygve Lie, a svéd Dag Hammarsk­jöld, a burmai U Thant' és az osztrák Kurt Waldheim után ő az ötödik, aki betölti. Mint e felsorolásból látni, négyen semleges, vagy el nem kötelezett országból valók, s ez nem véletlen. Igaz, akit ide emelnek, már nem saját országát képviseli, hanem a nemzetek közösségének szol­gálatába szegődik. Az ENSZ főtitkára hivata­lában. A főtitkárnak bizonyos ki­egyensúlyozó szerepe van, óvatosan és nagy tapintattal kell dolgoznia, figyelembe vennie az immár másfél száz tagállam érdekeit, szempont­jait, érzékenységét. Tehát igencsak szüksége van a dip­lomáciai képességekre és — amennyire lehet — a semle­ges szemléletre. Ezért van az, hogy egy-egy főtitkár megválasztása meg­lehetős hosszadalmas ügy, nehéz olyasvalakit találni, akinek tulajdonságai megfe­lelnek, személyisége kellően vonzó, s az ország, ahonnan származik, némi biztosítékot nyújt az elfogulatlanságra. Pérez de Cuéllar a lehetősé­gekhez képest eleget tud ten­ni e követelményeknek. A főtitkár az ENSZ tíz­ezer alkalmazottjának leg­főbb irányítója, ő maga első számú tisztviselője. Legfelső szinten tartja kézben az ap­parátus munkáját, az érte­kezletek és az ülések techni­kai előkészítését, a jelenté­sek összeállítását, egy-egy té­ma feldolgozását. De ez fel­adatának csak egyik része. Joga és kötelessége, hogy a politikus szemével nézzen végig a világban, szükség ese­tén felhívja a tagállamok fi­gyelmét egy-egy problémá­ra, kezdeményezze a megol­dási kísérleteket, vagy ve­gyen részt benne. Ezekhez a nehéz nekigyürkőzésekhez is szerzett már gyakorlatot Pé­rez de Cuéllar. Főtitkárhe­lyettes korában megbízta őt Kurt Waldheim, igyekezzen közvetíteni Ciprus, Afganisz­tán, valamint a közel-keleti és az iráni—iraki konfliktu­sok ügyében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom